Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-18 / 29. szám

XXVIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1909. jullus 18 29. szám. Előfizetési dl]: Kgész évre 10 ti — f. Fél évre . . 5 K — f Negyed évre. 2 K 50 f Kgyes szára ára 20 tiüér Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A hétről. A trónörökös Romániában vizitelt s ezt a látogatást természetesen fel kellett használni arra, hogy jeles szomszédaink Ausztria iránt érzett nagy szimpátiájuknak kifejezést adjanak. Mert az uralkodóknak és trónörökösöknek idegen udvaroknál való látogatásai nem egyszerű udvariassági tények, hanem mindig van valami politikai vonatkozásuk is. Illendő tehát, hogy ne csak a vendéglátó udvar ünnepeljen, hanem részt kérjen a demonstrációból a nemzet is. A románok fellobogózták a várost, csaptak Sinajában nagy parádét, mert Ők végtelen nagy tisztelői a Habsburg háznak és Ausztriának. Nem feledkeztek azonban meg a nagy lelkesedésben arról, hogy a magyarokat nem szeretik és rendeztek egy kis zászlóbotrányt. Letépték a magyar trikolórt és belekiabálták a nagy éljenriadalba, hogy vesszenek a magyarok. A zászlótépést és a magyarok elleni tüntetést sokféle verzióban tárgyalták. Hivatalosan letagadták, majd részben beismerték, éretlen tacskók által véghezvitt csinynek deklarálták, diplomáciai izengetés tárgyává is tették s végre ad acta helyezték. A hét elején a verebek is erről csiripeltek, a hét végén pedig már alig beszélt róla valaki. Mert hát a magyar nemzeten esett sérelmeket az osztrák diplomacia nem szokta valami erélyesen megtorolni. Hiszen nem is volna épen szükséges, hogy néhány oláh tacskó miatt nemzetközi konfliktusok keletkezzenek. Az is meglehet, hogy a román hivatalos cáfolat megfelel a valóságnak és csak az utcai csőcselék ragadtatta magát a tüntetésre és abban a román intelligenciának része nincs. Azt azonban már joggal elvárhatja a magyarnemzet, hogy tekintélyének ilyetén meghurcolásáért a szomszéd állam, amely annyira hangsúlyozta a jó egyetértést és békességet, elégtételt adjon s azt a piszkolódást, amely ellenünk folyik, elhallgattassa a monarkia diplomáciája, amely épugy a miénk, mint Ausztriáé. Az esetnek tanulsága is van, amelyet akarva nem akarva le kell vonnia a magyar j nemzetnek. Akár éretlen tacskók, akár a csőcselék ordított a magyarok ellen és tépte le a nemzet jelvényét, az otromba csiny mégis jellemző tünete annak a gyűlöletnek, amely a szomszédból felénk üvölt. Az a tény pedig, hogy a trónörökös fogadtatásának ünnepi zajába keveredett bele ez a dissonáns hang és hogy a mikor a magyarokat gyalázta a tömeg, ugyanakkor, kirivó ellentét gyanánt, Ausztriát torkaszakadtából éltette, azt bizonyítja, hogy a gyűlölet forrása itt fakad, a monarkia határain belül s innét viszik ki Romániába. " Romániában ma nagyon divatos jelszó a népszabadság. A művelt, tanult intelligencia nyugateurópai eszmékért lelkesedik. Az ország a nyugati kulturállamok közé sorozza magát. És mégis Ausztriát élteti, amely a népszabadságnak mindig ellensége volt; amely központosító törekvéseknek népeket dobott áldozatul és zsarnokok intésére nemzeteket vert rabigába. Ausztriával rokonszenvez egy szabad nép s a magyarok • vesztét kivánja Románia! Pedig csak a • multak könyveit kellene felütniök s eló'tJ tük állna az a kép, amely megmutatná nekik: mi lenne a szabad Romániából akkor, ha Magyarország elveszne; ha a magyar nemzet vak eszközévé válna Ausztriának s nem állna ellen az összbirodalmi törekvéseknek. A szabadságot szerető kisebb nemzeteknek az az átkuk, hogy egymást marják, egymás ellen gyűlölködnek. A háttérben pedig ott leselkednek a világbirodalmakat építő nagy népek, hogy alkalmas pillanatban felszivhassák vagy elnyomhassák a gyengébbeket, a kisebbeket. Románia Ausztriával is szövetkeznék a magyarok ellen, mert koncot les és mert gyűlöl bennünket. De egészen bizonyos, hogy a szövetkezést Románia bánná meg, mert Ausztria még eddig a népek szabadságáért, jó szomszédságért, barátainak érdekeiért áldozatokat nem hozott. Ha arról volna szó, hogy a magyarországi románokat elnémetesítsék, Ausztria majd könnyebben elbánna velük, mint a magyar állam. Hogy a magyar nemzet elleni sérelemért elégtételt nem kapunk, az előrelátható. Hiszen a trónörököst, mint osztrák főherceget és mint az osztrák trón várományosát eléggé ünnepelték. Hogy a magyarokra haragusznak az érdemes oláhok, arról a magyarok tehetnek. így gondolkodik a közös diplomácia és az udvar. Sőt talán amúgy titokban sok nagy úr a markába is nevet, amint Lueger szivéhez szorítja a Popovici-féle alakokat. Igaz, hogy kisütötték, miszerint az a Popovici, akit a trónörökös kitüntető szívességgel fogadoit, neui ugyanazonos azon Popoviciaki Magyarországot fel szeretné osztani s piszkos röpiratáért a magyar bíróságok elitélték; de hát nem lehetetlen, hogy ez is csak amolyan hivatalos cáfolat, amelyet nem muszáj feltétlenül elhinni. Külföldi lapokban azt a hírt terjesztették, hogy a trónörökös nyilatkozatot is tett a magyarországi románok helyzetéről. Azt mondta volna, hogy a szolgabirák és a csendőrök tartották vissza a népet, nehogy közelébe férkőzhessen; de a románok csak bízzanak törhetetlenül az uralkodó házban és meg fogják kapni az igazukat. Magyarországon természetesen nem akadt ember, aki ezt elhitte volna. Azt azonban nincs okunk kétségbevonni, hogy a románságban a bizalmatlanságot s a magyarok elleni gyűlöletet ilyenforma biztatásokkal erősítgetik azok, akik ellenségei a magyar nemzeti állam kiépítésének. Azt is elhisszük, hogy a szolgabiró nem valami népszerű alak Bécsben, mert benne látják a vármegye jogainak egyik letéteményet

használják a hölgyek előszeretettel a zsírtalan Ibolya Krémet? Mert teljesen ártalmatlan s kiváló hatású. Eltávolítja a szeplőt, pattanást és már rövid ideig tartó használat után üdévé, finommá teszi a bőrt. Kapható: Kocsuba Emil gyógyszertárában Zalaegerszegen. atüSSsracünlv Mai sjutanintk 14 ©Ktíal