Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-08-07 / 32. szám

1910 augusztus^7. • Zalamegye, Zalavármegyeí Hirlap* 5 kártételeit, századokra terjedő szorgalmas, de nagyon költséges munka fogja helyrehozni. A növényállomány minőségére és mennyiségére igen kedvezőtlenül hat az a körülmény, hogy különösen a hegyvidéken, egy tagban, túlságosan nagyok a legelőterületek. Legideálisabb a fűnövés szempontjából az olyan terület, amelyen a legelő és erdő sürün váltakozik és pedig a terepviszonyokhoz képest ugy, hogy a meredek oldalakat az erdő, az enyhébb hajlású lejtőket és fensikokat a legelő foglalja el. Az ilyen okszerű beosztásnál az erdő a közéje eső legelőket megvédi a szelek pusztításai ellen, sőt a szél még némi trágyát is hord a legelőre hulló falomb alakjában. Hasonlóképpen trágyázza a gerincekre helyezett erdő is az alatta fekvő legelő talaját, mert a csapadékvizek növényi táplálóanyagokat hordanak le onnan. A legelőjószágot is megvédi a közeli erdő nemcsak az időjárás viszontagságai ellen, hanem még a »bogárzás» kínjaitól is megszabadítja. Az erdő határán felül eső havasi legelőket erdőgazdasággal kapcsolatba hozui nem lehet ugyaD, de védelmi eszközökül még itt is fel lehet használni a havasokon élő törpe fákat és cserjéket. Havasi legelőink éppenséggel nem mondhatók jóknak. Ennek oka nem annyira a kedvezőtlen természeti viszonyokban, mint inkább a helytelen vagy halyesebben a rendszertelen legeltetési rendszerben keresendő. A havastulajdonos vagy bérlő legfőbb törekvése, hogy a legelőtt az idény alatt mentől alaposabban kihasználja. A legelőjószág lerágja az értékesebb füveket, a gyomokat pedig otthagyja s így azok zavartalanul megérlelhetik és elhullathatják magvaikat. Természetes, következménye ennek, hogy a gyomok hihetetlenül elszaporodnak, elfoglalják a tért azoktól a rendkivül tápláló növényektől, amelyek a havasi legelőknek oly nagy értéket szoktak adni. Nem célom ezúttal a helyes legelőgoudozás eszközeire, mint a fogasolás, gyomirtás, talajkötés stb. kiterjeszkedni, de a trágyázás különös fontosságát mégis hangsúlyoznom kell. A trágyázás a hegyi és havasi régiókban bizony sok nehézségbe ütközik, de azért mégis végrehajtható. A legelőjószág évente tetemes trágyát termel, érinek egy része magán a legelőn hull el, de nem jól érvényesül, mert nem teregeti azt szét senki, másréi/.e az éjszakázó- és delelő-helyeken "gyűl össze, helyenként több holdat kitevő területen 1—2 méter magasan is. Ezek a tultrágyázott foltok valóságos tárházai a kóros gyomoknak, legfőképpen pedig a havasi sóskának. A trágya ilyentormán nem lelke, hanem valóban átka a hegy- és havasvidéki legelőknek, de magának a jószágnak is ártalmára van, mert abban fekszik s így örökösen piszkos tőle. A trágyázásnak legcélszerűbb és legolcsóbb módja a legelőkön az, hogy a jószág éjszakázóés delelő-helyét időnként meg kell változtatni. Ily módon például egy 100 darab szarvasmarhát számláló csorda, hetenként 1000 Q öl területet trágyáz meg. Ez egyszerű eljárás eredménye meglepő: már a következő évben 2—3-szoros a fünövés s a minőség is tetemesen javul, főképpen a hereíélék szaporodnak el nagyon. A legelők közül azok nyomnak legtöbbet mezőgazdaságunk mérlegében, amelyek a hegyvidékeken terülnek el, de azért, főként nagy kiterjedésüknél fogva, jó ideig még az Alföld legelői is számot fognak tenni. Az alföldi legelők kisebb részben homokra, nagyobb részben pedig szikes talajokra esik. Az utóbbiakból fölötte sokat, bizonyára a kelleténél többet szántás-vetés alá vettek. A homoktalajok legelői általában gyér, minőség tekintetében is rosszabb növényzettel vannak benőve. Szinte csodálatos, hogy az 1863-iki nagy aszályt ezek a legelők birták ki legjobban. Területük azóta folyton csökken a mező- és kertgazdaság javára s ez a kulturális folyamat még ezután is fokozódni fog. A szikes legelők növényzetének minősége kitűnő, a gyomok sem tudnak rajta ugy elhatalmasodni, mint bármely más legelőtalajon. Nagy hátrányuk, hogy valamennyi legelőterület közül legkevesebbet teremnek. Kielégítő legelőt a szikes talaj osak tavasszal és ősszel ad, nyáron csaknem teljesen kisül, a legelőjószág jóformán osak tengődik rajta. Minden jel arra mutat, hogy a szikes legelőket sohasem fogjuk szántóföldekké átalakíthatni. Ezekből a kultura haladtával, bőven termő, kitűnő minőségű kaszálók lesznek, de hasonló sors vár a már eddig feltört fehér szikes talajokra is. Mezőgazdaságunk az utolsó évtizedekben nagy lépésekkel halad előre, jogunk van tehát remélni, hogy a szikes legelők megöntözése és átalakítása kaszálóvá, nem a jövő század zenéje, hanem a mostanié. Az alföldi nagy folyók ismét ki fognak önteni medrükből, de nem ugy, miot régen pusztítva, rombolva, hanem csatornákon elvezetve. Magyarország rétjei, illetőleg kaszálói 3 főcsoportra oszthatók : 1. alföldi száraz talajuak, 2. hegyvidéki száraz talajuak, 3. alföldi és hegyvidéki nedves talajuak. Az Alföldön általában nem sok széna terem, ezek közül kétségtelenül legjobb a sziki széna, ilyet azonban osak a nedves talajokon tudnak kaszálni. Elég b

ső és jó minőségű széna terem a folyamok menti, mérsékelten nedves talajokon is; de ha az tulnedves, vagy éppen mocsaras, a széna minősége rosz, sásos, kákás és szittyós. Ez az úgynevezett savanyu széna, a milyen például a Hanságon terem. A homokterületek közül csak a nedvesebbek teremnek szénát, mely minőségre nézve is elégjó. A hegy- és dombvidéki kaszálók általában nem bő termők. Szénájuk minősége nagyon különböző; rendszerint fölötte nagy a kórós gyomnövéüytartalmuk. Legjobb hegyi széna terem az erdők közé eső kisebb kaszálókon. Havasi szénát a szállítási nehézségek miatt csak igen keveset kaszálnak az országban. Ez minőségre nézve nagyon jó szokott lenni, mert rendszerint a legjobb helyeket válogatják ki szénatermeiésre. Évi szénatermésünk tetemes mennyisége kerül elő a hegyvidékek vizeinek árteréről. Ezért a szénák egyébként finom lűvü alapanyagát a közte lévő kórós alkotórészek nagy százaléka rontja meg. Ha pedig a szénát nagyon nedves helyen kaszálták, akkor az éppenséggel nagyon durva sásos és békarokkás szokott lenni. A rétekkel és kaszálókkal éppen ugy állunk, mint a legelőkkel; rendszerint csupán a természet gondjaira vannak bizva, pedig okszerű rétműveléssel lényegesen emelni lehetne az ország szénatermésének minőségét és mennyiségét egyaránt. A földmivelésügyi kormány különösen az utóbbi években hathatós intézkedéseket tett a hazai rétek és legelők gondozása érdekében. Igy nevezetesen a székelyföldi, hegyvidéki és felvidéki kirendeltségeinek egyik legfontosabb feladata éppen az állattenyésztés emelésével kapcsolatos rét- és legelőjavítási munkálatok teljesítésében áll. A földmivelésügyi kormány támogatása nem is tűnik el hatástalanul, mert ahol a legelőjavítási munkálatok megkezdődtek, nyomukban azonnal megindul a tejtermékek jövedelmező értékesítése és a nép vagyonosodása. A már folyamatban levő legelőjavítási munkálatokon kivül szükséges volna a legeltetés ügyét egy ujabban készítendő erdőtörvény keretében együttesen megoldani, mindkét fontos érdek kölcsönös kielégítésével. Tisztán gazdasági oldalról ekként megvilágítván a hazai rétek és legelők mai állapotát, hátra volnának még a gazdasági botanikai szempontok. Ha különbséget teszünk a jó és rosz rétek és legelők között, akkor különbséget kell tennünk első sorban a jó és rosz réti és legelői növényelemek között is. Olyun nagy téren dolgozva, mint egy ország területe, a fenti kérdés eldöntésének legelső lépcsőfoka, hogy az ország flórájával alaposan megismerkedjünk, mert csak ezekkel az nmei-etekkel térhetünk át a kérdés fontosabbik oldalára, a gazdaságira, amikor is a réti növényzet egy*s elemeinek elbírálására kerül a sor. Hogy tiszta ítéletet alkothassunk, meg kell hallgatnunk a chemikus, a fiziológus, a botanikus és gyakorlati szempontból a gazda véleményét is. De még ez sem elég : az állat magatartását is meg kell figyelnünk az egyes növényekkel mint tápláló anyagokkal szemben Bár az izletesség és táplálékonyság fogalma nem mindig esik össze és éppen itt van soron az említett tudományok tevékenysége, hogy t. i. okszerűen válogassuk össze az állatoknak nyújtandó táplálékot, még pedig nemcsak az istáliózott, hanem a legelő állatét is. A szénát okszerűen elbírálni hivatottak közül legpontosabb vizsgálat módszere a chemikusnak van, ezen munkának aránylag mégis kevés közvetlen hasznát tudja venni a gyakorlat. A chemiai uton elbírált rosz széna alig mutat fel kedvezőbb elemzési adatokat, mint a jó széna. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a chemiai vizsgálatokat elejtsük, hanem vegyük hasznát annak is, amit a chemikus mond s egészítsük ki azt más uton talált vizsgálati adatokkal. A fiziológus már sokkal közelebb jár a valósághoz, mert etetési kisérletek segítségével birálja el, hogy a szénából mennyit értékesitett az állat. Vizsgálódásának értékét különösen az adja meg, hogy a szénaminőségek táplálóértéke közti különbséget a botanikus vizsgálatával egybehangzóan mutatja ki. A botanikus első sorban mikroszkóp segítségével mond bírálatot a növények, illetőleg az egyes sejt- és szövetelemek emészthetőségéről és tápláló voltáról. Vizsgálati módszerével tehát tulajdonképpen a chemiai és élettani ismereteket értékesíti, vagy megerősíti. De a gazdasági botanikus azonkivül tudományosan feldolgozza és értékesíti azon gyakorlati szempontokat, amelyek a széna jóságának elbírálásánál épp oly súllyal esnek a mérlegbe, mint az előbb említett tudományos szempontok. A gazda maga csupán gyakorlatiasan birál, az ő ismeretei tehát a tudományos vizsgálatoknak osak értékes nyersanyagai lehetnek. A széna elbírálásánál a főszerep mindenképpen a gazdasági botanikus kezében marad, mert ő nemcsak a laboratóriumban vizsgál, hanem künn a természetben is és a botanikus van hivatva behordani a vizsgálati anyagot a többi szaktársainak is. Végül arra a körülményre is rá kell mutatnom, hogy állami tevékenység és pénzáldozat egymagában nem elegendő a hazai rétek ós legelők jókarba hozatalához, társadalmunk mezőgazdasággal foglalkozó műveltebb osztályaira is feladat vár abban a tekintetben, hogy a kisebb műveltségű és szegényebb kisbirtokosságnak pélpát mutasson az okszerű rét- és legelőgazdálkodás terén. Thaisz Lajos. A gyaRorlat szárított alapján bizonyítják, hogy a kőbányai minden gazdasági növénynél fényes eredményeket e Minden gazda kérje saját érdeKében ezen szakvéleményeket BUD5PEST KÖBANY/Íl TPÁGYA tartalmazó ismertetéseket árajánlatot, melyeket készséggel küld a Basán/i, Sch etrumat e 1 rsa cég Bu^est, IX ftiST Szivei figyelmébe: Minden Hirdetéshez tij szaKvélemény van melléKelve! útrróaílR Í1 ;ó üt 21. s/ám. A szárított s<!rtéstr r;yát 3 hold szőlő alá, továbbá .uub s áz hold bükköny és árpa alá. használ am és az eredménynyel teljesen meg voltam elégedve. Wodianer János, Maglód A szárított sertéstrágya nemcsak szőlőültetvényeinKneK Küítiaösea sovány és heves tiilajrészletein Hhtinő hatásunaR bizonyult, de az összes Kapás növényeit fejlődését is feltűnő mértéiben eioseg)te.te, ugy hogy ezen eredmények következtében az Önök szárított ser téstrágyúját véleményem szerint az ÖSSZPS eddig alKalmazctí írágyanemeR Közt a legKita uőtv •••«>« Kell teKinter.i Kost ka-telep. Izsák.