Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)
1909-12-05 / 49. szám
4 » Zalamegye, ZalaTármegyei Hirlapc 1909 november 28. vényben biztosított, királyilag szentesített jogaink elől elzárkóznak, kívánságaink süket fülekre találnak. Az alkotmányos és parlamentáris forma megsértésével, a népképviselet többsége a maga álláspontjának redukált méretekben való megvalósítására is képtelen. Szomorú, felforditott és a parlamentárizmus alapelveivel ellentétes helyzet ez. Nyolc hónap óta főzik a programmot. A nagy főzés közben elment az ize, szine; se sava, se borsa; de Bécsnek még ez sem elég; ott az unbedingte Unterwerfung cimü szakácskönyv van még divatban, pedig ezzel már sokszor elsózták a béc<ú levest. A pártok programmjukat áldozták fel ; Kossuth Ferenc odadobta politikai múltját, nimbuszát, magára vette az elvárulás vádját, de mindez hasztalan volt Erre a merev, visszautasító, cinikus és provokáló magatartásra nem lehet mással válaszolni, mint a legszélsőbb, legradikálisabb nemzeti politikával. Igy érzi a nemzet lelke, amely kitörő ujongással fogadta Justh Gyulának és táborának határozott állásfoglalását. Ennek az állásfoglalásnak nem lehet az a befejezése, hogy a nemzetiségekkel szövetségben alakuljon ki a parlament többsége, hogy egy sovány, semmit mondó, semmiféle szankcióval nem biró ígéreté, t az elvek tisztasága elhomályosíttasaék. És ha mégis bekövetkezik, akkor olyan testvérharc lesz a vége, amelyben a nemzet elvérezhetik, a jogok letörnek, Bécs és a nemzetiségek ellenben örülni fognak, hogy a saját kezünkkel verjük meg magunkat. De ne higyjünk addig a kósza hireknek, amig a tények nem beszélnek. És amig ott fenn alkudoznak, mi itt alant tartsunk ki álláspontunk mellett. Mert nem lehet az, hogy minden bizalom csalódásra, minden lelkesedés kiábrándulásra vezessen. Züllött gyermekek. A szombathelyi gyermekmenhely igazgató főorvosa, tehát teljesen illetékes faktor, állapította meg, hogy a DuDántul összeg vármegyéi között Zalában van a legtöbb züllött gyermek. A szombathelyi gyermekmenhely kerületébe tartozó összes vármegyék nem adnak annyi lüllött gyermeket a menhelynek, mint Zala. Maga a tény nem valami örvendetes. Kétségtelen jele annak, hogy vármegyénk kulturális visionyai a szomszédokhoz képest elmaradottak. Mert minél intenzivebb a kultura, minél magasabb fokú az általános műveltség, annái kevesebb a züllött, erkölosileg nyomorék, az országutakon csavargó, koldus é* tolvaj gyermek. De annak, hogy az állami gyermekvédelem pártfogására utalt gyermekek szám* Zalavármegye területén a legnagyobb, vau egy másik oka is, amelyet a statisztika nem vesz észre. Nevezetesen nálunk a közigazgatási hatóságok komolyan és teljes szigorral kezelik a lüllött és erkölosi veszélynek kitett gyermekek ügyét, igyekeznek az állami gyermekvédelem intézményének áldásait minél inkább kihnsználni. Nem bizzák a véletlenre, hogy a züllött gyermekeket a hatóságok elé vezesse, hanem azokat felku tatják s a menhelybe küldik. A hatósági tevékenységgel azonban nem jár még karöltve a társadalom rendszeres munkája, amelyre szintén szükség volna, hogy a gyermekvédelem rendszere teljesen kiépülhessen. A törvényhozás ás a kormány is ugy kiváeták a gyermekvédelmet megalkotni, hogy a társadalom álljon a hatóságok segitsógére a men'ő munkában. Ugyanezt oélozza a fiatalkorú bűntettesekre vonatkozó uj eljárás is, amely 1910. január 1-én lép életbe. Az erre vonatkozó uj törvény a magyar társadalom köztudatába egy ed lig ismeretjen irányeszmét kiván belevinni, amelynek alapgondolata az, hogy a 12—18 éves bűntetteseket büntetni nem oálruvezető eszköz a társadalom biztonságának megóvására és a bűncselekmények számának apasztására, hanem sokkal több eredményt érhetünk el akkor, amikor a jövő nemzedék erkölcsi nívójának gondozására fordítjuk figyelmünket. Kiragadni a bűnös gyermeket- a züllés és bűn mocsaras levegőjéből s azután megjavítani, jellemét megedzeni, ellenállóvá tenni, szóval & társadalom javára megmenteni: ez az a cél, amelynek elérésében tuagáu.ik a társadalomnak is részt kell vennie. A pártfogó tevékenység oélja a bűn ós bün' oselekmény megelőzése a jellem erősitésével, az | elhanyagolt nevelés pótlásával, az erkölcsileg < elhagyottnak támogatásával, a romlásnak indult ! lélek átalakításával. | A nagy nyugati nemzeteknél, u^y Angliában és Amerikában már régen kiterjedt és kifejlett védelmi munka folyik s nekünk is ki kell terjesztenünk a gyermekvédelmet a bűnös és bűnözésre hajló gyernaukokra is, mert ezzel a jövő generáció sorsára gyakorluuk jótékony befolyást. Ae emberi sziv különös vonzódása a gyámoltalanul tipegő vagy öntudatlanul tévelygő gyermek iránt ösztönszerűleg arra késztet bennünket, hogy a gyermekek testi s lelki épségét megóvjuk. Ennek ne érzésnek természetes következése r harag, az undor akkor, amikor a gyermeket indokolatlan inzultusnak vagy elhanyagolásnak látjuk kitéve. A természet maga oltotta belénk azt az érzést, amely alapul szolgál a most már rend szerbe foglalt módon gyakorlandó gyermekvédő tevékenységnek. Természetes, hogy ez a tevékenység a fennálló törvényes intézkedésekhez fog simuini. Az 1910. január elsején életbe lépő uj büntető rendelkezések értelmében a 12—18 év közti bűntettesek csak a végső esetben fognak büntettetni s ekkor is csupán fogházra Ítélhetők. Az esetek többségében pedig épen a nevelésben és az erkölosi átalakításban megjelölt célhoz képest, a tettes egyéniségéhez mérten a biróság dorgálást, próbárabocsátást vagy javító nevelést fog elrendelni. A dorgálás mibenlétét maga a kifejezés adja. A próbáraboosátásnál a biró a bünoselektnény következmény? gyanánt kimondja, hogy a fi.italkoru büntette*! próbaidőre siabadon hagyja. Ha a próbaidő alatt ujabb büntetendő cselekményt nem követ el s jó viseletei tanúsít, akkor az eljárást a bűnös ellen megssüntetik. Ujabb bünoselekmény, issákos, ^erköiostelen életmód atb. esetén azonban javító nevelés rendelhető el vagy fogházbüntetés szabható ki. Javító nevelés esetén a fiatalkorú bűnös eddigi köroyesetébői teljesen kiszakíttatik 8 álla-jai intézetben vagy az igazságügyminister által erre alkalmasnak kijelölt más intézetben helyeztetik el. Ha itt egy évig kifogástalanul viseli msgát, ugy, hogy megjavultntk tekinthető, esetben két év elteltével a szabadonboesátás véglegessé lesz. Ellenkező esetbe?! az ignzságügyminister elrendelheti a kísérletileg kihelyezettnek az intézetbo való viaszaszálií'ását. A pártfogó munkásság helyét, irányát ós mérvét ezek az intézkedések ön-mguktól kijelölik. A bűnvádi eljárás alá nem vonható 12 éven alu'i gyermekeknek, ha eddigi környezetükben erköioii romlásnak vannak kitéve, a pártfogó muakásság uj környezetet eszközöl ki, esetleg őket a gy»'r<n;;kmauhelyl>tía helyezteti el. Az imakönyv titka. Van nekem, egy öreg nagynéném — Lujza néni — aki ugy maradt ránk a mult század közepéről, mint egy érintetlen, kapcsos imádságos könyv, amelyet sohasem nyitott ki senki, holott ki tudja, minő szép imákat nem talált volna benne? De hát az embereket, ugy látszik, már a mult században is jobban érdekelték a regények és frivol olvasmányok, mint az imák s szegény Lujza néni az oka, ha nem Bocscc'ó dekameronjának született. Noha már nyolcvau éves, a híja még ma is fekete, ami azonban nem gátolja meg abban, hogy úgyszólván egész nap ne aludjék. A világért sem merném fölkelteni: ki tudja, nem a multakról álmodik-e s ez oly terület, ahová avatatlan kézzel uyu'ni szentségtörés. Nos, huszonnyolo esztendeje még nem aludt oly sokat a néni s — én akkor öt éves szőke fürtű fiúcska voltam (bocsánat, hogy ily gyöngéden írok magamról, de rendkivüi nagy bennem az önszeretet) — megátalkodott f-jemet nem egyszer, óh sokszor, hajtottam ölébe Lujza néninek, aki ilyenkor mindig cukorkát dugott a számba (»Hunyd be szemed, nyisd ki szád!* — ez a már nr-m ösmeretlen mondás előzte meg a cukrot). Aidán, n ialatt én az édességet szopogattam, lassan, mint shogy osurran a méz, mesélni kezdett. — Hol volt, hol nem volt, volt egy .ver egy hajas baba (— Milyen h ja volt? — szóltam közbe mindjárt kíváncsian. — Barna, nem fekete, — felelte ő habozva) és ő is ott volt a boltban, a kirakatban, ahol a többi babát csinálták. Csinos baba volt, uri baba, de tudod, azért nem volt olyan cifra, mint a többi babák, meri nem akart olyan cifra lenni. Aat hitte, szebb, hogyha egyszerűbb. (—Jé, csodálkoztam én, minthogy akkoriban nem nagy barátja voltam az egyszerűségnek.) Mit csodálkozol kis osacsi, hiszen a babában nem a cifraság a fő, hanem az, hogy jó baba legyen. Látod, ez a narancs-cukor is ugy-e, jó volt 1 Pedig mikor megetted s jól esett, már semmiféle cifra selyempapír sem volt rnjta* , . . Hát ez a bsba is ilyen jó baba volt. Még o-*ak el sem lehetett törni, mert gummiból készült. Ha pedig megnyomták, eirt. (— Miéri sir; ? — Mert fájt neki, ha bántották.) N"* tehát, ezt a guuuiiibabát egyszer meglátta a kirakatban egv ir;ci-pinoi kis gróf, egy kis hmzár — mert a mamája huszár ruhában járulta, ha sétálni ment vele — és ugy megtetszett n-ki, hogy mindjárt megkérte a mamáját, hogy vegye meg neki a babát. A buba (—»H-gy hívták ?» »Netu volt n< ve?« — D J, de volt neki ueve. Juliska ; mondjuk, hogy Juliske) belülről a kirakatból észrevette, hogy megtetszett a fhtoekánnk s egyszeribe ugy megkedvelte a kis huszárt, hogy ha lehetett volna, szeretett volna kiugrani p kirakatból, hogy nyakába ború jon a vőlegényének. Mert most már a vőíegéuye volt; igen a vőlegénye. Hisz meg akarta venni, hogy haza vigye. (»Hát az a vőlegény?* — AS, csaosikám.) Nos, a kis gróf (»Hát azt hogy hívták ?< — Azt, azt — mondta akadozva. Azt Gyurinak hívták fiaai; Gyurinak !) vagyis a Gyuri nagy örömmel bejött a mamájával a boltba, hogy megvásárolják a Juliskát. Mamája, már mint a grófné, szeme eló illesztette a lorgnonját és megmondta a kereskedőnek, hogy adják tlő a kirakatból a Juliskát s mikor ez megtörtén', akkor kezéi>e vette és nézegetni kezdte. — Jsj, brh gyönyörű kiáltott a grófocska. A grófné azonban az ajkát biggyesrt ttc. — Nem eh'gáiie baba. Nem neked való Georges. A kirakatból üi.t hittem, hogy porcellánbóí van. A toillettje sem szép. Mutasson másika! ! A kis hu-zárnak c'göruü.t a szíj-j: — De nekem nem kell más baba! Ich bmucii nicht ! Ich will nicht! — s kis kezével a gummibaba után kapott. A grófné szigorúan ráuéz-:tt :
