Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-26 / 39. szám

4 • Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1909 szeptember 26. hallgatólag ismertem volna «1 »Körséta a városban" cimü krónikájában foglalt igazságokat, ha véletlenül kötelességem nem szólit a városba. De igy lehetetlen ezt az eljárást, amit a megye ízékhelya velünk vidékiekkel szemben tanusit, osak igy egyszerűen lenyelni. Azt liiszem fogja tudni, miről akarok szólni, mert lehetetlen, hogy ön előtt is fal ne tünt volna az a teljes elzárkózottság, az a valóságos kitessókelése az idegeneknek, mikor a mult vasárnap egy szerencsétlen gondolat folytán a tűzoltó szövetség Egerszegen tartotta a gyűlését. ('Igaza van. E levél nélkül is én magam szóvá tettem volna szomorú tapasztalataimat!) Már a múltkor akartam ezt megirni, mikor mint jegyző, résztvettem a megyei jegyzők közgyűlésén. Ha más városban tartjuk ezt az összejövetelt, alig várjuk a napot, hogy mehessünk és nem csak magunk, hanem úgyszólván az egész családunk jön velünk. Mert egy, esetleg meghosszabbítva több kellemesen eltöltött nap emlékével távozunk onnan. Na igen, mert annak a városnak jól felfogott érdeke, hogy a benne tartózkodó vidékiek, tehát idegenek kellemesen találják és érezzék magukat. És ilyen módon tesz előkészületeket a fogadtatásunkra. Itt pedig mit tapasztaltunk? . . . Semmit se. Alig vártuk a legközelebbi vonatindulást, hogy mehessünk minél távolabb ennek a kihalt városnak őrjítő unalmasságából. De némileg igaza van a város vezetőinek 1 Mit törődjenek ők a jegyzőkkel, mikor a hivatalos tényezők itt benn a központban úgyszólván nem is vesznek róluk tudomást. Hát ezt leszögezve igaz hitünkre fogadjuk, hogy dehogy is tesszük be a lábunkat ebbe a fészekbe. De máskép fogtam fel a dolgot most, mikor mint tűzoltó parancsnok jelentem meg a tűzoltó szövetség gyűlésén. Eszembe jutott, hogy más városok hogy fogadnak bennünket ilyenkor. Külön elszállásoló bizottság vár bennünket, az egész elöljáróság élén, a vasútnál. Lobogó díszt öltött utcákon a kíváncsiak szempillantásai között vonulunk be, mindenfelé általános érdeklődést keltve. Este az egész város előkelőségei részvételével ismerkedési estély, hogy másnap már egész otthoniasan érezzük magunkat. A gyűlések befejezte után bankett és utánna nagyobb szabású népünnepély. Égerszegen pedig ? . . . . . . Most átveszem én a szót. Hát igazán érthetetlen! Külsőségekben semmi jele, hogy messze földről érkező idegenek fognak a városba érkezni. Sehol egy házon, de értsd meg jól, még a városházán sem volt lobogó kitűzve. Az ismerkedési estélyen a polgármesteren kivül más előkelőség nem voit jelen, pedig sokkal különb előkelőségek érkeztek az idegen tűzoltókkal. A lakosság pedig, az egyáltalában még tudomással sem birt arról, hogy mi történik a város falai között. Dt meg is volt a látszatja, mert már vasárnap déli eu alig lehetett egy pár hírmondót találni az idegen tűzoltók közül, azokat is csak azért, mert a vonatjuk akkorára még nem indult el. Az én jegyző tűzoltóm élesebb hangon panaszolja ezt el levelében, azért vettem át ón a szót, nehi-gy igazmondásáért goromba alaknak kiáltsák ki. De bármennyire erős hangon fejezi is be levelét, inkább magamra vállalom a bünbakságot, de leirom : Nincs más hátra, hogy ha Egerszeg város egyáltalában nem aknr fejlődni és ha minden áron bedüuja szemeit és füleit a jó példák elől, mint hogy állíttasson egy nagy táblát az állomása elé ezzel a lélirattal: Idegeneknek tilos a bemenet! Akkor már napsiám. A legényemberek asztaltársaságába bekerül egyik este egy még szalmaözvegysógét élő fiatal férj. Persze, hogy sok mindenről elő került a szó, de a vége itt is az lett, mint minden férfi társalgásban : a női nem magasztalása és a nőkkel yaló érintkezés gyönyörének fejtegetése. Különösen sokat időztek annál a thémánál, hogy ha az ember tudja, miszerint az a bájos, ennivaló, gyönyörű teremtés szintén vonzódik hozzá, milyen fölséges mennyei élvezet azt a nőt megcsókolni. Az egyik poétalelkü asztaltárs fejtegette valóságos extázissal ezt a szerinte legideálisabb helyzetet. A mi szalmaözvegyünk egy darabig c^ak hallgatja ezt a dythirambust, de végre is csendes lemondással megszólal: — Jó . . jó I . . hanem osak volnál te is már öt éves házas, akkor a csókolozást te sem élvezetnek, hanem napszámnak tekintenéd. A vadonban. Évek előtt itt ősvadon erdőn Vágtam utat a gályákon át, Mit se törődve: megsebzett-e ? Törve a tüskés galagonyát. Mily csodaszép volt akkor a vadság Itt e rejtelmes rengetegen . . . Azt az erőt... azt a homályt . . . még Most is ezerszer emlegetem. S most? . . . Lenyesett ut hiv a tetőre Nyirva a cserje, s utja sepert . . . Egyre tűnődöm, hol van a vadság ? Ez csak egy unott városi kert. Akkor utamba senki se téved, Friss nyomomba még senki se lép S most körülöttem köznapi lárma, Vig kacagással tör fel a nép. És te nagy erdő, látod-e bennem Azt az ut vágó durva fiút, A ki bozóton törtet előre S nem keresi, hogy merre az ut ? Ugy-e nem ? Hisz koptat az élet, Megtapos itt és megtör amott És mi csak éljük tűrve, remélve Ezt a bohó sok változatot. Lásd a hogy téged megtaposott itt, — Megsimította lelkemet is ; Én sem járok már úttalan uton, Utam a többi közibe visz. Ugy leszorít a köznapiságba A küzdelem, a harc, s a kenyér, Sírva bevallom : a pénz örök átka Nemcsak ez utig — a lelkemig ér. Hivatalos rovat. i. Közhírré teszem, hogy az 1909. évi országos betegápolási pótadó kivetési lajstrom a városi adóhivatalnál az 1883. évi 44. tc. vonatkozó intézkedése értelmében 8 napon át, vagyis 1909. évi szeptember hó 27-től október hó 4-ig közszemlére kitétetett, ahol a hivatalos órák alatt bárki által megtekinthető. II. Közhírré teszem, hogy az 1909/1910. évi fegyveradó kivetési lajstrom az 1883. évi XXIII. to. 17. § a értelmében a városi adóhivatalnál 8 napon át, vagyis 1909. év szeptember 27-től október hó 4-ig közszemlére kitétetett, ahol is a hivatalos órák alatt megtekinthető. Zalaegerszeg, 1909. szeptember 23-án. Dr Korbai Károly polgármester. H irek. A nagykanizsai népgyűlés. A zalavármegyei függetlenségi és 48-as párt elhatározta, hogy a vármegye minden választókerületében népgyüléseket rendez. A gyűlések közvetlen oéljául első sorban az önálló bank felállítása melletti állásfoglalás jelöltetett meg, de emellett a párt szervezkedésének, a függetlenségi törekvések minél nagyobb körben való propagálásának is teret kiváínt nyítani a vezetőség azzal, hogy minden kerületben összegyűjti a polgárságot s felvilágosítja a politikai helyzetről. A mai helyzet feltétlenül szükségessé teszi az agitatórius munkát. A reakció lesben áll s ha ellenyhul a lelkesedés, ha el engedjük lankadni az erőket és belemerülünk a tétlenségbe, lecsap ránk, mint kész prédára. És különösen fontos, hogy ép ezekben a napokban, amikor a politikai válság kulminál s kétség és rémény között tekintünk a jövendőbe, erőt ós lelkesedést merítsünk az összetartásból, amely e haza minden polgárát a nemzeti törekvések mellé sorakoztatja. A függetlenségi párt akciója immár kinőtt a pártkeretekből. Az egész nemzetnek együtt, egy sorban kell állnia, mert azok a jogok, amelyekért ma a függetlenségi párt küzd, nem pártérdekek szüleményei, hanem alkotmányos életünk sarktételei. Az utolsó napok eseményei bebizonyították, hogy amig ez a nemzet teljesen fel nem szabadul az államjogi közösség békóiból, addig csak papiros alkotmánya van és szabadsága osak addig a határig terjed, amig osztrák érdekekbe nem ütközik. Ezt az állapotot meg kell szüntetni s az osztrák gőgöt meg kell törni. A legelső lépés ebez az anyagi függetleuség. É9 ha mindnyájan együtt leszünk, ennek a kivívását meg nem akadályozhatja a hatalom vétója. Az önálló bank ügye elvi kérdéssé vált. Ma már afelett sem szabad meditálni: ráfizetünk-e a külön bankra, vagy nyerünk vele. A nemzet többsége akarja, tehát azt meg kell teremteni. Nem kell más argumentum. Aki azt vitatja, hogy a nemzet akaratával szemben a bank felállítását akármilyen célszerűségi okokból meg | lehet tagadui, az elárulja a parlamentáris elvet s megtagadja az alkotmányos szabadságot. A függetlenségi párt akciója minden magyar embert a j^jrondra szólít. Mert itt az ideje, hogy minden magyar függetlenségi legyen. A gyáva opportunitás fabatkát sem ér. Éppen elég volt már belőle ahoz, hogy csömör fogja el tőle az embert. A zalavármegyei függetlenségi párt agitatórius munkája megindult s méltóságteljesen halad a maga utján. Első hatalmas lépése, impozáns | megnyilatkozása lesz a mai kanizsai népgyűlés. Ottt lesz a vármegye főispánja, akinek törheI tetlen elvhüsége egy vonalnyira sem tért el j soha a kitűzött cél felé vezető iránytól. Eijön Holló L-'jos, a függetlenségi törekvések régi harcoea, ott lesz Bosnyák Géza, a vármegyei Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatását a műtrágyáK sohasem póioljáK. A szárított kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a BUDflPEST-KŐBANYftl TRRQYRSZRRITÓGYRR Bosányi, Schiaírumpt és Társa cégtöt Budapest, IX , üllöi-út 21. szám.