Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-12-04 / 49. szám

• Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap< 1910 december 4. 9zt már nem merjük mondani, mert a jövő hónap már a jövő esztendőt jelenti. S azért inkább magunkba szállunk ós elismerjük hanyagságunkat. Ez a decembernek pszikológiai jelentősége. De sokkal nagyobb jelentősége van külső nyilatkozásának. Három olyan napja van, melyen ajándékokat szokás osztogatni : a Mikulás, a karácsony és az újév. Az újévet is beleszámítom ebbe a hónapba, mert ezeket az ajándékokat ia december ben kell megvenni 8 a megvétel keservei decemberre esnek, holott az ajándékozás örömeit máijanuár foglalja le magának. Ez az ajándékvásárlás az alapja egy nagy csomó üzlet virágzásának. Ma már a Mikulás kezd versenyezni a kis Jézussal s alig kezdődik el a hónap, szaladunk vásárolni püspököket, krampuszokat, kéményseprőket, cukrot és más egyebet s igy edződünk a karácsonyi vásárra. Mikulás és karácsony közt elég hosszú az idő. hogy a gyerekek elrontott gyomra helyreálljon és képes legyen befogadni a második édességrohamot. A családfők számára már nincs karácsonyi meglepetés. Ők, ha a családi életben egy kis tapasztalatuk már van, összeállíthatják a következőket : Karácsonyi ajándékul kap egy pár papucsot, egy házisapkát és egy szivartárcát. Az egyiket a felesége, a másikat a leánya készíti. A fiuk azok nem készítenek semmit, hanem vagy verset szavalnak Pósa Lajostól, vagy szekundát hoznak haza a latinból. Ez az igazi meglepetés, mert erre legalább ninos elkészülve az ember. Isten hozott tehát öreg december. Tudom, hogy kevés ember van megelégedve veled, de én szeretem zúzmarás szakálladat ós fagyos sóhajtásaidat. Ha erősen fagy, sokat kell fűtésre költeni; ha nem fagy, nincs korcsolyázás; ha nem esik a hó, busul a szánkázni szerető ember és az utcaseprő; ha esik a hó, busul a városi hatóság és a vasút igazgatóság. Do te ezzel ne törődj ; a gyerekvilág szeretete beragyogja deres fejedet s örökzöld koszorút fon homlokod körül. A zalavármegyei függetlenségi és 48-as párt 1010 évi december hó 5-ikén délelőtt 11 órakor Zalaegerszegen az »Arany Bárány« szállodában pártgyillést tart. Tárgy: A párt ügyeinek megbeszélése. Gyászhír. Özv. Alasztici Ádámn • -/ül. Vörös Ilona f. hó 1-én életének 46 é\ébfn hosszú szenvedés után elhunyt. Halálát na^y számú rokonság gyászolja. Temetése tegnap délután ment végbe nagy részvét mellett. Áthelyezés. A m. kir. ignzságiigyminister Árszenovits Illés oravicai járásliirósági Írnokot hasonló minőségben a keszthelyi kir. járásbiró| sághoz helyezte át. A Gazdasági Egyesület közgyűlése. A Zalavármegyei Gazdasági Egyesület úgyis mint Zalavármegye Központi Mezőgazdasági Bizottsága f. évi december hó 5-én d. e. 10 órakor, illetve 11 órakor Zalaegerszegen, az egyesület helyiségében rendes közgyűlést tart. A december hó 5-én d. e. 10 órakor tartandó mezőgazdasági bizottsági ülés tárgysorozata: 1. Az 1911. évi költségelőirányzat és működési tervezet megállapítása. A december hó 5-én d. e. 11 órakor tartandó gazdasági egyesületi rendes közgyűlés tárgysorozata : 1. Titkár kérelme 6 havi szabadság engedélyezéséért. 2. Számvizsgáló bizottság jelentése az 1911. óvi költségelőirányzatra vonatkozólag. 3. Egyesületi hivatalos közlöny nyomtatására kötendő'szerződés feltételeinek jóváhagyás végett való bemutatása. 4. Állásfoglalás az uj monopóliumok (földgáz, peirolium, kalisó) tárgyában. 5. Állásfoglalás az argentínai hus behozatala tárgyában. 6. Állásfoglalás a szerb kereskedelmi szerződés életbeléptetése tárgyában. 7. Az E

!ső Magyar Általános B.-T.-gal kötött szerződés megújítása. Jubileum. A keszthelyi kaszinó mult szombaton tartotta meg fennállásának negyedszázados évfordulóját. Az ezen alkalommal tartott közgyűlésen Berkes főgimnáziumi igazgató, az esti társas vacsorán pedig Tdkách Imre főszolgabiró és Sporzom Pál gazdasági akadémiai tanár tartottak beszédet. A kaszinóban megjelt az ünnep, ségen gróf Festetioh Tassiló is. \ A városi Virilisták. Zalaegerszeg rend. tan. | város legtöbb adót fizető képviselőinek névjegyi zékébe 1911 évre a következők vétettek fel: I. rendes tagok : 1. Szombathelyi r. kath püspök 3061 K 77 f. 2. L'gáth Kálmán apátplébános 2886 K 4 f. 3. Grósz Győző 1867 K 36 f. 4. Gráner Géza 1739 K 86 f. 5. Hajik István 1739 K 26 f. 6. Thassy Kristóf 1573 K 22 f. 7. Zalaegerszegi takp. részv. társ. 1526 K 72 f. 8. Dr Fürst Béla 1361 K 62 f. 9. Páslek Lajos 1160 K 6 f. 10. Dr Kaszter Ödön 1122 K. II. Dr Zu-ka Zsigmod 1092 K 94 f. 12. Dr Cziuder István 1Ó84 K 86 f. 13. Dervarics L.jns 106j K 75 f. 14. Tosch Károly 1014 K 38 f. 15. Dr Bdrger Béla 998 K 68 f. 16. Fischer Pál 990 K 4 f. 17. Büchler Jasab 941 K 88 f. 18. Komlós M. Miksa 918 K 94 f. ly Fi.<oher Lísz!ó912K 66 f. 20. Mormdini Tamás 897 K 58 f. 21. Dr Szigeihy Elemér 895 K 64 f. 22. Dr Kele Antal 893 K 52 f. 23. Schütz Sándor és Fia 861 K 75 f. 24. Bo?chán Gyula 838 K 42 f. 25. Grünbaum FereLc 826 K 18 f. 26. Krosetz Gyula 795 K 18 f. 27. Dr Keresztury József 784 K 82 f. 28. Fángler Mihály Fia 769 K 20 t. 29. Rosenberg Zsigmond 768 K 38 f. 30. özv. Hagymásy Gyulánó 752 K 45 f. 31. Faragó Béla 735 K 34 f. 32. 4 azért, mert a szobor méretei és konstrukciója egyenesen arra utalnak, hogy kissé távolabbról nézzék, ami pedig teljesen lehetetlen. Nagy kár volna, ha a minden valószínűség szerint impozánsnak tervezett szobrunk ily aprólékosság miatt nem érvényesülhetne. — Természetes, ez a része még korai a dolognak. De az óvás soha sem felesleges. Ez időszerint még a jövő január 16-án lejáró pályázat mielőbbi eldöntése s az elhelyezés mikéntjének a megállapítása a sürgős teeudő, no meg természetesen az, hogy a város és a vármegye közönsége ne haragudjék meg valami túlságosan Borbély Györgyre, ha egy ujabb s e nemes cél előmozdítását célzó — furfangon töri a fejét. (- e - ó.) Hivatalos rovat. i. Közhírré teszem, hogy az 1910 évi házadó kivetési lajstrom az 1883. évi 44. to. vonatkozó §-ai értelmében Zalaegerszeg r. t. város adóhivatalánál 8 napra vagyis f. évi december hó 1-től 8-ig bezárólag közszemlére kitétetett — a hol is a hivatalos órák alatt megtekinthető. II. A villamos világítás meghonosítása következtében megmaradt utcai lámpák eladók. Venni szándékozók a hivatalos órák alatt a városházán jelentkezhetnek. Zalaegerszeg, 1910 december hó 2-án. Dr Korbai, polgármester. Hirek. December. Ő a nagybácsi a hónapok közt, ki valahányszor megjelenik köztünk, zsebei tele vannak édességekkel és ajándékokkal. Mindenki örül megérkezésének, mindenki busul távozásán. Jó meleg szobával várjuk s még az ölelését is téli kábái ban fogadjuk. A karakterét az adja meg a decembernek, hogy befejezi az esztendőt s tan uja a mi megtört reményeinknek, melyek az év elején oly magasra duzzasztották keblünket. Ez az önkritika hónapja, melyben szemlét tartunk afölött, hogy mit váltottunk be abból, amit az év elején fogadtunk s rájövünk, hogy meglehetünk-e elégedve magunkkal vagy nem. Ez az önkritika csak decemberben szigorú. Más hónapokban könnyű vérrel azt mondjuk a mulasztásra: „Eh, majd megcsinálom a jövő hónapban." Decemberben hogy a pénzemmel ugy rendelkezem, ahogy én akarok. És megint jó éjszakája volt. Egy bolondos, kékszemű orfeumnő és egy csomó üres pezsgős palack között ébredt föl reggel. A pincérek és a nő kegyetlenül megnyúzták és a vagyon is erősen apadt. A saját részét jóformán el is költötte, ugy okoskodott tehát, hogy a meglévőt osztja kétfelé. Most már bántotta a lelkiismeret éa gondolatban íéligmeddig sikkasztónak érezte magát, aki elkezelte a szegények pénzét. Másrészt meg könnyelműségnek minősítette a szorultságában a szentnek tett Ígéretet. Ugy, ahogy volt, gyűrött arccal és gyalog megindult a Rókus felé. Annyira gyötörte magát, hogy szinte félt a szentnek élettelen szobra elé lépni és mikor már a templom kapujához ért, habozva állt a lépcsők előtt. — Ha csakugyan sikkasztottam, akkor körülbelül mindegy, hogy mennyit. A lényegen nem változtat az ösazeg nagyaága és a szent bizonyára nem bocsát meg nekem, ha csak egy fillérrel károsítottam is meg a szegényeit. Itt csak egy orvosság van. Ha délután nyerek — mert nyernem kell, — akkor pótolok mindent és nem is lesz semmi baj. Igy tépelődött és nem ment be. Ellenben délután kirobogott a versenytérre. Az a tudat, hogy a Szent Antal haragszik rá, módfelett izgatta és megfoeztotta a múltkori biztos nyugodtaágtól. Moat már habozott és ideges volt, mert halálos bizonyossággal tudta, hogy veszteni fog. Ebben a tekintetben rendszerint jó szimatja volt és akárhányszor azzal a meggyőződéssel ment ki a pályára, hogy elveszti az utolsó krajcárt is. Mégis ott volt, mert egy belső legyőzhetetlen i kényszer hajszolta, hogy megver"kedjék a sorssal. Eddig, az utolsó eset kivételévei, mindig ő került alul. Reszkető kezekkel szedte elő a megmaradt százasokat, és valahányszor egy-egy nagyobb tétet rakott, mindig küldött fölfelé egy fohászt : — Ne haragudj S-enl Antal, többet nem csaplak be ! Haaztah n volt. A pénz u 'zott és eatére kelve éppen csak a régi vagyon romjait tudta hazacipelni. Moat már gyalog ment a többiekkel és halavány, tépelődő arcáról száz lépésnyire lesirt, hogy vesztett. Estére felkereste a régi kopott szállását, ahol csodálkoztak a peches ember elegánoiáján, de ez a csodáluozás ő neki fájt. Elgondolta, hogy oiost még ur lehetne, ha esztelen módra nem huz ujjat patrónuaával, de csodálatosképpen mégsem magára haragudott, hanem a szentre. — Ej, mese, hogy humánus! Ha az volna, megértette volna a helyzetet. A gazdagság elkábítja az embert és szokni kell ahhoz, hogy az ember jótékony tudjon lenni. Aztán azon töprengett, hogy csúszhatna föl mégegyszer. Másnap egész nap 03ak a versonvprogrammot tanulmányozta, kombinált, számitásokat csinált és papiroson halálos biztonsággal kiszámította, melyik lovaknak kell győzniük. Harmadnap mindon vagyona elúszott. Egyszer a zsoké volt gazember, egyszer a ló nem akart menni, sőt az is megtörtént, hogy az átázott paripa éppsn a start pillanatában fordított hátat és ott maradt a gépnél. A pech"s ember sirt, átkozódott, de nem hisznált semmit. Evy hét múlva a peches ember a légi kopott rongyokban megjelent a Rókus aj Iájánál. Nem ment be, csak ökölbe szoritotta a kezeit és ugy fenyegetődzött. A szentet szidta. Az pedig csak mosolygott a ráeső napfényben ; olyan jól eSett n^ki, hogy a peches ember milyen komolyan veszi az esetet, melyhez neki olyan kevés köze volt. Kálmán Jenő.