Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-10-30 / 44. szám

\ XXIX. évfolyam. Zalaegerszeg, I9S0. október 30. 44. szám. Előfizetési dij: Egész évre . 10 K - f Kél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára 20 fillér 2 A L Hirdetéseit : Megállapodás szerint Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk vissza es EGYEI HÍRLAP !ap. — Megjelenik minden vasárnap. A törvényhatósági bizottsági tagok választásához. A vármegye közigazgat és politizál. Az államkormányzásban szüntelenül jelentkező nemzetietlenség sajnos elég okot ad arra, hogy a közigazgatás rovására sokat politizáljon. A most lefolyt választás is ebből a két szempontból érdekes. Laptársaink majdnem egyhangúlag a néppárt teljes vereségének minősítik a mo.st lezajlott választást, a melyen körülbelül 150 bizottsági tag nyert mandátumot a vármegyei ügyek intézésében való részvételre. Néppárt?! Ki beszél itt néppártról ? Ki beszél Kálmán király óta a boszorkányokról?! Az a kigyó, a melyiknek olyan tréfát nem ismerő kuruc csizpiasarokkal törték össze a fejét és gázolták le a farkát, nem kelhet életre többé, ha szétgázolt testének egy-néhány ize végvonaglásában imitt amott mozog is. Fliába fújja sipját a muraközi kigyóbüvölő, a néppárt ennek a vármegyének sem a politikájában, sem a közigazgatásában sem nem szoroz, sem nem oszt. A függetlenségi és 48-as párt különben — legalább ebben a kerületben igy történt — nem is tette pártkérdéssé ezeket a választásokat. Felesleges is lett volna. Itt szenvedte a néppárt egyik legérzékenyebb és óriási arányú vereségét. Az a kis evőkanálnyi, a mi megmaradt belőle, minden veszedelem nélkül ott visonghat a közgyűlési terem sötétebb sarkában. Arról is nyugodtak vagyunk, hogy ebből a kerületből a vármegyei munkapárt (ezt az ördögöt egész bátran a falra festhetjük !) sem számit hat egyetlen tagot sem s a hogy a választások eredményét ismerjük, az újszülött talán egyáltalában meg sem született. Vagy ha megszületett, hát neki jobb lett volna nem születni. Neki még a közgyűlési terem sarkában sem lesz helye. Legfeljebb lapíthat valahol észrevétlenül a pad alatt. Mindegy ha olyan előkelő és annyira hasznavehetetlen vezére lenne is, mint Festetits Tasziló gróf, aki egyszerre részt kiván a vármegyei életből, de persze csak messziről és közvetve. Ohó, nemes gróf! Nyájas idegen ! On azt hiszi, hogy Zalavármegyének évszázados tradícióit valakik kedvéért csak ugy hirtelenül felforgatni olyan könnyű dolog. Téved. Terelje csak vissza főúri tevékenységét az eddigi medrébe. Az sokkal kényelmesebb, sokkal zavartalanabb. A vármegye majd csak elnélkülözi azt továbbra is. Ezek után talán konstatálhatjuk azt, hogy a közgyűlési terem a politika szempontjából lényeges változást nem mutat. Ami a közigazgatás nézőpontjából érdekes, az a változás is csekélyebb, mint hittük volna. Sajnos a társadalmi osztályok mindnagyobb zajt ütő harcában az egyes érdekszférák most már annyira távolodtak egymástól, hogy egész bátran lehet a kabátos és nem kabátos tábor harcáról beszélni. Hangsúlyozzuk, teljes joggal kiván teret magának a közigazgatás terheivel és mind érezhetőbb mértékben megrakott földműves osztály és nem titkoljuk a fölött való örömeinket sem, hogy jól esik hallani, a mikor a közgyűlési teremben a balsarokból néha egész sikerülten kel a falusi érdekek védelmére egy-egy polgártársunk, de viszont igaz az is, hogy erre már éppen elegen vannak. Sem nekik, sem az autonómiának, sem a közigazgatásnak nem használna, ha annak az abszolút negációnak tudnának többséget szerezni, a melyre ők majdnem minden meghozandó áldozattal szemben Levél. Asszonyom ! Mindenekelőtt bocsásson meg, hogy mézeshetei'nen ilyen kellemetlen és keserű érzésekkel telt levéllel zavarom, de olyan dolgokat akarok itt önnek