Zalamegyei Ujság, 1924. szeptember (7. évfolyam, 222. szám)

1924-09-28 / 222. szám

Zaianssegyef Újság 1924 szeptember 28 pénztár folyósítja, hanem a postata­karékpénztár küldi szét hivatalokként egy összegben. Szóba került a munkaidő meghosszab­bításának kérdése is. A kormánynak az a terve, hogy a hivatalos munka­időt főiskolát végzetteknél 7, egyéb tisztviselőknél 8 órában állapítja meg A kormány e tervét a Kansz. nem helyesli, hanem a jelenlegi állapot fentartását kéri. A hivatali idő meg­hosszabbításának kérdése egyébként még nem aktuális, mert csak november 1-én léphetne életbe. A Népszövetség genfi konferenciája. A fegyverkereskedelem és a kémiai háború. Genf, szept. 27. A Népszövetség közgyűlése magáévá tette a leszerelési bizottság jelentését a fegyverkereske­delemről és a kémiai háborúról. — Cassin francia delegátus indítványára megszavazták azt a javaslatot, amely szerint a Népszövetség tagállamai kö­telezik magukat, hogy az egyezség- okmányt megszegő államokkal minden kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi összeköttetést megszakítanak. Benes jelentése a szankciókról. Genf, szept. 27. A közgyűlés har­madik (leszerelési) bizottságának mai ülésén Benes felolvasta azt a jelentést, amelyet a bizottság a döntőbíróságról és a szankciókról szóló jegyzőkönyvre vonatkozóan a Népszövetség közgyűlése elé terjeszt. Benes kijelentéseiben a jegyzőkönyvet a döntőbirósági eljárás, a biztonság és fegyverkezés korláto­zása tökéletes, lezárt rendszerének mondotta. A jegyzőkönyv megszünteti a háborút, mert konfliktus esetén békés megegyezést ir elő. —- Ha a legkisebb rés is maradt volna rajta, amelyen az erőszak utat találna, az egész okmány összeomlana. De a jegyzőkönyvet úgy szerkesztették meg, hogy az nem enged teret az erőszak­nak, tehát a biztonság a legteljesebb. A jelentés fölött vita indult meg, amely után Lange norvég delegátus papaszt emelt, hogy a delegátusoknak nincs elég alkalmuk a bizottsági jelentések megvizsgálására. Azonban a leaMryobb volt, mint poli­tikai és mint ^^fa-költő. A politikai költészet terén Petőfi elődje. Baróti- Szabó Dávid és Kazinczy Ferenc tár­saságában ő szerkesztett^ a£ első ma­gyar nyelvű szépirodalmi és tudomá­nyos folyóiratot a Kassal Museumot. Lelkét a magyar nemzet iránt érzett rajongó szeretet heviti. Valahányszor kezébe vette a ludtollat, mindig úgy érezte, hogy veszélybe jutott a magyar faj. Ezért simította át Napoleon már kinyomatott kiáltványát is, amelyet a magyar nemzethez intézeti. Minden cselekedetében a hazaszeretet hevi­tette. Féltette, szerette nemzetét és ezért nem is annyira irodalmi babé­rokra, hanem arra törekedett, hogy az elárvult magyar nyelvet megmentse és a félbenmaradt művelődést megindítsa. Ezért állott francia szolgálatba, ezért került Kufsteinbe, abba a pompás- fekvésű, mesés hegyektől és völgyek­től övezett várba, amelyhez később még annyi könny és magyar jaj tapadt. 1795—1796-ig gyötrődött a kufsteini várban,' ahol a mellette levő szobában halódott Szentjóbi Szabó László. Az ott irt elégiái komorak, tépelődők, helyenkéht magasanszárnyalók és min­dig megragadóak. Tapolcza, szept. 27. Tapolczán van egy bájos kis tó. Tiszta, mély vizében apró csetri halak (fürge csele) ezrei uszkálnak. A kis tó annyira bájos, annyira kedves, hogy a természetbarát alig tud tőle megválni. A körülötte levő házak pedig illúziókba ringatják az embert és azt hiszi, hogy Velencé­ben van. Tarka, festői kép. Csudálom, hogy még nem fedezték fel festőink. A tó mellett egy régi, régi, bogárhátu, zsuppos, apróablaku házikó áll. Meg- illetődve álltam meg előtte és mindig és mindig azt vártam, hogy öreg mat­róna botorkál ki belőle és megkérdezi: — Kit keresel vándor? Hiába vártam. Nem jött ki senki