Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-17 / 42. szám

1909. október 17. » Zalamegye Zalayármegyei Hírlap* 5 sági ujitáe. Tudják mit, vétessük le magunkat. A ki akar, tartson meg egyet magának, egyet elhelyezünk a tanácsteremben és egyet a főbiró urunknak adományozunk. — Jól van I Helyes 1 Jó lesz 1 — zúgta egyszerre az egész elöljáróság ós rögtön még azokért is elküldöttek, a kik nem voltak jelen. Neki készülődtek aztán. A fényképész ur felállítja eddig a kabát gallérja alatt rejtőző fényképező gépét, de jó sok idő tellett bele, mig az udvaron, az iroda feljárója előtt összeogoportositott tömeget kellően betudta állítani. Végre is megtörtént a felvétel és az idegen ur a megrendeléseket és a megfelelő előlegeket felvéve, ajánlotta magát. Valami két hét múlva megjöttek a képek. Mindenki meg volt vele elégedve, mert azok tényleg jók és tiszták voltak. A tanácsterem számára kiválasztott képet szépen be is rámáztatták és nagy áldomás mellett szegeztók fel a falra. Másnap a jegyző, a biró ós még egy pár előljárósági tag bemennek a főszolgabíróhoz, hogy szeretetük és ragaszkodásuk jeléül fogadja el tőlük kegyesen a képet. A főbiró kegyesen fogadta a küldöttséget ós miután a jegyző tolmáosolta érkezésük célját, átvette tőlük a képet. A megfelelő pár szavas köszőnő válasz után aztán kibontja a csomagból, hogy megnézze. Nézi a főszolgabíró, tetszik is neki, hanem egyszerre osak éktelen kacagásra fakad. Alig tud szóhoz jutni, ugy hivja maga mellé az asztalhoz a deputációt. — Emberek . . . nézzék csak . . . hát maguk . . . brühühü ... és mutatja nekik a képet, a melyen az elöljáróság feje fölött nagy betűkkel ez a szó ékeskedik: »Tenyészállat kiállítás!« A jegyzői iroda teljárója előtt ugyanis a falra egy hirdetés volt kifüggesztve, mely a gazda közönséget az itt meg itt tartandó tenyész állat kiállításra hivja meg. És a rossz májú fényképész meg oda állítván a tömeget, ugy csop >rtositotta, hogy a felvételnél HZ elöljárókon kivül más nem látszott meg a hirdetésből, mint ez a szó, hogy : »Tenyészállat kiállítás U Ujabb hir vadászainkról. A városunkban levő különben nagyon derék és szimpathikus uri emberekből álló vadász társaság többek közt arról is nevezetes, hogy a tagok nem valamennyien ismerik egymást személyesen. A mi tekintetbe véve azt, hogy a számuk 20 és hogy Egerszegen vannak, némileg érthető is. Na de nem erről van szó. A napokban egy három tagból álló társaság szarvas lesre indult. Az egyik közülök osak most lett vadász, de azért lelkesebb tagja nem igen van a társaságnak, mint ő. A mi kitetszik abból is, hogy megszokott kényelmét ós pihenését is feláldozta, csakhogy a szarvas lesen, mely éjjel ezen kellékek nélkülözésével történik, részt vehessen. A többiek kellően kioktatják, hogy miként kell eljárnia és ezzel ki-ki elfoglalja a maga helyét. A legnagyobb csend borult az erdő szélére, a lombok susogásán kivül más nesz nem hallatszott és a hold mysthikusan teijesztette szét fényét az egesz vidéken. Embereink pedig öszszohuzódva lapultak leshelyükön. Egyszerre csak valami távoli zdgás üti meg íüiüket, mely erősbödve mindig-mindig közelebb jut, végre egész tisztán ki lehet venni a szarvas bőgést. De hirtelen más hang is csapódik fülükbe. Társuk, az uj vadász, leshelyén elaludt és éktelen horkolással jelezte, hogy mindenhez közelebb áll inkább, mint ahoz, hogy szarvast lőjjön. Mit csináljanak ? A szarvas kitűnő szimatjával biztosan megérezte már a vész közelségét, pláne, ha igy felhívják rá a figyelmét. Da hátha mégis ! ? Hátha nem gyanakszik? Próbáljuk meg. De hogy ? Végre is, mert helyükről elmozdulni nem akartak, hát fadarabok odahajigálásával költötték fel társukat a mély álomból. Ijedten rezzen fel az uj vadász és féazkelődése által okozott kellő zörejjel foglalja el újból leshelyét, miután előbb azonban cigarettára gyújtott. Ettől meg olyan köhögésre fakadt, hogy ahoz képest horkolása csak seraphok zenéje volt. Hogy mit műveltek vele társai, az olvasóra bízom. Mert a szarvas szerencsés megmenekülése annyira biztos volt, hogy a másik kettő szitkozódva hagyta oda leshelyét, jelezve, hogy vége a további szarvas lesnek. Jönnek . . . Lapunk is jelezte már, de magam is érdeklődvén utána megírhatom, hogy Ssalkay Lajos derék társulata október 27-ón megkezdi ismét előadásait. Remélhetőleg egy sikeres színházi saisonra lesz kilátáB, mert az igazgató a multakon okulva, a hol kellett, változást hozott be. Igy a volt bérlet rendszer helyett behozta a szelvény rendszert, ugy hogy 12 előadásra 12 szelvényt egy ülőhelyre 24 koronáért fog adni. Ha megfelelő lesz az anyagi siker, ugy—40 előadásra lehet kilátás. Mert az erkölcsi siker már biztosítva van. Az uj tagok közül kiválik Bihari Erzsi, a soubrett, a ki szép is, üde is, fiatal is, temperamentumos is, sőt elég jó hangja is van. Ellenben Paxy Margit egy mesés hangú koloratur primadonna. Kiválnak még, hogy Verő Jankát, kit újból láthátunk, ne is emlitsem, Kie Cecil és Etel, valamint Fekete Irón. És a mit szintén jó'tudni, gyönyörű karhögyek rannak. Az uj társulat pedig teljesen betanult teljes zenekarral (májusban nem az volt) és betanult szerep osztással fogja a már kész székesfehérvári téli műsort előadni. A kik a helyek beosztására nézve érdóklődnek, esetleg bérletet vagy szelvényt akarnak váltani, miután a terv kezeim között van, szivesen szolgálok felvilágosítással,^illetve érvényes előjegyzéssel. Mikor . . . Mikor lázas hő ölelésben Hó kebleden pihen fejem, — A mig hajad borítja vállam, Ugy érzem, nincs ember, ki nálam Sokkallta boldogabb legyen . . . De hogy lecsendesül a mámor, — Sötét hajad simitgatom, Értem, éltünk egy drága perce Eltűnt végkép, örökre veszve l Ez fáj nekem nagyon . . . nagyon . . . Hírek. Polgártársak! Zalaegerszegnek ma nagy ünnepe van. A nemzet gazdasági függetlenségéért • vívott küzdelem harcosai jönnek hozzánk, hogy lelkük hevületét megosszák velünk, felélesszék a hazafias eszmékért való lángolást és a mi lelkesedésünkből, tettre kész elhatározásunkból erőt merítsenek maguk is a további nagy küzdelemre. Itt lesznek a vármegye vezető férfiai, küldöttségek jönnek a gyűlésre a megye minden részéből és a szomszédos vármegyékből, hogy együtt áldozzanak velünk a hazafias eszmények oltárain. Fogadjuk őket szívesen, apáinktól öröklött magyar vendégszeretettel. Lobogózzuk fel a házainkat, nyissuk ki a sziveinket s Zalaegerszeg város minden polgára, minden lakója lelkesedéssel üdvözölje a vendégeket, akik bennünket megtisztelnek. Elevenedjenek fel az apák erényei. Legyen fény, ragyogás, lelkesedés ezen a szép napon, hogy mindazok, akik itt jártak, a nemzeti eszményekért hevülő, ősi hagyományait ápoló magyar városra mindenkor szeretettel gondoljanak vissza. Kiáltsunk szívélyes üdvözletet mindazok felé, akiket a nagy hazafias célokért való lelkesedés hozzánk vezetett. A zalaegerszegi népgyűlés. A mult héten a rendező bizottság nagy buzgalommal készítette elő a mai zalaegerszegi népgyűlést, amelynek impozáns sikere nem maradhat el. A város polgársága és a közeli falvak népe tömegesen fog megjelenni a gazdasági függetlenség mellett tartandó szép és méltóságteljes tüntetésen. A KoBsuth Lajos-utca végén diadalkaput állítottak zöld gályákból, zászlókból és címerekből. A képviselőket, küldöttségeket és vendégeket a rendező bizottság a vasúti állomáson várja. Részt vesz a fogadtatásban Zalaegerszeg város képviselőtestülete, ott lesznek az ünnepségen az ipartestület, a munkásegyletek s a város apraja-nagyja mind. A falvak is készülődnek. Mindenütt nagy a lelkesedés. 17-én Zalaszentivánon nagy értekezlet volt, amelyet dr Thassy Gábor főorvos vezetett. A népgyűlésen Zalaszentiván ós a környék választópolgársága teljes számban vett részt és kitartó lelkesedéssel foglalt állást a függetlenségi eszmék mellett. A gyűlés első pontját Hegedűs A. Elek töltötte ki s terjedelmes beszédében a politikai állapotokat ismertette, részletesen rámutatott a nemzet gazdasági függetleoségéórt folytatott országos küzdelemre s különösen nagy tetszés és általános lelkesedés mellett fejtette ki a 67-es ós a 48 as közjogi alap között levő külömbséget. Hathatós argumentumokkal bizonyította a függetlenségi törekvések létjogosultságát s beszéde fonalán — úgymond — »itt az ideje, hogy a magyar népet felvilágosítsuk, hogy megkérdezzük maguktól, igen tisztelt választópolgárok, akarják-e azt, hogy végre a magyar ember ura legyen a pénzének. Eddig az osztráknak gazdálkodtunk, az a kérdés magyar véreim, akarjátok-e, hogy nekünk is meg legyen a jogunk arra, hogy pénzünkkel rendelkezzünk. Akarjátok-e, hogy Budapesten meg legyen az önálló magyar bank s a magyar a pénzét oda tegye, ahová ő akarja.* Hegedűs A. Elek beszéde után dr Thassy Gábor, Zalavármegye főorvosa hatalmas ég lelkes beszédet tartott, melynek hatása alatt Kossuth Ferencet és Justh Gyulát táviratilag üdvözölték, a kerület országgyűlési képviselőjót pedig nyilt levélben felkérték, hogy támogassa a nemzet gazdasági függetlenségéért vívott harcot s lépjen be a függetlenségi pártba. Végül határozatilag kimondták, hogy okt. 17-én nagy küldöttséggel vesznek részt az egerszegi népgyűlésen. Az óriási tömeg a leglelkesebb hangulatban oszlott szét. Izr. istentisztelet. A« izr. templomban hétköznap reggel egynegyed 7-kor, este 5-kor, péntek este egynegyed 6-kor, szombat reggel fél 7-kor, délelőtt egynegyed 11-kor, délután 4 órakor kezdődnek az isteni tiszteletek. Bankgyülés Sümegen. A zalaszentgróti választókerület függetlenségi polgársága tegnap este fél 8 órakor Sümegen népgyűlést tartott, hogy az önálló magyar jegybank felállítása mellett állást foglaljon. A népgyűlésen való részvételüket az országgülósi függetlenségi párt tagjai közül Holló Lajos, Lovászy Márton, Teleky Arvéd gróf, Sümegi Vilmos, Nagy Dezső, Csizmazia Éndre, Baloghy Ernő, Eitner Zsigmond, Éber Antal, Kecskeméthy Ferenc, Szentiványi Gábor, Kovács János, Markos Gyula, Putnoky Mór, Vertán Endre, Világhy Gyula országgyűlési képviselők és Balla Aladár főispán jelentették be. Az alsólendvaí bankgyülésre a rendező bizottság a következő lelkes hangú felhívást bocsátotta ki: Polgártársak: Az országos válság kiélesedett mai állapotában, midőn a korona sajnálatra méltó módon a a magyar állam létfeltóteleivel jutott erős ellentétbe az által, hogy amig egyréssről a császári tanácsosok erőinket felülmúló ujabb közterhek elvállalásával követelőznek, másrészről előteremtésének az eszközeihez való jogosultságunkat körmönfont okoskodással megtagadják: mindnyájunknak hazafiúi kötelessége a hamisítatlan magyar közvélemény fólreismerhetlen megnyilvánulását tehetségünkhöz képest a végre elősegíteni, hogy elnémitásának lehetetlenségét osztrák ellenségeink belássák, a koronát pedig meggyőzzük, hegy a megoldás egyedüli lehetőségét szentesitett törvényen alapuló jogaink gyakor-