Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-31 / 44. szám

512 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 1909 október 3. csendesen lapulnak, a szemforgatók alakoskodnak és ijesztgetik a nemzetet. És amig a Góliát testű hatalmas többség erejének tudatában is tehetetlenül kénytelen nézni, hogyan határoznak rólunk — nélkülünk, addig a hatvanhetes kisebbség akarata érvényesül, mert a Góliátot egyetlen parittyakó': a királyi vető leüti a lábáról. Ez a szerencsétlen helyzet pedig nagy kárára van a nemzeti önbizalomnak. Pokolba a szürke emberekkel és a megalkuvással. Tiszta vizet akarunk látni a pohárban. Türelmetlen és izgatott ma már ebben az országban mindenki. Fellázadnak a parányok is és egyszer csak követelni fogják a helyzet végleges tisztázását. Bűn és árulás ma minden ingadozás. Árulás a legkisebb emberek részéró'l is. Aki nem vall szint, aki leselkedik és kételkedik, aki nem akar vagy nem mer nyiltan szembeszállani — akár a magas politikában, akár a legkisebb körben — a nemzeti akaratot megbénító hatalommal, az aláássa a nemzeti lép alapját : az önbizalmat. Az alsólendvai népgyűlés. Feltétlen diosérettel kell adóznunk a megyei függetlenségi párt vezetőségének azért, hogy a megye minden választó kerületében felvilágosítja a népet a mai politikai helyzetről és főként az előtérbe nyomult önálló magyar nemzeti bank fontosságáról. : Leginkább meglátszott eddig az alsólendvai ' népgyűlésen ennek szükségessége. A r.ép nagy többsége a néppárti tanoktól eltántorítva, nem ! tud felemelkedni addig az igazságig a mit a nemzet j vezére hirdet, hogy a mai politikai helyzet egyet- j len kibontakozó mozzanata osak az lehet, ha j gazdzsági vívmányokat érünk el. Le kell térnünk az örökös gravamen politikáról, gazdasági ; téren kell haladnunk, hogy megdöothessük Ausztria híres elvét, a mely az országot koldussá akarja tenni, hogy vele szabadon rendelkezhessék. A magyar népet sajnos a gazdasági téren való előre haladás nem érdekli. Nevelni kell a nemzetet arra, hogy súlyt fektessen olyan politikára, a mely nemcsak a külsőségekben akarja a nemzet létét kifejezésre juttatni, hanem egy erőteljes, gazdag Magyarországot akar alkotni, hatalmas államot, a melyet nem dirigálhat pénzügyi téren senki, a mely a saját iábán állva hátraszoríthatja Ausztriát. A megyei függetlenségi párt jelenlegi dicséretes akciója a nemzet felvilágosítása. Egy kis érdeklődést akar a népbe beleoltani a közgazdasági kérdések iránt. Hisszük, hogy sikerül elérni azt, a mit feladatul tűzött ki. A zalai nép nagy többsége tudatára ébred annak, hogy j a gazdasági téren való előrehaladás pártoktól független, a nemzet jövőjét érdeklő olyan kérdés, a mellyel mindenkinek kell foglalkozni, a ki a nemzet jövendő létét szivén hordja. A alsólendvai népgyűlés nemcsak ebből a szempontból volt érd tkes. Nemcsak azt figyelhettük meg, hogy a gazdasági kérdés kezdi érdekelni Zala népét, hanem láthattuk azt is, hogy a néppárti tanoktól félrevezetett nép a függetlenségi elveknek hogyan hódol be. Érdekes volt látni azt az egy tömegben álló száz, százötven néppárti hangos magyart, a ki eleinte hallani sem akart hazájának önállóságáról, a ki a felekezeti izgatástól felhevítve hangos ellentmondásba bocsátkozott mindenkor, ha a néppártról volt szó. Fokról—fokra, lépésről—lépésre kellett bevenni ennek a kis osoportnak szivét, lelkét,. Persze ez nehezen ment, de mégis sikerült. A gyűlés végén nemcsak teljesen elhallgatott a néppárt, hanem már később maga kezdte kiáltozni, hogy halljuk a szónokot. Ha visszagondolunk erre a népgyűlésre, ha emlékünkbe idézzük annak lefolyását, lehetetlen, kogy jóleső érzéssel ne állapíthassuk meg azt a tényt, hogy a népgyűlés szónokai a néppárti hallgatóságot lefegyverezték. Az érvek súlya, a függetlenségi eszmék diadalmas hatása alatt az a néppárti kis csoport, a mely eleinte olyan hangos volt, elhallgatott és komoly megfontolással arcukon elvonultak haza, hogy tovább hirdessék azokat az elveket, amelyek az ő szivükön az nap diadalt arattak. Nagy lépéssel haladt evvci a népgyüléssel az alsólendvai kezületben a függetlenségi párt. A talaj kész, osak tovább kell szervezni ezt a kerületet és hisszük, hogy a legközelebbi választáson az eredmény nem lesz kétséges. A gyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő : Lobogó diszt öltött már a népgyűlést megelőző nap Alsólendva, A készülődés, az ünneplő ruhába öltözött emberek sokasága jelezte, milv fontosságot tulajdonit a város közönsége annak, hogy a siker méltó legyen. A képviselők, a főispáu és kíséretének fogadtatása fényes volt. Lovusbauderium, feherbe öltözött leánykák várták a képviselőket és mikor a vonat, amelyen gróf Batthyány József, Csizmazia Endre, Dobrovics Milán és Markos Gyula képviselők megérkeztek, berobogott, a nagy számban összegyűlt rendezőség és polgárság hangosan adott kifejezést érzelmeinek, a lelkesültség pedig a a legmagasabb fokra hágott, midőn vármegyénk népszerű és lelkes főispánja nejével és kíséretével együtt a vonatról leszállott. A főispánt Dr Józsa Fábián üdvözölte lelkes hangon, igaz érzelemmel. Elmondta, mily fontos érdeke a magyarságnak, hogy ezt a határszéli kerületet meghódítsuk a fü 'getlenségi eszméknek, hogy az a fényes lobogó, amelyet vármegyénk hazafias főispánja olyan magasan lobogtat, a legközelebbi választáson diadalt arasson. Majd megindult a menet. Elől a lovas bauderium, utáua a tűzoltó testület, a fehérruhás leányok, majd a vendégeket vivő hosszú kocsisor, a melynek eleje már a Korona vendéglőig ért, mikor az utolsó kocsi elindult. A népgyűlésen a kanizsai választó kerületet Dr Híjdu Gyula, a nagykanizsai függetlenségi párt elnöke s Ujváry Géza képviselték ; képviselve volt azonkívül a zalaegerszegi, a letenyei, a novai és a szombathelyi függetlenségi párt. Körülbelül 3 ezer ember előtt nyitotta meg a gyűlést Isoó Ferenc, mint az alsólendvai függetlenségi párt elnöke. Egy nt-gyed óra múlva már mintegy ötezer ember hallgatta és fogadta el egyhangúlag a következő határozati javaslatot, a melyet Teke Dénes olvasott fel : » Az alsólendvai választókerület magyar-, vendés horvátajku választópolgárainak minden rétege nyelv és érzelembeli különbség nélkül, egyértelmüleg ellene van a közös Osztrák-Magyar Jegybank által eddig élvezett szabadalom meghosszabbításának és kívánja egyrészről az önálló magyar nemzeti jegybanknak 1911. évbeni felállítását ; másrészről az Ausztriával közös vámterület megszüntetését és a külön vámterületnek 1917. évben történendő megvalósítását. Jelen népgyűlési határozatnak tiszteletteljes felterjesztése utján azért fordul ezen választókerület közönsége bizalommal az országos függetlenségi és 48-as párt központi vezetőségéhez, hogy a magyar nemzeti állam kiépítésének — Hát itt vagyok — riasztja meg az álmodozót Gelb ur. Csak azt akartam mondani, hogy jól tenné, ha meglátogatná a fiát. Az asszony tágranyilt szemekkel bámulja Gelbet. Nem tudja bizonyosan, jól hallott-e? Ő beszél igy, aki mindig ellenkezett. És miért mondja igy ?! Megrohanták a gondolatok és nem tudott kiokosodni. Csak a zavara növekedett. — De hát a költség ... a betegség . . . meg eféle . . . motyogta szepegve ós rámeredt Gelb úrra olyan formán, mintha most látná életében először. ; — Ne tartson semmitől. Én tudom, hogy mit beszélek. Kaptam egy nagy rendelést. Finom, szép munka és sok. Meg nagyon jól fizet. Maga kapja ezt a munkát Boboláné. Nem sietős, ráér vele, de azért itt van egy kis előleg, amivel felutazhat a fiához. Boboláné még mindig nem érti. Zavaros tekintettel bámulja Gelbet, akit még sohasem látott ilyen tréfásnak. Csak mikor amaz gyöngéd erőszakkal nyomja tenyerébe a pénzt, akkor nyer szabad folyást a bensejében kavargó indulat. Ha Gelb el nem kapja a kezét, csókokkal halmozná el. Hogy az ő édes, egyetlen fiát meglepheti, láthatja. Most már csak ez tartja fogva az eszét. Izgatott sietséggel kapkodja össze a holmiját és fut haza csomagolni. A vonat megérkezett. Boboláné gyámoltalanul forgolódik a pályaudvarban. Azt hitte, a szive j majd odavezeti a fiához, most meg azt sem tudja, j merre induljon. Nagy megerőltetésébe kerül, mig letudja küzdeni félénkségét és megszólít j valakit útbaigazításért. Aztán neki indul mohó sietséggel. Erősen t sötétedik és ő azt sem tudja, közel van-e, mesz- ; sze ven-e a céltól? Most már mégis valamivel több bátorsága van és meg-megkérdi, jó helyen ! jár-e? Igen, jó helyen jár. Már célnál is van. A i harmadik emeleten lakik az ő fia. Neki ira- ! módik fiatalos hévvel a kanyargó lépcsőknek s ' mire felér a harm ,dik emeltre, elfullad a iéíekzete s szédülten keil megkapaszkodnia. A szómben lévő ajtón hófehér névjegy villog eléje. Ez vonzza varázserővel a tekintetét, elfeledteti vele j a rettentő fáradságot. Odatipeg közel és olvassa : ! Bobola Árpád egyet, hallgató. Tehát mégis jó helyen jár. A s/.ive ugy ver az örömteljes izgalomtól, hogy idő kell, mig lecsillapodik. Vájjon itthon van e? És mit csinál? Megjött rá mindjárt a válasz. Ijedten kapja fai a fejét. Talán mégis tévedett. Újból elolvassa a névjegyet. Tisztán és olvashatóan áll ott a Bobold Árpád ueve. Nem, nem tévedett. Révedezve áll, mintha gyökeret vertek volna a lábai. Lehetséges vol- j na?I Az ő szelidlelkü, jó diák fia mulatozik? Tévedés lesz a dologban. Hiszen azt irta, hogy egy kis sétára sem jut ideje, meg aztán annyi pénze sem jut, hogy egyszer-másszor a kávéházba járjon. Igen. Igen, bizonyára tévedés lesz, akárhogyan, de tévedés . . . — Éljen Árpád, a kedves házigazda 1 cáfolják meg odabenn a szegény asszony jóakaratú foltevését, amellyel önmagát akarja megnyugtatni. Aztán csengnek a poharak újból. Boboláné a szivéhez szorítja a kezét. Eszébe jut a Gelb ur szokatlan, furcsa beszéde. Szeretne berohanni, de mintha valami láthatatlan erő egy holybe szögezte volna. Egyszerre beleszökik a vér elfehéredett arcába. A fia hangját hallja. Elfelejt egyszeribe minden keserűséget, uz öröm, a végnélküli anyai szeretet kerekedik felül. Hiszen az Árpád fiu beszól. Visszafojtott lélegzettel lesi a szót. — Köszönöm barátaim ! — mondja Bobola Árpád s csapongó jókedv vibrál a hangjában — köszöuöm ;;z ünneplést, de hát ne engem, hanem az ón édes jó anyámat éltessétek, mert hiszen ő küldi a sok pénzt — könyvekre . . , Harsány kacagásba ful benn a szó és hevesen verődnek össze a poharak, da Boboláné ezt már nem is hallja. Mint a kaszával suhintott buza, ugy bukik szótlanul az ajtóküszöbre. Hatos Tivadar.