Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)
1910-05-29 / 22. szám
XXIX. évfolyam Zalaegerszeg, 1910. május 29. 22. szám. Előfizetési dl]: Eeész évrp f él évre . pirved évre 10 K — t 5 K — f 2 K 50 i (fyes Kzóm ára 20 fillér Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk VÍH*VB ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Az utolsó napok. Már csak néhány nap választ el bennünket a döntő ütközettől, amely fordulópont lesz Magyarország politikai életében. Jelentőségteljes erőpróbája a mostani küzdelem az évszázadok óta fennálló ellentétnek, amely Magyarország önállóságra való törekvése és az osztrák centralizáció között folyik. A magyar nemzet csodálatos szivóssággal ragaszkodik ősi jogaihoz. Azt a rajongó szabadságszeretetet, azt a dacos és önérzetes büszkeséget, amelyet ezer esztendővel ezelőtt néhány százezer nomád hozott Ázsia beláthatatlan síkjairól, megőriztük mind e mai napig. Annyi balszerencse közt és annyi viszály után küzdő és szabadságszerető nemzet maradtunk. És ez a csodás energia a legnagyobb akadálya annak a törekvésnek, amely a mohácsi vész óta folytonosan kisért. A nemzeti öntudat, a szabadság szeretete, a jogokhoz való merev ragaszkodás mentette meg Magyarországot attól, hogy az úgynevezett örökös tartományok közé nem sorozta a hatalmas Habsburg dinasztia. Magyarország nem engedte magát elörökölni s alkotmányos jogait fenntartotta a legmostohább időkben is. Időnként lenyűgözték, megnyomorították, de azt az élő erőt, amely ezen a földön szabad országot alapított, elpusztítani nem tudták. Az elkeseredett küzdelmek, véres áldozatok, kitartó ellenállás meggyőzhették volna a dinasztiát és a központosítás hiveit, hogy Magyarországot rabigába törni nem lehet, hogy ennek a nemzetnek szabadságát, amig magyar érzés, magyar szó él e földön, elkobozni nem tudják. De hiábavaló volt a történelem minden tánulsága, a vérvesztés, nyomorúság, pusztulás : azt a botor gondolatot, hogy Magyarországot elválaszthatatlanul és örök időkre Ausztria szolgálatába kell állítani, Bécs el nem ejtette soha. A harc folyik tovább, legfeljebb az eszközök változnak. Ma már nem küldenek ellenünk zsoldos csapatokat; a muszkát sem hivják segítségül. Nem a csatatereken dől el a mi sorsunk, hanem a politikában és közgazdasági téren. Ehez nem kell katona. Elég ellenfele a magyar a magyarnak. Elég, ha szembe állítják egyik politikai tábort a másikkal és szemforgató atyáskodók azzal fenyegetnek bennünket, hogy Ausztria nagylelkű támogatása nélkül nem tudunk közgazdasági téren fejlődni és haladni. Bécsből azután nevetve nézik: hogyan hempergetjük egymást a sárban, mialatt az ő vetésük érik, ax ő dus aratásuk készül. Az évszázados küzdelem egy fejezete a mostani harc. A régi rendszer, amely az osztrák érdekeknek kedvez, újból háttérbe akarja szorítani a feltörő nemzeti aspirációkat. Nem csak arról van tehát szó, hogy egyik vagy másik parlamenti párt kerül-e többségbe a választásokon, hanem hogy a kormányzat ismét olyan irányzatot vegyen, amely közelebb visz az osztrák álmodozók végső céljához ; a hatalomra való befolyástól pedig távol tartassanak azok, akik a függetlenség és önállóság felé vezetik a nemzetet. A mostani választási küzdelem csak epizód ugyan a nagy drámában, de rendkívüli jelentőséget nyer azáltal, hogy a választás eredményén fordul meg: vajon Bécsben kénytelenek lesznek-e a függetlenségi törekvésekkel teljesen komolyan számolni, vagy meggyőződést szereznek arról, hogy Magyarországra csak ki kell küldeni a császári embereket és azonnal meg van fojtva a radikális nemzeti szellem. Az idők súlyát érzi minden magyar ember. Talán ez az oka, hogy a választási izgalmakban világrekordot értünk el és soha izzóbb kitörését a szenvedélyeknek nem tapasztalhattuk, mint ebben a választási küzdelemben. Az a tudat, hogy esetleg korszakot alkotó választás előtt állunk, megfeszíti az idegeket. A magyar érzés veszi fel a küzdelmet az úgynevezett lehiggadt, Bécsből importált eszmékkel. A tüzes magyar vér próbál kitörni szűkre szabott kereteiből, hogy századok igazságtalanságait megtorolja s jövendőjét biztosítsa. JLz izgalom szinte észrevétlenül lepte meg a népet. Azt felkorbácsolni már nem kellett. De azért vannak lelkiismeretlen kortesek, akik olajat öntenek a tűzre, puskaport dobnak a lángok közé. A függetlenségi és 48-as párt vezető fórfiai a mi kerületeinkben mindenütt óva intették a népet a tulkapásoktól s az a sok ezer választó, aki a függetlenségi zászló alatt felvonul, bizonyosan méltóságteljesen is viseli magát. A vezórek, mint a jó tábornok, mielőtt katonáit ütközetbe vezeti, lelkesítő szózatot intéztek hozzájuk, de hangsúlyozták azt is, hogy hosszú lesz még a harc és ezért méltóságteljes kitartás, erős meggyőződés kell, hogy uraljon minden magyart. Ezek az érzések pedig nem törnek ki romboló szenvedélyekben. Álljuk a csatát bátran és önérzetesen. A haragot ós gyűlölséget hagyjuk az ellenfélnek. És vigyázzon minden egyes választópolgár arra, hogy azt az impozáns győzelmet, amely a függetlenségi lobogóra vár, ne homályosíthassa el semmiféle vád, vak szenvedély és gyűlölködés. Helyi érdek. Még most sem szűnt meg teljesen az a kicsinylő, fitymáló hang, mellyel magukat europüreknek tekintő emberek is, különösen a boldog pestiek, a jó vidékről, a központtól messze eső perifériákról szólanak. Bizonyos fölényes, pártfogás alá vevő vállveregetés van igaz gyakran a szavakban, hogyha egyben-másban kénytelenek 3 vidékiek keresetlenségét, természetes egyszerűségét és meglepő józanságát elismerni. Ezen az általános hangon és megszokott modoron mit sem, vagy vajmi keveset változtatott a kor haladása, a technika vívmányaival fokozatosan fejlődő közlekedési eszközök tökéletesbedése, a tér, távolság dimensióinak jelentékeny megrövidülése és nem változtatott a jó vidékieknek sokszor magukra erőszakolt az a törekvése, hogy a gondolkozásban, érzésben, cselekedetben s minden körülmények között külsőségekben igyekeztek a s butorkelméket bármily szinre fest és Toriszay József , 11 -i in mű-, selyem-.ruhafestő, vegytisztitó legszebben vegyileg tisztit 2aIae gi rszc g, RAkó e„. H te. 9 sz. Mai számunk 10 oldaJr
