Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-30 / 5. szám

XXIX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1910. január 30. 1/ Mi szám. Előfizetési dij: Reész évre Kél évre . . Negyed évre fO K — f. 5 K — f 2 K 50 f Kgyes szám ára 20 fillér Hirdetések : Megállapodás szerint Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk víhmzh ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A helyzethez. A parlamenten kívüli kormány feje, gróf Khuen Héderváry Károly merész lé­pésre határozta el magát. Az országgyű­lést elnapoltatta, mert látta, hogy nincs mit várnia és remélnie. A kormányelnök csodálatosan vakmerő reménykedéssel hitte, hogy sikerül neki az országgyűléstől indemnitást, a nemzet­től pedig többséget kapni. Vagy talán nem is hitte, csak mondta, hogy ezzel céljait és terveit rejtegesse. Ezek a célok pedig mindenesetre közelebb állanak Bécs akaratához, mint a nemzet érdekeihez. A képviselőházban ugyan mindig han­goztatták a szigorú alkotmányosságot, amelynek útjairól eltérni nem' akarnak; ez azonban pusztán csak arra a feltevésre van alapítva, hogy a választások igazolni JogjáL-^Jíormány naiv reménykedését. Gróf Khuen-Héderváry Károly a mult héten is kijelentette, hogy Magyarorszá­gon c«ak a nemzeti akarat alapján, alkot­mányos formák között képzelhető a ki­bontakozás, illetve uj helyzet teremtése. O tehát alkotmányos alapon áll s így megy bele az uj választási harcba. Nagyon közel fekszik azonban az a feltevés, hogy a kor­mány vállalkozása és a választási erő­próba csak arra valók, hogy dokumentál­ják, miszerint Bécs felajánlotta a nemzet­nek az alkotmányosság folytonosságának fenntartását, megkísérelte a békés megol­dást, de a nemzetnek ez nem kellett, tehát az abszolutizmus csak kényszerű követ­kezménye az eseményeknek. Ha sikerül pénzzel, terrorizmussal, erő­szakkal és nyomással valamiféle gutge­sinut többséget összehozni, akkor alkotmá­nyos mezbe öltözve érvényesül az abszo­lút hatalom; ha azonban a nemzet nem ejti el aszpirációit és azoknak ad többsé­get, akik nem alkusszák el az önállóságra való jogos törekvést, akkor esetleg azt a i mezt le is veti s ráfekszik az országra a legdurvább reakció. Gróf Khuen-Héderváry kormánya telje­sen elszigetelten áll. Nem kell senkinek. A függetlenségi és 48-as párt természete­sen késhegyig menő harcot folytat ellene; Kossuthék szintén ellenfelei; az alkot­mánypárt megadná ugyan neki a rövid indemnitást, de többre nem kapható s a néppárt megnyerése már azért is lehetet­len, mert nagy a felháborodás az unitárius kultuszminiszter miatt. Gróf Tisza István minden téren szolidáris ugyan a kormány­elnök politikai törekvéseivel, de a főren­diházban tartott beszédében kijelentette, hogy az általános választói jogot a politi­kailag éretlen tömegekkel való kacérko­dásnak tartja. Tehát neki sem kell az uj kormány, hanem kellene valami egészen más: a régi szabadelvű rendszer feltámasz­tása. a maga osztálv rralmával, opportu­nus, megalkuvó politikájával. De kik hát azok, akikre gróf Khuen­Héderváry számít? Honnét kerül ki a kívánt többség s kikre akar támaszkodni a választások alkalmával ? Erre a kérdésre a miniszterelnök azt válaszolta, hogy a nép széles rétegeit akarja megnyerni. De ez csak frázis. A nép szélesebb rétegeinek vezetők kellenek s honnét veszi a vezetőket? Ez azután olyan kérdés, amely külünö­sen a vidék intelligenciáját érdekli legjob­ban, mert bizonyos, hogy ennek a sorai­ból kellene kikerülni annak a bandának, amely a kormány szándékait diadalra se­gítse. A szabadelvű éra alatt, különösen Tisza Kálmán idejében a közigazgatás szállította a. mandátumokat s~ legelső sor­ban a közigazgatási tisztviselők lelkiisme­retét némították el, hogy meghamisíthas­sák a nemzeti akaratot s becsempészték az országgyűlésbe a mindenre kapható igen­lőket, meggyőződés, elv és akarat nélküli bábokat. Még emlékezhetünk Tisza Kálmán fő­ispánjainak működésére. Nem voltak egye­bek, mint a kormány engedelmes szolgái, erőszakos zupringerek, minden eszközzel dolgozó keritők. Akiket nem ijesztett meg a fenyegetés, nem tántorítottak el az ígé­retek, kegy és szolgáknak való jutalom, azt egyszerűen letörték. Mert amilyen rendszer uralkodott az országos politiká­ban, épen olyan korrumpált, fenékig rom­lott volt a vármegyei közélet is. Kivéve talán néhány olyan nagyobb vármegyét, amelyekben a függetlenségi középosztály­beli elemek domináltak. Büszkén számít­hatjuk ezek közé Zalavármegyét is. Valószinü, hogy ez a rendszer újra fel­támad. Újra jönnek a zupringerek, a ba­sák, a gomblyukfájdalomban szenvedő akarnokok, a kis zsarnokok s munkába veszik a vármegyéket. Bizton hiszi és elvárja a vármegyék hazafias közönsége, hogy a munka nem fog sikerülui. Hiába hozza gróf Khuen­Héderváry maszlagos Ígéreteit s az osztrák pénzt, hiába küldi ki legerősebb kezű embereit, nem sok vállalkozót fog találni. Mert ma már nem hivatalból csinálják a politikai közvéleményt, hanem a megerő­södött közvélemény irányítja a nép hiva­tott vezetőit is. De a vármegyéknek jó előre állást kell foglalniok a kormánnyal szemben, amelyet csak egy elméleti értékű feltevés választ el a darabontoktól. Még alkotmá­nyos, de már inparlamentáris. Bizalmat csak a királytól kapott, a nemzet bizal­mát azpnban nem bírja. Ennek a felfogásnak s szigorúan al­kotmányos álláspontnak kifejezést kell adni akkor, amikor a vármegye az uj miniszterek által küldött értesítéseket tu­domásul veszi. Ezek az értesítések nem pusztán udvariassági tények, vagy bürokra­tikus sablonok, amelyekre udvarias, vagy hivatalos tisztelettel megfogalmazott üd­különlegességi áruháza megnyílik 1910. február hóban ZALAEGERSZEGEN, Kazinczy-tér (KOMIN-ház.) Mai számunk 10 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom