Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-09 / 19. szám

» Zalara egye, Zalavármegyei H!rlap« 1909 május 9. — Nagysága kérem, az ötödik as én voltam. Muszáj volt nekem is meginni egy kávét az ő kedvükért. A befejezés többi részét olvasóimra bizorn. Én csak annyit árulok el, hogy a férj a pokol mélységes fenekére kivánta azt, aki kitalálta, hogy az ebédlő szekrényeket márványlappal is •1 lehet látni. Tavaszi idyll. (Holnapista Adybandi reoept szaruit.) Nem látni most már a szőlőhegyet, A hegy hasát nem látni Meztelen — Magára szedte zöld szőnyeg ruháját, S virul és pompánk az Eszttlen. Tejtélen Emlőjét felcicomázta, Buja erőtől duzzadt a termő Izom — A piros gyöngygerezd im Embrióban S képzeletben én már Nagyokat iszom. Karók serege vig-meredten áll, Lilába árnyékol a concav sugár — S a száraz zöld fűben egy leányka vár, Nem tudja kire, de vár, vár, vár. Elmúlt december, január, februárt: Az óriás kigyót eszi a jaguár — Ilyen verseket ir babicsmihály. Csakhogy itt van már a tavasz ! nem: a Nyár . . . S a kis leány a dombon nem hiába vár . . . Hisz jönnek a katonák Boszniából Már! Hogy nincs több Ihletem, de milyen kár! „£ele Yan a Jalu." Irta: P. Török Irén. Tele van a falu orgona virággal, Orgona virágnak édes illatával. Elviszi a szellő Messze-messze tájra, Véle száll el a lelkem is Ábrándok hónába. Látok egy kis falut nádfedeles házzal, Az ablaka előtt vén orgonafával. Gyászba borult asszony Üldögél alatta, Orgonafa a virágát Ölébe hullatja. Sóhaj kél az ajkán, köny ül a szemében, Tudom hogy én vagyok most is az eszében. Hisz neki gyermeke — Az egész világa, Lelke tiszta, mint a fehér Orgona virága. mutatjuk, hogy minket, Káspárokat se a gólya költött. A tiszttartói lakbac megtörténtek a szükséges előkészületek. Mindenki talpon állott. A tiszttartónó arca sugárzott az örömtől. Már tizenkét éve, hogy ajándékba kapott kanonok nagybátyjától tizenkét remekmívű evőeszköt, nehéz vert ezüstből, gyönyörű cizelálással. Éppen tizenketten lesznek a vacsoránál. Tudniillik a vőlegény, a menyasszony, ő, a férje, a két leánya, az öreg Buzsonkay, a főszolgabíró, a szolgabíró, a plébános, a azámtartó s az írnok. Mindenkinek jut. Sokat igért magának abból a hatásból, amit az evőeszközök kelteni fognak. Maga gondoskodott az asztalterítéséről és elrendezéséről. Minden ragyogott, fénylett. A tiszttartónó büszkén tartott szemlót. Azután rendezkedett tovább : Ez itt fog ülni, az ott fog ülni. A szobaleány gondosan figyelt. Aztán jámbor arcoal fölvetette a kérdést: — Hát a kántor urnák hova teritünk? A tiszttartónó ajkába harapott. A kántorról, sógoráról tisztára megfeledkezett. Szeméből harag cikázott. Siránkozva jajdult fei: — Tessék, nem lesz elég az ezüst eszeájg ! Aztán boszusan tette hozzá: — Minek is jön ide az a vén szamár? Zöldi Márton. 1llatterhes szellő ne menj arra felé 1 Néma suttogásod hátha megértené. Ne vidd meg a gyászhírt Csendes falucskámból: „Hogy fonjon egy sír koszorút Orgona virágból" — — — Esküdtszék. Hétfőn kezdődött a zalaegerszegi kir. törvényszéknél a második esküdtszéki ülésszak, a mely alatt 4 bünügy került az esküdtek elé. Első nap. Salamon Péter kerkaszentmihályfai 17 éves legény állott a bíróság előtt. A kir. ügyész a büntetőtörvénykönyv 423. §-ának első pontja alá eső, lakóház felgyujtásának büntette miatt emelt vádat. Az eset ugy törtónt, hogy Salamon gazda, a vádlott apja február 8-án idősebb fiával a korcsmában mulatott. Korcsmaavatás volt, tehát nagy társaság verődött össze, Salamon gazd i csak másnap hajnalban tántorgott haza. Páter erre ajánlkozott, hogy elmegy a bátyjáért, aki a korcsmában maradt. A mulató legények szívesen látták a fiút, meg is marasztották s megitattak vele két deci pálinkát. Amikor Péter hazaért, az apa már türelmetlenül várta s éktelen haraggal rontott a fiúnak. Salamon Péter elmenekült az apai harag elől, de hogy boszut álljon, elővett egy szál gyújtót s dühöngő szélben felgyújtotta a pajtát. Elégett azután a ház is, amelyben Salamon gazda két kis unokája aludt, de szerencsésen megmenekültek a tfízhaláltól. Vádlott a cselekményt beismerte. Azzal védekezett, hogy apját csak meg akarta ijeszteni és ittas is volt. A főtárgyalást dr Degró Miklós elnök vezette; szavazó bírák voltak: Skóday Aurél és Sperlágh Géza; jegyző: dr Szűcs Zoltán. A vádat dr Rézler Kornél kir. ügyész képviselte; a vádlottat dr Grünwald Samu ügyvéd védelmezte. Esküdtek voltak: Puer István, dr Ruzsicska Kálmán, Pollák Adolf, báró Putheáni Géza (főnök), Szigethy Ödön, Farkas Viktor, Kócza János, Páiffy Imre, Czeder Gyula, Szabó Döme, dr. Fiikor Márton, Vizy Géza. A vádlott elég olcsón szabadult, mert az esküdtek — dr Grünwald Samu védő által feltett kérdés folytán — enyhébb minősítés alá eső bűntettben (gazdasági épület felgyujtásában) mondták ki bűnösnek s a törvényszék mindössze hat hónapi börtöore Ítélte Salamon Pétert. Második nap. Hermán Száraz Dávid zsitkóczi cipész szándékos emberölés bűntettével vádolva állott az esküdtszék előtt. Hermán szenvedélyes vadász. A hoz azonban nem volt módja, hogy területet béreljen, vadászjegyet váltson, tehát a tilosba járt. Ismert vadorzó volt a faluban, ahol nem megy éppen ritkaság Beámba ez a nemes passzió. Hermán sem igen járt egyedül. Osszeállottak hármannégyen, hogy szükség esetén az erdőőrökkel könnyebben el tudjanak bánni. Egy ilyen kiránduláson négy (radorzó volt az erdőben. A zsákmány dus volt. Két őzet lőttek s már arra gondolt a jeles társaság, hogy hazatér, ata'kor váratlanul elébök toppantak Murcs András és Fehér Lajos erdőőrök. A vadorzók menekültek, magukkal vive a zsákmányt is. Az erdőőrök üldözték őket, az egyik rájuk is lőtt, de nem talált. A két vadőr látta, hogy az üldözés hiábavaló, mert a megrettent emberek a rogyásig futottak. Abbahagyták tehát a hajszát. Amint visszafelé fordultak, egy fa mellől lövés dördült el, amely Fehőr Lajos erdó'őrí találta. Hermán Száraz Dávid elmaradt társaitól s rálőtt a visszatérő vadőrökre. Hermán ugyan a vizsgálat alatt is konokul tagadott s társai sem vallottak rá, de sok terhelő bizonyítók merült fel, amelyek alapján az ügyész vádat emelt ellene. A főtárgyalást Dr Degré Miklós elnök vezette ; szavazó birák : Skóday Aurél és Sperlágh Géza; jegyző Fülöp Jenő. A vádhatóságot Dr Szász Gerő kir. ügyész képviselte; védő Dr Keresztury József. Esküdtek : Martinosevics István, Szente S índor, Fridrich István, Dr Ruzsicska Káimán, Szigethy Ödön, Farkas Viktír, Kócza János, Kullmann Gyula, Dr Fiikor Márton, Simitska János, Weinberger Jakab, Vizy Géza; — pótesküdtek : Pollák Adolf, Fercnczy Imre. Az esküdtek vádlottat bűnösnek mondták ki a szándékos emberölés bűntettében s a biróság 3 évi fegyházbüntetést szabott ki. Harmadik nap. Nagy szenzációt keltett Zalaegerszgen Kondor Sándor kéményseprfítanono meggyilkolása. Vasárnap dólutáu volt. Stefanecz József kéményseprő mester alkalmazottjai közül osak a A inas ós Zíoidos Mári cselédleány voltak otthon. Hét óra tájban tért haza a mester fia, Stefaneez Gyula, aki a segédek szobájába tért. Rettenetes látvány