Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-12-11 / 50. szám

XXIX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1910. december II. u) 40; szám. Előfizetési díj: Etfész évre 10 K — f Fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Rgves szám árn 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Mellőzés. A legveszedelmesebb méreghez is hozzá lehet szokni, ha hosszú időn keresztül állandóan beveszi az ember. Ép igy hozzá­szokik az ember a mérgelődéshez is és bizonyos idő elteltével már észre sem veszi azt, amin valamikor bosszankodott, Test és lélek belefásul mindenbe, hozzá- j szokik mindenhez. A magyar nemzet is igy szokta meg lassankint a folytonos mellőzést és sérte­getést. Mint ahogy a nép mondja, az ember is mindent ép ugy megszokik, mint a kutya a verést. Beleszoktunk a mellőzésünkbe, de mégis sajog a szivünk, ha rágondolunk arra, hogy nincs önálló magyar állam, nincs annak fővárosa, mit saját uralkodó csalá­dunk egész Európa előtt dokumentál. A felség minden uralkodót és minden diploma­tát csak mint császár fogad kizárólag Bécsben. Senki nálunk nagyobb gyöngédséggel és figyelemmel nem viseltetik öreg királyunk iránt. Féltjük mi is az egészségét, vigyá­zunk a kényelmére, de midőn a távoli Sarejevóba el tud menni a felség azért, hogy ünnepeltesse magát, akkor azt is megtehetné, hogy udvari különvonaton három óra alatt Bécsből Budapestre utaz­zék és ötven percentre legalább is a magyar királyság székvárosában fogadja Európa uralkodóit és diplomatáit. Itt még a quota aránya sem volna törvényes. Mert kétség­kívül a Habsburgoknak is ér annyit a magyar királyság, mint az osztrák császár­ság, különben nem áldoztak volna érette annyi pénzt és annyi vért. A véráldozatra meg kell jegyeznünk, hogy természetesen magyar vért áldoztak. A magyar közönség ugy hozzá szokott már ahhoz, hogy ne legyen Budapesten királyi udvar, hogy senki sem gondol arra, hogy nem csak politikai, hanem közgazda­sági tekintetben is mennyi kárral jár Magyar­országnak ez a melló'zése. A világért sem biztatunk egyetlen magyar embert sem arra, hogy a kezébe vegyen bécsi lapot. Úgyis sokkal több német lapot olvasnak nálunk, mint kellen e De az össze­hasonlítás kedvéért tessék megtenni és néha-néha megnézni a bécsi újságokat. Ezekben állandó rovat van az udvari hirek számára. S a bécsi lapokból megláthatjuk, hogy milyen mozgalmas élet van odafenn. Nemcsak az tűnik fel, hogy az uralkodó család legtöbb főhercege és főhercegnője állandóan ott tartózkodik, nagy udvartar­tást rendez be és pénzét ott költi, hanem állandóan van ott vendégség és mulatság, amelyben idegen uralkodók és ezek nagy­követei viszik a főszerepet. Ott székelnek az összes közös miniszterek, ott lakik min­den nagykövet. A magyar királyság fő­városának csak konzulok jutnak, mint bármelyik külföldi kisvárosnak. Az európai udvaroknak előkelőségei naponta összeolvad­nak ott a mi udvarunkkal. Mindabból a tekintélyből és anyagi haszonból, ami e kivételes helyzetből Bécsre és Ausztriára esik, Magyarország semmit sem kap. Megkárosodunk politikai'tekin­tetben ép ugy, mint anyagi téren. Pedig az udvartartás költségeihez ép ugy hozzá­járulunk, mint a közös minisztériumok fentartásához. Még a saját pénzünknek megfelelő ellenszolgáltatást sem kapjuk meg az udvar részéről. Pedig a XVI. századtól kezdve egész sereg régi törvényünk van, amely kötele­zőleg kimondotta a Habsburgokra, hogy az esztendőnek legalább is felét Magyar­országon töltsék és Magyarországot Magyar­országról kormányozzák. Nálunk azonban a törvény csak a szegény embert kötelezi. Ugyan hol találunk egy becsületes, bátor és őszinte magyar államférfiúi, aki meg merné mondani a királynak vagy a trón­örökösnek, hogy illenék többet tartózkodni abban az országban, melynek koronáját viselik és adóját élvezik. Nekünk meg kell elégednünk azzal, hogy a miniszterelnökünk a bécsi nagyobb ünnep­ségek alkalmával felutazik Bécsbe és a magyar házban lesi, hogy mikor hozza az udvari lakáj számára a meghivót erre vagy arra az ebédre. A miniszterelnök személye képviseli a bécsi udvarnál az egész Magyarországot. Mi pedig büszke magyarok, Rákóczinak és Kossuthnak ivadékai, rendkivül boldo­gok vagyunk, ha a mi miniszterelnökünk nyalhatja odafönt az udvari tányérokat. A német császárt, mikor Magyarországon járt vadászni, ugy csempészték be és ki az országon keresztül, hogy Budapestet ne is érintse. Mindenféle kis és nagy potentátot csak Bécsben fogadnak, hogy Magyar­ország létezéséről se legyen tudomása a külföldnek. Mi pedig fogjuk be a szánkat és legyünk boldogok, ha a miniszterelnök ur emlékül Bécsből lehozhat egy pár menü­kártyát. Drága étlapok ezek. Egy-egy menükártyáért, amelynek ebédjét a minisz­terelnök eszi meg, a magyar nemzet millió­kat fizet közös kiadásokra. Beküldetett. A Zalamegye tekintetes szerkesztőségé­nek Zalaegerszeg. — Ma értesültem a megyei Függetlenségi párt f. hó 5-iki érte­kezletén a m. közigazgatási bizottság üre­sedésbe jött egyik tagsági helyére történt jelöltetésemről. Jóllehet a bizalomnak bármikori megnyilvánulása csekélységemre nézve csak megtisztelő lehet, a megkérdez­tetésem nélkül és tudtomon kívül történt jelöléssel ezúttal egyet nem érthetek ; miért is jelen nyilatkozatomnak b. lapja leg­közelebb megjelenő számában szives közzé­tételére alássan kérni bátorkodom és előre kifejezett köszönettel vagyok Alsólendva, 1910. évi december hó 9-én. Kiváló tisztelettel: Isoó Ferenc ügyvéd. A vármegye közg. viszonyai. A legutóbbi három hónap alatt az állategész­ségügy terén a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezés állott az események előterében. Ez a betegség először a sümegi járás területén mutat­kozott. Mészárosok által vágómarhákkal lett behurcolva Sümegre, ahonnét rövid idő alatt a kesz'helyi és tapolczai, majd a zalaszentgróti és pacsai, később a nagykanizsai és letenyei, leg­Toriszay József ós butorkelméket bármely színre fest és , ,, ., ,,, mű-, selyem-, ruhafestő, vegytisztitó legszebben vegyileg tisztit Zalaeg e; sze g, Bák óczi.utca 9 sz. Mai számunk 14 oldal*

Next

/
Oldalképek
Tartalom