Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-16 / 3. szám

1910. január 16 Szily Dara 6 bálványozta nejét, az előkelő gondolkodású, jólelkű úrnőt. Elvesztése tönkretette nyugalmát,; f-Jdulta lelkének egyensúlyát. Kedélybeteg lett. Nem talált örömet a jelenben 8 oélt a jövőbeu. A halálra gondolt szüntelen. Ritka erélye megroppant; a sors oaapása alatt összeroskadt. Nem tudott vigaszt, találni. Sokszor emlegette a halált, amelyre vágyottá testben lélekben megtörött férfiú. Nem rég azt tervezte, hogy hosszabb külföldi utazásban próbál enyhülést keresni. Egyptomba készült. Már az előkészületeket is megteld az útra. Csütörtökön azonban elment oda, ahonnét nincs visszatérés. Bal kezébe fogott egy tükröt, hogy biztosabban találjon. Azután forgópisztollyal főbe lőtte magát. Azonnal meghalt. Mélységes részvét nyilvánult meg a tragikus eset nyomán. A koszorúk özöne borította a ravatalt, amelyet az eihunyt gyermekeinek s unokáinak gyásza vett körül. Szily Dezső 67 évet élt. A gyászjelentést fin, Szily Kálmán, leánya Szily Arunk.i férj. Mesterházy Jenőné, veje Mesterházy Jenő, menye Koller Izabella és unokái adták ki. A temetés tegnap volt nagy gyászpompával. Oda temették bálványozott neje mellé, a k><s-z3hiízai sírboltba. A gyászjelentés a következőleg szó!: Nagyszigethi Szily Kálmán és Aranka, férjezett mesterházi Menterházy Jenőné, valamint nagyszigethi Szily Kálmánné a/.ül. nagymrínyai Koller Izabella, ugy mesterházi Mesterházy Jenő és gyermekei : Aranka, M ria, Ferenc és Katinka megtört szívvel jelentik édes atyjuk, apójuk, illetve öregatyjuknak, nagyszigethi Szily Dezsőnek folyó hó 13 áu életének 67-ik évében törtónt gyászos elhunytát. Az engesztelő szent mise-áldozat folyó hó 15-éu délelőtt 1Ü órakor fog a kaszaházai családi kápoinaban fcZ Urnák heai'ualtatni. A boldogult íoidi maradványa f. hó 15-én délután 4 órakor fog a küszíiházai családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Kaszaháza, 1910. január 13. Áldás emlékére, béke poraira! Eitner Zsigmond beszámolója. Eitner Z< gHiond, a zalaszentgróii kerület orsz. képviselője vasárnap beszámolót tartót a kerület székhelyén, Zalas/entgróton. A mai válságos időben a beszámoló már azért is jelentőségteljes, mert Eitner Zsigmond a 48-as függetlenségi párt egyik oszlopos tagja s nyilatkozatai, amelyek a legtisztább meggyőződés' ől fakadnak, egyszersmiud kifejezői a part álláspontjának és hangulatának. A beszámolóra Eitner Zsigmond, Sümt-H Vilmos és Máriássy Mihály orsz. képviselők, továbbá a vármegyei és kcriileti függetlenségi párt több vezető tagjának kiséretében külön vonaton utazott Sümegről Zsilaszentgrótra. Ott voltak: Bosnyák Géza, a vármegyei 48-as függetlenségi uárt elnöke, Szentmihályi Dszső alelnök, Bogywy János, Darnay Kálmán, Hayden Sándor, dr. Kass.iy Győző, dr. Fürst János, dr. Lukon'ch Gábor, Semetke József, Szűcs Zsigmond és még többen a kerületből. A külön vonat 11 órakor érkezett a vasuii állomásra, fchol hatalmas néptömeg várta a népsz«rü képviselőt. A vasúti állomáson voltak gróf Batthyány Pál, gróf Batthyány József, Malatinszky Lajos főszolgabíró, 8zilágyi Dezső szolgabíró, ifjú Czukelter Lajos pártjegyző stb. Eitner Zsigmondot Scbnelier Jenő zalaszentgróti plébános üdvözölte lelkes beszéddel, amire a kerület képviselője köszönő szavakkal válaszolt. A közönség ezután a főtérre vonult, ahol 2—3000 ember gyűlt össze. A gyűlést Semetke József elnök nyitotta meg s ezután Eitner Zsigmond tartotta meg beszámolóját. Azért jött kerületébe — úgymond — h'

Jgy beszámoljon választóinak, akiknek bizalmából háromszor választatott képviselővé. A nemzet történelmével bizonyítja, hogy Magyarország a mohácsi vész óta csak sínylődik; azóta, hogy a Habsburg dinasztia uralkodik fölötte. Minden török átok megfogamzott ezen az orHzágoa a Habsburgok uralma alatt. Külellenség nem tudta a nemzetet megtörni, de a belviszály mindig győzött. A Bethlenek, Booskaiak, R'íkócziak dicsőséges küzdelmei azon törtek meg, hogy mindig akadtak árulók. Mikor a bzubadsagharcot 1849-ben letiporták, • Zaíamegye Zalayánnegyeí Hirí&p* a muszka kegyelemmel megmontett Habsburgok a történelem legönzőbb ós legostobább abszolutizmusát kezdték meg. Ez volt az osztrák egyeduralom, amely idegen erővel bilincsbe vert nép erejére akart támaszkodni és azon akarta saját nagyhatalmi állását felépíteni, de az ideáljaitól megrabolt magyar nemzet ezúttal nem volt oly bolond, hogy hóhérjainak életet és vért áldozzon. Elkövetkezett az osztrák vereségek sorozata egész Königgratzig. A magyar nemzőt vére péln.ül nem tudtak győzni, a nemzettel ki kellett bókülniök, hogy annak ismét vérét lehessen venni. Ezért született meg a 67-es kiegyezés, mely osztrák részről rut beosapásnak bizouyult. A nagyhatalmak lázas fegyverkezése, a tuonarohia részéről is arrogált nagyhatalmi állás hóbortja vette vérét és zsírját a magyarnak. Folyton és folyton több katoua, több és jobb fegyver, tehát több adó és több ujono kellett, mig végre az idegen eszmék érdekében kizsarolt nemzet azt mordta, hogy nem ad sem pénzt, sem katonát, legfeljebb osak jogokért cserébe. Követelte a nemzet jogait, először a magyar vezényszót a négy éve lezajlott nemzeti ellenállással. A nemzeti ellenállá^ eredménye lett a függetlenségi többség és a koalioió uralomra jutása. Elismeri, hogy a koalíció több üdvös törvényt alkotott, különösen a kisemberek lábraállitása érdekében, de a koalíció sem volt őszinte alapra fektetve, a többségi elv az ország kormányzásában nem érvényesülhetett. Neba volt egyetértés a koalíció pártjai közt s igy a várt eredmény is elmaradt. A pártok együttműködése mind nehezebbé vált, vó^re az idők folyása elhozta azt a kalendíriumi dátumot, mely az önálló nemzeti bnnk felállitásának lehetőségét vetette szőnyegre. Ami elkövetkezett, azt mindenki tudja. Ismét akadtak árulók, a függetlenségi párt ketté szakadt és a már kész győzelem ismét elmaradt, de bizonyára nem végleg. Justh Gyula éa pártja nem ült fel Lukáos Lászlónak, nem is fog felülni soha. A legutóbbi audiencián a osászár nyiltau megmondta Justh Gyulának, hogy nem a nemzet akarata az irányadó és nem az fog érvényesülni, hanem a osászáré, pedig a törvények, melyekre a császár megesküdött, nem igy szólnak, csakhogy amire a magyar király megeeküdött, azt könnyen megBzegi az osztrák osászár. 42 éve tart n hazug helyzet, melyben a mi alkotmányosságunk csali üres álomkép, a valóság pedig a legridegebb abszolutizmus. De ez igy nem tarthat soká, mert a nemzet nem hajlandó a szolgánál is alábbvaló féreg lenni. A nemzet küldeni fog és e küzdelemben szóló és társai mindig az elsők közt lesznek. Ha kell, életüket is áldozzák ebben a szent h>iroban. Eitner Zsigmond lelkes beszédét hatalmas éljenriada! követte, amely percekig tartó ovációban ért véget. Ezután Sümegi Vilmos ós Máriássy Mihály orsz. képviselők szóltok a politikai helyzetről s a 48-as függetlenségi párt törekvéseiről. A népgyülás a következő határozati javaslatot fogadta el: A zalaszentgróti választókerület függetlenségi és 48-as polgárai Zalaesjenlgróton 1910. junuár 9-én tartott népgyülésükön elhatározták, hogy gazdasági függetlenségünk kivívásához rendületlenül ragaszkodnak s az önáiló banknak 1911. január hó 1-ére leendő felállítását feltétlenül követelik. Az egybegyűlt polgárság helyeslésnél fogadja azt, hogy Eitner Zsigmond meg nem hódolva a bécsi hatalom előtt., szilárdan megállt az igazi 48-as és függetlenségi politika mellett. — Mindezért osztatlan szeretettel ragaszkodnak személyéhez és teljes bizalommal viseltetnek politikai működése iiánt. Gyűlés után közös ebéd volt, amelyen Schneller Jenő, Eitner Zsigmond, Sümegi Vilmos, Nedeczky Jenő, Máriássy Mihály, Bosnyák Géza, Pozsogár József mondtak felköszöntőket. A börzöncei iskola. Mult számunkban a börzönoei iskolára vonatkozólag közölt cikkünkre Dr Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos tanfelügyelő úrtól a következő levelet kaptuk: Igen tisztelt szerkesztő ur! A „Zalamegye" január 9-iki számában „Iskolátlan község" oimü közleményben Börzönce községről elmondottakat, a tiszta igazság érdekében, következőkben kell megvilágítanom. 5 A vallás éa közoktatásügyi miniater már 1897. évi 64176. sz. rendeletében arról értesíti a vármegyei közigazgatási bizottságot, hogy amennyiben Börzönce község az, általa kérelmezett állami elemi iskolának még elhelyezését sem biztosítja, a kérelmet sajnálatára nem teljesítheti. A közigazgatási bizottság és kir. tanfelügyelőség mindazonáltal annyira magukévá tették a börzöncei állapotokat, hogy a miniater 1901. évi 55916. számú rendeletében hajlandó volt Börzöncén egy állami elemi iskola szervezését megfontolás tárgyává tenni, ha a község a megajánlott helyijárulék visszaboosátása ós 200 K tanítói lakbéregyenórték biztosítása mellett az állami elemi iskola elhelyezéséről, az épület jókarban tartásáról ós tisztogatásáról gondoskodik. Mindenki tudja, mily csekély áldozat kell ahhoz, hogy egy község egy tantermet és egy tanitólakáat magában foglaló iskolaház költségeit a helyijárulék, illetve öt százalékos iskolai adó, 200 K iskolai ingatlan jövödelem visszaengedése és 200 K tanítói lakbéregyenérték biztosítása mellett évek hosszú aorán, kényelmesen törlesathesse. Úgyszólván ingyen jut az iskolaházhoz! De Börzönce község erre az igazán nagylelkű ajánlatra sem reagált, ugy, hogy 1908. évi 2617. számú intézkedésemben kijelentettem, hogy ha a községnek miniater ur ajánlata nem tetszik, a törvény rendelkezéséhez képest, tanköteleseinek nagy számára való tekintetből saját erejéből leendő ijakplaállításra fogom őket köteleatetni. A börzönoei iskolaügyet hatékonyan támogató nagykanizsai főszolgabíró úrral együtt 1908. évi október hó 25-ón a börzöncei érdekeltséggel megtárgyaltuk a börzönoei államosítás ügyét s az elöljáróság minister ur feltételeit elfogadta. Miután pedig a zalaszentbalázsi körjegyzőséget megsürgettem, hogy a község részéről .helyszíni jegyzőkönyvi megállapodásunkkal szemben mily további intézkedések történtek, a körjegyzőtől 1910. évi január hó 11 én 44. szám alatt kelt következő jelentést vettem: ,Az ügy érdemére nézve jelentem, hogy a községbeli birtokosokkal tárgyalások indultak meg az iskolaépítés céljára szükséges telek iránt, de ez máig sem sikerült, mert épp az iskola felállítását legjobban sürgető egy—két egyén tudna telket adni, de ezek oly óriási árt kértek, hogy lehetetlen volt megszerezni. A tárgyalások tovább folynak a telek szerzése iráat. Hogy előbbre nem vagyunk, annak tisztára a lakosság nemtörődömsége az oka." Midőn több kommentárra nem szoruló nyilatkozatom szives közléséért szerkesztő urnák köszönetemet nyilvánítanám, vagyok Zalaegerszeg, 1910. január 14. teljes tisztelettel Dr Ruzsioska Kálmán kir. tanáosos, tanfelügyelő. A zalaegerszegi Karácsonyfa Egylet estélye. A farsang első mulatsága szokott lenni minden évben a Karácsonyfa egylet estélye, amely ez idén is hű maradt régi hagyományaihoz. Kedélyes, hangulatos mulatság volt. Az „Arany Bárány" nagytermében teritett asztalok mellett helyezkedett el a közönség; az egylet választmányának tagjai teát szolgáltak fel, miközben a pódiumon egyik műsorszám a másikat követte. A meglehetősen hosszura nyúlt hangverseny után elkezdődött a tánc. A hosszú téli éjszakán keresztül sem fáradt el a táncoló fiatalság s már a láthatár peremén kikandikált az első napsugár, amikor teljesen kiürült a terem. A műsort felolvasás vezette be, amely osak a felolvasóra lehetett még unalmasabb, mint a hagyományos felolvasásokkal meggyötört közönségre nézve. De annál élvezetesebbek voltak a többi számok. Balogh Margit és Balassy Ilonka urleányok a „Sába királynőjét" játszották zongorán, kifogástalan technikával és helyes felfogással. Legfeljebb a zongora ellen lehetne kifogást tenni, mert a pódiumra állított hangszernek bizony zajos múltja van, tehát néha köhög ós osikorog. — Briglevios Milica és Hódy Lehel egy kedves párjelenetet adtak elő, amely mindvégig lekötötte a közönség érdeklődését. A fiatal házasok első csetepatéját olyan élethűen adták, hogy a hallgatóság soraiban összevillantak a szempárak, mosolyra derültek az arook. „Nini — gondolták magában a férjek — az én asszonyom is ilyenformán kezdte". A békülés