elmesélni, amik nézetem szerint öure nem éppen érdektelenek. Ha elolvassa e levél alatti aláírást, látni fogja, hogy egy szegény színésznő beszól önhöz, a boldog, öthetes asszonykához. Ön, ki talán még csak a közel múltban hagyta el az >"galmasok zárdáját s csupán a Mindenható ós a szülői szeretetről hallott, nehezen fogia megérteni, hogy van ezeken kivül még egy szeretet, amely szeretet elnyeréséért tudunk tengernyi áldozatot is hozni. On ezt a szeretetet nem ismeri. Azt a férfit, kit kegyedhez csatoltak egy egész életre, talán esküvője előtt nem is látta, vagy ha látta is, de nem ismerte. De az nem baj. Azokban a körökben, hova ön és férje tartoznak, ez már megszokott dolog. Ott a házasságokat ugy szokták elintézni, mint ahogyan el

;níé/,!ék az Önét is. D nem akr-om untatni, asszonyom, elmélkt déstimmel, hiszen ön boldog s amint mondják, szép és gazdag is. Csupán egyre akarok kissé bővebben kiterjeszkedni, amit lehet, hogy már ön is tud, de lehet, hogy figyelmes szülői eltitkoltak ön előtt. Én egy szegény kis színésznő vagyok. Valamikor 1^-iba tudtam ejteni a főváros férfinépét. Vágyódott ajkuk csókjaim után s én nem tp^adtam meg egy csókot sem, de szivet azt nem fogadtam el tőlük. Szerelmet nem ismertem, osak mámort. Lovagjaim igen előkelő sarjak voltak. Hogy többet ne említsek, köztük volt az ön édesapja i is. Tudja asszonyom, hogy mit jelent ez? Az 1 ön édesapja, kinek kezét oly sokszor csókolta s kiről bizonyára mindeddig azt gondolta, hogy legjobb apa s a leghűségesebb félj, mondom az ön édesapja is az én rendes éjszakai látogató'n kör-5 tartozott. Éi i asszonyom? Én rendes és kitartott szeretője voltam az ön kedves papájának. Nem mondhatom, hogy a legboldogabb emlékek maradtak me? ezen időből, de azért ! nem panaszkodok rá. P mtos és bőkezű fizető volt mindig. DJ tudj*, "kedves asszonyom, mi szinésznők, különösen mig fi.italok vagyurk, szeretünk : életben nagyon mélyen tobzódni s mindig egy és ugyan—on kopaszodó bácsi léha fecsegéseit hamarosan meg is unjuk. Igy volt ez a maga papájával is. Meguntam. S egy este, mikor az előadás után hazakísér;, röviden tudtára adtam, hogy többé nem szorulok udvarlására s lehetőleg igyekezzék engem kerülni. Tuiltpm, hogy ez rosszul fog esni papájának, de mégis megtettem. 0 nehezen akai.a e'hiuni szavaimat, do mikor lakásomhoz éi.ünk s a kapuban kezet fogtam vele, ami azt jelentette, hogy hozzám, mint eddig minden nap megtette, nem jöhet fel, sirva fakadt. Roppant nevetségesnek és komikusnak találtam a helyzetet s szinte rosszul esett, hogy kacagásomat magamba kellett fojtanom. Másnap aztán, éppen mikor öltözködtem, az inasom azt jelentette, hogy egy ur akar velem beszélni. Kinéztem az ajtón s mikor megláttam, hogy az ön papája ácsorog a folyosón, nagyon dühös lettem s Jancsival, az inasommal kidobattam. Érti ön asszonyom? Kedves papáját, egy valamikor szép ós gazdag, most azonban rut ós szegény szinésznő kidobatta. Egyszer levelet kaptam tőle, melyben kért és könyörgött, hogy vegyem vissza, ő elfelejti a történteket és megbocsát. Én azonban összetéptem a levelet s válasz nélkül hagytam. Kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy egy öreg, köszvényes urnák irjak levelet aiikor, mikor egy délceg, fess huszárfőhadnagy remegve lesi minden elejtett szavamat. Ez a huszárfőhadnagy most az ön férje. Ugy-e ért engem, asszonyom ? Kiadtam k. papájának az útját, hogy szerethessek egy férfit, igazi szeretettel, tisztán és önzetlenül. Én, ki addig nem ismertem, mi a szerelem, mi a boldogság, akkor hinni kezdtem az örök szerelemben. Szerettem s kértem, könyörögtem hozzá, hogy ő is szeressen tisztán, gondolja, hogy én is tiszta ós jó vagyok, hogy lelejtse el a multat, az ón bűnös multamat ugy, ahogy én elfeledtem azt . . 1 Mai számunk 10 oldaU