Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-10 / 28. szám

2 > Zalamegye, Zalavárm egyei Hirlap« 1910 julius 17. is utána ugrott, de a földre pottyant és eltörte a lábát. Beszállították a zalaegerszegi kórházba, ahol most ápolják. Állati betegség. Kaszaháza községben lépfene betegség lépett föl szórványosan a szarvasmar­hák között, minek folytán a hatóság a községet zár alá helyezte. Miért drága a tégla és az agyagáru ? A szo­katlanul nagy mórtékben megindult építkezések nagy téglaszükségletet vontak maguk után, ugy hogv fennálló téglagyáraink nem képesek az óriási szükségletnek megfelelni. Ennek főokát abban találjuk, hogy gyáraink nagy része nem tért még át a kézi vetésről a gépi munkára, habár a gépüzem amellet, hogy szaporább, ter­mészetesen olosóbb és jobb is a kézi vetésnél. A gépüaemü téglagyáriásnak föfeltételei, hogy a gyártás osakis jó minőségű gépekkel történ­jen, melyek a rendelkezésre álló agyagnak és a helyi viszonyoknak megfelelnek. Ha tehát téglatelepeket veszünk, osakis elsőrangú gyárral lépjünk összeköttetésbe, amelynek megvan a kellő tapasztalata téglagyárak berendezésében. Gellért Ignáo és Társa cégnek (Budapest, Terézkörut 41) mely cég évek óta képviseli a Drezdai motorgyárat és amelynek szolid szállí­tásai országszerte híresek, megszerezte a drezdai gyár kezelésében álló világhírű Mei»seni Jakobiver képviseletét, amely tégla és agyagárugyári be­rendezéseket kiváló minőségben szállít, amit legjobban bizonyít az a körülmény, hogy számos más téglagyáron kivül a német császár tégla­gyárát legjobb megelégedésre berendezte. A cég szívesen szolgál felvilágosításokkal és prospek­tusokkal, továbbá díjmentesen bocsátja tapasz­talt mérnökét az érdeklődők rendelkezésére. Egyben felhívjuk a figyelmet a gyár többi speoialis gyártmányaira, mint szürőprésekre, aprítógépekre stb. A magyar újságírás szenzációja! A »Nap< a magyar közönség legkedveltebb lapja. A 48-as eszmény és a magyar nemzeti törekvések egyet­len hű és kérlelhetetlen szószólója. Főszerkesztő : Braun Sándor. Felelős szerkesztő : Haosak Géza. Naponkint 155.000 példány. Egy szám 2 kraj­oár. A Nap előfizetési ára: 1 évre 16 K, fél­évre 8 K, negyedévre 4 K, egy hónapra 1 K 40 fillér. Fidibusz! A legkitűnőbb magyar élclap. Párat­lan népszerűség. Remek szöveg, pompás kének. Mesésen olcsó. Egy szám 6 krajcár. A Fidibusz előfizetési ára: egész évre 6 K, félévre 3 K, negyedévre 1 K 50 f, egy hónapra 50 fillér. Mutatványszámokat küld a kiadóhivatal Buda­dapest, Rökk Szilárd-utoa 2. Diszk0té8ben kaphatók a Fidibusz eddig meg­jelent 1905., 1906., 1907., 1908. és 1909-es évfolyamai össaesen 16 koronáért. Egy-egy év­folyam 5 K. Megrendelhető a Fidibusz kiadó­hivatalában Budapest, Rökk Szilárd-utca 9. Intelligens házaspár lakást és teljes ellátást keres intelligens családnál. Bőveb­bet Kaszter Sándor gyógyszertárában. Éjjel a tárlaton. (Amit a szobrok beszélnek.) Most, ilyen előrehaladott hirszegény ugorka­szezon idején, amikor az ősi vármegyeházán B a városházán versenyt ásít az unalom az esemény­telenséggel, amikor a rendőrkapitányságnak csupa félfehér napjai vannak, mert a riporterünk min­den nap avval az obligát válasszal jön vissza onnan, hogy a rendőrség egész napi eseménye megint mindössze 3—5 javíthatatlan alkoholista volt, akiket hangos éneklés közben tessékeltek be a rendőr legények magukhoz, ezek az inga­dozó járású eleven karrikaturák, akik egy héten pont nyolcszor leisszák magukat s ebből a tíz esetből legalább ötször rendesen ott a hiányo­san berendezett közös szűk szalonban alusszák ki kellemetlen mámorukat; amikor a pénzügy­igazgatóság n:igy bureau-labirintjában is alig lehet hétről-hétre egy adóleengedést kérő fii polgárt is látni; amikor a csendőrkaszárnyában 5 naponkint is legfeljebb libatolvaj cigányok >kezse munkáját* inkriminálják; most, amikor a legnagyobb udvarlásképes riporter sem tud a legravaszabb furfanggal sem egy egész hírt ki­udvarolni a különben nagy sajtóbarát tisztviselő uraktól; ilyen roppant hirszegény időben, egé­szen váratlanul megérkezett régi barátunk és mostohakollegánk Monsieur Chemineaux du Monde s betáncolva gyönyörű hétrét esetlen termetével a redakcióba, egyenesen evvel a meg­lepő kérdéssel fordult a felelősünkhöz: »Kedves Szerkesztő úr 1 . . . mit írjak ma­guknak a következő számba ?« A felelősünk örömében majdnem megölelte a vénülő fiút s boldog nevetéssel kiáltotta felé háromszor is : »Hireket, . . . híreket, . . . jó híreket !* Barátunknak erre a uem várt feleletre majdnem leesett félig a vastag orosz vágású álkapcsa s kövér izzadságcseppek kezdtek kigyöngyözni ritka, gyér benövósü homlokán. A fiút zavará­ból a felelősünk segítette ki, aki, amikor már tudta, hogy minden egyebet inkább kaphat tőle, mint amire a legnagyobb szüksége lenne ebben az időtájban, uj, eleven, beszédes, hirekre, kissé lemondóan szólt hozzá : »Hát nem bánom, menjen el a művészek közé a tárlatra 8 hozzon nekem magával egy hosszú intervju-cikket A barátunk két kézzel kapott ezen a meg­oldáson, a két kezével egyúttal hálásan meg­szorongatta a felelősünk vékony kis kezeit s avvai a sokat jelentő Ígérettel sietett ki tőlünk, hogy délután ott lesz a kész cikkel a redakció­ban. A barátunknak megmagyaráztuk, hogy hol van a tárlat, ő azonban, régi megszokásból, egyenesen a Bárány udvarába lejtett be s csak amikor már a piDcér vitte is felé az első pohár habzó sört, akkor tért némileg eszmélethez, mert látta, hogy akik körülötte ülnek, azok nagyon is eleven szobrok s többnyire mind azt tették, amit ő, itták a söröket. A barátunk nem jött nagy zavarba 8 félig hangosan hamar el is szólta magát, az ő rég ismert munkaprogrammjával, hogy >minden jó interwiew egy pohár sörrel kezdődik.* Hogy meddig volt ott, már t. i. a Bárányban, ezt nem tudtuk ellenőrizni, de hogy hoeszu ideig lehetett, ezt kétségtelenül megállapítottuk, mert hiába vártuk vissza délután a oikkel, még osak közelébe sem mert jönni a redakciónak. Végre ugy alkonyattájban, éppen a mikor a vármegye szürke őre éppen bezárni készült a közgyűlési termet, besurrant a barátunk, egy bűnös ember lelkiismeretfurd»lásával lapult meg egy szobor mögött s minthogy a szobrok őre nem vette ésure, szerenosésen rá is zárta az ajtót. Monsieur Chemineaux du Monde éppen lakás nélkül volt az nap s minthogy előleget még nem mert kérni a felelősünktől, hát megadóan gubbasz­tott ott egy ideig a sarokban s aztán a sörök lenyűgöző hatása alatt hamar Morfeus karjaiba ringatózott át, ebből a keserű árnyékvilágból. Egyszer osak, ugy éjf^lt.íjban, amint az öreg templom régi törökkergető harangja talán éppen a tizenkettőt verte el busau, megelevenedett ott a néma teremben minden. Eleinto artikulátlan régi siri hangú suttogás keletkezett, mint ami­kor a vihar, a menydörgés eíőit jelenik meg h ilk búgó szélíuvás, am^ly mind erősebi> nótál>a kezd, mig aztán kialakul a viharnak egy vad zabolátlan orkesztrális muzsikája. Mikor a suttogás mind elevenebb lett, egy­szerre csak lelépett a Körmendi Frimrn Jenő nagyszerű műteremtanulmányáról, a bitófa mellől a hóhér életnagyságúvá megnőtt aiakj i, vigyorgó Scarron-képével felállott a nagy dobogóra, (a hol csendesebb időben az állandó választmány szokta eisuttogni a közgyűlési tárgysorozatok javaslatait) s elkezdte .-ekedt kabaréhangon szavalni Hugó Victoruak a c rnmuue vég­napjairól irott a »Guilotine alatt* című meg­rázó hatású drámai költeményét. A barátunknak ezalatt már nagyon nyomhatta az egyik oldalát a kemény prioscs, inert valami fájdalmas sóhajjal fordult meg a másik oldalára s valószinüleg nagyon durván végezhette ezt a vastag mozdulatot, mert a hóhér hirtelen abba­hagyta a szavalását s három ugrással vissza rebbent, az eredeti helyére, a bitófa mellé. A montieur nemsokára egy horkoló nótába kezdett, mély bassus hangon s erre hallani le­hetett a sötét teremben a méltatlankodó kifa­kadásokat : »fi donc* »qe brusc«, »micsoda neveletlen fráter ez az alak, hotry igy meg­zavarja a mi előadásunkat 1* Egy pár percnyi csend állott be s most a jobboldali sorban az első szobor Kató nénij > abbahagyta a tolfosztást, lassú öreg mozdulatok­kal felkelt a kemény ülőhelyéről, átsétált a talap­zat másik oldalára a két fiatal honleányhoz s köszöntötte őket: »Adjon Isten! szép ecsémasszonyok ! . . . nem fáradtak el az ádigálásban ? . . . az én vénülő csontjaim már megérzik az ilyen hosszú ülést!* A két szép magyar grácia meg igy ő hozzá: .»Lelkem nénémasszony! ... ez a mi leg­szebb Szentiván éjszakánk ! Az ezüst hold tiszta fénye világit most nekünk, az ablakon át rá­veti sugarait a megdiosőült Csány daliás alak­jára s ő boldog mosolyiyal néz le ránk, akik együtt vagyunk itt az ő ősi szülőmegyéjének kúriájában, ahol sokszor hallották az ő érces hangját, ahol megdobogott a férfi ik szive a nem­zeti érzéstől, ha a nagy ember szólalt fel itt a nemzelre közeledő vész napjaiban. Mi ma mind­nyájan fen leszünk 8 vissz-íkipozzuk az emléke­zésünk fonalával a történelem könyvét az ő aranykorába. Jöjjön velünk! . . . nénémasszony!* S ekkor hárman elindultak a terembon a többi testvéreikhez, akiket egy egy finom lehelettel felcsókoltak a szendergésükből. De mindjárt a szomszéd bustenél megzavarta jól indult hangulatjárásukat egy idegen hang. Amikor ugyanis átértek a sorban első Csányhoz, az obeliszk tetején bóbiskoló saskeselyű hirtelen felrebbent ősi álmából s mert az odatapadt karmai nem engedték hogy felrepülhessen, néhány éles sikolyszerü hangot adott ki, amitől viszont a teremben lévő karosu testű, éles hangú magyar turulok olyan rikácsolásba kezdtek, amilyen hangverseny még nem volt ott a megye komoly főinek poros tanácstermében. Csak emiatt tör­ténhetett, hogy Deák tekintélyes alakja hirtelen megmozdult a nagy képkeretben, súlyos öklét vésztjóslóan felemelte s éroes erős hangján olyat kiáltott bele a terem éjszakai hangulatába, amely­től a versenyt rikácsoló madarak egyszerre vissza­némultak hideg kőkonturjaikba. Már ekkor vége volt az éjjeli idilnek ott, mert ez a hang a Frimtn vigyorgó hóhérjának is torkán forrasz­totta a szót. És multak a néma negyedórák egymásután. Monsieur Chemineaux du Monde ezalatt javá­ban aludt és éppen a dalos hurik hetedik virá­gos kertjében járt, valahol Nadája márvány­kastélya körül. Már nem sok hiányzott a szürkülethez. Vala­hol a terem hátterében egyszerre megint halk suttogás támadt. Később, amint a hangok tisz­tulni kezdtek, ki lehetett venni, h)gy a kolozs­vári Szeszák kissé bánatos, de üde szép itju Hungária-asszonya beszél halkan át az Istók madonna-szivü nőjéhez, amiut igy folytatták : „Ez már mégis osak vastag udvariatlanság, hogy miközénk, akiket tisztes látogatóba hívtak ide kies budapesti mfíterempalotánkból s itt nappal illő tisztelettel vesznek körül az újság­írók s más pennarágó urak, most ezen az éjsza­kán befurakodott közénk egy álmos riporter, valami Mon—sí—eur Chemineaux du Monde s azalatt a ravasz ürügy alatt, hogy velünk interwitwet vesz. fel, itt alussza ki sörös mámo­rát, közöttünk s amig tetteti, hogy horkolva alszik, addig tulajdonképpen kikémleli meghitt beszélgetésünket a intim atelier-titkainkat!" „Valóban, ennek a fickónak eljárása folyt!'tta a másik — fenyítésre érdemes s csak jöjjön be a mi osapzott liaju kis tipegő titkárunk, majd elégtételt hígunk adatni vele tnagunkuak." A ravasz Chemineaux du M<>nde valóban ébren volt már ekkor, mert, a kepoNíy priccsen éjfél után már nem tudóit egy szemhunyásnyit sem aludai s csak 'etette, hogy alszik. Mikor aztán ezt a fenti beszélgetést meghall Jtta, nagyon megijedt s elkezdett remegni, mint a nyárfalevél a viharban. Most már minden gondolatával csak azon volt, hogy hogyan tudjon onnan észrevét­lenül elpárologni, de nem mert a búvóhelyéről előjönni, mert sejtette, hogy az ajtók zárva van­nak s verejtékező félelem fogta el arra a gondo­latra, hátha a kiszökése sehogyan sem sikerül 8 akkor ott, a Cser amttgy is nagyon inge­rült hóhérje fékezhetetlen dühében éppen ő reá fog lecsapni szörnyű pallosával. Mert hiszen az ott lévő többi legények ugy sem ijedtek meg tőle. Kinos töprengéséből a jótékony reggel segí­tette ki megrémült barátunkat. Etiy friss vérű fiatal hajdú leg 'iiy ni t ópp-Mi korán kelt fel ós semmittevő unalmában váratlanul már fél hatkor benyitott a tárlat termébe. E'.t i pillanatot használta ki a barátunk, aki aztán, mint egy könnyű sóhaj, hirtelen észrevétlenül kilibbent a félig nyitva hagyott ajtón.

Next

/
Oldalképek
Tartalom