Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-09 / 2. szám

sZalam egye, Zala vármegyei Hírlap* 1910 január 9. De amint a mult példája igazolta, nem felesleges, ha jó előre megszívleljük az eshetőségeket. Minden lehetséges, ha arról van szó, hogy a császári parancs foganatosíttassák. Minden bitangságra akad ember s fájdalom, a jogfeladók és erőszakos törvénytiprók nem mennek ritkaságszámba. Az ő terveik készek, az bizonyos. A szervezkedésnek tehát meg kell indulnia már most, nehogy a megrohanás készületlenül találjon bennünket. Együtt, egy sorban, egy táborban a helyünk. Merénylet készül s alkotmányunk védelmében nincs pártpolitikai tekintet. Nemzeti vívmányok nélkül nincs békesség ; a fülemilót utánzó varjú károgásának fel nem ülünk. Lehet, hogy Lukács hamarosan távozik, de rögtön más bécsi szolga hág a nyomába. A béke még messze van. A harcra edzzük meg magunkat és a népet. Kövessük azokat, akik férfiak, önérzetesek igazak és nézzünk bátran a jövendő elé. A földéhség kuruzslói. Érdekes, hogy a földéhség kérdése állandóan kisért. A sajtóban nap-nap mellett merül fel egy-egy jóakaratú indítvány, mely ennek megszüntetésére törekszik. Magyar bérletrendszer eime alatt azt javasolja, hogy ne paroelláízuk és aprózzuk fel a nagybirtokokat, hanem honosítsuk meg azokon a tanyarendszert. A község vegye bérbe a nagybirtokot 50—90 évre és 10—25 holdas pareellákban adja ki kisbirtokosoknak. Természetes, hogy emeltebb áron és igy nyerészkedve a kisbirtokosokon b a kisbérlőkön. Az üzlet lebonyolítását községi takarékpénztárak végeznék el. A bérlők kötelesek volnának minden 1000 és 2000 holdon valami mezőgazdasági gyárat vagy ipartelepet létesíteni és osaládjuknak is alkalmas lakóhelyet épitrni s gazdasági épületeket is emelni. Szerinte ilyenformán a nagybirtokos sok épülethez jutua, idővel gyárakat és ipartelepeket kapna, a földmives családok pedig termelőszövetkezetbe állva, nagyban, tehát kevesebb költséggel értékesítenék termékeiket. Ez az ötlet, ha jól megnézzük, kijelöli felsegítésre a nagybirtokosokat és gyáripart akar alapíttatni azokkal, akik ma sem tudnak megÜnnepi románc. A doktor ur. (Huszonnyolo-harmino éves, halvány, csiptetős ember, olyan kávéházi figura, amilyent ezeknek a villamfényes éjjeli menedékhelyeknek mindegyikén találni egy-keítőt. A piücérek csak azért szólítják doktor urnák, mórt sejtelmük sincs róla, hogy miosoda valójában. Ekzisztenciája a legbizonytalanabb alapokon nyugszik: ügyvédi irodákban dolgozik, regényeket fordit az antikváriusoknak, néha ir egy-egy cikket ingyen valamelyik jogi szaklapba. Közben hónapos szobában lakik és egyre készül valami szigorlatra, de lelke mélyén régen lemondott arról, hogy valaha csakugyru doktor legyen s hogy sorsa valamikép jobbra forduljon.) A kasziros lány. Történik Szilveszter éjszakán. A doktor ur (a kassza melletti asztalnál ül és kékes lánggal égő puncsos pi.híra tartalmát kavargatja. A szájában szivar, a kedve kesernyés). Nos Juliska, mire gondol igy Szilveszter élni. Arról nem is beszél, hogyan történnék majdan a beruházások megváltása és mit kezdene majdan a bérletből kikopott apának a fia. Cáodáiatos naivság, hogy most nálunk mindenki egyszerre gyárakat akar alapítani. Azt senki sem kérdi, hol van ehhez a forgótőke, meg az ügyes munkás. Da ha ezek, mint rffíli pénzkérdések mag is oldhatók, hol van az elhelyezési terület? Gyárat építeni manapság nem nagy tudomány. De annak vevőkört kell biztosítani és jövedelmező üzembentartásáról gondoskodni; <>k r> n?hézség, ez a próbakő. Ne feledjük el, hogy egy gyár száz meg ezer munkáskéznek a dolgát láthatja el. Eunélfogva a gyárak állításának bizonyos természetes korlátai vannak. Például, ha a malomipart nézzük, mely bennünket a legközelebbről érdekel, azt látjuk, hogy a malmok máris minden untalan leszállítják saját munkaidejüket, mert különben liszttermelésük messze meghaladná a fogyasztást és a liszt a befektetett tőkék kamataival már a tárházban állva megdrágulna. Nem tesz jó szolgálatot az agrárérdukeknek, aki folyton gyáralapításon járatja a fejét, kivéve, ha az a gyár tényleges szükséget pótol, vagyis meglévő nyers anyagokat értékesebb alakra dolgoz fel. De e részben nálunk majd semmi találékonyság sem mutatkozik. Minden falu gőzmalmot, vagy szeszgyárat akar állítani. Viszont más nyerstermények, melyekre gyáripart lehetne és kellene alapítani, kihasználatlanul hevernek. Például itt van a szőlőtermelés. A tömérdek szőlőmig mihaszna elkallód'k, pedig belőle beosos olajat és még becsesebb fekete festéket lehetne gyártani. Borkősavat sem osináluak az országban sehol. Hűtőházakkal, esetleg o'osó jégvermekkel, ezer és ezer hektó mustot lehetne erjedetlenül, vagyis lefojtva tartani és például karáosonykor a gyermekek és as-zonyok örömére azon édesen forgalomba bocsájtani. Ezzel nem gondol senki, pedig nagyon könnyen megvalósítható. Égés* országban komisz és ártalmas faeoetet fogyasztuak. Budapesten a borecet — pedig dehogyis boreoet, — drágábban kelendő, mint a legfiuomabb bor. Hanem a<.ért egy termelőnek sem jut eszébe: bor helyett mindjárt eoetet gyártani. Ha mi a népet a mezőgazdaságból gyárakba • sábitjuk, minthogy a fold uem versenyezhet a gyári napszámmal, előbb "u:óbb elszívjuk a java munkáskezet a földtől, ennek kihasználását még külterjesebbé tesszük, közben a gyár esetleg elbukik és akkor rosszul járt a fóídmíveléa is, a vállalkozó is, meg a gyárba telepedett munkás is. Aat se feledjük el, hogy a magyar mez;i munkás manapság, hi osak később ál nem alakul, egyelőre nem kitartó gyári em!v raoya^. Nekem a szentgothardi kaszagyárban, a zsolnai és brassói fonógyárban, a selyemgubót feldolgozó intézeteknél és másutt is, egyhangúlag azt mondották a vezetők, hogy: a magyar legénynek kitartásban, a magyar lánynak ügyességben nincs párja az orsók, vatjy más gépek körül, mig kint tavaszra nem fordul az idő. Ekkor azonban, mint a vad lud, ha megnőtt a szárnya, kirepül és visszavágyik a szabad természet ölébe, ahol a munka egyúttal szórakozás i*, mert vig nótaszó és kedélyes beszélgetés tarkitja. A farm rendszer a kivándorlás kérdését legkevésbbé sam oldja meg, ha 20—25. kat. holdat utalunk ki egy-egy telepesnek. Részemről négy holdat is sokallok. Mert be van bizonyítva, hogy ma egy holdon akármekkora bolgár osalád vígan megél, még takarít is. Hiszen ha minden foldéhes embernek 25 holdat adunk, minél előbb kifogyunk az osztogatni való földből. Tehát azzal csinjáu kell bánni és osak annak juttatni, aki abban munkaieret keres. Mert a 25 holdsa guzda már ur akar lenni és nem munkás. Az egyszerűen tovább űzné a mni talajrontó és idofechérlő szem^azdaságot, mert amellett is jól megél a saját igényei szerint. Erős hitem, hogy hazánkat a kertészetileg művelt egyes holdak milliói fogják fölvirágoztatni. Tömérdek hasznos főzelék és zöldség volna elhelyezhető a világpiaoon, ha nagyban termeinők. Erre kell szoritani a kistelepeseket, nem gyáriparral, meg 25 hold földdel biztatni. Hiszen tekintve, hogy Amerikába évenkint tizezerszámra vándorolnak ki az aranyborjú kalandorai : a hatmilliónál alig több hazai nagybirtok 25 holdjával osak 240,000 tanyabirtokot adna ki, p'<dig hát közel három millió muükás családfő szeretne migának tulajdont szerezni. Gondoljuk meg, hogy 20—30 év múlva még rettenetesebb alakban fog mutatkozni a földéhség, ha nem gondoskodunk arró

1, hogy mindenkor a munka legyen sok és a földterület miuél kisebb. Szerintem a föidéhséget nem osiilapitja, haoem inkább ezitja mindenki, aki akkora adagokat szán a telepítésnél egy-egy oauládaak, hogy ezon 3dignak nagysága eleve kizárja egyfelől a belterjes munkára való kívánatos áttérést, másfelől pedig az összes igényjogosultak kielégítését. Aktualitások. (Farsang.) Az élet nehézségeinek folytonos szaporodását cPmmi sem bizonyítja jobban, mint a farsang s ürkesége. Mulatság van ujryan elég, mert. a jótékony egyesületek mulatságok rendezésével igyekeznek megadóztatni a közönséget, de mu'atni már nem tudunk. Nagy ritkaság, ha egyszer egyszer igazán kedélyes estéről számolhatunk be. A többi sablonos, egyhangú, feszes és erőltetett. Valamikor a jó vidék tudott igazán mulatni. A fővárosi ifjusríg farsang évadján kirajzott a vidékre bálozni, m -g házasodni. A hires megyebálok nagy messzeségben érdaklődást keltettek ; soki-zor hét vármegye közönsége gyülekezett A kasziros lány (a megszokott üzleti ktoérsággal): Ejnye heh kíváncsi doktor ur. A doktor ur: Nem kíváncsiságból kérdeztem. Komolyan érdekc-l. Vagy azt hiszi, nem érdekel, hogy mire gondol egy fiatal lány, a maga helyében Szilveszter éjszakán? A kassziros lápy (sértődötten) : Kérőm, én tisztességes lány vagyok. Azt hiszik, mert valaki a kasszában ül, akármit lehet neki mondani. Kikérem magamnak ! . . . Nekem nincs semmiféle h lyzetem ! . . . A doktor ur: Ne bolondozzék, Juliska. Csak nem akar velem ezen a szent estén összeveszni ? Nézze: nem kell mindjárt mindent rosszra magyarázni. Nem akartam én magát megsérteni. De lássa, a maga helyzete nem egészen olysn, mint más nőké. A legtöbb lány meg asszony most a szüleivel, az urával, vagy a szeretőjével van, egy ttzóval azokkal, akik szeretik. Magának pedig itt kell ülni a kávéházban és hallgatni az én beszédemet, aki nem vagyok mpgának senkije. A kassziros lány : Ha nem akarom nem hallgatom. Külöisben is én arról nem tehetők. A doktor ur: Persze, hogy n< m tehet. De lássa, épen azért érdekel, hoj;y mire gondol. Szeretőéin tudni, hogy arra-e, amire én ? A kassziros lány : Ugyan mi az? A doktor ur: Az, hogy millió és millió ember van, aki, ha külemben üldözi is a baj, a gond, ha van is baja, m g bánata, ma mindazt elfelejtheti, ma örül és vigad azok között akikhez tartozik, akik szeretik. Arra, hogy a mai estén, amikor az élet egy darabja semmiségbe tűnik, nnnyi millió embernek vau valakije, aki hom okáról elt>imitja a oiult fájdalmát és ajakára reáosókolja a jövő reméuységét, a ki vigasztalja és bátorítja. Hogy olyan sokan vaunak, akik h

u küzködock, ha szenvednek is, de tudják, hogy miért és az életnek az olyan megállópontján, mint az esztendő fordu'ása, ujat és mást tudnak várni ... De magát ez talán nem is érdekli, Juliska . . . A kassziros lány: D csak beszéljen doktor ur. A doktor ur: (álmodozva, inkább magának.) Hát látji erre gondolok Juliska. Meg arra, hogy miért vagyunk ép n mi azok, maga, meg én, akiknek itt kell ülni a kávéházban, megilletődés és reménység nélkül, se nem örvundve, se nem szenvedve, nem félve semmitől, nem várva semmit, ma is épen ugy, mint a szürke hétköznapikon, kitaszítva, egyedül ? A kassziros lány (halkan): Nom értem egészen . . . Dd ugy érzem, hogy igaza van . . . A doktor ur: Igen Juliska: maga meg én kitaszítottak vagyunk. Magának épen ugy joga volná reá, mint a többi asszonyonk, hogy ura legyen, aki gondoskodjék róla, gyriuekei legyenek, akiket 9í.eresseti, hogy legyen otthona,