Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-04 / 27. szám

H'09. julius 4. >Zalamegye Zalayármegyei Hirlap« héten el voltak készülvo arra, hogy lemondásu­kat headják, de Kossuth Ferenc kifejezett kíván­ságára abban álllapodtak meg, hogy egyelőre állái-ukban maradunk s bevárják az események fejlődését. Szombaton délután gróf Batthyány Pál főispán sürgönyt kapott, amely tudatta, hogy a lemondásnak elérkezett az idftje. A fő­ispán egy percnyi késedelem nélkül intézkedett, hogy lemondását tartalmazó levole Kossuth Fercno cimére elküldessék. Közös megállapodás alapján igy jártak el az összes függetlenségi párti főispánoknak. Gróf Batthyány Pál lemondása valóságos pá­nikot keltett. Mindenki azt hitte, hogy az alkot­mányos ós békés kibontakozás teljesen meghiú­sult s a hazafifis főispánok távozása első lépés a darabontvilág felé. Nagy megnyugvást szült az a későbbi bir, hogy a tárgyalások tovább folynak s a főispánok lemondása még nem végleges; azt a kormány egyelőre függőben hagyja. A politikai események azonban a hót első napjai óta ismét aktuálissá tették ezt a kérdést és előtérbe tolul az az aggodalom, hogy gróf Batthiány Pál távozik. Aki részt vett a megyei közéletben, az tudja, hogy mekkora veszteséget jelent Zálavármegyére a főispán lemondása. Eró'yével, törhetetlen haza­fias irányával és kimagasló társ idaimi erényei­vel vezette a vármegyét, amelynek közönsége osztatlan bizalommal vette körül. Lo tudta fegy­verezni még politikai ellenfeleit is és munkás­ságával, áldozatkészségével mindenütt olőljárt, ahol a vármegye javáról volt szó. A jövő aggo­dalmakkal van tele. A népszerű vezérek helyére más irányokat követő férfiak kerülnek s velük együtt be fog vonulni a vármegye életébe is a visszavonás, elkeseredett küzdelem, esetleg a sötét reakció. Sok okunk les^ gróf Batthyány Páltól szomo­rúan búcsúzni, ha a V líSXODY i >ll kényszerítik a távozásra. Lapunk zártakor azt a hírt kaptu~, hogy a békés kibontakozásra reményünk lehet. Hírlapírók a Balaton mellett. A vidéki hírlap­írók országos szövotuége junius 28-án tartotta meg évi közgyűlését Siófokon és Badacsonyban. A szövetség évi közgyűlését kirándulásokkal szokta összekötni s ez évben a B.ilatonpartján gyűlt össze mintegy háromszáz újságíró. 28-án a Balatoni Gőzhajózási Társaság állal rendel­kezésre bocsátott külön hajón körül hajózták a Balaton egész zalai partját s Badacsonyban szálltak le, ahol a hegy tetején tartották meg a közgyűlést. Iunét Keszthelyre rándultak át, ahol mesésen szép és impozáns fogadtatásban volt részük. Keszthely város közönsége ignzi magyaros, zalai vendégszeretettel fogadta a hírlapírókat. Már napokkal előbb folytak a készülődések, amelyeket Sígi János, agilis hírlap­író társunk vezetett. A közönség mindent elkö­vetett, hogy a fogadtatás minél szebb legyeu s a vendégok felejthetetlen emlékekkel távozzanak Keszthelyről. Az összes csónakokat felvirágoz­ták ö amikor a gőzhajó felbukkant Bidacsony felől, egész csónukr j ment eléje. A hajó köze­ledését mozsárlövésekkel adták tudtára a közön­ségnek, amely csakhamar ellepte a kikötőt. A osónakok messze eléje mentek a hajónak, ame­lyet éljenzés, kendőlobogtatás fogadott. A hajó­ról leszálló hírlapírókat Dr Schwarcz Zsigmond ügyvéd üdvözölte, a vendégek nevében pedig Szávay Gyula elnök köszönte meg a szép és impozáns fogadtatást. Miután a rendező bizottság a hirlapirókat elszállásolta, estefelé újból összegyűltek a íó partján s a Hullám szálloda terraszán vsoso­ráltak. Este velencei ünnepélyt rendeztek a tavon. A sok felvirágozott, lampionos csónok gyönyörű látványt nyújtott. A mólón felállított villamos ívlámpák messze bevilágítottak a viz tükrébe, amely ragyogott a fényben s visszaverte, meg­sokszorozta