Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-10-16 / 42. szám

4 »Zalamegye, Zalavárm egyei" Hírlap* 1910 október 9. szegény kinai nőoske járni nem igen tud s lábát legfeljebb csak mutogatásra használhatja s még erre is csak ha cipőben van. Szakasztott a zalaegerszegi utcai fák esete. Nyirják, vágják, fürészelik szegényeket, nyomorékká teszik osak azért, hogy szép gömbidomu koronájuk tegyen; — az mellékes, hogy alig élnek néhány évig, az mellékes hogy igy nem teljesíthetik hivatásukat: nem adnak árnyékot, nem lévén nagy lombjuk, alig lehelnek ki valami oxigént s nem tisztítják a levegőt, nem foghatják fel a port; az is lényegtelen, hogy egész télen sajnálatosan inaesthetikus látványt nyújtanak csúfos, megkaszabolt törzsükkel, melynek szúette bunkójából kieredt ágacskái alig vastagabbak egy-egy tűnél. De hát még ezeket is le kell nyesni s az öreg kertész bácsi már előre is megfelelő gyönyörrel gondol a tavaszi gallyazás kisded örömére. Talán a szépészeti bizottság osak a nyár szépségei iránt fogékony s a télen mutatkozó és látható szépséghibákat nem bírja észrevenni, ha mindjárt az utcán minden tizedik lépésnél beléjük bottlik is?! * * * (A jogi seminariumoJc.) Uj intézmények virágoznak pár év óta az egyetemi székhelyeken, melyek épen az otthon hallgató „mezei jogászok" ügyeinek könnyítésére s pénzére alapitódtak. Kolozsvár a szülővárosa ezeknek a jogi seminariumoknak, melyek hirdetéseik szerint „nagy hiányt vannak hivatva pótolni". Ez a hiány azonban nem a közérdekben található, ez magánjellegű hiány, mely egyrészt a vállalkozók üres zsebeinek, másrészt a tanulmányaikban hűdést szenvedett, de emellett vagyonilag jól sziluált vizsgázók üres fejeinek megtöltésével nyer orvoslást. A jogász humor, „jogi sanatorium"-nak keresztelte el ezeket az intézményeket, melyek csakugyan betegeket kezelnek, s maguk is beteges jelenségeknek köszönhetik alakulásukat, virágzásukat. Kezdődik pedig ez a betegségi tünet a szülők ambitiójával, mely a nehézfejü gyer mekből is tanult embert akar gyuratni, folytatódik a felsőbb nevelési tanterv rendszerének hibáinál s végződik a jogi sanatóriumokban esetleg sikertelenül leguberált százasok siratásán. — Hát, én Istenem, muszáj mindenkinek tanúit embernek lenni? De hogy is muszáj! Tudja s hangoztatja ezt minden szülő is — de csak a más gyermekeivel szemben. Tehát minden szülő igyekszik gyermekét taníttatni. A nehezen tanuló, vagy lusta, de vagyonos iíju felvergődik az egyetemre, hol egy-egy vizsga tárgya valóságos könyvtárban alig fér el. A vizsgára nem követelÍK csak azt, hogy momentán felelni tudjon az ennél többször sem látott jelölt; hogy tanult, vagy tud-e valamit az mellékes. Most aztán ha egy-egy megcsontosodott tanári kérdéshalmazt valaki elsajátít akkor egy kis szerencsével — keresztüljutott. Ezt a mindenáron diplomás emberré lenni akarást és ezt a tanrendszerben duló kórt kezelik a jogi sanatóriumokban s elég szerencsés methodussal — együttesen. A diplomát szerezni óhajtó egyénbe beoltanak egy pár sablonos kérdést s ha tud a vizsgán jó : mert diplomához jut s akkor a tudomány és éez folytonossági hiányai eltűnnek ; mert hisz a diplomás ember kaphat hivatalt, ahhoz pedig ád az isten észt is. Ha pedig nem sikerül a vizsga, újra beoltják a pacienst, aki igy duplán fizet, ami viszont a sanatoriucn betegségén : a pénzszerzési vágyon enyhit egy kÍCiit. Igy aztán mindenki jól jár, C3ak azok a szegény emberek nem, a kiket sorsuk valamikor ilyen sanatoriurni volt növendék tudásának igénybevételére kárhoztat. De hát ezekkel meg ki az ördögnek volna ideje törődni? • * • (Lahj Adolf.) Egy igazi emberbarát a szó legnemesebb értelmében. A hosszú életen gyüj tött kincseket már életben ugy használja fel, hogy az emberszeretet intézményeit istápolja vele. Teszi mindezt titkon, névtelenül, a jutalmukat önmagukban hordó j^csolekedetek nagy gyakorlóinak szerénységével. H ilálával pedig visszaadja egész milliókra rugó vagyonát oda, a honnan vasszorgalommal összegyűjtötte a köznek, a népnek. M. rt az alapitványaiból ertdő hasznot az egész ország, a lakosság minden rétege fogja érezni, árvák, lelenc ík, vakok, nyomoru'tak, betegek fogj-ík érezni adományainak jóltevő gyümö'cseit. Neve pedig — lasHun feledésbe fog merülni pár év múlva talán alig fog valaki emlékezni erre az egyszerű névre: Liky Adolf. Alapitványaiból ezrek fognak részesülni, utcát fognak nevéről elnevezni — emléke pedig feledésbe megy, mert hát a lüktető élet forgatagában feldöntött emberek nem kérdik meg, ki volt vájjon az, aki talprasegitette őket; Elég nekik az, hogy újra talpraállhattak, a létért való küzdelem nem enged emlékezést, hajtja tova áldozatait, üzi vágja őket s az agyonhajszolt szegény páriája az életnek hogyan birua időt szakítani arra, hogy levett kalappal álljon meg egy mohos síremlék előtt, melyen egy ilyen semmit mondó, sőt — resteltem kimondani — zsidós hangzású név áll, mint a Laky Adolfé? * * * (A recept panama.) Megkárosítottak egy intézményt, egy országos, közhasznú intézményt : egy gyógyszerész és egy orvos bűnös összejátszásával. Ilyen eset, az intelligens emberek ilyen bűnei mindennaposak. Az intelligens ember máskép elégíti ki pénzvágyát, bűnös hajlamait, mint a műveletlen nép gyermeke. A fejlődött szellemi tehetségek nem elégszenek meg a bün egyszerű elkövetésével ; magasabb rendű bűnöket találuuk az intelligens bűnösök rovásán. Az intelligentia, az ész, a tudomány minden r; ffinériáját. iáijuk felhasználni az egyes eseteknél. Az intézmények szervezetének gyengeit a vele ismerős bűnös hajlamú ember sasszemmel látja meg s használja ki. Sokszor egy-egy ilyen bűntény világítja meg a megkárosított testület vagy intézmény hibáit, sokszor egy bűnténynek köszönheti ezek javítását, tökéletesbitését. A szóbanforgó esetben az Orsz. Munkásbiztositó pénztár károsult meg ezidő szerint még meg nem állapított összeg erejéig. Az orvos álnevekre recepteket irt s a gyógyszerek árán megosztozott a patikussal. Hát nincs ebben az irányban semmi ellenőrzés? Az orvos ir receptet s ezek minden ellenőrzés nélkül jutnak a gyógyszerész kezébe s onnan a péuztár fizető asztalához? Ez aligha van igy helyesen ! Ez csak egy eset, de a leleplezett bűnösök országszerte űzött visszaélésnek mondják. Talán több is ki fog derülni. Maguknak a pénztár orvosainak áll érdekükben, hogy ezirányban történjék valami, ha másért nem a saját reputatiójukért kellene nekik maguknak fellépni. Igaz, közérdek is ez a dolog, de hát az emberi természet subjektivitásában rejlik, hogy még a közügy mivelése is csak az egyéni érdekek szövevényes hálóján keresztül jut mozgató erőhöz. Polgármesterek kongresszusa. A rendezett tanácsú városok polgármestereinek országos egyesülete vasárnap tartotta ez évi közgyűlését Szombathelyen, a közművelődési ház nagytermében. A kongresszuson Magyarország valamennyi rendezett tanácsú városa képviseltette magát; mintegy kétszáz polgármester és városi tisztviselő volt jelen. A közgyűlésen megjelent Széli Ignác titkos tanácsos, nyugalmazott belügyi államtitkár, Békássy Istváu Vasvármegye főispánja is. Szentpály István dr miskolczi polgármester, elnök nyitotta meg a közgyűlést. Magyarország — úgymond — nagy átalakulás előtt áll, nemcsak politikai, társadalmi, hanem közgazdasági téren is. Ebben a nagy átalakulásban a fősulypont kell, hogy a városokra helyezkedjék, mert a városokban tömörül az intelligencia és a közgazdasági élet is erősebben lüktet ott. Midőn a nagy átalakulásból a városok ki akarják venni a maguk részét, első sorban anyagi támogatásra van szükség és midőn állami támogatást kérnek, nem várnak uiiudmt, csak azt, hogy az állam adja meg, smi a városokat tulajdouképm megilleti. Csak azoknak a jogoknak az elismerését követelik az államtól, amelyek a városok halad ísát előmozdítják. Ez teljesen jogos követelésük. És midőn a városi tisztviselők anyagi helyzeté- j nek javításári törekszenek, akkor is az ac

;ljuk, í hogy a városok haladását mozdítsák elő. (Lelkes é

!jenzés ) Várhidy Lajos titkár terjesztette elő azután a tanács évi jelentését. A jelentés mindenekelőtt 1 a városoknak nyújtott segítségről emlékezik meg. Az a véleményük, hogy a két millió kotona áll-imi hozzájárulás összegét a rendszerezett állásokra alkalmazott tisztviselők nndes ívelésének és lakáspénzének kiegészítésére kell fordítani. Sérelmesnek tartják, hogy a tisztviselőket csak a VIII—XI. osztályba sorozhatják be, holott a VII—XI. osztályba volnának sorozandók. Kivánja az egyesület, hogy az állami hozzájárulás összege ne 1916-ban adassék a városoknak, hanem annak legalább is 50 százaléka már a folyó évben. Mindezeket a belügyminiszter el é terjesztették memorandumban; egyben kérték a belügyminisztertől a városi törvény mielőbbi megalkotását is. A városok életerős fejlődéséhez föltétlenül szükséges szolgálati pragmatika, a belügyminisztérium városi osztályának reformja, a nyugdíjügy országos rendezése, a községi takarékpénztárakra vonatkozó törvény sürgős megalkotását is követelik. A tanács jelentését tudomásul vetlék. Várhidy Lajos javasolja, hogy a belügyminiszterhez intézendő memorandumban kérjék, hogy az állami segítség alapja ne a közegészségügyi, rendőri, katonai és adóügyi kiadás legyen, hanem ehhez vegyék még a gyámügyi kiadásokat is. Az állami segítség megosztása tárgyában Korbai Károly zalaegerszegi polgármester szólalt fel: Teljesen lehetetlennek tartja annak megállapítását, hogy a rendezett tanácsú városok közigazgatásánál mennyi az állami és mennyi a helyhatósági funkció és hogy mennyi költség merül fel az egyiknél és mennyi a másiknál. Ezért általános alapra kell helyezkedni. Azt kell megállapítani, mennyi egy városi adminisztráció iái az összes személyi és dologi kiadás és a kettő összegének egy bizonyos hányadát kell megállapítani, mint amely hányadot igényelhetik a városok az állami fuukciók teljesítéséért. Ezután a rendezett tanácsú városi tisztviselők fizetésrendezésére vonatkozóan tett javaslatot tárgyalták. Kivánják, hogy valamennyi tisztviselő az eddiginél magasabb rangosztályba jusson és hogy a tisztviselők előrehaladása ne a VIII—XI., hanem a VII. és XI. fizetési osztályok között történjék. Kivánják, hogy a nagyobbrangu tisztviselők ugyanabban az állásban eltöltött 15 év után magasabb fizetési fokozatba automatice menjenek. a kisebb rangosztályu tisztviselők pedig ugyanabban az állásban eltöltött 12 esztendő után szintén automatikusan menjenek magasabbra. A helyettes-polgármesterek, főjegyző, számvevő, árvaszéki ülnök a VIII. rangosztályba vétessék, az I. jegyző a IX. rangosztályba, a többi pedig a X-ikbe. A tanács előterjesztésére a közgyűlés 1000 K pályadíjat tűzött ki egy munka elkészítésére, mely a városi törvény főbb alapelveit ismerteti. Figyelemre méltó volt Horváth György v. főjegyzőnek Szombathely város rendezéséről és fejlődéséről tartott értekezése, melyben igen szépen domborította ki egy modern város haladásának kritériumait. Délben bankett volt a Sibariában, hol számos felköszöntő hangzott el. Munkásgimnázium. A magyar tudományosságot s az ország átlagos műveltségét az önzés és a szegénység akasztották meg útjában. A tudomány mindeddig uem válhatott közkinccsé, mert a felső tizezrek és jobbmódutk lefoglalták m iguknak. Az alsó néprétegek alig juthattak tovább a betűvetés és olvasás elsajátitásáuftl, minélfogva a munkáselemek ugy anyagilag, mint szellemileg is gyengébbek maradtak, mint a nyugati államokbau. S ennek a rendszernek a rovására kell irni, hogy magyarország iparosainak és kereskedőinek nagyon tekintélyes száma még annyi tudást se szerezhetett, amennyit a foglalkozása megkövetel. S hogy még messzebb menjünk a következtetésekben, a tudomány ily erőszakos elosztásínak köszönbeijűk, hogy ip írunk és kereskedelmünk visszamaradt, mert ezek a kategóriák nem rendelkeztek annyi szellemi erővel, hogy felismerhették volna a saját boldogulásuk eszközeit. A művelődés most már nemcsak az egyén érdeke. Országos érdek az s társadalmunk már fel is ismerte, hogy az ország boldogulása csak ugy valósitható meg, ha a társadalom minden egyes tagja, elegendő szellemi fegyverrel rendelkezik. Molnár Viktor államtitkár mondotta egyik beszédében: »Mi olyan polgárokat akarunk nevelni, akik műveltek.* Ez az okozati összefüggésnek kiemelése a műveltség és a