Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-03 / 40. szám

•Zal&megye, Zalavármegyei Hírlap« 1309 október 3. Másutt pedig, ahol belátják, hogy mekkora haszna van a polgárságra a készpénzforgalomnak, nem jut eszébe senkinek a tisztviselőket igy lepocskondiázni, sőt százezreket áldoznak, csakhogy hivatalokat helyezzenek el a városukban. És furcsa dolog, hogy amig Zalaegerszegen mindenki tisztában van azzal, hogy a városnak úgyszólván az existenciája függ a hivatalok itt maradásától; amig másutt a hivatalnokokat legnagyobb előzékenységgel iparkodnak kedvezményekhez, lakáshoz, olcsó élelmezéshez, jó iskolákhoz stb. juttatni: addig a hét aláírók egyszerűen rúgnak egyet az egész osztályon. Fájdalom Zalaegerszeget a tisztviselők legnagyobb része — katonai műnyelven szólva — »Strafgarnison«-nak tekinti s amint teheti, menekülni igyekszik. És bizonyos, hogy amikor a pótadót fizető polgári önérzet a mellére ut, s a hivatalnok népet ikitartottak«-nak nevezi, ez nem nagyon alkalmas arra, hogy az itt tartózkodást vonzóvá tegye, hogy a mozgó tisztviselő népet ide kösse s a város érdekkörébe vonja. Megy mindenki oda, ahol Bzivesen látják, ahol európaibb a hangulat. A hét aláirók — ugy látszik — olyanformán vélekednek, hogy mir.denki kitartott, aki munkájával közvetlenül nem járul hozzá az anyagi javak és értékek termeléséhez. Tehát kitartottak nem csak a tisztviselők, hanem az orvosok, ügyvédek, a tanárok, tanítók, takarékpénztári direktorok, korcsmárosok, kávésok stb. stb. Szóval a »kitartók* köre olyan sziik térre szorulna, hogy bizony nem tudnák azt a másik nagy tömegtt eltartani. Vagy talán a pótadó fizetés teszi az egyiket kitartóvá, a másikat kitartottá ? Mert hiszen állami adót minden tisztviselő fiüet, még pedig sokszor többet, mint egyik másik „kitartó"; tehát csak a pótadó lehet szóban. — Nem akarunk a pótadó természete és rendeltetése felett dissertációkba bocsátkozni, csak azt jegyezzük meg, hogy a hét aláíró urak legyenek szívesek kiszámítani: mennyi esik a pótadójukból tisztviselői fizetésekre s akkor meglátják, mennyiben nevezhetik magukat kitartóknak. Már maga a „ kitartott" kifejezés annyira durva és sértő, a közhasználatban olyan alantjáró és megbélyegző értelme van, hogy mindenkinek, aki azt a kvalifikálhatatlan kirohanást olvasta, az arcába szökött a vér. Emellett annak, aki leir>a, a közgazdasági élet szövevényes berendezésének törvényeiről halvány ideája sincs. Egymást tartjuk, tisztelt hét aláíró urak, nem egyik a másikat. Kitartott csak a félvilági dáma és az, aki nem akar, vagy nem tud dolgozni. Még a cseléd sem kitartott s a gazda, a cselédnek nem kitartója, hanem munkaadója. Ezt a tételt ma már megmagyarázza önöknek minden értelmesebb iparossegéd. Erről a tárgyról elég volt ennyi. Azt mondják azonban a hét aláirók, hogy elismerik a kritika jogát. Hát ez nem igaz. Többé kevésbbé minden kisvárosban megvan a túlhajtott érzékenykedésre való hajlandóság, Zalaegerszegen pedig valósággal túlteng. Ez pedig kizárja a kritika jogának elismerését, akár az . emlegetett erkölcsi alapon, akár anélkül. Tessék csak elolvasni a multheti nagykanizsai lapokat, Ugyancsak elbánnak a várossal. Az egyik lap felemlegeti a »f.u város* mocsarait, bűzhödt vizeit, uí«ai kioakáit, felsorolja az elhagyatott, ronda, piszkos utcákat s szemére veti a város vezetőcégének, hogy 75°/

0-os pótadó dúcára nem gondoskodik köztisztaságról. A másik lap »piszkos város* nak nevezi Nagykanizsát s csak annyit mond, hogy az arcába szökik az embernek a vér, an.ikor a város köztisztasága jön szóba. Négy utcát és két teret kivéve por, sár, piszok, büz, rothadó szerves anyagok, rendezetlen házsorok mutatják az elmúlt idők városrendezési politikájának nyomát. Mit szólnának éhez a kritikához a hét aláíró urai' Talán bárdokat köszörültetnének, mert a várost és a n gy elődöket bántottuk ? Miiyen furcsa volna, ha a nagykanizsai polgárok uskiroutanának az újságíróknak s egy kissé meglékelnék a fejüket. De ott ezt nem teszik. Mert tudják, hogy minden kritika — még ha túlhajtott is — használ a köznek. Nálunk pedig már megtörtént az is, hogy egy cikkre, amely valamely utcát ócsárolt, az ottani háztulajdonosok nyilttérben válaszoltak. Most még osak az hiányzik, hogy a Szent Vendel szobornak is akadjon prókátora, mondván : istentelen dolgot müveit a Pubi, kicsutehát anathema alá urakabban folta az egyház szentjeit, vetendő. De hogy igazat is adjunk a hót aláíró nak, kijelentjük, hogy igenis van valami a kifogásolt krónikában, amit nem kellett volna észrevenni és megírni. Az iparos szurtos ruháját értem. Mert ez nem szégyen s teljesen egyéni dolog. Azt lrsszük azonban, ezt a hibát is enyhíti az, hogy a krónikás senkit sem nevezett meg. Ila azonban valaki magát mégis találva érezni, készséggel adunk magyarázatot arról, hogyan került ez a rész a krónikába. De magyarázattal csak az illetőnek magának tartozunk, a hét névtelen aláiróknak nem. Mert hátha csak fogadatlan prókátorok. H irek. Az aradi Goigotha. Hatvan esztendeje épen. A magyar szabadságharcát letörték, két idegen nemzet vérengző zsoldoshada gázolt keresztül az ország utolsó reménységén, a nemzet hadseregén, a honvédeken. Elveszett minden. A világosi fegyverletételt követő idők gyászos némaságban csak a mártírok utolsó sóhaja, a halálraítéltek kivégzésére szánt golyók félelmetes süvitése, az akasztófák borzongató csikorgása hallatszott. A nemzet méltóságban szenvedte el irtózatos fájdalmát. Zokszó, panaszhang csak elvétve örvendeztette meg az ország nyakára küldött vérengző hiénákat. Hatvan esztendeje éppen. A dicső hadsereg táboraokai, minden nemzetközi jog ellenére, a kultura, a műveltség örök szégyenére, bitón fejezté be dicsőséges életüket. Bitófán a nemzet vezérei! Jeltelen sírban a magyar haza hőslelkü fiai. Így festett a kép ezelőtt hatvan évvel. A gyáva osztrák, ki ezer csatában csupán csak hátát mutatta a magyarnak, most az északi medve, az orosz segélyével letörte :<z ifjú oroszlánt s lihegő bosszúvágyát kéjelegve elégítette ki a megláncolt óriáson. M ind egymásután, méltóságosan léptek a bitó alá. Tudatában annak, hogy ez a gaz merénylet örök életűvé varázsolja valamennyit. A mártírok fenséges glóriája ott ragyogott a homlokuk körül s a halálfélelem egyetlen egyet sem torzított el még a végső pillanatban sem. Az aradi Gotgotna ! Tizenhárom stációja van épen ugy, mint a megváltó Gólgothájának. De itt a tizenhárom állomást egy egy vitéz, hazájáért mindent fclá!d;>zó mártír jelképezte, a Goigotha utja pedig dicsőséges vérrózsákkal szegélyezve. Meghalt mind, ki a magyar szabsdságért küzdött. Mint orgyilkos zsivánnyal, ugy végezett az osztrák gyáva zsoldos hada. A túlerő, az idegen ország segélyét igénybe vevő álnok Hivatalos rovat Közhírré teszem, hogy Arad sz. kir. város közönsége október 6-án a 13 vértanú emlékére gyászünnepélyt rendez. Az Aradra való könnyebb és tömeges utazás lehetővé tétele érdekében a m. kir. kereskedelmi ministerium 66133/909. sz. rendelete alapján mindazon egyesületek, társaskörök és egyéb testületek, melyek az aradi október 6-iki gyászünnepélyre kiküldött tagjaik számára utazás engedélyezése iránt kérvéayileg a m. kir. államvasutak igazgatóságához fordulnak: a m. kir. államvasutak és a kezelése alatt levő helyiérdekű vasutak tekintetbe jövő vonalain, a szomszédős viszonylatok kivételével, az I. és II. kocsiosztályban a közvetlen alsóbb kocsiosztályra váltott egész menetjegyekkel, a III. kocsiosztályban pedig féláru II. osztályú jegyekkel utazhatnak. II. Közhírré teszem, hogy Zalaegerszeg r. tan. város részéről a f. évi nepfölkelési szemle a Baross-ligeti vendéglőben október 19-én délelőtt 8 órakor fog megtartatni. Zalaegerszegen, 1909. szeptember 