Néma, hangtalan a kis házikó. Egyszer, még kisdiák ko­romban, álltam a kis házikó «lőtt, ak­kor, amidőn először olvastam, hogy Bacsányi János (vagy amint ő maga irta nevét: Batsányi) Tapolczán szüle­tett. Emlékezem, azt írtam pirostáblás naplómba : — Ilyen lehetett az az idillikus kis házacska, amelyről ezt írták : Nád- fedeles kis házikóm leégett a héten. Ez a ház azonban nem égett le, csak an­nak emléke hamvadt el, aki abban 1763 május 9-én született s az pedig Bacsányi János volt — a forradalmi poéta. Amint nézem a kis apró házat, ön­kénytelen is látom a költőt. Látom az apját is, aki egyszerű, önérzetes iparos volt, aki kedvtelve legelteti szemeit a Jancsin, aki a plébános ur könyveit lapozgatja, olvasgatja egyre mohóbban. Majd megelevenedik előttem a vesz­prémi, majd a soproni deák, akit már gondolkozóba ejt a kis velencei tó szépsége, kis házuk mellett. Sopronból Budára került a törekvő iparos fia és mikor onnét hazament Tapolczára, bizonyára bánatos szemmel nézte a kis vizet és annak alig hallható csobogása is bus gondolatokat fakasztott benne. Mert Bacsányi, a nagyratörő, a tehet­séges Bacsányi akkor már boldogtalan volt. Akkor már érezte, hogy a bogár­hátu, kis háznak van egy nagy baja, az, hogy hiányzik belőle a kutyabőrös nemesi oklevél. Bizonyára ez nagyon fájhatott neki, mert enélkül még az ő nagy eszével is nagyon nehezen lehetett zöld ágra vergődni. És a tapolcai ipa­ros fiú mégis többre vitte az akkori feudális társadalomban, mint sok-sok hosszupipaszáru és huszagaras tábla- biró. Látom a fiatal Bacsányit, amint fárad­tan benyit a kis házikó füstös kony­hájába és bemegy az apja műhelyébe s a mesét szerető öregnek beszél a Csobáncról, Badacsonyról, Szigligetrőj és a mai szigligeti-öbölben elterülő nádrengetegről, amelynek a mai Ta­polcza és Lesenceistvánd mellett volt a határa. S pallóm, amint az öregnek mosolyogva beszéli, hogy a nádasban tanyáznak ugyan farkasok, de boszor­kányok, tündérek és tüzesemberek már nincsenek benne. — Azután kimegy a mai kath. templom melletti térre és körültekint a mesébe illő vidéken. Nagy nehezen állást kap Kassán a királyi kamaránál. Azonban a kamarai hivatalnok forradalmi strófákat ir és elveszti állását. Be is börtönözik a Martinovics-féle összeesküvők részesei­vel együtt. Kiszabadul és Bécsben is­mét hivatalnok lesz. S ott megismer­kedik egy gyönyörű, fenköltlelkü költő­nővel, a német Baumberg Gabriélával és Bécs ragyogó szépségű hölgye örömmel lesz felesége, a nyakas, az eszes, a hazáját hevesen szerető, daliás magyarnak. És Baumberg Gabriéla vele marad minden szenvedésében, minden csalódásában. Vigasztalója és védőan- gyala. Retteg és imádkozik érte, mert szereti, imádja „érzésteli magyarját“. Azonban nem tudja megmenteni sem a börtöntől, dem Lánctól, doni ciz, clfclc­déstől. Magyar fajszeretetéért került Párisba is, ahol 1815-ben fogták el a bevonuló osztrákok. Onnét Linzbe került és ott élt rendőri felügyelet alatt és halt meg 30 év múltán, nagy-nagy elfeledésben. Elfeledte mindenki, csak Baumberg Gabriéla nem. 1847-ben Toldy Ferenc felkereste Linzben és tőle tudta meg a nemzet, hogy már 1845-ben meghalt nagy jelese. Tőle tudták meg azok a magyar irók is, akik haragudtak rá büszkeségéért és talán tehetségéért. Elfeledte Bacsányit a nemzet, és későn jutott eszébe " a Magyar Tudo­mányos Akadémiának is. pedig Bacsányi az Akadémia fontosságáról és szüksé­gességéről már 1790-ben beszélt. akarna hivatalában megjelenni, vagy az utas elutazni, avagy a tanuló iskolába menni, akkor bizony jobban járna, ha inkább a nap járását figyelné, mert a nap árnyéka még mindig megbízhatóbb, mint ezek az órák. A múltkor alkal­munk volt egy idegent kalauzolni végig Zalaegerszegen, aki itten órát keresett, jól járó órát, de nem talált. Hát ez bizony szégyen a városra. De mi már a szégyent is elviselnék, ha egyébként nem járna károsodásunkkal. De ez az óráílan állapot itten ezer kellemet­lenségnek a kutforrása. Szóval óra kellene Zalaegerszegnek. Úgy tudjuk, hogy a toronyórák karbantartása a város kötelessége. Zalaegerszegen leg­alább igen. Miért nem felel meg a város ennek a kötelezettségének? Hogyan tűrheti egy a reputációjára valamit is adó város, ahol a lakosok túlnyomó többségének nem az a foglalkozása, hogy barmait reggel kihajtja az erdőre és ha a nap lement, akkor hazajön, mert tudja, hogy este van ; hanem ahol a lakosok többsége az óra mutatójához kö­tött foglalkozást üz, hogyan tűrheti ez a város, hogy polgárai az időt pontosan soha se tudhassák. Hiszen ezt a kö­zépkorban egy város sem tűrte volna el, pedig a középkor ót* az óra sze­repe bizonyára nem csökkent, hanem egyenesen nélkülözhetetlen lett. Bacsányit elfeledték, pedig az iro­dalmi megújhodás korában a legkivá­lóbb esztétikusok és műfordítók egyike. Lehet mondani, hogy a magyar műfor­dítás első mestere. Osszián énekeit is ő fedezte fel a magyarok számára. Itt állok az elfelejtett magyar költő szülőháza előtt. Apró, kis magyarok játszanak mellettem és valami ösztö­kél, hogy egyiket a szivemre szorítsam és azt mondjam neki: — Ne felejtsd el, hogy annak, aki ebben a házban született, annak a. jó magyar szívnek nem szabad örökre Linzben maradni. Én már jártam ott egyszer és kerestem. Ti majd talál­játok meg és hozzátok haza ide, a kis tó mellé. N. Sz. Gy. Zalaegerszeg, szept. 27. Megírtuk nemrégiben, hogy a zalaegerszegi rendőrség razziát tartott a zalaeger­szegi mészárosoknál és henteseknél s ez alkalommal három mészárosnál nagyobbmenyiségü zsírt és szalonnát foglalt le, mivel azt a normális napi áraknál jóval magasabban árusították. A kihallgatás során a mészárosok azzal védekeztek, hogy a zsírt és szalonnát nem adhatták olcsóbban, mert a sertéseket drágán vásárolták. A rendőrség lefolytatta a vizsgálatot, amelynek során "az eladók vallomásá­ból és a levelekből kiderült, hogy a mészárosoknak igazuk van. A rendőr­ség a vizsgálat lefolytatása után áttette az^ügyet az ügyészségre, amely az el­járást a mészárosok ellen a bizonyítékok alapján megszüntette. — A hatósági eljárás tehát végétért, de azért az ügy mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ugyanis tény, hogy a zalaegerszegi mészárosoknál és henteseknél a zsir még mindig 54—56 ezer korong, s ugyanekkor Budapesten 42—43 ezer, sőt az ország kimondottan legdrágább városaiban is csak 52 ezer korona körül mozognak a zsirárak. Tény az is, hogy az ország területén nagyjában mindenütt egységesek a sertésárak, tehát érthetetlen, hogy épen Zalaeger­szegen szökjenek fel a zsirárak 56, sőt 62 ezer koronáig, de csak a mészáro­soknál, mert például a Tisztviselők Fogyasztási Szövetkezetében bárki 44 ezer koronáért kaphat zsírt. A rendőr­ségi vizsgálat bebizonyította, hogy az illető mészárosok drágán vásárolták a sertést, ily körülmények között pedig kénytelen az ember arra a gondolatra jutni, hogy a zalaegerszegi husiparo- soknál hiányzik a kellő szakértelem, mert ők nem tudnak olyan árakon vá­sárolni, mint más városbeli iparos­társaik. A közönséget azonban nem lehet kiszolgáltatni a lelketlen áraknak, amelyeket a husiparosok diktálnak. Tehát az egyedüli megoldás az, hogy a városi hatóság segítsen a közönségen és maga vegye kezébe a város fogyasztó­közönségének zsirellátását. Ha a hus­iparosok ezt érdekeik ellen valónak találják, majd törekedni fognak arra, hogy az olcsó bevásárlási forrást ők is megtalálják és mint más városbeli hentesek, ők is elfogadható árakkal álljanak a fogyasztó-közönség rendel­kezésére. Követendő például ajánljuk a zala­egerszegi