Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-03-27 / 13. szám

El is dicsekedett vele a boldog apa uton-utfólen. Méltó sarjadék az ősi Demes Zádornemzet­séghez! Valami gézengúz pajtása azt felelte rá bolond észszel: — Jó-jó; Pali, de a fiad az aranykulcshoz mégse jut el könnyedén. Pali bqrátpnk felugrott e szóra. Majd a pad­lást ütött.e át a fejé viel. Kerekre nyílt a két szeme, tátva maradi a szája, mintha látást látott s halálra rémült volna. Mi történt? A haragos menykő ütött, le mellette ? Nem. Hanem az villant meg eszében, hogy az ő édes kis felesége ime talán nem is nemes ágyból származott. Ha ez az eset nem volna, miért ne juthatna az ő fia az arauykuloshoz ? Nem feleselt. Nyargalt haza. A felesége éppen a porontyot szoptatta. Gyönyörű jelenet. De Pali barátunkat nem bájolta el ez a jelenet. Megállt felesége előtt, rettentő komoly aroeal és szétvetett lábakkal. — Asszony ! Nagy beszédem van veled! Oly hangon beszélt, hogy a menyecske osak elbámult rá. Nem öntött-e föl vájjon a garatra, noha eddig nem is volt szokása ? — Szólj hát no, micsoda nagy beszéded ? — Ha nekem huszonnégy óra alatt hiteles okiratokkal be nem bizonyítod, hogy apád-anyád mindkét ágon való őseid, dédeid, ükeid, dód­őseid és dédükeid s minden nemzetséged leg­alább hatodiziglen nemes volt: akkor elválunk. Elválok tőled nyomban ! A menyecake megszoptatta a fiacskáját, el­ringatta, elaltatta, rendbehozta a keblén a ruhá­ját s két csípőjére tette a két kesét s ugy mondta %z urának: — En pedig azt neked be nem bizonyítom. — Miért? — Azért, mert egyéb dolgom van nekem a világon. Igaza volt ugyan a menyecskének, de ilyen kereken mégse kellett volna azt kimondani. Lám, a mi Pali . barátunk elugrott, nyakába vette a falut, azután a várost, azután a vár­megyét, fölhajszolt minden papot, matrikulát és megyei archívumot s minekutánna sehogy se találta meg, amit keresett: megindította a válópört. Otthagyta feledégét, gyerekét a kúriá­ban, maga feljött lakni a vármegye székvárosába. Az egész világ azt mondta: hóbortos bolond. Nem törődött vele. Első dolog a világon a vér tisztasága* Emiatt ugyau el nem választják a házasfeleit et,, de hiszen nem is erre alapi totta a pört. Titok,; összeférhetetlenség, engesztelhetetlen gyűlölet s. egyéb efélp hiábavalóság. Ezzel hoza­kodott elő. Bjzptt abban, hogy ő a vármegye ura. Keresztülhajtja pőrét hamarosan. Hiába bízott. A nenjes vármegye nem ugy gondolkodott, mint a mai hebehurgya világ. Hanem ugy gon­dolkodott: neop szabad a pört gyorsan elintézni. Nem azért van a világi hatóság, hogy a perlők, patvarkodók, viszálykodók kedvében járjon. Aki pört indit: várjpn, fizessen, csusszon-másszpit utána, upja meg teste-lelke, öregedjék ki belőle, kivánja a poklokra az irót-biróí, prókátort, tanácsadót. Majd bizony! Ha gyorsan intéz­kednék a vármegye : az ördög se győzné a sok panaszt és panaazkodót elkergetni. Pali barátunknál se tett kivételt a vármegye. Mielőtt a pör tárgyalását megkezdené : ki­tűzte az egyezkedési tárgyalást. Éppen, egy esz­tendőre uyújtfttta ki a határidőt. így hozta magával a% ősi qzo.k^a. Akkor pedig jelenjék meg személyesen mind a férj, mind a feleség, mert különben igy, meg amúgy 1 Meg is jelent. Pali barátunk úgyis itt lakott helyben. De megjött a menyecske is, hozta kis fiát is. Kis fia oly hatalmas növésnek indult, hogy már dalolni és tánoolni is tudott, pedig alig mult el egy éves. Oda szállt a menyecske az »Angyal« vendéglőbe a viz mellé, a nagy hid mellé, ahol a Nepomuki-szobor tartja a keresztet. Ott volt egy kétablakos kis ny^as szobája. Hogy tudta meg est Pali barátunk ? Hogyne tudta volna meg? Igaz nemes ember természete: az előzékeny­ség, udvariasság, gyöngédség és hódolat az asszony iránt. Még akkor is, ha az ember válik a feleségétől. A nemes ember sohasem lehet más, mint nemes ember. De bizony várta a menyecskét Pali barátunk hódoló tisztelettel. Gondoskodott is számára fűtött kályháról, jó vacsoráról. Megölelte, meg­csókolta fiacskáját. Kezet osókolt a menyecské­nek is. Együtt is vacsorált velük, ne legyenek társaság nélkül. Azt se tudta, mikor következ­tek el hajnal felé egymástól, mikor ment haza diákos özvegy lakába. Másnap volt a megyei széken a békéltetés. Ünneplő-ruhájában jelent meg mind a két váló fél. Prókátornak, ügyvédjelöltnek, lótó-futónak semmi híre. A békéltetés is más volt, mint mai napság. Ma odarendel a biróság ötven férjet és fele­séget egyszerre. Csak ugy nyüzsögnek minden­felé. Se a biró nem ismer senkit, se a birót nem ismeri senki. Nem is szól a biró a házas­félnek se szivéhez, se lelkéhez. Csak a jegyzőt kérdi: rendben van-e az iktatás, kiadás, nume­rus, terminus, rubrika, kereset, melléklet, mat­rikula, lakás, bizonyítvány s több eféle ostoba­ság. A jegyző motyog valamit, a biró int egy plajbásszal. — Elmehetnek! Bevégződött a békéltetés. Az asszonynak egész szive, egész lelke, egész üdvössége és kár­hozata van az ügyön B ime a biró jő szót se szól hozzá. Csak ugy végzi el ügyét, mint egy aktát. Ide dobja, oda dobja. Mint a számadó juhász, mikor lebélyegzi a birka fülét. Nem igy volt ez hajdan. Ott ül az ősz alispán az asztal fején. Előtte a keresztre feszített Üdvözítő képe. Előtte a Törvénykönyv és a Szentírás. Jobbról-balról a táblabírák nyoloan-tizen. Ünnepi csend és ko­molyság. Nem csapkodják az ajtókat, nem fele­selnek a ló tó- futók. — Mintha templomban volna mindenki. Az alispáu maga elé állítja a férfit és a nőt s szól hozzájuk: — Édes fiam, édes leányom 1 A földi igaz­ságszolgáltatás színe előtt álltok. De a ti vi­szálytok nemcsak földi, hanem égi ügy is. Isten rendelése a szent házasság. A ti boldogságtokra, a bűnös emberiség javára, az emberi nemzetség fentartására határozta azt a mennyei végzet. Hogy te édes fiam, ne lennél magad özvegyen és hogy te, édes leányom, ne lennél magad árván. Hanem egymást boldogítanátok. Amit Isten összekapcsolt: el ne szakassza az emberi gyarlóság. Gondoljátok meg ezt, édes fiam, édes leányom még egyszer 1 Igy beszél az igaz biró, de hosszan beszél. — Könye hull a menyecskének, de Pali bará­tunk arcára is kegyetlen ború ereszkedik. Nem békülnek. Jól van édes fiam, édes leányom. Mához egy esztendőre újra megkísértem köztetek az egyez­séget. Itt. legyetek pontosan. Ott voltak. Csakhogy az alatt megint egy piros pufók gyermek született. Ott tartotta ölében az asszony. A másik ott állt mellette, fogta a szoknyáját.- Az uj gyermeket is be kell jelenteni a válópörbe. Ez már a válópör alatt I született. — Van valami mondanivalója a férjnek erről az uj körülményről ? Pali barátunk megsodorintotta a bajuszát. — Meg kell hajolnom a bevégzett tények előtt. Okos beszéd ! Ujabb terminus ujabb esztendőre. Ujabb gye­rek az ujabb terminusra. Egyik békéltetésen végignéz Pali barátunk a gyerekeken. Ugy állnak egymás mellett, mint az orgonasíp. Tudja, hogy mindez a nemes em­bernek az asszony iránt való lovagias hódola­tából származott ott az „Angyal" vendéglőben a viz mellett. Végignéz a gyerekeken. Keserű­séggel telik meg a szive. Kifakad: — Tekintetes megyei törvényszék! Amióta békéltet: örökké szaporodik a gyerek. Már nem győzöm. Ha engem még egyszer ide idéznek békülésre : fölgyújtom a vármegye házát! Nekem már sok a béke meg a gyerek. Az alispán föláll, fogja a válópör aktáit s odavágja a köpőládába. — Ezt a siót vártam, Pali öcsém. De ha nyomban vissza nem mégysz a feleségedhez: szemem elé ne kerülj. Mint a kintjárót: ugy verlek ki a vármegyéből [ Ez volt az ítélet. De volt is foganatja. Ötven évig élt Pali barátunk boldog házasságban a feleségével. A kutyabőrt sohase hozta elő többé. Példabeszéd lett válópöréből. Piaczi áraink alegntolsó heMsiron 50 Ulogrammonklnt Kor.-»«l tor.-lg búza minőség szerint . 12"80 —••<— rozs » .» .- . 7'60 —•— árpa » » 6*50 — 1— zab » » Sí . 6'60 —•— tengeri » » . . 6*50 —•— /j szilva és törköly pálinka kapható ^ literenként is a botfai urodalomban. , Megrendelések posta (Botfai gazdaság, I u. p. Zalaegerszeg) vagy telefon utján I (telefonszám Zalaegerszegről 50) eszközölhetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom