Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-11-27 / 48. szám

XXIX. évfolyam Zalaegerszeg, 1910. november 27 48. szám. Előfizetési dij: Egész évre l?él évre . 10 K — f. 5 K - f Negyed évre . 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk visuza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A pénz őfelsége. A pénz az emberi létnek és az összes emberi intézmények működésének leghatalmasabb szerve: nervus rerum omnium gerendarum. Nélküle nincs élet, nincs tekintély, nincs hatalom. Belevág az élet minden fázisába s végzi a leghajmeresztőbb operátióbat minden téren. A pénz választja el egymástól az embereket s viszont az egyezteti össze a legkirívóbb ellentétben álló érdekeket. Más fogalma van róla annak, aki duskálkodik beune s más annak, aki csak a mások pénzét ismeri. Fülöp macedóniai király, Nagy Sándor apja több apró-cseprő birodalom mellett egy mondást is hagyott hátra fiának örökségül. >Nincsen olyan magas kőfal, amelyiken egy arannyal megrakott szamár keresztül ne jusson.« A vitéz Nagy Sándor helyett a világ népeinek milliói örökölték a mondásban rejlő bölcsességet, mely immáron két és fél ezredév óta kiállotta a tüzpróbát és ezután mig a világ áll, örökre közkeletű igazság fog maradni. Nézzünk körül a Kárpátoktól az Adriáig. Nézzük meg széles e hazában a közélet minden momentumát, nézzük végig bárhol, merre csak a kutató szem gyenge fénye behatni képes: mindenütt, mindenütt áz arany hatalmát, a pénzeszsák erejét kell tapasztalnunk. Becsület, tisztesség, erkölcs mind a pénz őfelségének rabjai. Az uralkodik rajtuk a legzsarnokabb keleti despotát megszégyenítő hatalommal. Nézzük meg a hatalmas gyárkémények füstje alatt, kattogó gépek őrült lármájában görnyedve izzadó emberek hiábavaló munkáját, mely minden emberiesség levetkőzésével küzd a pénzért, nézzük meg a föld hátát hasogató szegény robotost, aki éjj'it-napot egygyé téve munkálkodik a betevő falatért, nézzük meg a tolongó éhes sokaságot, amely kész lekötni becsületet, vagyont, mindent, csakhogy pénzhez juthasson, akkor lehet megközelítő fogalmunk a pénz hatalmának egyes részletei- i ről, de nem az egészről. Ó nem! Hogy a pénz mindenható erejét teljesen megismerjük, akkor máshova kell elfáradnunk. Nehéz függönyös ajtón lépünk be a süppedő szőnyeggel borított terembe, hol a pénz őfelségének hatalmáról akarunk képeket szerezni. Hatalmat sugárzó szemekkel ül ott a pénz őfelségének földi helytartója. Ujjain brilliáns gyürük, gömbölyű hasát vastag aranylánc övezi s jönnek hozzá sorba, kiknek a pénz hatalmára szükségük van. Jón az állam hatalmas hivatalnoka, aki kész esküjét szegni, becsületét odadobni. Miért? A pénzért! Jön az ártatlan leányzó, kinek beteg édesanyja gyógyítására hiányzik a gyógyszer. Mire távozik, már van, ha mindenét elveszítette is — a pénz miatt. Jön az éhezők serege, az állástalanok ! hada s rabszolga lesz, hogy kenyere, állása legyen. A görnyedt rabszolgák hátán azután elsétál a pénz őfelségének helytartója azokhoz, akik maguk nem jönnek helyébe. Az elnyomott jogos igények az elfojtott közérdek kohójába olvasztja meg az ellenállás erejét. Megnyílnak az ajtók, leomolnak a falak s az arannyal megrakott szamárnak ész sem kell, hogy diadalmasan vonuljon át rajtuk. És üli diadalmát a pénz hatalmas ereje. Nincs olyan erő, mely meg ne roppanna, nincs olyan gerinc, amely meg ne hajolna. Ezt tartják azok, kiknek a pénz rettenetes uralma biztosítja a létezést minden más hatalommal szemben. És igazuk van. Ha valamit el akarsz érni, nem az a | főkellék, hogy egyébként van-e hozzá erkölcsi jogosultságod, hanem az, hogy áll-e a bátad mögött elég pénz. Ha gazember vagy, nem attól függ működésed sikere, hogy a törvény és társadalom szeme keresztül lát-e a gazságod szövevényein. Ö nem ! Lehet a gazság napnál világosabb, csak a pénz illatának aranyszínű fátyola takarja, akkor minden rendben van. Ha néha-néha az elpanamázott jogos érdekek kiáltó szava túlharsogja az arany csengését, akkor még több arany csendül meg és ha ez sem elég — a nagy kékhasu bankók kellemes zizegése még a legnagyobb szájú oroszlánt is megszelídíti. Folynak a könnyek, jajjonganak a sírók, ordítva kiált a mellőzött szükségletek légiója, ez mind nem elég hangos szó a pénz ő felségének hangtalan mosolya mellett. Ha meg lehetne állapítani azt, hogy a pénz uralma egyszerűen a létért való küzdelem folyománya, talán nem tűnne fel ennyire a maga borzalmasságában. De mikor a fényűzési hajlam, a szükségletek kifolyásának nem tekinthető személyi hiúságok s a gyakori nagyratörés szerepel legtöbbször az okai közt, valósággal megdöbbentő és sajnos még a lehetetlenségen tul is fejlődő jelenségnek kell tartani. S az orvossága? — Talán nincs is egyáltalán. Mióta ez a kérdés fenáll, mióta a társadalom az emberiség nagy bajai ellen gyógyító hírt igyekszik találni, azóta csak két methodus ismeretes, mely a kór gyökeres gyógyítását nyilvánvalóan eszközölhetné. Az egyik nagyon régi keletű. Az ó testamentumban olvasható s Mózes reformátori tehetségét dicséri. A kitűnő próféta ugyanis ugy segített a bálványimádó zsidók valláserkölcsi tévelygésén, hogy egyszerűen összetörte az — aranyborjut. A másik már felemelkedett arra a magaslatra, hogy az aranyborjura szükség van; tehát agyon akarja ütni annak földi helytartóit, akik az aranyborjú kultuszt oly ferde irányba terelték s oly helytelen mederben vezetik. — Ez a szocializmus módszere. Bizony helytelen mindegyik. Itt az emberi gyengeség a hibás, mely oly nagyra emelte a pénz értékét, s még magasabbra azokat, kiknek egyediili értékét a pénz adja meg. Az ember nagy gyengesége ellen pedig nincs orvosság. Egyedül az volna, hogy a megerősödését elősegítjük, csakhogy ennek meg útjában áll a — pénz ereje. Az elhízott pénzeszsák már feldönthe15 s Ml* i§ Fakult ruhákat Toriszay József és butorkelméket bármely színre fest és , ,, .. .mű-, selyem-, ruhafestő, vegytisztitó legszebben vegyileg tisztit Zalac

gerszeg, Rákóczi-utca 9 sz. fMggig) Mai számunk 10 oldal*