24-én. Dr Korbai Károly polgármester. párduc erejének tudatában merészen tekinhetett ocsmány cselekedete áldozatai felé. Mindent merészelt, mert az oroszlán béklyóba verve, tehetetlenül hevert előtte. Még az orosz szövetséges sem tudta kegyetlenségeit végig nézni s szégyenkezve vonult vissza medvebarlangjába. Hatvan esztendeje, hogy az aradi sík mező martirok szent temetője lőn. S a mártírok sugallata nem csalt. A bitón csúf halállal kimúlt tizenhárom dic3Ő tábornok az örök halhatatlanság országába költözött. Ott élnek ők a nemzet kegyeletében. Ott az ifjak tüzes fantáziával teli lelkületében, ott az öregek már kihűlő, hunyó parázsként sercegő, de mindenkor forró érzületében. Ti dicső vértanúi szeretett hazánknak, ti félistenek. Ti, akik a semmiből hadsereget tudtatok felállítani. Pénz néikül felszerelni, gyakorlat nélkül kioktatni s száz meg száz győzelemre vezetni. Ti örök büszkeségei a magyar történelemnek, örök dicsőségei a magyar nemzetnek. Tekintsetek le reánk, gyönge, erőtlen utódokra s lássátok a csillogó könnyeket szempilláinkon. Lássátok a megilletődés szent tüzét lobogni lelkünkben az eunlékezés eme megszentelt napján. Lássátok s örvendjetek 1 Örvendjetek annak, hogy tinéktek adatott az a szerencse, hogy örökéletüek lehessetek. Örvendjetek, hogy a ti martiromságtokból tanítjuk meg a fiainkat, az unokáinkat s a késő utódokat, hogy miképen kell szeretni a hazát s minő áldozatokra képes a honfiúi szeretet. Az emlékezés eme fájó napján, büszkén köszöntünk titeket, tizenhárom tábornokok. Emelt fővel, kipirult orcával lengetjük kalapjainkat felétek. Az aradi vértanuk napján, október hó 6-án reggel 8 órakor gyászmise lesz a zalaegerszegi r. kath. templomban. Zalaegerszeg város közönsége október 10-én az >Arany Bárány* szálloda nagytermében gyászünnepélyt rendez. Pénzügyi kinevezés. A pénzügyminister Fangler Ferenc zalaegerszegi pénzügyi számgyakornokot számtisztté nevezte ki s a nagyváradi pénzügy igazgatóság mellé rendelt számvevőséghez helyezte át. Gyászrovat. Szily Dazső kaszaházai földbirtokost lesújtó osapás érte nejének, szül. Háczky Aranka úrasszonynak elhunytával. Váratlanul, orozva köszöntött be a halál a kaszaházai uri kúriába. Szily Dezsőné úrasszony 26-án este még jól érezte magát s vidáman töltötte az estét, éjszaka pedig rosszul lett és rövid szenvedés után meghalt. A temetés 29-én ment végbe Kaszaházán. A család a következő gyászjelentést adta ki: Nagyszigethi S/.ily Dezső és gyermekei : Aranka, férjezett mesterházi Mesterházy Jenőné, Kálmán; menye: nagyszigethi Szily Kálmánná, született nagymányai Koller Izabella; veje: Mesterházy Jenő és unokái: Mesterházy Aranka, Mária, Ferenc és Katinka nevében megtört szívvel jeleuti feleségének, illetve édesanyjuknak, anyósuknak és nagyanyjuknak nagyszigethi Szily Dezsőné szül. csengcri Hác/.ky A rankának folyó hó 27-én, boldog házasságának 33-ik évében, rövid szenvedés után történt gyászos e>hunytát Az engesztelő szent mise-áldozat folyó hó 29 én délelőtt fél 10 órakor fog a kaszaházai családi kápolnában az Úrnak bemutattatni. A boldogult földi maradványa f. hó 29-ikén délután 4 órakor f»>g a kaszaházai családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Kaszaháza, 1909. szeptember hó 27. Áldás emlékére. Cseszuák Benő nyug. altábornagy Balatonföldváron meghalt. A megboldogultban Csesznák József pinztamagyarodi földbirtokos és Cscízuák Ödön vármegyei árvaszéki ülnök testvérüket gyászolják. Ö/v. Csempesz Józsefné szül. Horváth Rozália úrasszony, Dr Csempesz Kálmán letenyei ügyvéd édesanyja, szept. hó 28 áo, 78 éves korában meghalt Letenyén. Cz ukelter Gábor zurányi állomásfőnök neje, szül. Nagy Ilonka úrasszony, Nagy Sándor zalaegerszegi birónági végreh íjtó leánya szombaton meghalt Budapesten. A szép fi ital asszony < perációnak vetette magát alá s közvetlenül a műtét után meghalt.