tárult eléje. Az inas szétzúzott koponyával élettelenül feküdt a földön, körülötte vé tócsák, a fal vérrel befecskendezve. Orvosért, rendőrökőrt szaladtak, felh íjszolták a korcsmában levő kéményseprő segédeket s megindult a szigorú vizsgálat. Másnap már megtalálták .a véres csákányt az ól háta mögött; Zsoldos Mári cselédleáay holmija között véres ruhadarabokra akadtak s vallatóra fogfák a leányt. Ez eleinte tagadott, majd az ifjú Stefanecre hárította a gyanút. A leányt és Stefanecz Gyulát letartóztatták. Zsoldos Mári rövid idő alatt megtörött é« vallott. Azt mondta, hogy egyedül mag i követte el a véres tettet. Agyonverte az inast azért, mert, tudott szerelmi viszonyairól s fölt, hogy elárulja. Az ifjú Stefaneczet a leány vallomása után azonnal szabadlábra helyezték, Zsoldos Marit, a feltűnő szép 18 éves leányt pedig bíróság eló ál'ították. A vádlott ismételten, teljes részletességgel elmondta a szerencsétlen nap történetét. A kéményseprő inas heccelte, fenyegette, hogy mindent elmond a gazdájának. A leány haragjában elhítározta, hogy megöli. A nehíz csákánnyal fejbecsapta s több ütést ért rá, amig csak élet volt benne. Bűntársakról nem akart tudni semmit. Egyedül, saját elhatározásából cselekedett, — ez állította állhatatosan. Maga a tárgyalás is szenzációs és tragikus volt. Beidézték a vádlott atyját is, egy jóravaló Besenyő hegyi paraszt embert, aki gyermekének láttára elkezdett remegni s az elnök •zéket adatott neki, hogy össze ne essék. Miután az ügynek sok nyilvánosság elé nem tartozó részlete volt, a bíróság zárt tárgyalást rendelt el. Elnök Dr Degré Miklós; birák : Skoday Aurél és Rohonczy István; jegyző Dr Ludányi Bála; vádló: Dr Rézler Kornél; védő: Dr Weiss Endre. Rendes esküdtek: Soroncz József, Ssabó Döme, Vizy Géza, Semetke József, Dr Fiikor Márton, Simitska János, Kócza János, Kullmann Gyula, Fsrkas Viktor, báró Putheáni Géza, Puar István, Dr Ruzsicska Kálmán; — - pótesküdtek: Fridrich István, Tánczos Lajos. Az esküdtek Zsoldos Marit bűnösnek találták s a biróság a verdikt alapján négy és fél óvi fegyházra Ítélte a vádlottat. Negyedik nap. Dénes Pál nemosnépi lakos garázda, részeges ember volt. Ha szerét tehette, berúgott s akkor senkivel sem tudott veszekedés nélkül megférni. A feleségét ütötte, verte, kínozta; a gyermekei rettegtek tőle. Az asszony élete valóságos pokol volt. Az ősszel együtt voltak a hegyen Dénes Pál, a felesége, meg a leánya. A gazda rendes szokása szoriut berúgott és verekedett. Rettenetesen brutális volt. Mikor hazaértek, belevetette magát az ágyba és elaludt. Az ügyongyötört asszony agyában rémes terv fogamzott meg. A szenvedett ütlegek, a sok méltatlanság kivetkőztettók emberi természetéből. Az urában halálos ellenséget látott s minden áron el akarta pusztítani. Behozta a nagyfejszét s az alvó férfit egyetlen csapással megölte. A hullát éjuek idején kivonszolta a kertbe és elásta, az ismerősök között pedig azt hirdette, hogy az ura rokonokat ment látogatni. Telt mult az idő, Dánes Pál axoaban csak nem tért haza. A hosszú elmaradás feltűnő lett; a faluban suttogni kezdtek; a suttogás a csendőrök füléig hatott s megindult a nyomozás. Az asszonyt letartóztatták, vallatták, de neai akart, vallani semmit. Mindegyre azt hajtogatta, hogy az ura rokonlátogatís iiregye alatt távozott hazulról s valószínűleg kiment Amerikába. Addig kutatott azonban a csendőrség, amig ráakadt Dánes Pál elásott holttestére. Máinkkor egy fiatal szilvafa volt föléje ültetve. Az asszony most már beismert mindent. El-