Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-15 / 20. szám

1910. május 15. > Zalamegye Za ayármegyei FkLij lentendő betegségek közül ezúttal is a lépfene, az ivarszervi hólyagos kiütés, a rühkór, a sertésorbáno és a sertésvész fordultak elő és pedig a következő elterjedésben : lépfenével a hó elején 5 község volt fertőzve, a hó folyamán megáilapittatott szintén 5 közRégben, megszűnt ugyanannyiban, fertőzve maradt 5 község; ivarszervi hólyagos kiütéssel a hó elején 11 község volt fertőzve, a hó folyamán megállapíttatott 16 községben, megszűnt 18 községben, fertőzve maradt 9 község; rühkórral a hó elején 3 község volt fertőzve, a hó folyamán megáilapittatott 1 községben, megszűnt ugyanannyiban, fertőzve 'maradt 3 község; sérti sorbánccal a hó elején 5 község volt fertőzve, a hó folyamán megáilapittatott 6 községben, megszűnt 5 községbea, fertőzve maradt 6 k özség ; • sertés vésszel a hó elején 19 község volt fertőzve, a hó folyamán megáilapittatott 8 közi-égben, megszűnt ugyanannyiban, fertőzve m.iradt 19 község. Mindössze tehát 43 község volt fertőzve a a hó elején, a hó folyamán ri6 községben állapit tattitk ina^ ragudós betegségek, viszont vészmoniessé nyilváníttatott 37 község, a hó végén f- rtőzVé mar:idt 42 község, vagyis eggyel kevesebb, mint az előző hónapban. Azon betegségek közül, amelyek nem képezik hatósági intézkedés tárgyát, a keszth'lyi, pacsai és sümegi járások területén a sercegő üszök szórványos esetei, továbbá a novai és a pacsai járásokban a bárányok ós borjuk között fertőző vérhas, végül a sümegi járásban a lovak mirigykórjának néhány esete fordultak elő. Védőojtások 6 községben kisgazdák állatain, továbbá 52 közép és nagyobb gazdaságban eszközöltettek lépfene, sercegő üszök és sertésorbánc ellen. Az állatvásárokon a felhajtás 'és forgalom változó voit, nevezetesen a Csáktornyái, letenyei, novai és pacsai járásokban élénk, aa alsólendvai, nagykanizsai és a zalaszentgróti járásokban közepes, végül a sümegi, tapolcai és a zalaegerszegi járásokban gyengo. — Az állatrakodó állomások forgalma jó közepes volt. Április 5-ón megtartatott Nagykanizsán a X-ik husvizsgáló-tanfolyan záróvizsgája, melyen 8 jelölt kapott husvizsgálói képesítést, mig 3 a vizsgálat ismétlésére utasíttatott. A Xl-ik tanfolyam április 16-án nyilt meg. A járási m. kir. állatorvosok április hóban folytatólag teljesítették a tavaszi állategészségügyi vizsgálatokat és azokat — egy járás kivételével — mindenütt be is fejezték. Ezen vizsgálatokat a főállatorvos ur ezúttal is több községben személyesen ellenőrizte. Á községi közigazgatás reformja. Áldozó csütörtökön az ország 63 vármegyéjéből 273 községi és körjegyző jött össze Budapesten, hogy a kormány által programmbeszédjében bejelentett községi közigazgatási reformra vonatkozólag, mint a hozzászóláshoz legilletékesebb tényező már eleve elmondja nézetét, \agyis jobban mondva, hogy a tervezett nagy reformhoz mintegy első, szilárd alapkő gyanánt összehordja, odaadja magából a községi élet közvetlen szemléletéből merített, kétségtelenül nagy értékű tapasztalatait. Még ugyan távol állunk a komoly parlamenti munkálkodástól, de a jegyzők eme, hogy ugymondjuk, sietségének meg van a maga sajátos oka. Nagyon is megszokták már, hogy a tör vények meghozatalánál róluk-nélkülök határozzanak, aminek aztán más eredménye nem is igen lehetett, mint & jegyzői karnak, a magyar közigazgatás, elmondhatni, eme jobb kezének munkával való túlterhelése s ezzel magának a községi élet továbbfejlődésének természetszerű megakadályozása. Az állami anyakönyvvezetéstől kezdve ninosen ta'án egyetlen egy ujabb törvényalkotás akár adóügyi, akár szociális, népjóléti, közegészségügyi stb., mely a közérdek javára, ne a »falu pennája,*j vagyis a községi jegyző lelki és testi energiáját tekintené ama bizonyos kifacsarandó oitromnak. S mindennek dacára a jegyző helyzete a saját községe, de legkivált önmaga előtt valósággal — lealázó. Felebbvalói részéről egyéni tapintatnak kell kiegyenlíteni a hivatalos felsőbbség ós a szeréuy jegyzői állás között levő nagy tér és rangbéli különbséget, viszont azonban saját községében semmi sem mérsékelheti vele szemben a törvény által s miniszteri kijelentésekkel felszarvazott polgári gőgöt, hogy t. i. a jegyző még ma sem törvényszerinti „vezetője" községének, de csak a fajta „segédmunkás," mig az ész s ama bizonyos tapintat a sérthetetlen községi autonómiából kifólyólag mindenkor abban, az egyébként tiszteletreméltó egyéniségben összpontosul, aki 3 éves periódusokban aa ezüsttel kiteremtettézett mogyórófapálca birtokába jut. Ily körülmények között egy cseppet sem lehet csodálni, hogy a jegyzők már az uj országgyűlés megnyílta olőtt siattek reformmozgalmuk publikálásával. Tették ezt mindenesetre jogos elkeseredésükben teljes önérzettel, de tottók elismerésre méltó üzerénységgel is, mert a községi adminisztrációt módosítani kivánó tervezetükben magukról, anyagi boldogulásukról szólnak a legkevesebbet Reform javaslatuk főkiindulási pontja az, hogy a közigazgatás mai állapota nem alkalmas keret sem az igazi autonómia kifejlesztésére, sem a községek anyagi boldogulásának előmozdítására. — Kényelmetlen, szűk magyar nadrág a községek testén az elavult községi törvény. Gátol a szabad mozgásban s groteszk figurává teszi az egész községi közigazgatást. Katonáéknál osztják szét ilyenformán az úgynevezett angyalbőrt. Egyiknek térdig sem igen ér a kék nadrág, a másik pedig akár a nyakán is megkötheti. Nálunk egypár száz lakosból álló közsógeoskét éppen azon módon és eszközökkel adminisztrálunk, mint például a 12—13 ezer lakosú nagyközséget. Pedig számolni kell a községek anyagi és szellemi fejlettségével, az egyre fejlődő, nagyobbodó kulturigényekkel s az ezekkel természetszerűleg járó több kiadásokkal. Ma már nagyobb városok sem igen bírják a közigazgatás fokozódó terheit, a melyeket az állam szép ígéretek fejében napról-napra mindinkább rájuk hárít. A községek jórészben állami feladatokat teljesítenek, adót szednek, sorozásnál segédkeznek, ügyelnek a közbiztonságra és még sok minden egyébre. Hogy fejlődjenek, tartsanak velük aztán lépést a kisebb községek? Énnek cssk egy módja van, ha erejüket konoentrálják. Helyes tehát, a mint a jegyzők akarják, hogy több kisközség tömörüljön ott, ahol ez szükséges, úgynevezett politikai községgé, mert o»ak ugy lesz erkölcsi és anyagi ereje az évről-évre szaporodó közigazgatási feladatok megvalósítására s a terhek elviselésére. A javaslat megokolása egyébént a nagyjából ez: »A mai kisközségi rendszer gátolja a haladási, ugy kulturális, mint gazdasági téren. Csaknem kétezer olyan községünk van, amelynek még ötszáz lakosa sincs. Á legtöbb községi képviselő testület a maradiságnak, a visszafejlődésnek a képviselője; az intelligencia nem vesz részt a képviselőtestületben. Egy oly beteg és tehetetlen orgánum, mint a milyen a legtöbb kisközségi képviselőtestület, természetesen nem végezhet nagy feladatokat. A községi jegyzőé a munka és felelősség, de a jogkör a képviselőtestületé. Meg kell váltóztatni a jegyző jogi helyzetét a községben ; több kisközségből kell egy politikai községet alakítani, minél kisebb képviselőtestülettel, melynek a jegyző legyen az elnöke. A jegyző legyen az elnöke a kisebb polgári perekben ítélő hármas bíróságnak s ő gyakorolja a kihágási bíráskodást is. A községi jegyzőkből kellene kiegészíteni az egységes közigazgatási gyakorlati vizsga életbeléptetésével a vármegyei tisztikart s a községi közigazgatás szolgálatában megmaredó jegyzőknek biztosítani kellene az előléptetést rangban és fizetésben, melyet ugy kellene az államnak szabályozni, mint ahogyan a magyei tisztviselők fizetését szabályoz! a.« Hogy mi valósul meg mindezekből a nagyobb szabású tervekből, az természetesen a jövő titka. Annyi azonban kétségtelen, hogy kicsinyes okokból, például az önkormányzati jogok látszólagos sérelme miatt nem szabad akadályozni az uj csapásokon haladó törvény létrejöttét. Meg kell tartani a régiből, ami jó s nem szabad elvetni a jót, csupán azért, mert uj. S tétovázásra, hosszas tervezgetésre pedig egyáltalában nincs idő. Az összeülő parlament egyik legelső komoly munkája a községi törvény kellő módosítása kell, hogy legyen. Községek, városok roskadoznak a nagy teher alatt. Meg j kell tehát osztozni nem csak a terheken, de a ! jogokon, kötelességeken is. Szótválasztani a hatásköröket. Az állam teljesítse a ma^a feladatát, : de ne a községek 100—200 peroentas pótadóin. S ha van valami, ami sürgeti a reformot, az nem más, mint a várható dekadencia a jegyzői kar, hála Isten, ma már nagyobb fokra emelkedett szellemi és erkölcsi kvalitásában. Az egyházpolitikai törvények végrehajtása alkalmával sokan kételkedtek eme - kvalitásokban, A jegyzői kar azonban fényesen rácáfolt a Tamáskodókra, mert nem osak becsülettel végezte a bizalmi munkát, de évről-évre nőtt a megbízhatóságban. Á jegyzői tanfolyamok kétségtelenül jó eszközök voltak a szellemi nivó emelésére, de a tanfolynmok ma már egyre kevesebb hallgatóval ; dicsekedhetnek. Hja kérem, hogy valaki érettségije után eltemesse magát egy kis faluba, két évi községi praksziara s osak azután menjen elméletet tanulni, ez legalább is megfordított világrend. Előbb a fundamentum: az elmélet, azután a gyakorlat. Vagy mizdenesetre kevesebb gyakorlat, mert ugy is az élet a legnagyobb tanítómester. Ha e rendszeren nem váltóztatunk, ama bizonyos nivó vallja kárát, csak a selejtesebb elem szánja magát e tanfolyamra. Hiszen az érettségi után igy eltöltött három év alatt, meg az alatt a három-négy év alatt, mig a tanfolyami kitüuő bizonyítvány alapján községi irnok, vagy aljegyző lehet valaki — könnyű szerrel elvégzi a jogot is s megy a bírósághoz, vagy lesz szolgabíró, tehát ur, nem falusi jegyző, ki csak amolyan „segédmunkás." A jegyzők javaslatának legbecsesebb része ezért az egységes közigazgatási képesítés sürgetése. Mert a kitűnő jegyzőbői is lehet még kitűnőbb főszolgabíró. Igy magából az életből sarjadna elő a törvény, tehát lenne benne élet. * A léleknélkül való betűből, tenger paragrafusból már ugy is elég volt, ez öli meg a mai Magyarországot! Választási mozgalmak. HireJc a zalaegerszegi választókerületből. Fáradhatatlan buzgalommal folytatja körútját a kerületben — immár négy hét óta — gróf Batthyány Pál; fáradhatatlanságánál csak a lelkesedés nagyobb, mellyel a választó polgárok csaknem mindenütt fogadják. Lehetetlenséggel határos még a gondolata is annak, hogy itt a halott néppártot uj életre lehessen kelteni. Pedig a néppárti kuruzslók még a legtitkosabb szereiket is kipróbálják a betegen. Szó esik itt is, ott is holmi éjjeli látogatásokról, az asszonyok meghódítását célzó korteskedésről. Termószetesén minden erőlködés hiába való. Mutatja ezt különben a söjtöri eset, mely országszerte a legnagyobb felháborodást keltette, melyről mult számunkban mi is megemlékeztünk. A nyomozás ez ügyben be is van fejezve, a jelentés a biróaág előtt fekszik s nem a legszebb szinben tünteti fel a néppárt működését. A söjtöri hires, virtusos legények bizony szépségesen bevallották, hogy ők ártatlanok, mert reggel igen nagy mennyiségű potya pálinkát s egész nap pedig még több ugyanilyen jellegű bort ittak s kapták pedig mindezt abból a célból, hogy Batthyány Pál grófot programmbeszédében megakadályozzák, sőt inzultálják. Konstatáljuk, hogy a mendemondát, amely ebbe az esetbe Farkas Kálmán szolgabíró nevét is belekeverte, a nyomozás teljesen megcáfolta. Az értelmi szerző állítólag egy rajongó hölgy, akinek szándékáról senkinek sem volt tudomása. Ilyen eszközökkel nem lehet eltüntetni azt a hatást, melyet gróf Batthyány Pál 3 és fél évi páratlanul jótékony működésével örökített meg az egész megye lakosságának lelkében. Kiviláglik ez abból a lelkes fogadtatásból, melyben áldozó csütörtökön Bucaa, Bucsuszentlászló s Nemesapáti községekben volt része. — A bucsuszentlásziói programa,beazédről, melyet mintegy 3000 főnyi — az épen akkor tartott buesura összesereglett néptömeg előtt tartott meg a szakadó esőtől sem befolyásolt lelkesedés mellett Batthyány gróf, már megemlékeztünk. — Bucsán ezt megelőzőleg mutatkozott be a falu népének osztatlan rokonszenve közt. Délután pedig a három Apáti-