Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-31 / 5. szám

1909 január 61. »Zalamegye, Zalavármegyei Birlap* 3 István szabadelvű jelölt programmbeszédét meg­hiúsították, hogy kénytelen volt Hodosánból programtnbeszéd megtartása nélkül távozni. Az egész falu apraja, nagyja kiáltotta felé: éljen a 48! Ugyanazok H hodosániak, akik Filipics Lajos választása hajnalán egy krajcár nélkül éhesen, szomjasan gyalogoltak he Csáktornyára a Kossuth nótát énekelve és leszavaztak mind egy szálig a függetlenségi pártra. És hogy ha letagadnák a vezetők, hogy a hodosáni válasz­tás nem a katholikus népszövetség, vagy mond­juk közérthetőbben: a néppárt munkája volt, megfelel rá a »Hrvátska« egyik mult heti száma. Egy muraközi levél jelent meg ebben a lapban, ahol ékesen meg vau irva, hogy a katho­likus népszövetség kinyitotta már a szegény elnyomott horvát nép szemeit. A hodosáni megye­bizottsági tag választáson egy lutheránus főszolga­bíró mert föllépni, de a szövetség által fölvilá­gosított nép saját jelöltjét, egy igaz horvát pol­gárt választott meg. Lajtman kápláné az érdem, hogy a katholikus népszövetség eszméjét Mura­közben terjeszti és segiti ebben a központ, ahon­nan horvát nyelvű tanulságos iratokat terjesz­tenek a muraközi nép között. A másik alkalom, hol a katholikus népszövet­ség teljes erejében bemutatkozott, a perlaki hiró és elöljárók választása volt. Az eddigi perlaki biró Glavinia András volt. — Koros ember, aki harminckét éven át i-zolgálta hivatalban Perlak községét. Mint elöljáró, pénztárnok és tizenkét évig egyhuzamban mint biró. Igaz, jó érzésű magyar ember, ki régi muraközi magyar család­ból való, bátyja a vármegye főispánja volt egy­koron. Derék, szorgalmas, jó biró volt és hozzá még buzgó katholikus is. De volt egy eredendő bűne: nem tartozott a katholikus népszövetség­hez. Ezért kellet buknia. Hónapokig tartó akna munka folyt ellene és Lajtman káplán sokszor megjárta az utat ezen ügyben Draskovectől Perlakig. A folyó hó 2ö-án történt választáson a nép többsége megmutatta erjét. Megbuktatta a volt birót és Perlak község elöljáróságába kivétel nélkül népszövetségi tsgokat választott. Hogy a jelenlegi biró csak keveset tud magyarul, hogy az elöljárók egy része osak törve Ixeszéli az ország nyelvét, — ugyan ki törődnék ezzel ' A fodolog az, hogy katholikus népszövetségi tagok, azaz röviden néppártiak ők valamennyieu. Muraközben a néppárt a papok pártja. A mura­közi papság pedig horvát egyházmegyei papság, idevándorolt horvát káplánokkal erősbödve. A néppárt elleni kü/.delem nálunk nemzeti küz­delem, a magyarság küzdelme. És népszövetség ide, népszövetség oda, hogyha megjön az ideje, tudni fogjuk kötelességünket. Elég hiba, hogy az eddigi dolgokat tétlenül néztük. Érősen hiszem, hogy erős összetartással és munkával újra tábo­runkban fogjuk látni a derék, józan és hazafias muraközi népet! * * * (Hazugság és pornografia.) Tele van hazug­sággal még a levegő is. Ugy hazudik mindenki, mintha az volna az életcélja, hogy másokat becsapjon, vagy attól félne, hogy ellopják az ideáit azok, akikkel szemben őszinte volt. Nyilt, egyenes jellemű ember ma már spirituszba való ritkaság. Hazudozunk, egymást áltatjuk egész éven keresztül, de farsang alatt a hazugságok még meg is szaporodnak. Mert hát ilyenkor üzleti fogássá válik a becsapás. Azokról a bizonyos spártai erkölcsökről, ame­lyekről a diákok oly sokat hallanak az isko­lában, ma már nyugodt lélekkel lehet állítani, hogy nem egyebek merész fantáziával kieszelt gyermekmeséknél. Spártai erkölcs, nyíltság, őszinteség ma nem sajátjai a társadalomnak. Ellenkezőleg. Ugy