Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-03 / 40. szám

1909 október 3. • Zalamegye, Zalavármegyeí Hirlap Vájjon nem lehet, ha mfír a létszám leszállítást nem kélhetjük, legalább az időt megrövidíteni ? 1 S ez az a pout, amely legtöbb vita tárgyát képezte. Természetesen miudenkor a szakkörök vitatták a hosszabb idő szükségességét a polgári elem érveivel szemben. De végtére mégis megállapodásra jutottak, hogy két esztendő épen elégséges arra, hogy a legénységet teljeseo kiképezzék a haditudományok miuden osalafíntájában j s hogy két esztendő alatt minden egyes kato- ' nát betaníthatunk arra, hogy még a khinai nyelvű kommandókra is ugy forduljon, perdüljön, mint az orsó s lépéseit kivágja, hogy beléremegjen a parlag. Tehát a háromesztendei szolgálatot két esztendőre redukálhatják. A polgári vélemény tehát diadalmaskodott. Igen ám, de itt megint a katonai érvek győzedelmeskednek. Ha a bárom esztendei szolgálatot két esztenelőre szállítják le, akkor, hogy a jelenlegi létszám fentartassék, szükséges, hogy az évenként sorozandók száma emeltessék. Ugy, hogy végeredményben, ha egyesek rövidebb ideig szolgálnak, a nemzeti erő épen oly arányban pocsékolódnék, mert akkor többnek kellene szolgálnia, mint mostanában. Az egyének szempontjából tehát a kétéves szolgálat határozottan kedvezőbb lenne, mert egy esztendőt éle'éből, vagyonának parlagon hevertetéséből, erejéből megtakaritana, de a nemzet szempontjából, a munkaerők parlagon hagyásával, teljesen mindegy lenne. Mégis a két esztendei szolgálat mellett állunk. Ha már okvetlenül szolgálni kell, röv'ditsük meg azt az időt, amelyben ha fegyelmet, rendet s egészséget el is sajátítanak s nyernek, mégis végeredményben teljesen ingyen töltenek el fiaink. A két esztendős szolgálat már sok államban vezetődött be s egyetlen ország tűrőképességén sem ejtett csorbát. Az uj reformok legelsője ugy is e téren fog mozogni s rövid idő múlva még a katouai népdalokat is meg kell változtatni s a három esztendő helyébe a két esztendő teendő. Isten adja, hogy e hathatós reform mielőbb, mindnyájunk élénk örömére a megvalósulás stádiumába lépjen. Az önálló bankért. A zalavármegyei függetlenségi- és 48-as párt által megindított akció első nagyfontosságú eseménye volt a nagykanizsai népgyűlés, amely • impozánsan, méltóságteljesen, lelkes hangulatban zajlott le a mult vasárnap. A gyűlés ugy méreteiben, mint minden egyes részletében méltó volt ahhoz a nagy célhoz, amelyet előbbre vinni kivánt. A vármegyei függetlenségi párt büszke lehet a sikeire s joggal hivatkozhaiik arra, hogy a kibontott zászló alá napról napra többen sorakoznak azok közül, akik előbb más politikai pártokhoz tartoztak. Az a siker, amely a függetlenségi párt akcióját kíséri, az a lelkesedés, amellyel a függetlenségi párt törekvéseit mindenütt fogadják, azt bizonyiija, hogy széles e hazában elérkezettnek látják a radikálisabb irányú nemzeti politikához való csatlakozás idejét. Erre intenek bennünket a napi politika eseményei, a bécsi hangok, amelyek immár önrendelkezési jogunkat is kétségbe vonják. Az intelmet meg kell érteni, ha végre valahára rá akarunk térni arra az útra, amely a nemzet felszabadulásához vezet. Akiben igaz magyar szív dobog, az meg is érti követi. Fájdalom, még mindig nagyon sokan vannak, akik — várnak. A függetlenségi párthoz való csatlakozás ezekben a válságos időkben persze kockázattal jár; az önálló bank követelése esetleg nagy küzdelmekre vezet. Ettől a kockázattól és küzdelemtől tartózkodnak a makacs opportunisták, a tunya lelkek, akik messziről nézik a titáni erőfeszítést. Ezeknek esak az eredmény kell; a muuka és küzdelem nem kenyerük. A szürke emberek tömege, a csendesen várakozók fölényesen szemlélik a politikai mozgalmakat, amelyekből részt kellene kérni miuden magyar embernek, mert ez a nemzet nem nélkülözheti egyetlen fiának az erejét sem. Nem gondolják ineg a leselkedők és közönyösek, hogy a nagy eredmények csak ugy következhetnek el, ha nemcsak a közös eszmények lelki kultuszában, hanem ott is együtt vagyunk, ahol az eszméket nirdetik. Nem elég a hit, bizonyságot kell arról tenni a templomban is. Láttuk Nagykanizsán az impozáns, lelkesülő tömeget, amely szavazó polgárokból, az intelligenciához tartozó elemekből, kereskedőkből, iparosokból, földművesekből több ezer embert foglalt magában. De sok, nagyon sok ember hiányzott onnét, akinek ott kellett volna lennie. A függetlenségi párt tagjai, a nemzeti célokért hevülő férfiak ők, de túlságosan szeretik a kényelmet és óvatosuk. Azt a bizonyos hátsó ajtót keresik, amelyen keresztül újra vissza lehet bújni a megalkuvás mezejére. Láttuk a hivek ezreit, de megláttuk a távollevőket is. Akik a kávéházban, magán társaságban, a vármegyén mind hű és igaz hazafiak, de nem akarnak kiállani a piacra példát adni, vezetni, lelkesedni, küzdelmet hirdetni. Ha elkövetkezik a nemzet küzdelmeinek egy ujabb, megpróbáltatásokkal teljes korszakra vajon hányan esnek át ezek közül a rostán ' mennyi marad a tiszta buza? ós való Gróf Batthyány Pál, Zalavármegye főispánja mindenütt elől jár, ahol a függetlenségi eszmék hirdetéséről, a nemzeti törekvések szolgálatáról tanította, hogy még az ellenségünknek is meg kell bocsátani. Hát rnég annak hogyne kellene megbocsátani, kinek örök hűséget esküdött 1 — folytatta a jegyző. — De mikor olyan csúffá tett! — Édes Bábi néném, történik az emberrel elég csúfság az életben, még is el kell felejtenünk, ha akarjuk, ha nem. Lássa, én azt gondolom, hogy maga is oka volt ennek az esetnek. En ugy gondolom, hogy szépen, mondjuk ilyenformán szólt volna Ferkó bácsihoz: »Kedves uram, ne tedd ezt a csúnyaságot. Lásd, én nem szeretem ; rosszul esik látnom ; nem tudnék soha hozzá szokni !< — Hát ugy-e, Ferkó bácsi pokolba hajitotta volna azt a bagót ? — Igaz, jegyző uram, igaz 1 — mondta reá könyeit hullatva az öreg bűnbánó. — No lássa, Bábi néni, hogy maga is az oka. Azért csak béküljön ki. . . Alit gondol, szegény Ferkó bácsi bánatában még beleölné magát a Rábába. Maga lenne a gyilkosa. Mit csinálna akkor, no? — Nem, nem, nem válok el 1 — bődült el erre hangos kétségbeeséssel a Bábi néni. — Te, Andor, megbolondulok, ha még sokáig folytatod 1 — mormogta nevetéssel a városi ur. , — No hát akkor, Bábi néném, rendben val gyünk. Nyújtson békejobbot az urának No látja, a Ferkó bácsi már nyújtja is . Ugy, no! — Hahaha! — kacagott teljes erejéből a vendég ur. Az öreg Pityer elfogta a jegyző kezét, nagyot cuppantott reá. — Nem ugy, Ferkó bácsi, nem ugy. Nem az én kezemet, hanem a Bábi néni arcát csókolja meg, a szent békéért . . . Ugy, ugy! — Megbolondulok, megbolondulok! — ordított kaoagva a városi atyafi, kalapját a jegyző barátjához csapta, majd pedig felfordult székestül. — Gyüjjön ke' vén bolond haza ! — kiáltott Bábi nőni az urára, szörnyen elröstelkedve a dolgon. Hanem az ajtóban visszafordult. Nem tudta megállani, hogy meg ne tisztelje a padlón rugdalózó városi urat: — Nézd, nézd, rájött a kólika, rugdalódik mint egy póturás m .l»c! S ugy becsapta az iroda ajtaját, hogy az egész ház rengett bele. van szó. Az ő hazafias érzése, minden gondolatát és cselekvését uraló lelkesedése nem ismer megalkuvást és meghátrálást. A küzdelembe beleviszi minden erejét s tgész közéleti szereplésének egyetlen iránya, egyetlen célja : a függetlenség szolgálata, a nemzet felszabadítása. Példát mutat agilitásával és elvhüségével. Ank az .ránynak, amelyet gróf Batthyány Pál vitt bele a vármegye közéletébe, meglátszik a hatása a politikai hangulatban is. A függetlenségi eszmény, amelyet itt ott sikerült elaltatni vagy elnyomni, felébred s diadalmasan tör előre. Zalavármegye visszatér régi ideáljaihoz. Gróf Batthány Pál főispánnak a népgyűlésen való megjelenése általános lelkesedést keltett. A fogadtatás, az ünnepeltetés, a szeretetnek százféle megnyilvánulása arról a csodás népszerűségről tettek bizonyságot, amely Zalavármegye főispánját körülveszi. Mintha varázslat járna vele, ugy meg tudja hódítani az embereket. A főispán vasárnap reggel 6 órakor indult el Zalaegerszegről. Elment a népgyűlésre gróf Batthyány Pálné őméltósága is, aki a magyar úrasszonyoknak igazi mintaképe. Fenkölt gondolkodású magyar asszony, aki megérti és átérzi férjének lelkesedését s maga is hallani kívánja a hazafias beszédeket. Oda viszi két kis leányát is, ahol nemzeti célokról, hazaszeretetről beszélnek. A főispán kíséretében indultak Zalaegerszegről : Dr Marik Pál titkár, Dr Thassy Gábor főorvos, Ifj. Czukelter Lajos, a függetlenségi párt jegyzője, Fangler Béla, Dr Briglevics Károly, Dr Csák Károly, Zalaszentivánon csatlakozott Dr Mindszenthy Mihály vasmegyei főispáni titkár, Zalaszentmihályon pedig Bosnyák Géza, a vármegyei függetlenségi párt elnöke és Tántzos Lajos, Gelsén JPálffy László főszolgabíró s Polgár Ferenc. A nagykanizsai va»uti állomáson nagy küldöttség fogadta a főispánt s a párt vezetőségét. A küldöttség szónoka Knortser G-yürgy takarékpénztári igazgató volt. Beszédében kiemelte, hogy az ország gazdasági függetlenségének eszméit a vármegye szeretett főispánja terjeszti és ápolja. Gróf Batthyány Pál elévülhetetlen érdeme, hogy a vármegye közönsége a gazdasági függetlenség eszméjének szolgálatába áll. A köszönet szavaival üdvözli a főispánt és a vármegyei függetlenségi párt vezetőségét, a nagykanizsai függetlenségi párt nevében. Gróf Batthyány Pál főispán az üdvözlő beszédre következőleg válaszolt: Mélyen tisztelt uraim 1 Hálás köszönetet mondok önöknek e szívélyes fogadtatásért. Határtalan örömömre szolgál az a tény, hogy a vármegye közönsége nemcsak a közgyűlési teremben nyilatkozott meg egyhangúlag amellett, hogy az ország gazdasági függetlenségét hazánk fejlődésének és boldogulásának első, legszükségesebb föltételéül tekinti, hanem itt külön, Nagykanizsa közönsége is ki fogja nyilatkoztatni, hogy Magyarország közgazdasági önállóságáért szilárd hittel, rendületlenül küzdeni fogunk. Ezzel t. uraim gátat akarunk vetni a bécsi ármánynak és megtörjük átkos, lenyűgöző politikáját. Ismét nagyon szépen köszönöm a szíves megjelenésüket. A főispán és kísérete koosikra ültek s a zászlódiszbe öltözött utcákoD keresztül a városba hajtattak. A főispánt mindenütt meleg ovációkban részesítették. A népgyűlésen résztvevő orsz. képviselők a déli gyorsvonattal érkeztek Nagykanizsára. A pályaudvaron óriási közönség gyűlt össze. Megjelentek gróf Batthyány Pál főispán és egész kísérete, a nagykanizsai függetlenségi párt vezetői s több oszlopos tagja, a vidéki küldöttségek és nagyon sok választó polgár. Amikor Nagy Dezső, Eitner Zsigmond, Lázár Pál, Dr Baloghy Ernő, Dr Polonyi Dezső, Gaál Gaszton, Csizmazia Endre, Markos Gyula, gróf Batthyány József és Dobrovics Milán képviselők s Kalmár Antal szerkesztő leszállottak a vonatról, a közönség hatalmas éljenriadallal fogadta őket. Az üdvözlő beszédet Dr Hajdú Gyula, a nagykanizsai függetlenségi párt elnöke mondotta. Dr Hajdú beszéde ugy tartalom, mint forma és lendület tekintetében kiváló volt s nagy hatást keltett. A fogadtatást Nagy Dezső képviselő köszönte meg. Ezután hosszú kocsisorban a Szarvas-szállóba hajtattak a vendégek. Az első négyesfogai ii tthyány Pál főispán és Nagy Dezső to 1