henteseknek tővárosi kollégáik példáját, akik most maguk álltak a tarthatatlan húsárak letörését célzó akció élére. Az igaz, hogy ottan Ripka a kormánybiztos. A zalaegerszegi órák ügyét egyszer már szóvá kellett tenni. Ha nem lenne itt nyilvános óra, gondoskodni kellene, hogy legyen. De mert van, csak meg kell javíttatni, mivel bizony Mária Terézia óta kissé megkoptak a ke­rekei, hát rendbe kell hozatni. Kiállítást akarnak rendezni Zala­egerszegen. Bizonyára meg is lesz, mert a város polgárságának igen nagy érdeke fűződik hozzá. Azonban ki lá­tott kiállítást egy olyan városban, ahol még az időt sem tudja senki ponto­san megmondani. No, ez aztán igazi stilszerü falukiállitás lesz, A zalaegerszegi templom igen ma­gas, de mégsem annyira magas, hogy a város atyái a tornyon meg ne látnák az órákat. És én szeretném a toronyra feltekintő városatyától megkérdezni, ugyan uram hány az óra, tudniillik hányat mutat, mert ahány van, az mind mást mutat. Ennek <u. áüaputnak véget kell vetni és a toronyórákat meg kell csináltatni. Zalaegerszeg polgárai dolgoznak, és aki dolgozik annak az óra nem luxus, hanem életszükség. ft magyar szénbányák válsága. Budapest, szept. 27. A kisebb szén­bányák közűi azok, amelyek gyengébb- minőségü szenet produkálnak, nem tudnak megbirkózni a viszonyokkal. A Felvidéken és a Dunántúlon a kis bányák egész sora szünteti be a mun­kát és a nagy bányák is, mint a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. és a Salgó­tarjáni Kőszénbánya Rt., csak egé­szen redukált üzemet tarthatnak fenn. Elérkeztünk oda, hogy az ország szén- termelése túlsók és nincs fogyasztás. A gyárak majdnem kivétel nélkül po­rosz szenet használnak és a kereske­delmi mérleg épen á felsősziléziai szén behozatala miatt romlik. A gyárak nem is igyekeznek arra, hogy költségeiket csökkentsék az olcsóbb magyar szén felhasználásával. Épen ellentétes a helyzet Németországban, ahoi inkább a kazánok rostélyát alakítják át, hogy a fűtés során behozzák a kiadásokat. A bányák a kormányhoz fordulnak és kérik, hogy tegye lehetővé a kivitelt. Egy székely udvarhelyi tanuló halála. Egy város óra nélkül. A* óra mindig fontos tényezője volt ai emberi életnek. Mutatója után igazodik a napi élet tevékenysége, épen azért a kultúra mai fokán az óra épen olyan nélkülözhetetlen valami, mint akár a yiz, vagy ?a levegő. Azonban a sok mindenféle rossz óra között feltétlenül szükséges minden városban egy meg­bízható nyilvános óra. Mennél nagyobb a város és mennél kulturáltabb, annál több megbízható nyilvános órája van. Zalaegerszegen is van több nyilvános óra a nagytemplom tornyaiban, azon­ban ha valaki ezen órák járása után akarná pontos időhöz kötött dolgait el­intézni, bizony nagyon sok keserves csalódásban lenne része. Ha például a tisztviselő ezek után az órák után Bratianu román miniszterelnök végig utazta a székelyföldet. Az „AdeveruV' munkatársa, aki végigkísérte a minisz­terelnököt, külömböző részleteket közöl az erdélyi nép lelkiállapotáról. Különö­sen egy hároinszékmegyei öreg székely szavai keltettek feltűnést: — Rossz időket élünk, kegyelmes uram ! — Tudja ön, hogy mi a rossz idő ? — Kegyelmes ur 1 régen lelőtték az embert, de nem verték. Bár ma is in­kább lelőnének, mintsem, hogy üsse­nek, felelte az öreg székely. Valami fenséges méltóság hangzik a székely válaszából. JPotius móri, quam foeldari* (inkább meghalni, mint bc- mocskoltatni) irta a Gironde nagy vezetője Vergniaud börtöne falára. ;lL n ' rr.mm Egy elfelejtett zalai költő. Bacsányi János szülőháza előtt. — Linzben porladnak hamvai. Talán egy jobb kor gyermekei hazahozzák? Az ügyészség megszüntette az eljárást a zsiruzsorával vádolt zalaegerszegi mészárosok ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom