Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-30 / 5. szám

XXIX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1910. január 30. 1/ Mi szám. Előfizetési dij: Reész évre Kél évre . . Negyed évre fO K — f. 5 K — f 2 K 50 f Kgyes szám ára 20 fillér Hirdetések : Megállapodás szerint Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk víhmzh ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A helyzethez. A parlamenten kívüli kormány feje, gróf Khuen Héderváry Károly merész lépésre határozta el magát. Az országgyűlést elnapoltatta, mert látta, hogy nincs mit várnia és remélnie. A kormányelnök csodálatosan vakmerő reménykedéssel hitte, hogy sikerül neki az országgyűléstől indemnitást, a nemzettől pedig többséget kapni. Vagy talán nem is hitte, csak mondta, hogy ezzel céljait és terveit rejtegesse. Ezek a célok pedig mindenesetre közelebb állanak Bécs akaratához, mint a nemzet érdekeihez. A képviselőházban ugyan mindig hangoztatták a szigorú alkotmányosságot, amelynek útjairól eltérni nem' akarnak; ez azonban pusztán csak arra a feltevésre van alapítva, hogy a választások igazolni JogjáL-^Jíormány naiv reménykedését. Gróf Khuen-Héderváry Károly a mult héten is kijelentette, hogy Magyarországon c«ak a nemzeti akarat alapján, alkotmányos formák között képzelhető a kibontakozás, illetve uj helyzet teremtése. O tehát alkotmányos alapon áll s így megy bele az uj választási harcba. Nagyon közel fekszik azonban az a feltevés, hogy a kormány vállalkozása és a választási erőpróba csak arra valók, hogy dokumentálják, miszerint Bécs felajánlotta a nemzetnek az alkotmányosság folytonosságának fenntartását, megkísérelte a békés megoldást, de a nemzetnek ez nem kellett, tehát az abszolutizmus csak kényszerű következménye az eseményeknek. Ha sikerül pénzzel, terrorizmussal, erőszakkal és nyomással valamiféle gutgesinut többséget összehozni, akkor alkotmányos mezbe öltözve érvényesül az abszolút hatalom; ha azonban a nemzet nem ejti el aszpirációit és azoknak ad többséget, akik nem alkusszák el az önállóságra való jogos törekvést, akkor esetleg azt a i mezt le is veti s ráfekszik az országra a legdurvább reakció. Gróf Khuen-Héderváry kormánya teljesen elszigetelten áll. Nem kell senkinek. A függetlenségi és 48-as párt természetesen késhegyig menő harcot folytat ellene; Kossuthék szintén ellenfelei; az alkotmánypárt megadná ugyan neki a rövid indemnitást, de többre nem kapható s a néppárt megnyerése már azért is lehetetlen, mert nagy a felháborodás az unitárius kultuszminiszter miatt. Gróf Tisza István minden téren szolidáris ugyan a kormányelnök politikai törekvéseivel, de a főrendiházban tartott beszédében kijelentette, hogy az általános választói jogot a politikailag éretlen tömegekkel való kacérkodásnak tartja. Tehát neki sem kell az uj kormány, hanem kellene valami egészen más: a régi szabadelvű rendszer feltámasztása. a maga osztálv rralmával, opportunus, megalkuvó politikájával. De kik hát azok, akikre gróf KhuenHéderváry számít? Honnét kerül ki a kívánt többség s kikre akar támaszkodni a választások alkalmával ? Erre a kérdésre a miniszterelnök azt válaszolta, hogy a nép széles rétegeit akarja megnyerni. De ez csak frázis. A nép szélesebb rétegeinek vezetők kellenek s honnét veszi a vezetőket? Ez azután olyan kérdés, amely külünösen a vidék intelligenciáját érdekli legjobban, mert bizonyos, hogy ennek a soraiból kellene kikerülni annak a bandának, amely a kormány szándékait diadalra segítse. A szabadelvű éra alatt, különösen Tisza Kálmán idejében a közigazgatás szállította a. mandátumokat s~ legelső sorban a közigazgatási tisztviselők lelkiismeretét némították el, hogy meghamisíthassák a nemzeti akaratot s becsempészték az országgyűlésbe a mindenre kapható igenlőket, meggyőződés, elv és akarat nélküli bábokat. Még emlékezhetünk Tisza Kálmán főispánjainak működésére. Nem voltak egyebek, mint a kormány engedelmes szolgái, erőszakos zupringerek, minden eszközzel dolgozó keritők. Akiket nem ijesztett meg a fenyegetés, nem tántorítottak el az ígéretek, kegy és szolgáknak való jutalom, azt egyszerűen letörték. Mert amilyen rendszer uralkodott az országos politikában, épen olyan korrumpált, fenékig romlott volt a vármegyei közélet is. Kivéve talán néhány olyan nagyobb vármegyét, amelyekben a függetlenségi középosztálybeli elemek domináltak. Büszkén számíthatjuk ezek közé Zalavármegyét is. Valószinü, hogy ez a rendszer újra feltámad. Újra jönnek a zupringerek, a basák, a gomblyukfájdalomban szenvedő akarnokok, a kis zsarnokok s munkába veszik a vármegyéket. Bizton hiszi és elvárja a vármegyék hazafias közönsége, hogy a munka nem fog sikerülui. Hiába hozza gróf KhuenHéderváry maszlagos Ígéreteit s az osztrák pénzt, hiába küldi ki legerősebb kezű embereit, nem sok vállalkozót fog találni. Mert ma már nem hivatalból csinálják a politikai közvéleményt, hanem a megerősödött közvélemény irányítja a nép hivatott vezetőit is. De a vármegyéknek jó előre állást kell foglalniok a kormánnyal szemben, amelyet csak egy elméleti értékű feltevés választ el a darabontoktól. Még alkotmányos, de már inparlamentáris. Bizalmat csak a királytól kapott, a nemzet bizalmát azpnban nem bírja. Ennek a felfogásnak s szigorúan alkotmányos álláspontnak kifejezést kell adni akkor, amikor a vármegye az uj miniszterek által küldött értesítéseket tudomásul veszi. Ezek az értesítések nem pusztán udvariassági tények, vagy bürokratikus sablonok, amelyekre udvarias, vagy hivatalos tisztelettel megfogalmazott üdkülönlegességi áruháza megnyílik 1910. február hóban ZALAEGERSZEGEN, Kazinczy-tér (KOMIN-ház.) Mai számunk 10 oldal.