Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-31 / 5. szám

1909 január 61. »Zalamegye, Zalavármegyei Birlap* 3 ellátása és osatornázáfla, a szombathelyi kir. kultúrmérnöki hivatalt pedig az alagcsövezési és vízmentesítési (szárítási) munkálatok terveiuek éö költségvetésének dijtalanul leendő elkészítésére és szakvélemény előterjesztésére utasította, minek következtében a műszaki fölvételi munkálatok — amint az idő engedi — megkezdetnek. Állategéstségügy. A haszouállatok egészségi viszonyai igen kedvezőek voltak, amennyibeu a hivatalból jelentendő s alább részleteseu felsorolt betegségekkel osak aránylag kis terület volt fertőzve s egyéb állati betegségek sem fordultak elő nagyobb számmal. Az előbb említett betegségekkel fertőzött terület fokozatosan kisebbedett, miként azt a következő adatok mutatják : Október végén még 47 község volt fertőzve; novemberben ez a szám 32-re, deoemberben pedig 26-ra szállott le. Az állatvásárok forgalma nagyon ingadozó volt. Mig ugyanis november havában néháuy (nevezetesén a posai, Csáktornyái és zalaszentgróti járások területén tartott) állatvásáron ugy a felhajtás, valamint az adás-vételi forgalom is igen jelentékeny volt, addig a novemberben más járásokban tartott állatvásárok, decemberben pedig az összes állatvásárok forgalma csak gyenge közepes, sőt egyeseké nagyon is lanyha volt. Az Olaszországba irányuló szarvasmarhakivitel még folyton tart s e tekintetben fölemlítendő, hogv a vármegve területéu levő marharakodó állomásokon kisebb részben közvetlenül Olaszországba, nagyobb részben pedig osztrák-olasz határszéli állomásokra ugyan, de minden valószínűség szerint szintén olaszországi rendeltetéssel, több mint 10,000 darab szarvasmarha (egész pontos adatok még nem állanak rendelkezésre) lett feladva. Ez a szám a vármegyének a legutóbbi állatösszeirás adatai szerint 204,595 darabot kitevő szarvasmarha létszámához arányítva, öt százalékos csökkenést mutat. Igaz. hogy az olaszországi uj piac kedvezően befolyásolta az értékesítési viszonyokat, az említett c.-ökkenés mégis abból a szempontból, hogy a takarmányhiány miatt kényszereladások történtek s ennek következtében a mezőgazdaság oéljaira szükséges állomány fogyott, aggodalomra adhat okot. Közgazdaság. Az ősz folyamán korán beállott tél az egész mezőgazdaságra lényeges kihatással volt. A vetések a rendes időben nem voltak elvégezhetők s ezeknek habár kései bevégzését is a korai hó és iéli időjárás megakadályozták. Ugyanezen okokból az őszi szántások sem voltak kellő mértékben és időben befejezhetők. így a kedvezőtlen időjárás miatt tökéletlenül teljesített őszi munkálatok s az a tény, hogy ezen munkálatok részben elmaradtak, valamint a vetéseknek általában véve gyenge, kedvezőtlen helyzete is rosz kilátással biztatnak a folyó évre. A vetések a több izbon leesett hótakaró alatt némileg fejlődtek ugyan, de nem juthattak a fejlődésnek olyan fokára, hogy a hátralévő tél minden viszontagságát biztosan kiállani képesek lennének. A rozsvetésekeu kivül, amelyek elég jó állapotban mentek bele a télbe, rendesen kifejlődött őszi vetést vajmi keveset lehet látni. A mezőgazdasági munkálatok a lefolyt időszakban jobbára a trágyahordásra szorítkoztak. Az első hó leesése után beállott enyhébb időjára'isal a szántási munkálatok ismét megkezdettek í ugyan, de a hamarosan beállott hidegebb időjárás és az ujabban leesett hó megakadályozták azok folytatását. A tél eddigi lefolyása, mellőzve azt, hogy korán beállott, jónak mondható, amennyiben az eddig nélkülözött nedvességet hó és eső alakjában kellő mértékben biztosította. A korán beállott fagy és havazás a szőlőm (ívelésnél is éreztette rosz hatását. A trágyázási és hetakarási munkálatok nem voltak mindenütt elvégezhetők. Ily körülmények közt szerencse, hogy nem kaptunk és most már valószínűleg nem is kapunk oly nagyobb hideget, amely fagykárokat okozna. Az elmaradt trágyázás, főként ha a fagy korán felenged, még pótolható lesz, habár annak hatása a folyó évben még nem fog teljes mértékben érvényesülni. Az állatállomány téli tartása sok gondot és bajt okoz a gazdáknak. A meglevő készletek a leggondosabb beosztás mellett is csak szűken lesznek elegendők a kellő kiteleltetó9re s amennyiben egy hosszan tartó lelet kellene átszenvednünk, az állatok teleltetése válságos helyzetbe jutna. Igaz ugyan, hogy a földművelésügyi kormány, a törvényhatóság, a megyei gazdasági egyesület és járási gazdakörök előrelátó gondoskodása következtében a kisgazdák nagy mérvben el lettek látva póttakarmányokkal, de azon bizalmatlanság következtében, amellyel a kisgazdák egyes helyen ezen, a takarmányszükség enyhítésére irányuló tevékenységet fogadták, ezek a gazdák nem részesülhettek mindenütt kellő mértékben a nekik feltétlenül szükséges segélyben. Bizonysága ennek az, hogy még most is számos gazda kér segélyt. Az állatárak az október, november hóban elért színvonalon tartják magukat; javulás e téren sem állott be. A gabonaárak a lefolyt időszakban hanyatló irányzatot mutattak, azonban a készletek mennyisége, a vetések kedvezőtlen helyzete s részben a külpolitikai helyzet árszilárdító hatásukat osakhamar érvényesítették ugy, hogy a gabonaárak az év végével a helyzetnek megfelelő színvonalon állottak. A mustárak a szüretelés befejeztével némileg javultak, azonban a kereslet csökkent, a mi azon körülménynek tulajdonítható, hogy az üzletemberek már korábban, mikor a must olosóbban volt beszerezhető, nagy részben tedezték szükségletüket. A gabonaárak aránylag magasabb volta nem kárpótolta a gazdát azon veszteségekért, amelyeket az állatárak hanyatlása és az állatállomány aránytalan drágább teleltetése következtében kellett elszenvednie. Egyedül a szőlőtermelés eredménye minősíthető olyannak, amelynek mult évi mérlegét kedvezően zárhatjuk le; azonban ennek dicára is a mult évet, mint a mezőgazdasági viszonyokra kedvezőtlent, közgazdaságilag veszteséggel járó gyanánt kell lezárnunk. A már három éve uralkodó szárazság szép fejlődésnek indult állattenyésztésünket mind ujabb ós ujabb válságok elé sodorta és az utolsó év, mintegy betetőzéséül az eddigi csapásoknak, a fentelőadottak szerint a depekoráczió rémét is felidézte, amennyiben aggályokat kelt a tekintetben, hogy a természetes szaporulat nem lesz képes az arányos fejlődéshez szükséges mennyiséget szolgáltatni. A takarmányhiány pótlásának elősegítésére kivételes alomszedési engedélyek a lefolyt időszakban is adattak ki. A tél folyamán a megyei gazdasági egyesület a tapolozai és keszthelyvidéki gazdakörök, a osáktornyai gazdasági szaktanár és a balatoni szövetség a földmivelésügyi m. kir. Minister ur anyagi támogatásával 13 községben 4—6 heti gazdasági házi ipari s 2 községben 6—8 heti gazdasági tanfolyamot és 49 községben gazdasági előadásokat rendeznek s amennyiben a mult télen a háziipari tanfolyamon már 360, a gazdasági tanfolyamon és előadásokon pedig 10,265 egyén vett részt, alaposan remélhető, hogy a folyó télen a hallgatóság száma tetemesen növekedni fog s a kosár-, gyékény- és szalmafonás, a fafaragás és seprőkötés, mint hasznos háziipari foglalkozások mindinkább tért hódítanak ós a gazdálkodási ismeretek terjesztésére, a földmiveseket érdeklő törvények s intézmények, a szövetkezeti ügyek, az adó- s illeték díjszabási, vasúti szállítási és biztosítási, valamint az egészségügyi szabályok, az értékesítési módok, a szerződések stb ismertetését célzó előadások is megtermik áldásos gyümölcseiket. E helyütt azonban sajnálattal kell felemlíteni, hogy a magyar ajkú vidékeken sokkal nehezebben hódít tért a háziipar, mint a Muraközben, ahol e téren már szép eredmények érettek el és rövid időn belül kilátás van arra, hogy egyöntetű munkával, közös központok utasítása szerint dolgozva, a háziipari készítmények állandó és jó piaoot nyernek. A törvényhatóiági közutak állapota álta'ában véve kielégítő volt. Helyenkint hófúvások a közlekedést rövid időre megnehezítették ugyan, de a hófuvatok kihányása iránti intézkedések azonnal megtétettek ugy, hogy a közlekedés fennakadást nem szenvedett. Az építkezés — a faműtárgyak kivételével — szünetelt. Rendészet. A vármegye területén az 1908 évi És mikor az égi háború teljes erejével kitört, villámlott és zengett az ég, ezerszeresen visszaverve a hegyóriások sziklafalától, a sivitó szél erőteljes hangokat hozott felém, melyek a vár történetét igy kezdék mesélni: Valamikor réges-régen, talán 600 évvel ezelőtt ólt ezen a vidéken egy nagy, hatalmas család. Büszke, erőteljes, hires nemzetség. A családfő, Kobuld, féltékenyen vigyázott családja hírére, vagyonára, becsületére. Csak egy gyermeke volt még neveletlen, a legitjabb, a legkedvesebb. A sudártermetű, oroszlán erajü, szép Lívente. A szomszédos várúr szépséges leányát szemelte ki •zámára. Titokban már előre boldog volt, hogy mily szerencséssé teszi majd fiát s hogy mily hatalmas, gazdag taggal fog szaporodni a osalád. Ámde a sors könyvében másképen volt megírva. Tavasznak idején, amikor már zöldelnek a fák, nyilnak a rózsák, pompázik, illatozik minden ; amikor enyhe bársonyos levegő csapja meg az aroot; amiko r az ifjú szivén a jégkéreg már felolvadt s akadályt nem ismerve egyesül a másik árral : látta meg az ifjú Levente a piros arcú, bogár szemű, gömbölyű karu, szépséges jobbágyleányt, Katinkát. Meglátta és többé el nem feledte. Nap leszálltával, amikor már minden zaj elült, a parasztházikótól nem messze, egy ősrégi tölgy aljában ott állt lány és legény. Jobbágy : a leány. Nemes: a legény. A legény kérdezte: szeretsz? A leány felelte : örökké. S a szövetséget sűrűn megpecsételték szerelmetes szókkal, édes osókokkal. S ahogy a leány bogár szeme az éj sötétjében csillogott-villogott, a nemes legény épen olyan tüzesóvákat lövelt feléje. Összerezzent » lány bogár zümmögésre, levél zörrenésre s felsóhajtott, mi lesz e titkos szerelemnek vége?! Di vigasztalta a legény. Ha üldöznek, elrejtelek, ha hajad szála meggörbül, százan lakolnak érte, ha egy ujjal hozzád nyúlnak, ezret teszek lábaid elé ; ha a Göncölszekerét akarod, lehozom a földre, ha királynő akarsz lenni, én királyod leszek; de soha egy órára, soha egy percre elhagyatva nem leszel szivem királynője, aranyos Katinkám. És az esküt már csókzápor mézédes ize, bűbájos, titkos zenéje forrasztotta a legény ajakára. Levelek hullásáig, a természet hervadásáig tartott a nagy boldogság. Akkor a titok kipattant s jaj volt az ifjúnak s még keserűbb a leánynak. A gőgös, büszko apa eltiltotta szerelmesétől a legényt s hozzá akarta erőszakolni ahhoz a másikhoz. A leányt pediglen száműzte messzemessze, erdő közepébe, rengeteg vadon belsejében egy kis kunyhóba, hogy soha többé egymásra ne akadjanak. De várt a leány és várt a legény. Ajkuk , majd elszáradt osak egyetlen csókért, szemük könnyei majd kiapadtak, szivük-lelkűk telve volt háborgással, vágyódással; de azért csak vártak türelemmel. És egy zord, komor téli éjjelen holtra fáradva, agyongyötörve: éhségtől, fagytól, viszontlátta a leány a legényt. — Bár fogoly voltam — mesélte a lánynak — száz és száz szem vigyázott rám, megszöktem gyilkosaim karmai közül s most itt vagyok a te puha, bársonyos, ölelő karjaid között. S amint téged szeretlek, azonképen gyűlölöm azokat. Ahogy téged védeni foglak, úgy fogom azokat támadni. Apám kitagadott, kiátkozott, há valaha veled egyesülök, én meg fogadom tiszta szerelmünk örökkévalóságára, hogy azt a házat, mely kitaszított, a földdel teszem egyenlővé és azt a bitang népet, mely kiátkozott, egy szálig kiirtom a föld színéről. Katinka borzadva hallgatta végig a rettenetes átkot, de egy szó ajakára jönni nem tudott. És az éjszaka a kegyetlen bosszú ós a mámorító nász éjszakája lett . . . Levente nem volt esküszegő. Mindjárt hozzáfogott a munkához. Maga köré gyűjtötte a vidék összes kóbor-lovagjait, láncra veretett ezer és ezer jobbágyott s ezeknek segít-