Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-10 / 28. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1910" julius 10. latát, kötelességtudást hirdet s példájával az egész jövő nemzedéket befolyásolja, az nem sztrájkol, mint a heti vagy napibéres munkás. Az eleshetik, az elvérezhet, mint a katona a várfokon, de a helyét el nem hagyhatja. Igy fogták fel a helyzetet a közalkalmazásban levők egyéb osztályai is. Sürgetnek, kérnek, követelnek, de épen az követelésük erkölcsi alapja, hogy kötelességüket teljesítik. Nem kell tehát azt hinni, hogy a sztrájkkal való fenyegetés a tanárok álláspontja. Az legfeljebb csak néhány heves férfiú agyában született perverz gondolat. Az a tekintélyes testület, amely fiainkat a jövendőnek neveli, nem fogja magát a társadalom szemében ilyen abszurd ideákkal nevetségessé tenni. Még csak épea az hiányoznék ennek a szerencsétlen országnak a bajai közül, hogy az intelligens osztályok sztrájkoljanak. Ma a tanárok, holnap a birák, azután a vármegyék. Bizony nagy kár az ilyen badar dolgokat még forgalomba is hozni, mert sok szimpátiát lerombol. Már pedig a művelt elemek mozgalmainak a társadalom osztatlan szimpátiájára van szüksége, hogy célt érhessen. Lukács László pénzügyminiszter nyilatkozata egyébként alaposan lehűtötte a reménységeket. A státusrendezésekből pénz hiánya miatt aligha lesz valami. Ez bizony elég leverő tudat nagyon sok ezer emberre. De sztrájk azért nem fog kitörni, még ha katonákra ós Boszniára költik is Magyarország keserves adófilléreiből összegyűlt milliókat. Két indítvány. Városunk agilis polgármestere —a junius hó 21-én tartott rendkívüli képviselőtestületi ülésen — egy indítványt terjesztett elő, melynek célja a városi polgárokra nehezedő községi pót'ékteher csökkentése. Az eszmét, mint elvet, mindenki örömmel üdvözölte. (Hogy is ne üdvözölte volna, mikor nagyon érzi mindenki a 100°/

0-os községi pótlék súlyát.) Sajnos, a kiviüetősége számtani akadályba ütközik s ezért nem fogadtatott el. Az volt u. i. az indítvány szelleme, hogy vegyen fel a város, a költségvetésében, évről-évre 500 K-t és ezt, kamatok kamatjával növelje mindaddig, míg az — mondjuk 100 év múlva — oly tőkére nem emelkedik, melynek kamatai, a községi pótléknak — legalább is — 50

0/„-át fedezni képes. i Istenem. Ki ne örülne annak, ha évi 500 Knak elhelyezésével unokái terhét 50°/

0-ra szállíthatja le. Hisz közismert dolog, hogy az unokákat jobban becézzük, mint a gyermekeinket. Ámde — sajnos — ez az indítvány bármily szép és jó, alapjában hibás. Olyan ez, mint az oly gazdálkodó ténye, aki 8°/

0-ra felvett pénzt 4°/

u-kal kamatoztat azzal a oélzattal, hogy az ily módon nevelt tőkével régibb adósságait is rendezendi. Akik számítással élnek, tudják, hogy az ily pénzügyi művelet a kész valót is megemészti. Nehogy a felvetett szép eszme eredmény nélkül tűnjön le a napirendről, alulirott is adtam be két indítványt, melyekuuk célja egyez a polgármester indítványával, sőt van egyéb célja is. Első indítványom u. i. az, hogy az épülő uj házakra, valamint az újból átépülő lakrészekre, az állami adókedvezményt terjesszük ki a községi pótlékra is. Előre boosájtva azt, hogy ezen indítványomra visszaható erőt nem kérek, eleve kizárom annak feltevését, hogy : önérdekből beszélek. Célom nem más, mint a megcsökkent építkezési kedvet fokozni s a 100°/

0 községi pótlék dacára lehetővé tenni azt, hogy a városunkban található üres telkek, valamint régi, rozzant épületek helyén modern házak épüljenek, hogy elmaradottságunkat — legalább at építkezés terén — rövid idő alatt pótolhassuk. Bizton hiszem, hogy az indítványom elfogadása esetén épülendő magánlakások száma élét venné annak a veszélynek, amely az általános házbéradó behozatalával fenyeget minduyájuukat. De a megindulandó építkezési kedv magával vonná az utoák és járdák rendezésének megoldását is, ami már-már halaszthatatlan, ami mindnyájunk közóhja s ami nélkül hiába mondjuk magunkat »rendezett« tanácsú városnak, mert ez biz csuk Írásban és teherben test így. Indítványomnak elfogadása nem terheli meg a várost még évi 500 K-val sem, nem is osökkenti a mai jövedelmét egy fillérrel Rem, de feltétlenül osökkenti, nem 50, de már tíz év múlva a polgárság pótlék terhét és pedig annál nagyobb mértékben, mentől nagyobb lesz az építkezési kedv. Ezzel kapcsolatban adtam be a másik indítványomat, amely — mig egy részt — szintén a polgárság pótlókterhének rögtöni csökkentését oélozza, másrészt az első indítványomnak valóra váltását segíti elő. Közismert dolog, hogy sokn;ik szegi kedvét az, miszerint megfelelő helyet, illő árért, nem kapnak. Azok a szerencsések, akiknek telkei a véletlen, vagy számító körülmények folytán utcaszintre jutottak, nem tudják mit kérjenek érte, ha komoly vevő jelentkezik. És ezt nem is csodálhatjuk, ha meggondoljuk, hogy az évről-évre kevesbedő üres telek emeli a megmaradottak értékét, terhét azonban nem. Nem pedig azért, mert ma is ugyanazon kataszteri érték után van megterhelve adó és községi pótlékkal, mint volt akkor, mikor még szántóföldként vagy a lakóház kertjeként szerepelt. Őszintén szólva, ezt nagy igazságtalanságnak tartom. Tudjuk, hogy a legegyszerűbb iparos kereseti adója is mennyit emelkedett az utolsó 10 év alatt. A mindenki által érezett fogyasztási és megélhetési adóteher is emelkedett — ez idő alatt — legalább 30—40°/

9-kal, osak azon telkek terhe nem emelkedett semmivel, amelyeknek értéke legalább is 5—800°/

o-kal emelkedett ; azok nem járulnak a polgárság pótlék terhének csökkentéséhez, akik azt legjobban megbírnák. Szerény indítványom az, hogy: a létező üres telkekre értékemelkedési adó vettessék s a községi pótlék ezen alapon számíttassák. Ez az indítvány egyrészt rögtön osökkenti az adózó polgárok pótlék terhét, másrészt kedvét szegi a telekspekulációnak, módját adja annak, hogy az első indítványom elfogadása után éptíeni óhajtó polgárok — tisztességes áron — helyhez jussanak. Eszméim nem újdonságok; több városban testett öltöttek már. Mégis, tudva azt, hogy városunkban sok üdvös eszmét temetett el a részvétlenség, heiyén valónak tartottam a közlését már e-sak azért is, hogy készületlenül ne találjon senkit. Udvardy Vince. rasse-ra, a párkányokon zöld mohatartó kővázák. Az egész mű egy négyszögletes alsó talapzaton nyugszik. Cser Károly: Szélesre nyúló három lépcsős alacsony talapzatból emelkedik ki egy vastag, többsíkú téglaalaku kőtömb. Ennek a középső részén van Csány daliás álló alakja, sok életelevenséggel. Baljával széles markolatú kardot szorít a testéhez, A gazdag ornamentikából jobboldalon egy fiatal honleány alakja emelkedik ki Csány előtt, amint a nő két karján kínálja fel neki a nemzet önkéntes adakozásának kincseit. A baloldalon egy haldokló fiatal honvéd fekvő alakja van, jobb kezében még most ÍB szorongatva a ketté törött kardot, mig a főalak lábainál egy hatalmas termetű meztelen férfinek összeroskadó ülő alakja látható, jobb kezében batalmss pallost tartva. Gárdos Aladár: Magas kőtömbön áll, kissé mesterkélt pózban Csány alakja, rövid derékkal, hosszú lábszárakkal, különös, idegen arcoal. A főalak lábánál a talapzat ballapjából van kifaragva egy meztelen mellférfifigura, amint elborult fővel az állát rátámasztja összetett két kezefejére. A szobor jobb oldalán szomorú arcú honleány áll, lelógó jobb kezében babérkoszorúval, mig ennek a leánynak lábai előtt ül egy felismerhetetlenségig rósz öreg negyvennyolcas katonának meggörnyedt alakja, fél testével kissé az ölébe lehanyatlott zászlóra támaszkodva. Horváth Adorján: Alacsony kockatalapzaton áll Csány álló alakja, amint a háttérben jobb j kezével egy pörölyre támaszkodik, baljában marokra szorított kardját a szive fölött tartja, mig a háta mögött egy állványon törvénykönyvek vannak. A lőalap talapzatának baloldalán egy szárnyas kerék, jobboldalon, pálmaággal az ölében egy ülő férfi alakja van. Horváth Géza: Könnyed, három lépcsős széles talapzaton ül egy fiatal, szép arcú leány, Hungária alakja, mellette a nemzeti zászlóval s beszélő tekintettel néz fel a mellette felnyúló oszlopon álló Csánynak alakjára. A főalak gyenge anatómiai megfigyelésnek munkája, aránytalanul hosszú felső testtel, hosszúkás arccal, hosszú nyakkal és rövid lábakkal, pedig az architektonika eléggé szabályos vonalakban ölelkezik a vázlat két alakjának kontúrjaival. Ezért az alsó munkáért érdemes volna Csány alakját újra konstruálni. Istók János: Hatalmas momumentális oszlopépítményen áll Csánynak feltűnő élethűséggel megkonstruált alakja. Előtte az oszlop elején egy kiugró lépcsőn ül Hungária tiszta szabályos arcú, fiatal, könnyed, eleven alakja, nyugodt, természetes pózban, ölében a megkoszorúzott nemzeti zászlóval, amit hódolattal nyújt fel Csány elé. Csány pompás alakjának minden mozdulata a megállapodott nyugodlságnak, a férfias j erélynek, nagy elhatározottságnak kifejezése h | karakterisztikus főjén, a szeme nézésében, az ; arcvonásai nyugodtságíban, de az egész arcán elömlő komoly fenségben ott van a martíx-ut elé indulásnak nagy megérzése. Férfiasan fejlett válláról remek palást lógg le, végével a talapzatot súrolja s mig bal kezével a kardját markolja meg, jobb karját a határozott akaratú ember nyugalmával tartja maga előtt. A szobor hátsó lapja alján áll egy gyermekcsoport, szárnyas kerékkel, álló horgonnyal, a közlekedési munkák szimbólumával. Az egész művön kellemesen ömlik el a szobrászi munkának az architaktoniával való könnyed, finom ölelkezése. Gondos odaadó hosszas tanulmányozásnak az eredménye ez a szobor. Körmendi Frimm Jenő: Egy nagy kockatömbön felül, lépcsős talapzaton, bitófa alatt áll Csány alakja, meztelen nyakkal, bátor, elszánt, fele melt tekintettel néz a távolba. Körülötte kétségbeesett arcú, megtört testű búcsúzók állanak, lehajtott fővel, végtelen szomorúsággal az arcukon. A háttérben egy fiatal pap, Csány gyóntatója sirva borul az egyik alak vállára. Csány kezét éppen egy roskadozó honfi ragadja meg, hogy megcsókolja s evvel búcsúzzék el tőle. Egy szomorú arou gyerm"k alakja még osak emeli a hatást. Csány baloldalán a bitófához hátratett kezekkel támaszkodva, kaján arooal áll a hóhér alakja. Roppunt megrázó kép, kéaz drámai költemény, a modern verista szobrászatnak egy fényes munkája, igen értékes művészet, de az erős hutásánál fogva kivitelre'alkalmatlan. Kapás Sándor : Magasba nyúló karcsú oszlop