neveljük a gyermeket, hogy valahogy őszinték ne legyenek, mert manapság hazudni kell min­denkinek. Hazudik, akinek bajai, tervei vannak; az emberek elhazudják az érzelmeiket, életviszo­nyaikat. Hazudnak a vőlegények, a menyasszo­nyok, az apák, anyák, gyermekek. Hazudik az egész társadalom. Ha valaki egyszer elő merne állni azzal, hogy földhöz ragadt szegény, tele van adóssággal, szóval ugy beszélne, ahogyan érez, bizonyosan megrendülne a társadalmi helyzete. Nagyon sok ember megtagadná vele a közösséget. Hogy odahaza mi történik, azt gondosan el kell takarui s a világ előtt más erkölcsöket, más világnézetet kell vallani, mint amelyek szerint élünk. Odahaza nyugodtan olvashatják az eladó lányok a „Magyar Figarót,, a „Kis Élclapot", vagy — ami a fő — a „Fidibuszt", a frivol regényeket, de a világ előtt: — Isten ments 1 Isten ments ! Eszembe jut egy helybéli családfő, aki rette­netes szigorúsággal elitélte a színházat, mert sikamlós vicoeket tálal a fiatalság elé. Azt mondta a jó öreg, hogy Ízléssel biró uri lányok undorral hagynák ott az ilyen előadásokat. Az érdemes családfő pedig előfizetője volt a Fidi­busznak s a kisasszonyai természetesen szintén belekukkantottak, osak ugy véletlenül. És igy vau ez mindenben; kevés kivétellel mindenütt. A megélhetéshez szükséges a hazudás, a uagy­eolás, az üres póz. Odahaza bármi történik, ha még olyan rosz is, osak a világ meg ne tudja. Mondja valaki, hogy nem igy van e? Hazudik a szülő, a gyermek. Irigykedik egymásra a jó barát, a kartárs. Egymás háta mögött szidják egymást, mint a bokrot, szem­től-szembe hízelegnek, dicsérik egymást, hazu­doznak egymásnak. Pedig bizony ha az emberek megtanulnának őszinték lenni, mennyivel kevesebb lenne a szenny, a piszok, mennyivel kevesebb tragédia fordulna elő az életben ; mennyivel szebb, kelle­mesebb lenne az élet. Most pedig hazudozunk mindhalálig. * * • (Farsangi hangulat.) Azt mondják, azt irják mindenfelől: színtelen, fekete a farsang. Nincs jókedv, nincs igazi mulatság. De azért a selyem­ruha, osipke, szalag fogy. Mert a hiúság vásárán — ha keserves ábrázattal is — tovább folyik az élet. Ment Isten holmi morálprédikációtól. De nem tudja megállni az ember, hogy amikor se jókedv, se jólét, se pénz, se posztó, — el ne csodálkozzék afelett, hogy mégis csak túlfeszítik az emberek a tehetségüket, mert a hiúság igy követeli. Egyetlen társadalmat sem találhatunk, moly rút kinövéseiben, veszélyes tulzásiban csak némikép is hasonlatos volna a miéukhez. Egy országot sem találhatunk, melynek lakosai oly mértékben élnének viszonyaik fölött, mint a mi szerencsétlen Magyar hazánkban. Vájjon kit találunk társadalmunkban, ki ere­jéhez mérten, jövödelme arányában él? Vájjon a diplomás ember családja, kinek jövödelme alig haladja felül a 400U K, nem ugy él, mintha legalább is 10000 K keresete volna? Hát a hivatalnokok, kik megszámlált garasaik ducira ugy élnek, mintha 1000 hold földjük lenno a Bánátban. S a kereskedők s az iparosok s rendre egymás után valamennyien, akik C3ak itt vagyunk, ugy élünk-e vájjon, ahogy a viszonyaink megengedik? Nem! Legalább is egy fokkal, ha nem többel, viszonyainkon felül költekezünk, élünk. Amikor azután beköszönt végre a gond. Mert a hiányzó bevételeket hitellel próbáljuk ideig óráig pótolni, várva az eljövendő sült galambra, főnyereményre, elhaló milliós nagybáeji örökségére, vagy hasonló szolid bázisú jövödelemre. Da számításaink majd min­denkor csődöt mondanak. A hitel végtére bedu­gul. Főnyereményt, örökséget nem csiuáluuk, a sült galamb másfelé röpül s mi itt állunk szomorú lehorgasztott fővel, gondok közepette s törjük amúgy is agyon gyötört fejünket, miből, honuan teremtsük elő az esedékes részleteket, kamatokat ? De a társadalom kötelez. Noblesse obiige! A tanár felesége, gyermekei, noha jövödelmei nem engedik, kénytelen ugy járni, ahogy azt társadalmi állásuk hibás kívánalmai megköve­telik. Az ügyvéd, az orvos családjának ugy kell élnie, mintha földbirtokos lenne, a föld­birtokos mintha fertály mágnás s a fertály mágnás, mintha majoratua, latifundium birtokosa rolna. A 03eléd ma már kalapban jár, hogy kisasszonynak nézzék, a nevelőnő p­jdig már egyenesen kenyéradó gazdája íeleségéne c ruhá­zatát mimeli. A roprezentáló háziasszony párisi divatlapokat járat, hogy azok szerint öltözködjék s igy tovább fel, fel egész a legmagasabb régiókig. Igy történnek azután azok a nevetséges viszásságok is, hogy sokszor látjuk a hölgyeket olyan toalettekben végig söpörni az utoákon, melyek szakasztott a párisi divatlap szerint készültek, de amelyekhez azonkívül egy automobil, de legalább is hintó szükséges. Mert azok a höl­gyek, kik Párisban ilyen divatú ruhát hordanak, bírnak ezekkel a kellékekkel is. Ez a ferde helyzet, melybe társadalmunk akaratlanul került, okozza mind e viszásságo­kat s kellemetlen következményeket, melyek együtt járnak vele. S nem is reményelhetjük, hogy mihamarább változások álljanak be e lehe­tetlen helyzetekben. Sőt, ha figyelemmel kisérjük az eseményeket, ugy láthatjuk, hogy ez az igaz­talan, hazug tendentia növekedő félben van. Nem is azt célozzuk mi, hogy valamelyes javu­lás is járjon tanításunk nyomában, mert hiszen jól tudjuk, minden komoly szavunk csak falra hányt borsó. Csupán fel akartuk emelni tilta­kozó szavunkat most, mikor a téli társas össze­jöveteleben legtöbb alkalmunk van megfigyelni e káros, végzetes következményekkel járó hibáit társadalmunknak, hogy legalább egy hang hallat­szék e Sodorna és Gomorha pusztulását meg­előző korszakban. Mert nagyon jól íudjuk, hogy azért hölgyeink egy ruhát osupán egy mulatságra tartanak alkalmasnak, minden idényben uj divat s az adósság nő tovább feltartóztathatlanul egyre­egyre. Mert hát: Noblesse obiige! Az elő­kelőség kötelez! Egerszegi krónika. Rovatvezető: Publ. Hova kell elküldeni? A napokban itt járt kabarétársulat egyik tagja mulattatta avval a haligatóságát, hogy felolvasta azon városok neveit, a hova egyes embereket, a mesterségük, bajuk vagy állapotuk szerint el kellene küldeni. Vagyis a hogy mondta: A kinek nincs foga — Fogarasra. A szenteskedőt — Mindszentre. A gazdagot — Módosra. A szegényeket — Fóthra. A lókereskedőket — Losonozra. A hordárokat — Köpeczre. Az iszákosokat — Csapra. A primadonnákat — Bálványosra. A bakfidohokat — Ludasra. Azután .. . azután jöttek a különböző városok, mint Szarvas, Nagyvárad, Mezőhegyes, Csurgó, Dobsina, Segesvár, Buziás, Alsószopor,. Felső­lövő és Nagydisznód, sőt egy pár pláne ebbeu a rovatban is kimondhatatlan nevü horvát város, a hova hölgyeket és urakat küldözgettek vegye­sen, a szerint, hogy milyen állapotba kerültek legbensőbb érzelmeiknek túltengése folytán. E rovat vezetője, a kinek a nyelvéről, miként hírlik, a jövő krónikása lesz hivatva legendát irni, — a lokálpatriotizmus hatása alatt sorom­póba állította a megye azon nem utolsó nevü községeit, a hova még e városból is sokat el lehetne küldözgetni. szamár­köhögés, skrofuiozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. tmcli az ftvjgyat és a testsúlyt, megszDn­(<Mi a k&hOgést, »íladékot <|je» iziadátt Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boahe" eredeti csomagolást. p. HofTmann-La Roche & Co. Basel (Svájc)

Next

/
Oldalképek
Tartalom