Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-28 / 48. szám

1909 november 28 »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 3 leütésekben jelcztetett, az idén jóval nagyobb terü­leten jelentkezett mint az előző években; mind­azonáltal kevés helyen és leginkább [osak ott fajult járványnyá, ahol a betegség késedelmes bejelentése vagy eltitkolása folytán az óvintéz­kedések nem voltak kellő időben megtehetők. Sajnálattal kell megemlítenem, hogy ezen beteg­ség ellen a gyakorlatban igen jól bevált védő­ojtásokat az érdekeltek még most sem veszik igénybe oly kiterjedésben, a mint az a sikeres védekezés érdekében kívánatos lenne, jóllehet hogy a fertőzött községek lakosságának figyelme a védőojtások hasznos és szükséges voltára min­denkor felhiva lesz. Ugy ezen most emiitett, valamint a másik, nem kevésbbé veszedelmes sertésbetegség ter­jesztésében igen nagy szerepük van a vándor­cigányoknak, a kik a dögtereken elásott sertés­hullákat kiássák. Sajnos, a hatóságok csak­nem tehetetlenül állanak e garázdálkodásokkal szemben, mert egyfelől a tetteseket csak a lehető legritkább esetekben sikerült kinyomozni, másfelől pedig a megtorlás az idevonatkozó büntetőhatározatok hiányossága miatt is akadá­lyokba ütközik. Az e tárgyban, vagyis a hulla­lopások megakadályozását célzó büntető határo­zatok megállapítása iránt a földmivelésügyi minis­ter úrhoz már régebben tett felterjesztése még mindig nem nyert elintézést. A lépfene előfor­dulása az esetek túlnyomó többségében alacsony fekvésű, vizallásos, vagy időnként áradásoknak kitett és tapasztalás szerint ép azért a lépfene csiráinak szaporodására igen alkalmas talajú lege­lőkön való fertőzésre volt visszavezethető. A takonykór, a meiy vármegyénkben már évek óla nem fordult elő, 1 lovon lett megállapítva, a mely a jelek szerint már fertőzötten került ide Somogy vármegyéből. Miután a beteg ló a törvény értelmében hatóságilag kiirtatott, más lovakat pedig nem fertőzött meg, a betegség megszűnt. A rühkór szünőben van, az időszak végén már csak 3 község volt fertőzve. Védőojtások 4 községben kisgazdák állatain, továbbá 48 közép- és nagyobb gazdaságban eszközöltettek lépfene, sercegő üszök, sertés­orbánc és sertésvész ellen. Az állatvásárok forgalma augusztus havá­ban és szeptember első felében általában lanyha, itt-ott legfeljebb közepes, azontúl általában közepes, de helyenkint élénk volt. Az állatra­kodó állomások forgalma közepjs volt. Közgazdaság. Az aratási és cséplési munkála­tok bevégeztével, amelyek a gabona késői érése következtében jó későre kinyúltak, a ve­tési munkálatokhoz kellett a gazdáknak fogniok. Az időjárás e^en munkálatokra oly kedvező volt, hogy a vetőmag a legjobban megmun­kált földbe volt elhelyezhető s a vetések korán és szépen egyenleteseu kikeltek ugy, hogy a jövő évi termést illetőleg az ősz elején a leg­szebb reményekre jogosítottak. Azonban saj­nos, a kedvező időjárásban a vetések ellenségei is jobban megtaláltak életföltételeiket és fő­ként a korai vetésekben több helyen nagyobb pusztítást okoztak. Igy Göcsejben a csimaz, más vidékeken pedig részben a csimaz, részben a hesseni légy, részben a gabona-futrinka okoz­tak károkat, amelyek egyes helyeken oly teteme­sek voltak, hogy a vetéseket feiülvetni, vagy ki­szántani 8 a földet újra eivetni kellett. A különben kedvező időjárású ősz lehetővé tette, hogy az állatállomány a réteken és legelő­kön zöld takarmánnyal volt október hó végéig, még november hóban is részben eltariható. Az ily módon nyert takarmánypótlék állatállomá­nyunk teleltetését, általában véve nagyban elősegíti, mégis akadnak egyes vidékek, amelyek ez évben is küzdenek a takarmányhiánnyal. Különösen a megye északi, Vasmegyével hatá­ros részeiben fordul elő ez az eset. A takar­mány- és szalmaszükében szenvedő gazdaságo­kat és vidékeket annyival jobban sújtja ez a csapás, mivel a kormány azon okból, hogy a szárazság-okozta károk szórványosan merül­tek föl, szállítási kedvezményeket nem enge­délyezett s a gazdák, akik e cikkekből pótlásra szorulnak, messze vidékről, drága fuvar mellett kénytelenek födözni szükségletűket. Az őszi termények közül a tengeri termése álialáüospágban jó volt s a répa termése ellen sem lehet kifogást emelni. A burgonya termése azonban a f. év folyamán is uralkodott beteg­ségek következtében oly eltéréseket mutat, hogy^ átlagosságban a legnehezebben határozható meg. Ugyanis egyes helyeken a termés egészen kifo­gástalan úgy minőség, mint mennyiség tekinte­tében, mig más vidékeken minőségileg, másokon pedig minőségileg ée mennyiségileg is kifogásol­ható volt. A szüreteléaek a szőlő rothadása miatt sok helyen korán kezdettek meg és nagyon eltérő eredménnyel nyertek kedvező időjárás mellett befejezést. A korai szedés hátrányosan befolyá­solta a minőséget, amely ott, ahol később szü­reteltek, megközelíti, sőt el is éri a tavalyi jó minőséget. A mennyiséget sok helyen a tavaszi fagy, a kedvezőtlen virágzás, a peronospora pusztítása és ott, ahol későn szüreteltek, a rot­hadás is tetemesen csökkentette ; azonban egyes szőlőhegyeken a termés megközelíti, sőt el is éri a tavalyi termés mennyiségét. Átlag véve a mult évi termésnek mintegy 60—70 százaléka termett csak ez évben, minőségileg pedig 15—20 száza­lékkal visszamaradt a mult évi mögött. A gyümölcsfélékből gesztenyén, mogyorón és dión kivül osak itt-ott termett szilva, baracK, alma és körte. A gabonaárak a lefolyt időszakban kialakultak ; oly mérvű áringadozások, mint amilyenek az aratás és cséplés idejében előfordultak, már nem voltak észlelhetők; az árak a világpiaci szük­ségletnek megfelelőleg szilárd alakulásukat meg is tartják. Az állatárakat illetőleg amennyiben a kedvező őszi időjárás a takarmánytermési viszonyokat javította s amily mérvben kedvezőbbé vált a teleltetés, éppen oly mértékben emelkedtek az állatárak. A takarmánynemüek és erőtakarmányok árai a kedvező őszi időjárás következtében lényegesen visszamentek olyannyira, hogy az ősz folyamáu ugy a szálas, mint az erőtakarmányok olcsóbb­ért voltak beszerezhetők, miut julius, augusztus hónapokban. Az árak általánosságban azért még mindig elég magasak, amit a gabona, szóval a kenyérterméuyek magasabb áralakulásának kell tulajdonítanunk. A must ára a szüret előtt oly alacsony volt, amilyen már évek óta nem volt. Ez a kedvezőtlen áralakulás annál kevésbé indokolt, mert a megye átlagos közép termésével az egész ország gyenge termése áll szembon, amely tényből kifolyólag magasabb árakra van kilátás. Az árak később némileg javultak ugyan, de még mindig nem érték el a megvárható szinvonalat. Több helyről oly irányú panaszok érkeztek, hogy ninos kellő kereslet a borra. Tüzek. A vármegye területén az 1909 évi augusztus 1-étől október hó 31-ig előfordult tüzesetek száma 37 volt, amelyeknél az összes elhamvasztott érték a beterjesztett kimutatások szerint 81831 k képviselt. Biztosítás folytán meg­térül ebből 27095 korona érték s igy a szen­vedett kár 53472 koronára rug. A tüzet, a teljesített vizsgálatok szerint 4 esetben gyermekek játéka, 4 esetben gyújtogatás, 16 esetben gondatlanság, 4 esetben villámosapás okozta; a tüz keletkezésének oka 9 esetben kide­rithetlen maradt. Közrendészet. A személy- és vagyonbiztonság súlyosabb beszámítás alá eső bűncselekmények­kel nem lett megzavarva; a kisebb bűnesetek tettesei pedig legnagyobb részben a csendőrség által kinyomozva és az illetékes hatóságnak fel­jelentve lettek. A m. kir. csendőrség által az elmúlt időszak­ban ember élete elleni bűntettért 23, súlyos testi sértésért 221, hatóság elleni erőszak bűn­tettért 14, lopásért 232, szemérem elleni bűn­tettért 15, csalásért 20 és gy ujtogatásért 72 egyéu lett letartóztatva ; különböző természetű kihágá­sokért pedig 86 tettes lett az illetékes hatósá­goknak följelentve. A vándorcigányok ellen tett hatósági intéz­kedéseket részint a hivatalvizsgálatok alkalmával, részint az előző jelentése szerint elrendelt uj nyilvántartások nyomán ellenőrizte s a szük­ség- ós lehetőséghez képest fejleszteni fogja. E tekintetben megbeszéléseket folytatja a csendőrkerületi parancsnokkal is. Gróf Batthyány Pál bucsuzása. Zalaegerszeg város és az egész vármegye közönsége a szeretetnek és tiszteletnek meg­kapó jeleivel árasztja el a búcsúzó főispánt. Azt hisszük, nem volt még példa arra, hogy egy állásából távozó főispán annyi ováoióban része­sült volna, mint gróf Bttthyány Pál. Levelekkel, üdvözlő sürgönyökkel árasztják el s a küldöttségek, ünnepélyek egymást érik. Mult héten búcsúzott el a vármegyei tiszti­kar is, amelyet Árvay Lajos alispán vezetett a főispán elé. Bejöttek erre az alkalomra a járási főszolgabirák, szolgabirák s több járási orvos. Gróf Batthyány Pál a főispáni lakás termé­ben fogadta a tisztviselőket, akiket mólyen meg­illetett a búcsúzás. Árvay Lajos alispán tolmácsolta a vármegye tisztikarának mélyen érzett szeretetét, tiszteletét és háláját azon jóságos kormányzásért, azon megbecsülésért és elismerésért, amelyben gróf Batthyány Pál főispánságának ideje alatt min­den egyes tisztviselőnek része volt. A távozó főispán további jóindulatába ajánlotta a vár­megye tisztikarát, amelynek szeretete és ragasz­kodása kiséri őt akkor is, amikor diszes állásá­ból távozik. Gróf Batthyány Pál valósággal a könnyekig megindult, amikor maga előtt látta azt a tisz­tikart, amely iránt mindig atyailag érzett s amellyel szemben becsülésének annyi jelét adta. Könny rezgett a szemében, hangja megremegett s alig tudta megindultságát annyira elnyomni, hogy a szivekhez szóló szavakban buo'sut vegyen a tisztikartól. Gróf Batthyány Pál a búcsúzó tisztviselők­höz a következő beszédet intézte : Kedves Barátaim 1 Fogadjátok szivem mélyéből fakadó köszöne­temet szives megjelenéstekért és azokért az érzelmekért, melyeket vezéretek, az alispán ur, annyi melegséggel volt szives kifejezni és tolmá­osolni az imént, — abból az alkalomból, hogy a vármegye főispáni székéből távozom. Nagyon jól esik lelkemnek, hogy kérés nél­kül is összegyűltetek még egyszer körülöttem és hogy az a bajtársi érzület, mely három és fél esztendős főispáni működésem kezdete óta fűzött hozzátok, oly termékeny és meleg viszon­zásra talált nálatok. Mert én kezdettől fogva bajtársaimnak tekin­tettelek benneteket és soha sem kivántam más lenni számatokra, mint bizalmas barátatok ós készséges segítőtársatok. Nagy örömömre szolgál és kedves emlékül viszem magammal magánéletembe, hogy az el­múlt idő mindenben beváltotta azokat a remé­nyeimet és azt a várakozásomat, melyeket az alispán ur által a vármegyeházban történt üdvöz­lésem alkalmával képzettségiekhez, kötelesség­tuelástokhoz és egyéniségtekhez fűztem. Fogadjátok mélyen átérzett hálámat és köszö­netemet azért a támogatásért, melyben műkö­désem alatt részesítettetek, a ragaszkodásnak és a szeretetnek azon jeleiért, melyekkel ugy a múltban, mint most a buosuzás pillanatában el­halmoztatok. Utaink elválnak, — de én a magam részé­ről a közös működés és negyedfélóves érint­kezésünk emlékeit nagy szeretettel őrzöm meg számotokra életem hátralevő részére ós mindig a legnagyobb örömmel ós legmelegebb készség­gel fogok reDdelkezástekre állani, ha bármi tekintetben is szolgálatotokra lehetek. Isten áldjon meg benneteket! A legőszintébb megilletődéssel fogadták a tisztviselők gróf Batthyány Pál buosuzó szavait s ugy érezte mindenki, hogy a ragaszkodás köte­lékei szorosabbra fűződtek ós annak a szívben, lélekben nemes, gondolkodásában és cselekede­teiben igaz férfiúnak távozása pótolhatatlan vesz­teség a tisztviselői karra nézve. » • * Kedden Zalaegerszeg város képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést, tartott s jegyzőkönyvileg adott kifejezést gróf Batthyány Pál iránti hódo­latának és szeretetének. A képviselőtestület a jegyzőkönyvi kivonatot hétfőn délelőtt fogja át­nyújtani. * * * Szerdán fáklyásmenet, szerenád ós bankett volt gróf Batthyány Pál tiszteletére. A fáklyás­menet 6 órakor indult el az ipartestület házá­tól s mire a vármegyeházig ért, ezrekre szapo­rodott az éljenző tömeg. A vármegyeház előtt nem lehetett mozogni, ugy ellepte a teret a sokaság, amely szűnni nem akaró óijenzéssel fogadta az ablakban meg­jelenő főispánt. A Dalkör — Kuruoz János vezetése alatt —

Next

/
Oldalképek
Tartalom