Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-31 / 5. szám

1909 január 61. »Zalamegye, Zalavármegyei Birlap* 3 István szabadelvű jelölt programmbeszédét meghiúsították, hogy kénytelen volt Hodosánból programtnbeszéd megtartása nélkül távozni. Az egész falu apraja, nagyja kiáltotta felé: éljen a 48! Ugyanazok H hodosániak, akik Filipics Lajos választása hajnalán egy krajcár nélkül éhesen, szomjasan gyalogoltak he Csáktornyára a Kossuth nótát énekelve és leszavaztak mind egy szálig a függetlenségi pártra. És hogy ha letagadnák a vezetők, hogy a hodosáni választás nem a katholikus népszövetség, vagy mondjuk közérthetőbben: a néppárt munkája volt, megfelel rá a »Hrvátska« egyik mult heti száma. Egy muraközi levél jelent meg ebben a lapban, ahol ékesen meg vau irva, hogy a katholikus népszövetség kinyitotta már a szegény elnyomott horvát nép szemeit. A hodosáni megyebizottsági tag választáson egy lutheránus főszolgabíró mert föllépni, de a szövetség által fölvilágosított nép saját jelöltjét, egy igaz horvát polgárt választott meg. Lajtman kápláné az érdem, hogy a katholikus népszövetség eszméjét Muraközben terjeszti és segiti ebben a központ, ahonnan horvát nyelvű tanulságos iratokat terjesztenek a muraközi nép között. A másik alkalom, hol a katholikus népszövetség teljes erejében bemutatkozott, a perlaki hiró és elöljárók választása volt. Az eddigi perlaki biró Glavinia András volt. — Koros ember, aki harminckét éven át i-zolgálta hivatalban Perlak községét. Mint elöljáró, pénztárnok és tizenkét évig egyhuzamban mint biró. Igaz, jó érzésű magyar ember, ki régi muraközi magyar családból való, bátyja a vármegye főispánja volt egykoron. Derék, szorgalmas, jó biró volt és hozzá még buzgó katholikus is. De volt egy eredendő bűne: nem tartozott a katholikus népszövetséghez. Ezért kellet buknia. Hónapokig tartó akna munka folyt ellene és Lajtman káplán sokszor megjárta az utat ezen ügyben Draskovectől Perlakig. A folyó hó 2ö-án történt választáson a nép többsége megmutatta erjét. Megbuktatta a volt birót és Perlak község elöljáróságába kivétel nélkül népszövetségi tsgokat választott. Hogy a jelenlegi biró csak keveset tud magyarul, hogy az elöljárók egy része osak törve Ixeszéli az ország nyelvét, — ugyan ki törődnék ezzel ' A fodolog az, hogy katholikus népszövetségi tagok, azaz röviden néppártiak ők valamennyieu. Muraközben a néppárt a papok pártja. A muraközi papság pedig horvát egyházmegyei papság, idevándorolt horvát káplánokkal erősbödve. A néppárt elleni kü/.delem nálunk nemzeti küzdelem, a magyarság küzdelme. És népszövetség ide, népszövetség oda, hogyha megjön az ideje, tudni fogjuk kötelességünket. Elég hiba, hogy az eddigi dolgokat tétlenül néztük. Érősen hiszem, hogy erős összetartással és munkával újra táborunkban fogjuk látni a derék, józan és hazafias muraközi népet! * * * (Hazugság és pornografia.) Tele van hazugsággal még a levegő is. Ugy hazudik mindenki, mintha az volna az életcélja, hogy másokat becsapjon, vagy attól félne, hogy ellopják az ideáit azok, akikkel szemben őszinte volt. Nyilt, egyenes jellemű ember ma már spirituszba való ritkaság. Hazudozunk, egymást áltatjuk egész éven keresztül, de farsang alatt a hazugságok még meg is szaporodnak. Mert hát ilyenkor üzleti fogássá válik a becsapás. Azokról a bizonyos spártai erkölcsökről, amelyekről a diákok oly sokat hallanak az iskolában, ma már nyugodt lélekkel lehet állítani, hogy nem egyebek merész fantáziával kieszelt gyermekmeséknél. Spártai erkölcs, nyíltság, őszinteség ma nem sajátjai a társadalomnak. Ellenkezőleg. Ugy neveljük a gyermeket, hogy valahogy őszinték ne legyenek, mert manapság hazudni kell mindenkinek. Hazudik, akinek bajai, tervei vannak; az emberek elhazudják az érzelmeiket, életviszonyaikat. Hazudnak a vőlegények, a menyasszonyok, az apák, anyák, gyermekek. Hazudik az egész társadalom. Ha valaki egyszer elő merne állni azzal, hogy földhöz ragadt szegény, tele van adóssággal, szóval ugy beszélne, ahogyan érez, bizonyosan megrendülne a társadalmi helyzete. Nagyon sok ember megtagadná vele a közösséget. Hogy odahaza mi történik, azt gondosan el kell takarui s a világ előtt más erkölcsöket, más világnézetet kell vallani, mint amelyek szerint élünk. Odahaza nyugodtan olvashatják az eladó lányok a „Magyar Figarót,, a „Kis Élclapot", vagy — ami a fő — a „Fidibuszt", a frivol regényeket, de a világ előtt: — Isten ments 1 Isten ments ! Eszembe jut egy helybéli családfő, aki rettenetes szigorúsággal elitélte a színházat, mert sikamlós vicoeket tálal a fiatalság elé. Azt mondta a jó öreg, hogy Ízléssel biró uri lányok undorral hagynák ott az ilyen előadásokat. Az érdemes családfő pedig előfizetője volt a Fidibusznak s a kisasszonyai természetesen szintén belekukkantottak, osak ugy véletlenül. És igy vau ez mindenben; kevés kivétellel mindenütt. A megélhetéshez szükséges a hazudás, a uagyeolás, az üres póz. Odahaza bármi történik, ha még olyan rosz is, osak a világ meg ne tudja. Mondja valaki, hogy nem igy van e? Hazudik a szülő, a gyermek. Irigykedik egymásra a jó barát, a kartárs. Egymás háta mögött szidják egymást, mint a bokrot, szemtől-szembe hízelegnek, dicsérik egymást, hazudoznak egymásnak. Pedig bizony ha az emberek megtanulnának őszinték lenni, mennyivel kevesebb lenne a szenny, a piszok, mennyivel kevesebb tragédia fordulna elő az életben ; mennyivel szebb, kellemesebb lenne az élet. Most pedig hazudozunk mindhalálig. * * • (Farsangi hangulat.) Azt mondják, azt irják mindenfelől: színtelen, fekete a farsang. Nincs jókedv, nincs igazi mulatság. De azért a selyemruha, osipke, szalag fogy. Mert a hiúság vásárán — ha keserves ábrázattal is — tovább folyik az élet. Ment Isten holmi morálprédikációtól. De nem tudja megállni az ember, hogy amikor se jókedv, se jólét, se pénz, se posztó, — el ne csodálkozzék afelett, hogy mégis csak túlfeszítik az emberek a tehetségüket, mert a hiúság igy követeli. Egyetlen társadalmat sem találhatunk, moly rút kinövéseiben, veszélyes tulzásiban csak némikép is hasonlatos volna a miéukhez. Egy országot sem találhatunk, melynek lakosai oly mértékben élnének viszonyaik fölött, mint a mi szerencsétlen Magyar hazánkban. Vájjon kit találunk társadalmunkban, ki erejéhez mérten, jövödelme arányában él? Vájjon a diplomás ember családja, kinek jövödelme alig haladja felül a 400U K, nem ugy él, mintha legalább is 10000 K keresete volna? Hát a hivatalnokok, kik megszámlált garasaik ducira ugy élnek, mintha 1000 hold földjük lenno a Bánátban. S a kereskedők s az iparosok s rendre egymás után valamennyien, akik C3ak itt vagyunk, ugy élünk-e vájjon, ahogy a viszonyaink megengedik? Nem! Legalább is egy fokkal, ha nem többel, viszonyainkon felül költekezünk, élünk. Amikor azután beköszönt végre a gond. Mert a hiányzó bevételeket hitellel próbáljuk ideig óráig pótolni, várva az eljövendő sült galambra, főnyereményre, elhaló milliós nagybáeji örökségére, vagy hasonló szolid bázisú jövödelemre. Da számításaink majd mindenkor csődöt mondanak. A hitel végtére bedugul. Főnyereményt, örökséget nem csiuáluuk, a sült galamb másfelé röpül s mi itt állunk szomorú lehorgasztott fővel, gondok közepette s törjük amúgy is agyon gyötört fejünket, miből, honuan teremtsük elő az esedékes részleteket, kamatokat ? De a társadalom kötelez. Noblesse obiige! A tanár felesége, gyermekei, noha jövödelmei nem engedik, kénytelen ugy járni, ahogy azt társadalmi állásuk hibás kívánalmai megkövetelik. Az ügyvéd, az orvos családjának ugy kell élnie, mintha földbirtokos lenne, a földbirtokos mintha fertály mágnás s a fertály mágnás, mintha majoratua, latifundium birtokosa rolna. A 03eléd ma már kalapban jár, hogy kisasszonynak nézzék, a nevelőnő pjdig már egyenesen kenyéradó gazdája íeleségéne c ruházatát mimeli. A roprezentáló háziasszony párisi divatlapokat járat, hogy azok szerint öltözködjék s igy tovább fel, fel egész a legmagasabb régiókig. Igy történnek azután azok a nevetséges viszásságok is, hogy sokszor látjuk a hölgyeket olyan toalettekben végig söpörni az utoákon, melyek szakasztott a párisi divatlap szerint készültek, de amelyekhez azonkívül egy automobil, de legalább is hintó szükséges. Mert azok a hölgyek, kik Párisban ilyen divatú ruhát hordanak, bírnak ezekkel a kellékekkel is. Ez a ferde helyzet, melybe társadalmunk akaratlanul került, okozza mind e viszásságokat s kellemetlen következményeket, melyek együtt járnak vele. S nem is reményelhetjük, hogy mihamarább változások álljanak be e lehetetlen helyzetekben. Sőt, ha figyelemmel kisérjük az eseményeket, ugy láthatjuk, hogy ez az igaztalan, hazug tendentia növekedő félben van. Nem is azt célozzuk mi, hogy valamelyes javulás is járjon tanításunk nyomában, mert hiszen jól tudjuk, minden komoly szavunk csak falra hányt borsó. Csupán fel akartuk emelni tiltakozó szavunkat most, mikor a téli társas összejöveteleben legtöbb alkalmunk van megfigyelni e káros, végzetes következményekkel járó hibáit társadalmunknak, hogy legalább egy hang hallatszék e Sodorna és Gomorha pusztulását megelőző korszakban. Mert nagyon jól íudjuk, hogy azért hölgyeink egy ruhát osupán egy mulatságra tartanak alkalmasnak, minden idényben uj divat s az adósság nő tovább feltartóztathatlanul egyreegyre. Mert hát: Noblesse obiige! Az előkelőség kötelez! Egerszegi krónika. Rovatvezető: Publ. Hova kell elküldeni? A napokban itt járt kabarétársulat egyik tagja mulattatta avval a haligatóságát, hogy felolvasta azon városok neveit, a hova egyes embereket, a mesterségük, bajuk vagy állapotuk szerint el kellene küldeni. Vagyis a hogy mondta: A kinek nincs foga — Fogarasra. A szenteskedőt — Mindszentre. A gazdagot — Módosra. A szegényeket — Fóthra. A lókereskedőket — Losonozra. A hordárokat — Köpeczre. Az iszákosokat — Csapra. A primadonnákat — Bálványosra. A bakfidohokat — Ludasra. Azután .. . azután jöttek a különböző városok, mint Szarvas, Nagyvárad, Mezőhegyes, Csurgó, Dobsina, Segesvár, Buziás, Alsószopor,. Felsőlövő és Nagydisznód, sőt egy pár pláne ebbeu a rovatban is kimondhatatlan nevü horvát város, a hova hölgyeket és urakat küldözgettek vegyesen, a szerint, hogy milyen állapotba kerültek legbensőbb érzelmeiknek túltengése folytán. E rovat vezetője, a kinek a nyelvéről, miként hírlik, a jövő krónikása lesz hivatva legendát irni, — a lokálpatriotizmus hatása alatt sorompóba állította a megye azon nem utolsó nevü községeit, a hova még e városból is sokat el lehetne küldözgetni. szamárköhögés, skrofuiozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. tmcli az ftvjgyat és a testsúlyt, megszDn(<Mi a k&hOgést, »íladékot <|je» iziadátt Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boahe" eredeti csomagolást. p. HofTmann-La Roche & Co. Basel (Svájc)