Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-03 / 40. szám

1909 október 3. >Zalamegye, Zalavármegyei Hitla,p« 9 birtokaikat gyarapithatták, hogy őket miudehhez a takarékpénztárak által nyújtott segítség juttatta el. El nem vitatható tény az, hogy sem a kereskedők, sem az iparosok, ipari vagy kereskedelmi célokra olcsó és könnyű hitelhez egyáltalán nem juthatnak. Ipari vagy kereskedelmi célt szolgáló olcsóbb és könnyebb hitelhez ők sem juthatnak, mint bárki más. Haladást, olyat, amely a sok számú takarékpénztár jótevő működésének leDne tulajdonítható, nem tapasztalhatunk. De sokat vitatható és be nem bizonyított tény az is, hogy a kisbirtokosok fentebb jeleztem helyzetét is a takarékpénztárak által nyújtót hitelnek, az uralkodó rendszer szerint nyújtott hitelnek köszönheti-e valójában, vagy másutt kell ennek az okát keresni. Két dologra kell, mint siinptomátikus jelenségre, a tisztelt képviselőtestület figyelmét ráterelnem. Az egyik az a járványszerüen fellépett változás, amely Szepetk, Ordöghenye, Sándorháza, Hetés, Söjtör, Vitenyéd községekben nyargalt végig egy időben azzal a hatással, mint a pusztító kolera, amely egymásután a legjobb gazdákat semmisítette meg. A másik az, hogy a legolcsóbb kölcsönökkel nem is a zalaegerszegi takarékpénztárak, hanem a kőszegi, a pinkafői, a szentgotthárdi s a veszprémi takarékpénztárak látják el a z ilaegerszegi takarékpénztárak közönségét. Igen természetes oka van annak, hogy a h ''ybeli takarékpénztárak még kísérletet sem tesznek arra, hogy kiszorítsák ezeket a kisebb kamatban, de nagyban mfíki'dő vidéki p ;izintézeteket az ő működésük körzetükből, v 'gy hogy tel vegyék velük a versenyt. Ez az ok mindenütt kereshető, csak nem a pénz szűkében. Azt, hogy van verseny a helybeli takarékpénztárak között, lehetetlenség letagadni; van verseny, csakhogy abban, hogy melyik tud a részvényeseinek több osztalékot juttatni. Ezeket nem ellenséges indulat mondatja velem ; nincsenek okaim a személyes ellenszenves hangra. Az igazságot akarom a megfelelő világításban bemutatni, hogy azok, akiknek látó szeme van, lássák meg a valóságot ugy, amint az cifraság nélkül előttünk áll. A takarékpénztári részvényesnek tökéletes igazsága van ; ő a tőkéjét jó üzletbe akarta burházni s ez sikerült neki. Ez az ő privát haszna s ő azt teljes joggal várhatja s használhatja. Mélyebben fekvő okát ennek abban a sajátságos tünetben lehet megtalálni, amely a magyarországi ipari és kereskedelmi viszouyokat jellemzi. Ipar és kereskedelem alig van; gyáriparunk nincs. Az iparos és kereskedő, bármilyen nagyszabású ipart űz, vagy kereskedést folytat, tekintély nélkül, sokszor a megvetéssel, a gyanusitások légiójával küzdve, társadalmilag hátraszorul. Annak a nagy tőkésnek, vagy nagy birtokosnak, akinek igazi hivatása lenne ezeken a bajokon segíteni, Magyarország gyáriparát s kereskedelmét fellendíteni, többszörös oka van arra, hogy vagyonát no fektesse gyári vagy üzleti célokat szolgáló vállalatokba. A egyik az, hogy nem osztozkodik az iparosok és a kereskedők közös sorsában, a társadalmi alább rendeltségnek a »magasabb« fokon álló részéről való éreztetésében. A másik az, hogy aki a péuzét jól jövedelmező, bármilyen kamatlábbal dolgozó takarékpénztár részvényeibe fekteti be, azt a társadalom nem degradálja kereskedővé s mitssrn veszít társadalmi állásának a hasznaiból. Végül kinek lenne kedve minálunk a vagyonát iparvállalatba beruházni, mikor ahhoz szakismeret, rátermettség, ügyesség, szorgalom és munka szükséges, jövedelmezősége ha nem is kétséges, de sokszor megsem közelíti a takarékpénztárak nyújtotta hasznokat, aholott is ezek minden munka s a legcsekélyebb fejtörés nélkül adják a busás kamatokat. Ismétlem, ez a részvényeseknek jogos magán érdeke; de aztán nincs is semmiféle összefüggésben a köznek érdekeivel. Elsem képzelhető lehetőség, hogy a köznek hasznára legyen az, hogy a részvényes a jó üzletbe fektetett tőkéjének 15—25—5t)°/

0-át nyeri. Ez az állapot nem is tog megváltozni mindaddig, amíg oly nagy mennyiségben fel nem szaporodnak a pénzintézetek, hogy azok érték papírjait megvásárolni többé nem lesz oly jó üzlet. Akkor majd inkább fognak arra gondolni a pénzes emberek, hogy mégis csak okosabb dolog a tőkéjüket valamiféle gyári vállalatba beruházni. Találóan jegyzi meg Udvardy Vince képviselő ur a fent idéztem munkálatában, hogy Zalaegerszegen a lefolyt 10—15 év alatt a régi megszilárdult takarékpénztár mellett másik két takarékpénztár és egy önsegélyző egylet alakult, és daoára annak, hogy ez alatt az idő alatt vidékenkint, gomba módra létesültek a takarékpénztárak, mégis nemcsak hogy nem fogyott, de sőt az utolsó évben is jelentékenyen szaporodott a régi takarékpénztár pénztári forgalma, betét állománya és évi nyeresége, s emellett n gyon szép eredményt mutat fel a többi uj intézet is. Eunek az állításomnak igaz voltáról mindenki meggyőződést szerezhet a Zalaegerszegen és a közel szomszédságban létesült takarékpénztárak évi mérlegeibe való betekintés által. Emellett senki nem tudja, oem is mondhatja, hogy a takarékpénztárak szaporodása bármilyen mértékben akár a hitel nyújtás, akár a hitel nyerés tekintetében a könnyelműséget szolgálta volna. Inkább lehetne az ellenkezőjéről beszélni. Sok péuzintézet nagyobb lelkiismeretességet kénytelen kifejteni a hitelkérőkkel szemben, mert kellő óvatosság nélkül alig kerülheti ki a tömeges vesztességeket. Egy legújabb takarékpénztár nemcsak a régi, de az uj takarékpénztár tisztviselőit is fokozottabb lelkiismeretességre s óvatosságra fogja serkenteni a hitel megajánlásánál, egyrészt a pénzintézet érdekében, másrészt a saját jóvoltáért, mert ezt felelősségének érzetében tenni kötelessége és a községi takarékpénztár vezető embereit az üzlet kötésekkel természetszerűen együttjáró spekulatív kockáztatás már csak azért sem fogja vezethetni, mivel nem részvényes s igy a nagyobb nyereség gondolata semmi képen őt nem csábithatja: inkább rémitheti őt a veszteség okozásáért a számonkérő községi közgyűlés határozata. A könnyelmű üzleteket egyébként sem jellemzi az olcsó kamat'áb. A községi takarékpénztárnak egyik legfőbb kötelessége, hogy olcsóbb kamatláb mellett működjék. Ilyképen nem is lesz szüksége arra, hogy könnyelmű üzleteket kössön. A már fentálló takarékpénztárak elég virágzó helyzete nem azt árulja el, hogy a számuk túlságos nagy. Ezt inkább a részvények értékében való visszaesés, s a kisebb osztalék bizonyíthatná, amiről ez idő szerint beszélni sem lehet. E nélkül pedig ma meghatározni nem lehet azt a mértékel, aminek a segítségével biztossággal meg lehetne állapítani, hogy egy uj takarékpénztár, egy hivatása magaslatára emelkedő, egy ősziutén a közhaszonra létesülő takarékpénztár felállítása szükségtelen, vagy veszedelmes. Elvégre remélhető, hogy egyszer csak Zalaegerszegre és vidékére jobb napok virradnak, hogy ipara és kereskedelme virágzásnak indul; hogy gazdasági élete fellendül, és azt, amit egyik másik péuzintézet az uj takarékpénztár révén elveszít, azt a forgalom növekedése révén fogja megszerezni. Lehet tehát azt állítani, hogy az uj takarékpénztár veszedelm e; de észszerű okokkal ezt az állítást támogatni nem lehet, aki azt, mondja az a maga, —mondjuk,—jogos érdekét előbbre valónak tartja, mint a város szintén nem jogellenes érdekét s ez legelső sorban abból áll, hogy a város mizárebilis állapoton segíteni szükséges. Eddigi okfejtésem eredményeként tehát azzal az első indítvánnyal állok a tisztelt képviselőtestület elé, hogy 1) határozza el a községi takarékpénztár létesítését. Minthogy ezek szerint nem rejt magában veszedelmet senkire a takarékpénztár felállítása és más mód nem áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a várost az ő nagy bajaitól kisegítsük, nincs más hátra, mint ennek az indítványnak az elfogadása. Az a kérdés merül itt fel, hogy a létesítés mivel és miként Eszközöltessék. A felelet egészen közel fekvő példákból kapható; a részvénytársaságokat képező pénzintézetek alakulási módjából. A részvényes a takarékpénztár létesítése céljából részvény tőkét fizet be abban a reményben, hogy annak tisztességes kamatai részére biztosítva vannak. A községi takarékpénztár természete kizárja azt az alakulási módozatot, mint a részvénytársaságoké s ellent mond ennek az a cél, hogy a tiszta nyereség ne a részvényeseknek, hanem a város egész közönségének javára essék. A községi takarékpénztár létesítéséhez tehát szintén szükséges az alaptőke, áp ugy, mint a részvényesek alkotta takarékpénztáraknál, csakhogy az alaptőkét részvénytársulatoknál a részvényesek adják össza a maguk hasznára, a községi takarékpénztáraknál pedig a város közönsége a város hasznára. Tudok esetet arra is, hogy a város lelkes polgársága — ez nem Magyarországon esett meg, — önkéntes adakozásból hordta össze a községi takarékpénztár alaptőkéjét, de erre mi nem számithatunk, amint hogy példát erre itthon egyáltalán, a külföldön is nagyon keveset ismerek. A hazai példákon okulva előterjesztem második, ezzel kapcsolatban a harmadik és negyedik indítványomat: 2. Határozza el a képviselőtestület, hogy a községi takarékpénztár létesítése céljából 200.000 koronát ad az alaptőkére. 3. Határozza el a képviselőtestület, hogy a város kezelésében levő összes készpénz alapokat, beleértve az árva alapokat is, a létesítendő községi takarékpénztárba helyezi el. 4. Határozza el végül, hogy az alaptőke megalkotása céljából s a végből, hogy a város által kezelt alapok készpénzei a községi takarékpénztárban legyenek elhelyezhetők, 300.000 kor. kölcsönt vesz fel, amelyből 200.000 koronát a községi takarékpénztár alaptőkéjére a községi takarékpénztárnak ad. Mig a többivel megfizeti az alapoknak járó tartozását. Veszedelmesnek látszó Kísérlet — amely érdemes a megfontolásra. Szörnyűséges gondolatnak tűnik fel az, hogy a város mostoha körülményei között 30.0000 korona kölcsön kamataival terhelje meg évi budgetjét, holott a pótadója hamarosan eléri a 120—130 percentet. (Folyt, köv.) Piaczi áraink alegnt0lsóheti¥ásá/0D 50 kilogrammonkint búza rozs árpa zab tengeri minőség szerint Kíir.-t«l Kor.-tg 13-— —.— 8-50 —•— 7.— —•— 7-— —•— 7.75 —•— Felelős szerkesztő: Dr Gsák Károly. Laptulajdonosok: Dr Gsák Károly és Udvardy Ignácz AKI BÚTORT Budapesten akar vásárolni, saját érdekében cselekszik, ha vásárlás előtt megtekinti a „BUDAPESTI ASZTALOS IPARTESTÜLET" védnöksége alatt álló Bútorcsarnok és hitelszövetkezet árucsarnokait, melyek a következő helyeken vannak: VIII., iózsef-körut 28. szám. (Bérkocsis-utca sarkán.) iV., Ferenciek-tere 1. sz. (a királyi bérpalotában). Ezen szövetkezet az „Országos Központi Hitelszövetkezet" tagja s ennek felügyelete alatt áll. Vásárlási kényszer teljesen kizárva. Stílszerű, modern berendezések. Szavatosság az áru minőségeért. Jutányos árak! Az árucsarnokba kizárólag elsőrangú budapesti asztalosok és kárpitosok dolgoznak.