a lampionok képét. Tündéri szép < volt az est, amelynek gyönyörűségével alig lehetett betelni. Egy nagyobb pontonon Szalkay Lajos színtársulata játszott s ranssae hallatszott a dal a tükörsima tó felett. A magasba szálló rakéták szines csillagokat szórtak, a görögtűz káprázatos fénybe vonta a mólót s a kikötő öble olyan volt, mint a megolvadt arany. Később a parton kabaré volt. A zonepaviilon körül hullámzott a sokaság s élvezettel hall­gatta az előad íst, amelynek műsorát a színtár­sulat tagjai, műkedvelők ós hírlapírók töltötték ki. Másnap a vendégek Hévizra rándultak, ahol Rijischl Vercal vendégei voltak s este kedves emlékekkel gazdagon — elutaztak a szélrózsa minden irányába. Ipartestületi választás. Zalaegerszeg város ta­nácsa mint I. fokú iparhatóság, a zalaegerszegi ipartestületnek 1909. évi február hó 14 óu tar­tott közgyűlésén megejtett választását 3750/909 számú határozatával alaki hiba miatt megsemmi­sítette. Az uj közgyűlést mult vasárnap délután 2 órakor tartották meg. Tárgyai voltak : az elnök évi jelentése, az ipartestület 1909. évi költségvetésének megállapítása, az elnök, szám­vizsgáló, előljárósági s póttag választásn. A köz­gyűlés iránt élénk érdeklődés mutatkozott. Napokkal előbb folytak a korteskedósek város­szerte az elnöki állás betölteeére, a melyre két iparos pályázott. A tárgysorozat két első pontján hamar, minden nagyobb ernoció nó'kiil átesett a közgyűlés. Nem ugy a választáson.. Mindegyik párt a saját jelöltjót akarta megválasztottnak tartani, azonbaa a sok kiabálásból nem lehetett kivenni, hogy melyik párt van többségben. Végre névszerinti szavazást kértek, amelyen 84 szava­zatot adtak be. Ezeknek a megszámlálásakor kitűnt, hogy Vörös Gyula kovácsmester Keszli Ferenc asztalosmesterrel szemben 5 szótöbbség­gel elnökké megválasztatott. Számvizsgáló bizott­sági tag Juhász Lijos lett. Előljárósági tagokká megválasztuttak : Bita Károly, Breisach Sámuel, (ioldfinger Dezső, Kummer Gyula, Lendvay László, ifju Juhász József, Pittermán István s Takács István. Póttag lett Bácsay János. Végül Kovács László lelépett elnököt, a ki 16 éven át nagy tudással és körültekintéssel vezelte az ipartestület ügyeit, tiszteletbeli elnökké, tanács­kozási s szavazati joggal fölruházva, megvá­lasztották. Gyászhír. Mély megilletődéssel vettük azt a hírt, hogy Barkóczy Elek cs. ós kir. főhadnagy 33 éves korában Marosvásárhelyen váratlanul meghalt. A megboldogult Barkóczy Károly sü­megi ügyvéd fia volt. Szép jövő várt a daliás, szimpatikus, tehetséges ifju katánára, akit kar­társai szerettek, feljebbvalói megbeosültek s mindon társaságban szívesen láttak. És mégis eldobta magától az életet: agyonlőtte magát. Tettének valódi okát alig lehet megtalálni. Adósságai nem voltak, az utolsó órájáig vidám volt, látszólag betegség sem gyötörte. Mégis valószínű, hogy idegroham adta kezébe a gyil­kos fegyvert. Levelet nem hagyott hátra, sötét tervét pedig sejteni sem lphetett. Vánnegye­szerte igaz részvét fordul a mélyen sújtott osalád feló, amely egy kiváló tagját ily tragi­kus módon veszítette el. A Marosvásárhelyen megjelenő »Székely Ellenzéke a szomorü esetről a következőket írja: Szomorú kötelességet teljesítünk akkor, mi­kor egy ifjú, reményteljes élet elmúlásáról szá­molunk be. Barkóczy Elek, a 62. cs. és kir. gyalogezred főhadnagya tegnap délután 4—5 óra között Bethlen Gábor utcai lakásán vadászfegyverével szíven lőtte magát s azonnal meghalt. A harminchárom éves főhaduagyot mindenki ismerte, daliásan szép, barna férfi volt. Szí­vesen járt osaládokhoz, ahol az udvarias, kellemes modorú tisztet mindig szívesen lát­ták. Ha külsőié nem is árulta el, már két év óta súlyos betegség kínozta. Idegrendszere volt megtámadva s ez a kinzó betegség az utóbbi időben annyira erőt vett rajta, hogy folytonos álmatlansággal küzdött, egész éjjeleket bo­lyongva töltött az erdőben. Daoára betegségének, mint ezredsegédtiszt szolgálatát az utolsó órákig teljesítette, teg­nap reggel 3 órakor még kilovagolt csapatá­val s 9 órakor tért vissza a gyakorlatról. Déli egy óra tájban értesítette tiszttársait, hogy rosszul érzi magát s nem tudja a póstát feldolgozni. Tisztársai előtt ez nem tűnt fel, hiszen ba­rátai ismerték súlyos idegbaját. Mindenkit meglepett í'«után ez a hirtelen fordulat, mikor Jenaki John ezredesnek négy óra után jelentették Barkóczy főhadnagy ha­lálát. A bir villámgyorsan terjedt el az egész városban. Megindúltak a találgatások s mint már ilyenkor szokás, mindenféle kombiná­ciókban keresték a magyarázatát az öngyilkos­ságnak. Miht már a fentiekből kitűnik, ezeknek a kombinációknak semmi komoly alapjuk nin­csen, egy szerencsétlen idegroh im adta Bar­kóczy kezébe a gyilkos fegyvert s mondhat­nók, pillanatnyi elmezavarában vetett véget reményteljes ifjú életének. Áthelyezés. A magyar királyi vallás- ós köz­oktatásügyi miniszter Szakonyi Géza nagyka­nizsai állami polgári iskolai rendes tanítót és Szakonyinó Kiatner Riza ugyanottani rendes tanitónőt eddigi minőségükben ÖZ erzsébetfalvai állami polgári iskolához áthelyezte és Szakonyi Gézát ideiglenesen az igazgatói teendők ellátá­sával is megbízta. Kórházi orvos kínevezése. A nagykanizsai közkórház segédorvosi állására a vármegye al­ispánja Ney Hugó ötödéves orvosnövendéket nevezte ki. Leiké8zválasztás. Kővágóőrsön az evangelikus egyházközség Nóvák Elek káplánt lelkészévé választotta meg. Uj gazdakör. Csáktornyán uj gazdakör ala­kult mintegy 350 taggal. A kör elnöke Mesterics Aladár urodaimi tiszttartó, társelnök Szalmay József főszolgabíró, első alelnök Filipich Lajos plébános, orsz. gyűlési képviselő ós Murai Róbert, titkár Szenteh Dezső gazd. szaktanár, ezenkívül választottak igazgató választmányt. A Balatoni Szövetség gyűlése. A Balatoni Szövetség 1909. év julius hó 4-én Balatonfüre­den igazgató választmányi ülést tart. A tárgy­sorozat főbb pontjai: A földmivelésügyi minis­ter leiratai: a népkönyvtárak, zöldségtermelő telepek tárgyában. A kereskedelemügyi minister leiratai. A belügyminister leirata: a esobánczi kurucemlék tárgyában. A muzeumok és könyv­tárak orsz. tanácsa átiratai: a népkönyvtárak adományozása és a balatonvidéki népművészeti emlékek gyűjtése ügyében. Tisztújítás Sümegen. A mult héten tartották meg Sümeg nagyközségben a tisztújítást. Ezeu alkalommal községbiróvá ismét Nagy Antalt választották meg egyhangúlag. Pénztáros lett Ereki István, aki eddig is ezt a tisztséget vi­selte. Zalamegyei leány a török udvarnál. Érdekes és szép karrier jntott osztályrészül Rechnitzer Amália nagykanizsai nyelvtanitónőnek, aki Kon­stantinápolyba a török udvarhoz udvarhölgy­nek hivtak meg egy hercegnőhöz, Murád volt szultán nővéréhez. R.'chnitzer Amália a meg­hívást elfogadta és legközelebb útnak indul, hogy uj állását elfoglalja. Színészeink Keszthelyen. S zalkay jeles gárdája a keszthelyi közönségnek is megnyerte tetszését. Az ottani lapok a legnagyobb megelégedés hang­ján írnak róluk, sőt annyira mennek, hogy saját közönségüket ócsárolják, azt írván róla, hogy Emeli az ítvigyat é« a testsúlyt, raegszOn­teti a icflliBgíst, váladékot, éjjeli Izzadás! íüdöíastegségek, hurutok, köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár éq orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat Is kinálnak, kérjen mindenkor „Boehe" eredeti momagolásU P. Hofrmann<-La Roche & Co. Basel (Svájc) „Roehe" Kapható orrosl rendeletre a eyögyirartáiaW baa. - Án BvéStokJBi 4.-kiróni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom