Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-25 / 52. szám

lí>09 december 25. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 9 miliméter vaslemezt játszva kifúr. Azután a vaegyalugépek visszaváltó önműködő szerkezettel, ugy a stószgépek, melyek felülről lefelé vésnek, köszörűgépek többféle fajtája, csavarvágógépek, melyek egy járásra a legtisztább qúintet osinál­ják, mind igen érdekes látványt nyújtottak a osudálkozásra. Láttunk itt papirost esztergá­lyozni, mely a gyár speciálitását képezi, az autogrsfiai irássokszorositógóp hengerét alkotja. Ezen papírhengerek egy noél tengelyre, egész vékony papirlemezből lesznek 400 légkörnyomás alatt hydraulikue sajtóval préselve, ezután esz­tergapadon acélkéssel leesztergálva, végül gyé­mánttal lesimitva, mert más nem fogja meg. Ekkor azután tiszta sima és elefántosont ke­ménységű és elasztikus, osak ez felel meg az írás tökéletes sokszorosításának. Ezen autográf gépeket a Stádel gyár szállítja az országban a tör­vényszékek, bíróságok, közigazgatás, fegyinté­zetek, pénzügyigazgatóságok, posta, csendőrség, katonai parancsnokságok részére. A gépek speciá­lisan kitűnők és élesek. Itt az emberek szótla­nok, siet itt mindenki, osak a gépek zakatolása, sivítása adja a concertet. Fekete itt is minden, a villanyvilágítás sem képes azt a komor szint enyhíteni. Innen az udvaron keresztül az asztalos osz­tályba jutottunk. Ez az osztály legtüzveszélye­sebb a fa miatt, ezért elzártan áll a többi osztályoktól. Az a Bok segédgép, a famegmunkáló gépek, melyek itt rendelkezésre állanak, teszik lehetővé, hogy az összes asztalosmunkát néhány emberrel meggyőzhessék. Körfürésszel lesz a fa levágva, innen az egyengető gyalugépre kerül, két taszí­tás a gépen keresztül és a fa már két eeyenes lapjában derékszögben teljesen egyenes. Utánna a gyalugépre kerül. Itt is egy taszításra sima lapot kap és készen áll egy gépfa, mely négy­szögletes és minden lapja simára van gyalulva. Innen a csapfuróhoz kerül, mely pár pillanat alatt a kivánt nagyságban kifúrja ós vési, végül a szaílaglfírészgép a osapokat kivágja, ekkor a két darab egymásba tolva, készen áll a gép­állvány. CVak ilyen felszereléssel lehet a mai ádáz oocourrentiával szemben 'deig óráig meg­állani. Valamennyi felszerelési gépek közül a famegmunkáló gépek kívánnak legnagyobb haj­tóerőt, ezek csapnak legnagyobb lármát, zajt, repül is itt a faforgács mindenfelé. A legszebb, legizgatóbb látványosságu része a gépgyártásnak a vasöntés. Tágas óriási helyi­ség nyitva a tetőig, nagy emelőgépek, a fal mellett egy kisebb kemence az ércöntéshoz, mel­lette a kupolás nagy kemence vasköpennyel, porcellán téglával kétsorban kibélelve a vas­öntés számára. Van itt egy kétcsövű körben forgó homokmalom, a mintázó homok őrlésére, mellette az öntést maga magában fényesítő gép. A falban befalazva áll az óriási centrifugál lég­szivattyú, mely az öntöde kupola kemenoábe fuj bele. Minden tárgy, mely öntve lesz, grafit­tal kevert homokba lesz mintázva. Grafit nél­kül a homok üveggé válna. Minden minta fából van, belakkozva, hogy ne ragadjon és számozva több ezerig. Minden mintázáshoz kell két egy­másra pontosan felfekvő vaskeret szekrény, úgynevezett formakasztni — az alsó és felső. Elsőben az alsó keret grafitos homokkal ke­ményen megtömetik, a homoknak olyan nyirkos­nak kell lenni, hogy mintázható és tapadó legyen, ha vizes, összefoly az öntésközben. — Erre a homokra jön a fa minta alsó fele, befor­mázva. Ez művészi munka és e munkások leg­nagyobb fizetést kapnak. — Ugyanígy járnak el a felső vasszekrénnyel, a minta felével. — Midőn a famintát most kiemelik, hátramarad a homokban egy üreg fele, a másik fele pedig a felső vasezekrÓDV homokjában. Ez hajszál pon­tossággal készül. Most grafit porral erősen be­hintik és a két vasszekrény egymás fölé kerül ugy, hogy a két üreg képezi a mintát teljes pontossággal. Most egy lyuk készül a felső vasszekrény homokján át a minta üreghez, ez szolgál a folyé­kony vas beöntésére, mig más lyuk több­kevesebb készül a levegő eltávolítására, mely ha bent marad, az öntés hólyagos, hibás, el­dobatib. Ez a mintázás. Ilyen mintázás van az egész helyiség talaján sorban végig, csak annyi hely van közben, hogy éppen eljárni lehessen. A nagyobb tárgyak mintája még külön a száritő­kamarábao lesz megszárítva, erre szolgálnak a vasúti sineken nyugvó lórékoosik. — Elsőben tüzet gyújtanak a kupola kemenoében, erre jön 100 kiló legjobb koksz, föléje 100 kiló vas, is­mét koksz és vas, mig osak az egész öntés tart. Egyidőben megindítják a centrifugál lég­szivattyút, ez fuj bele iszonyú tömeg levegőt az égő kokszra és csakis evvel lehet a vasat folyé­kony izzó állapotra hevíteni. Most az öntőmester (aki már 31 éve van a gyárban; fia, unokája is) belenéz a kemencze vaslemezének üvegablakán át, vajon milyen színe van a vasnak, elég folyékony állapotban van-e már ? Készen várják az öntők kisebb nagyobb vasedényekkel, melyek kettős vasrúdon állanak és belsejük agyaggal van bevonva. — Az öntő mester „vigyázt" kiált és egy nagy hosszú hegyes vasDyárssal beüti a kupola ke­monee első végén levő osatorna szájánál levő agyag dugót. Millió és millió sziporka repül szana-szét a helyiségben és a folyékony vas megindul a csatornán át az edényekbe ; ezek­ben viszik a mintázott vasszekrényekhez, abba öntik sorjába bele. A nagyobb tárgyak öntésé­hez óriási edények állanak készen, (mert rész­letekben nem lehet önteni); a folyékony vasat óriási emelőgéppel viszik a helyszínére és öntik a formába. Ezen emelőgép olyan tökéletes mun­kát végez, hogy egy fiu képes a legnagyobb vastömeget a helyszínére dirigálni. Ekközben a kupola kemence emeleti részén levő négyszögletes ajtón folyton megy bele a koksz és vas mindaddig, mig osak az összes minták kiöntve nincsenek. Fekete itt is minden; itt különösen, titáni munka ez, meztelen felső­testtol dolgoznak itt az öntők a pokoli hőség­ben, egy vigyázatlan lépés, egy feledékenység óriási károkat csinálhat emberben és anyagban. Hajszál pontossággal kell itt rendezni mindent, mert hej, ha a kemenoe »medvét« fog, hogy a vastömeg befagy, az ám a oifra mulatság nincs huszárimádság ehhez fogható — hát még a roppant kár. — Különös az, hogy a vasöntés mely óriási apparátussal, óriási kiadással és koc­kázattal jár, jövedelmez a legkevesebbet, ebben olyan concurentia van, hogy a gyáros tisztán osak pénzt cserél. A kiránduló társaság igazi megilletődéssel és csudálkozáesal szemlélte ezt az ördögi munkát, voltak közöttük, akik ezt a lát­ványt találták legérdekesebbnek az egész ki­rándulás alatt látottak közül. Innen a gyár udvarán felállított segítő gépeket szemléltük meg, többi között a lemezhajlitó gépet, mely 10 —12 milliméteres kazán lemezt játszó könnyű­séggel hajt meg gömbölyű formára, kazán alakra. Megtekintettük a három óriási gépraktárt mely telve van mindenféle gazdasági gépekkel, a gyár saját gyártmányaival. Láttuk a szabadalmazott földmérő taligát, mely 18 államban van szaba­dalmazva. — Láttuk a szabadalmazott győri Drill vetőgépet, mely a gyár erősségét képezi, egyszerűségével és könnyüségével igen kedvelt cikk ez. — Láttunk itt Mc Cormiok chikágói amerikai arató és kaszáló gépeket, szénagyüj­tőkkel, eredeti csomagolásban direkt Ameriká­ból, melyet Győrmegyében a Stádel gyár kép­visel. A gyár igazgatója figyelmeztette a láto­gatókat a festetlen, félig kész gépekre hogy annak minden porcikája uj anyagból van, niuos ebben egy óoska sróf vagy szeg, szolid, elsőrendű munka az, a gyárban acoord munka nincsen, csak napszám munka s jelszó, hogy „jól osinálni". — Innen bejutottunk a kazánház és gépgyárba, mely olyan tündöklő tiszta, különösen a gép, hogy az ember az egész gépet niklirozva lenni képzelné. — Itt láttuk a feszületet az ég 8 mécsessel, melyet a gyár alapitója állított oda, azóta folyton ott áll és ég a méoses ; a har­madik tulajdonos is szépen gondozza. Végre a gyár kézi raktárait tekintettük meg, innen az irodába mentünk Az iruda egész fala borítva van kiállítási érmekkel és okmányokkal, kitüntetésekkel, melyeket a gyár 64 évi fennállása óta magának kivívott. Láttuk a néhai idősb Stádel Károly egye­temi bizonyítványát 1893-ból, a bécsi egyetem gépészeti osztályától. Láttuk az 1847-ben Buda­pesten tartott országos kiállításon kapott érdem­pénzt és annak okmányát, melyet gróf Batthyány Lajos mint elnök és Kossuth Lajos mint ügyvezető elnök irtak alá. Láttuk Haynau leiratát, melyben Stádel Ká­rolyt a halálbüntetés alól felmenti, akit előbb Budapestre a Neugebeidebe hurcoltak. Van­nak itt számosan külföldi okmányok is, a régebbi időből, ugy az ujabbi időből is; ezek mind a gyár solid, versenyképes fennállásáról tanúskodnak. A gyár tulajdonosa meghívta a kiránduló társaságot a >Fehér Bárány c-szálloda éttermébo egy barátságos vacsorára, melyen a gyár tiszt­viselői is részt vettek. A gyönyörűé i kivilágított városon, a Baross-uti korzón vonultunk végig a szállodához. Bizony gyönyörű szép város ez a Győr, talán legszebb az összes vidéki városok között, ez volt az általános vélemény. A vaosora emelkedett hangulatban folyt le, gyönyörű képet nyújtott az a szép összhang, mely a kiránduló társaság és vezető egyániság-íi között itt demonstratív kitört, mely kezdettől fogva végeztéig az egész kirándulás alatt dicsé­retes és példaszerű volt. Vasárnap, 28-án Egerszegen országos vásár lévén, kisgazdáink hazaigyekeztek s miután a vonat éjfél után 2 órakor indul Czelldömölk felé, az időt ébren töltöttük. — A gyártulajdonos a szállodából elvezette kedves vendégeit az Elite-kávéházba, ahol előre megrendelt három hosszú asztalsor várt reánk és mozgófényképak előre megrendelt programmal. De hiszen ez volt ám az igazi látványosság, ez kellett még a magyarnak! Az az őszinte lelkesedés, az a tetszészaj egyes jelenetek alatt, ezt kellett volna hallani. Mi pedig tiszta szivből örültünk neki ós mulattunk ve­t lük. — Legtöbben azt sajnálták, hogy a csa­ládjaik, az otthonlevők nem láthatják ezt. A szünetek között kitűnő cigányzene vigan tar­totta az egész társaságot, mely kitűnően mula­tott. Kötelességem kijelenteni, hogy »Göoseji< gazdáink a kirándulás kezdetétől fogva végez­téig, olyan teljes tisztességtudóan, illedelmesen, öntudatosan, szépen viselték magukat, hogy mindenütt impozáns volt megjelenésünk és zu­dult reánk a dioséret, nekünk pedig ez olyan jóleső satisfakció volt, hogy bizony Isten, akár­mikor igen szivesen vezetjük ezen tisztesség­tudó embereket bárhova is. Éjjeli 1 és fél órakor kivonultunk a vasúti indóházhoz, ahol a két külön kocsi már a vonathoz csatolva várt reánk. Miután mi még a holnapi napot Győrben terveztük töl­teni, gondoskodtunk róla, hogy az utazásuk hazáig fennakadás nélkül történhessék. A be­szállás előtt ígöcsöjic gazdáink összecsoporto­sulva, egy csinos beszéd kíséretében adtak át hálairatot, —melyet alább közlök — melyet a kávéház asztalánál minden inscenirozás, min­den sugalmazás nélkül önkényt, tisztán maguk rögtönöztek és irtak alá 55-en. — Az irat igy szóll: (Kívülről.) Köszönő irat a »Novai járási gazdaköre ki­ránduló tagjaitól. Nagyságos Stádel János alelnök urnák. Tekintetes Sárközy Viktor titkár urnák. Tekintetes Mayer István főszolgabíró urnák. Fáradhatatlan munkásságuknak hálája jeléül. (Belül.) Nagyrabecsült édes Nagyságos Urunk ! Szeretve tisztelt Tekintetés Titkár Urunk 1 Kedves Jó Tekintetes Főbiró urunk! Mi „göcseji" gazdák s mint a »Novai Járási Gazdakör* tagjai a legőszintébb magyar szívvel vagyunk bátrak édes jó kegyedeknek szivünk teljes mély szeretetéből forró s hálás köszöne­tet mondani azon megbáláihaiatlan szíves fárado­zásukért és hozzánk való önzetlen ragaszkodá­sukért, melyet velünk szemben mindenkor é-s minden ügyben tanúsítottak édes atyai szeretet­tel. Mi arra teljesen érdemetlenek vagyunk, minderre mindezideig — de igaz magyarhoz illően fogadjuk, hogy ezt a drága, fáradságos munkát és szeretetet mi szivünkből és lelkünk­ből viszonozhassuk, ha azonnal nem is, de idő­vel s némiképen. S ha tán minekünk a sors keze ezt nem engedné, ugy akkor a mi utódaink szivébe fogjuk azt a nemes érzést és Uraságtos iránt való hálánkat valamikép beplántálással leróni. Mi az oly igen lenézett „göcsejiek" úgyis ezideig elhagyatva 8 vezető nélkül álltunk tót­lenül, mert utunk nem volt, mely a haladás célja felé vezetett volna; és ime a jó Teremtő akkor adta kegyedék fáradhatatlan s értünk i mindent megtenni kész kezeket, amidőn a lég­ii nagyobb szükség van reá. Nem találunk elég ; hálás kifejezést arra, hogy e sok-sok minden ; jót megbírnánk köszönni édés jóltevőinknek. | Csak annyit mondunk, hogy kedves, jó Nagy­j ságos alelnök urunknak, szeretett tekintetes Titkár urunknak, és szeretve tisztelt Főbiró

Next

/
Oldalképek
Tartalom