Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-03-27 / 13. szám

El is dicsekedett vele a boldog apa uton-utfólen. Méltó sarjadék az ősi Demes Zádornemzetséghez! Valami gézengúz pajtása azt felelte rá bolond észszel: — Jó-jó; Pali, de a fiad az aranykulcshoz mégse jut el könnyedén. Pali bqrátpnk felugrott e szóra. Majd a padlást ütött.e át a fejé viel. Kerekre nyílt a két szeme, tátva maradi a szája, mintha látást látott s halálra rémült volna. Mi történt? A haragos menykő ütött, le mellette ? Nem. Hanem az villant meg eszében, hogy az ő édes kis felesége ime talán nem is nemes ágyból származott. Ha ez az eset nem volna, miért ne juthatna az ő fia az arauykuloshoz ? Nem feleselt. Nyargalt haza. A felesége éppen a porontyot szoptatta. Gyönyörű jelenet. De Pali barátunkat nem bájolta el ez a jelenet. Megállt felesége előtt, rettentő komoly aroeal és szétvetett lábakkal. — Asszony ! Nagy beszédem van veled! Oly hangon beszélt, hogy a menyecske osak elbámult rá. Nem öntött-e föl vájjon a garatra, noha eddig nem is volt szokása ? — Szólj hát no, micsoda nagy beszéded ? — Ha nekem huszonnégy óra alatt hiteles okiratokkal be nem bizonyítod, hogy apád-anyád mindkét ágon való őseid, dédeid, ükeid, dódőseid és dédükeid s minden nemzetséged legalább hatodiziglen nemes volt: akkor elválunk. Elválok tőled nyomban ! A menyecake megszoptatta a fiacskáját, elringatta, elaltatta, rendbehozta a keblén a ruháját s két csípőjére tette a két kesét s ugy mondta %z urának: — En pedig azt neked be nem bizonyítom. — Miért? — Azért, mert egyéb dolgom van nekem a világon. Igaza volt ugyan a menyecskének, de ilyen kereken mégse kellett volna azt kimondani. Lám, a mi Pali . barátunk elugrott, nyakába vette a falut, azután a várost, azután a vármegyét, fölhajszolt minden papot, matrikulát és megyei archívumot s minekutánna sehogy se találta meg, amit keresett: megindította a válópört. Otthagyta feledégét, gyerekét a kúriában, maga feljött lakni a vármegye székvárosába. Az egész világ azt mondta: hóbortos bolond. Nem törődött vele. Első dolog a világon a vér tisztasága* Emiatt ugyau el nem választják a házasfeleit et,, de hiszen nem is erre alapi totta a pört. Titok,; összeférhetetlenség, engesztelhetetlen gyűlölet s. egyéb efélp hiábavalóság. Ezzel hozakodott elő. Bjzptt abban, hogy ő a vármegye ura. Keresztülhajtja pőrét hamarosan. Hiába bízott. A nenjes vármegye nem ugy gondolkodott, mint a mai hebehurgya világ. Hanem ugy gondolkodott: neop szabad a pört gyorsan elintézni. Nem azért van a világi hatóság, hogy a perlők, patvarkodók, viszálykodók kedvében járjon. Aki pört indit: várjpn, fizessen, csusszon-másszpit utána, upja meg teste-lelke, öregedjék ki belőle, kivánja a poklokra az irót-biróí, prókátort, tanácsadót. Majd bizony! Ha gyorsan intézkednék a vármegye : az ördög se győzné a sok panaszt és panaazkodót elkergetni. Pali barátunknál se tett kivételt a vármegye. Mielőtt a pör tárgyalását megkezdené : kitűzte az egyezkedési tárgyalást. Éppen, egy esztendőre uyújtfttta ki a határidőt. így hozta magával a% ősi qzo.k^a. Akkor pedig jelenjék meg személyesen mind a férj, mind a feleség, mert különben igy, meg amúgy 1 Meg is jelent. Pali barátunk úgyis itt lakott helyben. De megjött a menyecske is, hozta kis fiát is. Kis fia oly hatalmas növésnek indult, hogy már dalolni és tánoolni is tudott, pedig alig mult el egy éves. Oda szállt a menyecske az »Angyal« vendéglőbe a viz mellé, a nagy hid mellé, ahol a Nepomuki-szobor tartja a keresztet. Ott volt egy kétablakos kis ny^as szobája. Hogy tudta meg est Pali barátunk ? Hogyne tudta volna meg? Igaz nemes ember természete: az előzékenység, udvariasság, gyöngédség és hódolat az asszony iránt. Még akkor is, ha az ember válik a feleségétől. A nemes ember sohasem lehet más, mint nemes ember. De bizony várta a menyecskét Pali barátunk hódoló tisztelettel. Gondoskodott is számára fűtött kályháról, jó vacsoráról. Megölelte, megcsókolta fiacskáját. Kezet osókolt a menyecskének is. Együtt is vacsorált velük, ne legyenek társaság nélkül. Azt se tudta, mikor következtek el hajnal felé egymástól, mikor ment haza diákos özvegy lakába. Másnap volt a megyei széken a békéltetés. Ünneplő-ruhájában jelent meg mind a két váló fél. Prókátornak, ügyvédjelöltnek, lótó-futónak semmi híre. A békéltetés is más volt, mint mai napság. Ma odarendel a biróság ötven férjet és feleséget egyszerre. Csak ugy nyüzsögnek mindenfelé. Se a biró nem ismer senkit, se a birót nem ismeri senki. Nem is szól a biró a házasfélnek se szivéhez, se lelkéhez. Csak a jegyzőt kérdi: rendben van-e az iktatás, kiadás, numerus, terminus, rubrika, kereset, melléklet, matrikula, lakás, bizonyítvány s több eféle ostobaság. A jegyző motyog valamit, a biró int egy plajbásszal. — Elmehetnek! Bevégződött a békéltetés. Az asszonynak egész szive, egész lelke, egész üdvössége és kárhozata van az ügyön B ime a biró jő szót se szól hozzá. Csak ugy végzi el ügyét, mint egy aktát. Ide dobja, oda dobja. Mint a számadó juhász, mikor lebélyegzi a birka fülét. Nem igy volt ez hajdan. Ott ül az ősz alispán az asztal fején. Előtte a keresztre feszített Üdvözítő képe. Előtte a Törvénykönyv és a Szentírás. Jobbról-balról a táblabírák nyoloan-tizen. Ünnepi csend és komolyság. Nem csapkodják az ajtókat, nem feleselnek a ló tó- futók. — Mintha templomban volna mindenki. Az alispáu maga elé állítja a férfit és a nőt s szól hozzájuk: — Édes fiam, édes leányom 1 A földi igazságszolgáltatás színe előtt álltok. De a ti viszálytok nemcsak földi, hanem égi ügy is. Isten rendelése a szent házasság. A ti boldogságtokra, a bűnös emberiség javára, az emberi nemzetség fentartására határozta azt a mennyei végzet. Hogy te édes fiam, ne lennél magad özvegyen és hogy te, édes leányom, ne lennél magad árván. Hanem egymást boldogítanátok. Amit Isten összekapcsolt: el ne szakassza az emberi gyarlóság. Gondoljátok meg ezt, édes fiam, édes leányom még egyszer 1 Igy beszél az igaz biró, de hosszan beszél. — Könye hull a menyecskének, de Pali barátunk arcára is kegyetlen ború ereszkedik. Nem békülnek. Jól van édes fiam, édes leányom. Mához egy esztendőre újra megkísértem köztetek az egyezséget. Itt. legyetek pontosan. Ott voltak. Csakhogy az alatt megint egy piros pufók gyermek született. Ott tartotta ölében az asszony. A másik ott állt mellette, fogta a szoknyáját.- Az uj gyermeket is be kell jelenteni a válópörbe. Ez már a válópör alatt I

született. — Van valami mondanivalója a férjnek erről az uj körülményről ? Pali barátunk megsodorintotta a bajuszát. — Meg kell hajolnom a bevégzett tények előtt. Okos beszéd ! Ujabb terminus ujabb esztendőre. Ujabb gyerek az ujabb terminusra. Egyik békéltetésen végignéz Pali barátunk a gyerekeken. Ugy állnak egymás mellett, mint az orgonasíp. Tudja, hogy mindez a nemes embernek az asszony iránt való lovagias hódolatából származott ott az „Angyal" vendéglőben a viz mellett. Végignéz a gyerekeken. Keserűséggel telik meg a szive. Kifakad: — Tekintetes megyei törvényszék! Amióta békéltet: örökké szaporodik a gyerek. Már nem győzöm. Ha engem még egyszer ide idéznek békülésre : fölgyújtom a vármegye házát! Nekem már sok a béke meg a gyerek. Az alispán föláll, fogja a válópör aktáit s odavágja a köpőládába. — Ezt a siót vártam, Pali öcsém. De ha nyomban vissza nem mégysz a feleségedhez: szemem elé ne kerülj. Mint a kintjárót: ugy verlek ki a vármegyéből [ Ez volt az ítélet. De volt is foganatja. Ötven évig élt Pali barátunk boldog házasságban a feleségével. A kutyabőrt sohase hozta elő többé. Példabeszéd lett válópöréből. Piaczi áraink alegntolsó heMsiron 50 Ulogrammonklnt Kor.-»«l tor.-lg búza minőség szerint . 12"80 —••<— rozs » .» .- . 7'60 —•— árpa » » 6*50 —

1— zab » » Sí . 6'60 —•— tengeri » » . . 6*50 —•— /j szilva és törköly pálinka kapható ^ literenként is a botfai urodalomban. , Megrendelések posta (Botfai gazdaság, I u. p. Zalaegerszeg) vagy telefon utján I (telefonszám Zalaegerszegről 50) eszközölhetők.