Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-08-07 / 32. szám

1910. augusztus 14. • Zalamegye Zalayármegyei Hírlap* 3 életében az örök keserűség forrását jelenti. A másik, a szegény, Istentől embertől elhagyott martiré, akit a cselédszerzők nyúznak, lelketlen nagyságák kínoznak, leánykereskedők környékeznek, akinek élete a kínnak és gyötrődésnek tarka mozaikja. A problémának sem az elő, sem a másik részét nemcsak, hogy uem tudta eddigelé megoldani sem törvény, sem társadalom, de még csak meg sem kísérelték komolyan. A rossz cseléd s a lelketlen nagysága prototípusaival lépten-nyomon találkozunk, szabadon garázdálkodnak, romlására az erkölcsnek és családnak. A főváros most egy újítással próbálkozik a cselédmizériák terén. — Szigorítja a cselédszabályzatot, amely irott malasztnál, vagy mondhatjuk : maszlagnál nem egyéb. Az újítás szerint cselédszerzésre nem kap engedelmet az olyan ember, akit leánykereskedés vagy erkölostelen üzelmek miatt jogerősen elitéltek. Ha a cselédkérdés azonos lenne a prostitúció kérdésével, e rendelkezéstől várhatnánk némi eredményt. — De a kérdés csak tizedsorban függ össze a prostituoióval, ellenbeu elsősorban a mindennapi polgári élet, a család kérdése. Dicséretes, hogy útját akarják állani a leányzók megrontá sának, de ez csak egyik kis részlete a mego'dásra váró feladatoknak. Mindenekelőtt olyan intézkedésekre van szükség, amelyek a cseléd jogi helyzetét modern alapon szabályozzák és a rossz cseléd megbüntetését épp ;n ugy lehetővé teszik, mint a rossz gazdáét; amelyek a bérviszonyokat szabályozzák s a cselédszerzők zsarolásait megakadályozzák. Amig a törvényhozás ezeket a kérdéseket gyökeresen meg nem oldja, addig a cselédmizériák a mértani haladvány arányában fognak növekedni, amig abszolút modern törvények és szabályzatok nem lépnek a mai elavult s betarthatatlanok helyébe, addig nem használhat semmiféle végleges rendezés. A megváltozott szociális viszonyoknak és életfeltételeknek megfelelően már számtalan uj, modern, vagy legalább ilyennek Ígérkezett törvényt és szabályzatot alkottak nálunk a munkaadóról. Csak az általános érdekű, az egész társadalmat állandóan foglalkoztató oselédproblémávai nem foglalkoztak az illetékes körök. Törvényes állapotban. A kormány a képviselőház többségétől a mult hónapban megkapta a költségvetési felhatalmazást, az u. n. indemnity-t s ezzel megszűnt a törvényenkivüli állapot. A közadók behajtása augusztus elsejétől megindult. A honvédelmi miniszter pedig egy ujabb rendelettel augusztus 8-ával megindította az ujoncállitást. Benne vagyunk hát az állampolgári élet rendes kerékvágásában. A rendes polgári jövedelem mellett hát részesedni kell valamennyiünknek ismét az állami és községi közterhek viselésében s a szolgálatköteles polgárok katonáskodásában. Az exlex állapot mindig illúzióval lepi meg az embereket. Tehát megcsalja egy gondolatban, abban, hogy akkor adótehermentesen élünk. Ez az illúzió is az élet száz meg ezer szines csalódásaihoz tartozik, amelyben nekünk, magyaroknak haj! de sokszor van részünk egy életen át. A kényszerű adóteherviselés hideg pozitivumához visszatérve, az exlex állapot látszólagos kényelme mindig megcsalja az embert. Az örök emberi gyöngeségből következik, hogy ha tudjuk, hogy nem gyötör bennünket az adófizetés vagy más teherviselés gondja, akkor nem dolgozunk annyit, mint máskor. És ezzel szemben többet szórakozunk, költségesebben élünk, tehát az exlex állapotra ráfizetünk. A magyar ember ismert kényelemszeretete pedig különösen hajlik a gondtalan, kevóstörődésü élethez. Ha a magyar nép a német, amerikai vagy angol faj szorgalmával birna, észre sem lehetne venni nálunk az exlex állapotot, amely különben elég gyakran éri ezt a szerencsétlen országot. Sőt a teherviselés szünetét arra használná fel, amint ezt szorgalmas, munkaszerető népek életében találjuk meg, hogy még inkább fokozza a maga jövedelmét s az adója összegét még kamatoztatja is. Nálunk, közöttünk ez megfordítva van s talán valami öntudatlan logikával éppen ezért nem kívánják sokan soha a törvényen kívüli állapotot. A katonai szolgálat megkezdése is százados rendnek munkája közöttünk. Törvényes állapotban hozzá vagyunk már szokva ahhoz, hogy a ! fiaink október 1-én vonulnak be s ehhez készül I a köteles ember. A fegyvergyakorlatok ideje j is többnyire egy időszakra esik. De ha ez az idő eltolódik, a rendes katonai szolgálatra és fegyvergyakorlatra bevonulás ideje, igen sok embernek nagyobb anyagi és előmeneteli kárára lesz. A kiszolgált legénység kényszerű visszatartása pedig családjaiknak számításait zavarja s innen vau, hogy ezer meg ezer család anyagi életében okoz sokszor érzékeny változást. Az élet rideg törvényszerűsége hát arra tanítja az embereket, hogy mindig jobb, célravezetőbb törvényes állapotban élni, mint ezen kivül. Az ember munkás életének folyamata e miatt éppúgy zökkeoésekbe jut, mint a lélektelen mechanikai munka folytonossága, ha útjában, működésében váratlan akadályokkal találkozik. Zalavármegyei Gazdasági Egyesület közleményei. Tejszövetkezeteink bajai. Magyarország tejgazdasága az utóbbi 1015 év alatt fejlődött számottevő tényezővé. A tejgazdaság fejlődése, a tejszövetkezetek rohamos szaporodása következtében az 1903 —1906 években vett legnagyobb lendületet. Sajnos, az 1905, 1907, 1908 évek kedvezőtlen időjárási viszonyai s az ennek következtében beállott rosz takarmánytermések a tejszövetkezeteket fejlődésükben megakasztották, amihez hozzájárulván a vajpiac időszakos kedvezőtlen konjunktúrái, a tej-, illetve vajtermelés terén stagnálás, sőt sok esetben visszaesés volt konstatálható, ami pedig általánosan fokozódó fogyasztás mellett indokolatlan. A termelés csökkenésével, a takarmánytermés úgyszólván egyes évekbeni meghiúsultával szükségszerű követelménynek kellene tekintenünk a tej- és tejtermékek árainak rohamos emelkedését s ennek kapcsán a tejszövetkezetek, szóval a tejtermelés fokozatos fejlődését. A tejgazdaság fejlődésének e természetszerű alapfeltételeivel szemben azt tapasztaltuk a legutóbbi időben, az 19u8 évben is, hogy a tejszövetkezetek nemcsak hogy nem fejlődhettek, hanem az egész vonalon visszaestek ugy a termelés, mint a termelt vajmennyiségek értékesítése tekintetében.*) A rosz takarmánytermés a tejszövetkezetek termelésének, illetve az előállított vajmennyiségnek csökkenését egyáltalán nem indokolja. Nem indokolja pedig azon okból, mivel a szálastakarmányok hiánya oly takarmányféleségekkel — abraktakarmányokkal — pótoltatott, ami nem hogy csökkentette, de emelte a tejtermelést. Ha mégis, a dolog mélyére hatolva, ezen viszszaesés okait keressük, azt fogjuk tapasztalni, hogy a vajpiac bizonytalan konjunktúrái, a termelt vaj szerfeletti különbözősége a minőségben s ennek kapcsán az exportra kevésbbé rátermettség az okai annak, hogy a tejgazdaságok, a szövetkezetek s igy a vajtermelés nem tud oly mértékben fejlődni, mint azt az érte hozott áldozatok megkívánnák. Magyarország tejszövetkezeteinek s a vajtermelésnek szervezése az 1890-es években a leghelyesebb alapon indult meg. A földmivelésügyi kormány kebelében létesített Országos Tejgazdasági Felügyelőség a vaj) Az értékesítési viszonyok az utóbbi években sokat ! javultak. termelő központok létesítésével és anyagi segélyezésével lehetővé tette, hogy a termelt vaj egyöntetű minőségben mint exportképes áru juthasson a külföldi piacokra. Hogy mégis el kellett térni azon irányelvtől, amellyel a tejgazdaságok létesítése és a vajtermelés előmozdítása céloztatott, azt egyedül a vajtermelő központok helytelen szervezésének s elégtelen voltának kell tulajdonitanunk. Helytelennek tartom — szerzett tapasztalataim alapján — a vajtermelő központok szervezését, azon okból, mivel az magánvállalkozás kezében nem annyira a keletkezésben és fejlődésben levő tejszövetkezetek érdekeit, mint az anyagi hasznot tartva szem előtt, úgyszólván lehetetlenné tette, hogy a szövetkezetek által termelt tej kellő módon értékesülhessen. Az 1908-as évek rosszabb vajárai, a minduntalan felmerült elszámolási differenciák előidézték azt, hogy a létező szövetkezetek termelésükben fokozatosan visszaestek s részben üzemüket teljesen beszüntették. Természetszerű következménye volt ez a magánkézben levő, nyerészkedésre alapított vajtermelő központi vállalatoknak. A szövetkezetek elsősorban szervezve lettek a nagyobb vidéki góczpontokon, vagy az azokhoz közelebb fekvő nagyobb falvakban, ahol a tej- és vajtermelés bizonyos emelkedettebb színvonalon állott. A szövetkezetek, az igaz, biztosították a gazdáknak, a termelőknek termeivényeik biztos értékesítését, de viszont egyúttal közreműködtek abban, hogy a tejárak azon a vidéken rohamosan emelkedtek. Az eddig a piacokra özönlő tej legnagyobb része a közforgalomtól elvonatván, a kereslet és kínálat közötti viszony árszabályozó hatása következtében a tej és tejtermékek árai egyszerre felszöktek. A vajtermelő központok rosszul értékesítvén az általuk feldolgozott tejet, a nyílt piacok magas tejára mellett természetes, hogy a termelők a tejet a szövetkezetektől elvonták. A szövetkezetek ahelyett, hogy fokozatosan több és több tejet dolgoztak volna fel, termelésükben visszaestek, a vajtermelő központok nem kaptak kellő mennyiségű feldolgozandó anyagot, ily módon a nagy rezsi ólomsulylyal nehezedett a termeivényre, előidézte a rossz árakat s közvetve a tejtermelés csökkenését. Egyrészt nem állván kellő mennyiségű vajtermelő központ rendelkezésre, másrészt a vajtermelő központoknál szerzett szomorú tapasztalatok a fejlődésében meg nem akasztható tejgazdaságaink és tejszövetkezeteink odakényszeritettek. hogy termékeiket maguk dolgozván fel, mint vajtermelő szövetkezetek foglalják el helyüket a tejtermékek feldolgozása terén. A vajszükséglet évrőlévre növekedett, a világpiac mindig nagyobb mennyiségű vajat fogadott be, igy ideigóráig a vajtermelő szövetkezetek is megállották a helyüket. Mindaddig, amig a vajpiac kedvező konjunktúrák alatt áll, a vajtermelő szövetkezetek eredménnyel is fognak dolgozhatni, azonban a konjunktúrák kedvezőtlen megváltozása esetén nemcsak egy derűt fog beállani a vajpiacon, hanem a vajkereskedők egyrésze is elsöpörtetik a szereplés szinpadáról, akikkel együtt néhány szövetkezet is le fog tűnni. Hogy ezen állításom tény, azt már igazolta az 1908-ik év kedvezőtlen helyzete. Azóta, a viszonyok kedvezőbbre változtá-