Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-03 / 27. szám

6 • Zalam egye, Zalavármegyei Hírlap* 1910 junius 19. székébe ültette őt, nem volt vármegyénkben egyetlen hazafi sem, aki ne örült volna ennek a kinevezésnek, amely az ő személyére való tekintettel, kitüntetés számba ment. Azóta ismét lejátszódott a nemzet történelmének nagy nyilvános színpadán a mi tragikus nemzeti életünknek egyik szép lejezete (a lelkén száradjon annak a hazug vád ós rágalom, aki a koalíció igaz függetlenségi frakciójáról csak a becsmérlés, az olosó gyalázkodás hangján szokott szólani) s jóleső vigaszunk lehet, hogy bár gróf Batthyány Pálnak a változott politikai viszonyok között le kellett mondania főispáni állásáról, őt a mi alkotmányos életünk egyik fontos pozíciójában, mint a kerületünk képviselőjét, sikerült a nyilvános szereplés színpadán továbbra is megtartanunk. Zalaegerszeg város társadalma, amióta gróf Batthyány Pál közöttünk él, mindig osztatlan tisztelettel vette körül az ő személyét s ezért néhány évvel ezelőtt elhatározta, hogy a mi az ő nemes, fenkölt lelkületű családjának is talán a legkedvesebb napja, őt a névnapja estélyén nyilvános ünneplésben részesiti. Igy született meg sok száz főben az a szép gondolat, hogy ezen a napon fáklyásmenetet rendez a tiszteletére, amelyet ezúttal harmadízben tartott meg a lakosság. A keddi ünneplésre is már napokkal azelőtt megkezdődött a készülődés s mikor az alkony leszállott, a szép nyári idő kicsalta az utcákra a város egész közönségét. Mind sürübb csoportokban kezdték ellepni a Kossuth L ijos utcát s amikor a fák.yák fénye föltűnt egy utcaforduiónál, mindenki odasietett az »Arany Bárányt szálloda elé, ahol a gróf családjának ideiglenes lakása van, ha a csendes Csányból idejön közibénk. Néhány perc alatt a megyeháza sarkától a templom aljáig egy áttörhetetlen tömegbe szorult össze a közönség s áhítatos csendbe csendült bele a zalaegerszegi diloskör pompás énekének szálló danája. Már ekkor Batthyány Pál gróf, osaiádja és kísérete elfoglal i ák az »Arany Bárányt szállónak első enceleti ablakait s onnan hallgatták a dalárda sikerült énekét. Utána nagy, hallgató csöndben Dubay István dr ügyvédjelölt állott elő a tömeg közepén s rövid, nivós beszéddel üdvözölte a város nevében Batthyány Pál grófot és családját. Dubay üdvözlésére Batthyány Pál gróf az ő őszinte érzéséből, egyszerű keresetlen szavakkal köszönte meg az ünnepeltetését s a többek között megismételte a mandátuma átadásakor tett kijelentését, hogy a város és a kerület társadalmának az ő személyéhez fűződő ezt a ragaszkodását ós szeretetét avval igyekszik meghálálni, hogy a polgárság érdekeit a képviselőházban s a vármegye törvényhatósági bizottságában, amikor erre osak alkalom adódik, mindig legjobb belátása szerint fogja szolgálni. Beszéde végén felzúgott az éljen s percekig tartott, amig a dalárda Sándor Zsigmond kir. főmérnök, karnagy vezetése mellett belekezdhetett második dalába. A sercegő fáklyák füstölgő fénye mellett még hosszan elálldogált csendben a nagyszámú közönség s amikor az ének befejezésével vége volt az ünneplésnek, még azután is csak lassan oszlott el a tömeg egy szép nap emlékével a szivében. Az Orvosszövetség közgyűlése. Az - Országos Orvos-Szövetség* zalavármegyei fiókszövetsége — amint ezt a legutóbbi számunkban már jeleztük — junius 25-én délelőtt tartolta meg dr Thassy Gábor szövetségi elnök, vármegyei főorvos elnökléséve! évi rendes közgyűlését Balatonfüreden. A fürdőigazgatóság erre az alkalomra ízlésesen feldíszítette a nagy gyógytermet, a park utait, sétányait ujjá rendeztette, a gyógyterern közelében a fákat, terrasse-okat kis zászlókkal feldiszíttette s igy várta ünnepi mezben és hangulatban a vármegye orvosi karát. A közgyűlésen, amelyet a nagy gyógy! eremben tartottak meg, a szövetség tagjai közül 35-en vettek részt, akiknek fogadtatására megjelentek a tihmyi apátság képviseletében Lingl Valérián fürdőfelügyelő és Langer István járási főszolgabíró, valamint dr Hazay István és dr Mangold Henrik volt balatonfüredi fürdőorvosok. A megyei orvosszövetség idei közgyűlésének az adott nagyobb jelentőséget, hogy a készülő uj »T;ípsz' r- és járványtörvény és közegészségügyi szolgálat a törvényhatóságoknál* törvénytervezet előkészítésére javaslatot adjon és az Országos Orvosszövetségnek a betegsegélyző pénztárak kebelében történő szolgálati viszony tárgyában küldött átiratára, ennek az ügynek végleges rendezésével, megfelelő határozatot hozzon. A közgyűlés az uj törvénytervezetet egy négy tagból álló bizottságnak í dta ki észrevételezés végett, mig a betegsegélyző pénztári orvosok szolgálati viszonyának kérdésében a következő határozati javaslatot fogadta el : »Tekintettel a multakban szerzett ama tapasztalatokra, hogy a betegsegélyző pénztári orvosok kivánalmait és törekvéseit legjobban a Szövetség, mint testület tudta eddig is és tudni fogja ezután is szolgálni, biztosítani és védeni, azért a közgyűlés a pénztári orvosoknak a szövetségen kivü'i külön testületté alakulását szűkanyagi helyzetét fogják megerősíteni, mert ott, ahol a föld nyert hozadékát mindjárt fel is dolgozzák, a fogyasztó piac, a közönség számára, ott a vagyonosodásnak kettó's biztositéka van meg. Ezért szükséges, hogy az aratás csendes munkáját egy folyton fejlődő' erejű, egészséges lármáju gyáripari élet folytassa, amely ismételjük, megértéssel s becsületes üzleti elvvel sohasem a földbirtok kárára, hanem annak és az egész ország lakosságának javára fog működni. Batthyány Pál gróf ünneplése Zalavármegye társadalma politikai pártállásra, foglalkozásra s felekezeti különbségre való tekintet nélkül már régen nem ajándékozott meg akkora bizalommal egy férfiút, mint Batthyány Pál grófot, vármegyénknek legutóbb volt főispánját s a zalaegerszegi választókerület mostani függetlenségi 48-as párti képviselőjét. Még élénk emlékezetében van a legutóbb lefolyt általános képviselőválasztások eseményeiből a zalaegerszegi kerület minden polgárának, hogy milyen általános megelégedést keltett egész megyeezerte a zalavármegyei függetlenségi ós 48-as pártnak az a határozata, hogy a zalaegerszegi kerület képviselőjelöltjéül Batthyány Pál grófot léptette fel. Mikor azután a jut ius 1-i választás eredménye nyilvánvaló lett, hogy őt 1109. szavazattöbbséggel a kerület képviselőjévé választották, akkor kellett volna végignézni szomsiédkerületbelieknek, vagy idegeneknek az örömnek, a szeretetnek és ragaszkodásnak azt a megnyilatkozását, amely itt azon a csillagos, világos éjszakán elfogta ezer meg ezer ember szívét. A szemekben az öröm könnyei csillogtak, a szivekben túláradó érzés lángja lobogott s ezer meg ezer kebelből tört fel a mesterkéletlen, természetes, magától jövő lelkesedésnek hangja: »Éljen gróf Batthyány Pál képviselőnk U A közönség szeretete a nemes gróf személye iránt még abból az időből való, amikor őt a Fejerváry-regime-nek Zalamegyében is megkísértett alkotmányellenes, merőben törvénytelen machináoiói következtében, az akkor szükségből alakult alkotmányvédő bizottság elnökévé választotta. Mikor aztán négy évvel ezelőtt a nemzeti éra hosszú idők után ismét beköszöntött hozzánk s a koalizált pártok kormánya a megye főispáni hogy azok révén megtudja a felesége s ez a gondolat elrémítette. Pedig tenni kell valamit. Ezt ismételte magában ezerszer és ezerszer minden órában, minden percben. Egy napon, amikor délben a hivatalból hazajött, a felesége, az energikus asszony, sírva fogadta. — Imre, a kis gyermek beteg. Most volt itt az orvon, sarlakot konstatált . . . Nézd meg szegényt, mostanában alig foglalkozol vele. Kartos betámolygott a gyermekszobába s negyedóra múlva kijött. Mintha egész más ember lett volna belőle. Megölelte feleségét s távozott. Másnap este a szlavóniai faluban volt nagybátyjánál, Kelemen Gerzsonnál. Elmondott neki mindent őszintén, töredelmesen. Kelemen Gerzson gazdag fakereskedő volt, aki néhány rengeteg erdejében több száz munkás embert foglalkoztatott. Az öreg ur szótlanul hallgatta végig öcosét, akinek aroáról végtelen szomorúság áradt felé. Sokáig gondolkozott, aztán megszólalt: — Tehát kártyáztál s váltót hamisítottál. Nem értek hozzá, nem tudom, melyik súlyosabb . . . Mindegy ... Én nem tudok ebben a dologban igazságos biró lenni. Tudom, hogy egy időben mennyi gyöngédséggel ápoltad és segélyezted anyáda., az én szegény húgomat. Mit tegyek ? Gonosz lennék, gonoszabb, mint akármelyik kártyás vagy váltóhamisító, ha elkergetnélek, ha nem segítnék rajtad . . . Erről szó sincsen. — Köszönöm Gerzson bácsi . . . — Megállj, még ráérsz . . . ezzel a dolog nincs elintézve. A váltót beváltom, ez egyszerű, de mit érsz vele? Elkövettél egy bűnt s azzal a tudattal kell élned, hogy meg sem bűnhődtél érte. Értesz? — Értem. Az öreg folytatta : — Én visszaadhatlak a társadalomnak, de nem adhatlak vissza öriönmagadnak. A pénzt leszámolhatom a kezedbe, de nem adhatom vissza önbecsülésedet, E szavakat hosszú csend követte. Az öreg fakereskedő többször végigsimította hófehér szakállát, de homlokát egy harántos, mély barázda egyre komorabbá tette. — Látod Imro öcsém — mondotta, miután fölkelt s párszor föl s alájárt a szobájában — munkásaim között van egy fegyházviselt ember, aki embert ölt s tiz évi rabságot szenvedett. Sokszor beszélgetek vele, mert érdekel megtudni, hogyan érez és gondolkodik. Mondhatom, egyike a legjobb munkásoknak, aki nyíltan bevallotta nekem, hogy ha el nem ítélték volna, akkor örökéletre bunyik lett volna belőle. Ez komoly dolog, kedves Imre öcsém, nagyon komoly dolog . . . Kartos Imre felugrott s fanatikus elszántság- ; gal kiáltotta: j — Megyek bátyám és följelentem magamat 1 Igen, érzem, hogy bÜDhődnöm kell! Kelemen Gerzson a fejét csóválta: — Nem ér Bímmit, az nem is a te büntetésed lenne, hanem a családodé, a feleségedé és a gyermekedé. Ártatlanul szenvednének . . . ez a törvénytétel rettenetes kegyetlensége. Ebbe nem lehet belemenni.. — Hát mit tegyek? — Megmondom — folytatta az öreg kereskedő — én büntetlek meg. Itt maradsz két esztendeig az erdőben s felügyelsz a fürészmalomra. Ott fogsz lakni egyedül, a családod nélkül. A fizetésedet elküldöm a feleségednek, akivel magam fogok beszélni. — A feleségemnek ? — kiáltotta Kartos Imre rémült arccal. — Igen, a feleségednek, aki mint jó asszony, el fogja viselni azt, amit magadra vállaltál. Csak bizd reám. Nos, akarod ? — Akarom. — Helyes. Holnap megkezded a büntetést. Két év múlva Kartos Imre átvette az egész fakereskedés vezetését nagybátyjától. Amikor először találkozott feleségével a vasútnál, elemi erővel tört ki lelkéből o felkiáltás: — Hálát adok az égnek szenvedéseimért . . . Azok nélkül soha sem éreztem volna azt a boldogságot, amit most érzek . . . Zöldi Márton.