Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-06-13 / 24. szám

1909 junius 13. • Zalamegye, Zalavárcuegyei Hirlaj: ha nincs is nagyon elmaredva, de alacsony s igy kisebb terméssel szolgál. A szőlők ott, ahol a fagy csak kisebb mérvű károkat okozott, igen szépen fejlődnek s elég bő hozammal biztatnak. Természetesen a hozam még sok téuyeső által lényegesen befolyásolva lesz a szőlő további fejlődése alatt. E h<5 folyamán a gazdaságokban a részben még hátralévő vetési munkálatok elvégzésével voltak elfoglalva, nagyobb részt azonban a külső munkálatok a növény-ápolásra, azok kapálására szorítkoztak. A gyümölosökben, melyek virágzása amúgy sem volt kielégítő, a fagy tetemes károkat okoiott, ugy hogy megfelelő gyümölcstermésre ez évben számítani i em lehet. A* állatállomány takarmányozása tekintetében már némi megkönnyebbülés volt észlelhető. Az állatok e hó folyamán már a legelőre kihajtattak s a zöldtakarmányozás is kezdetét vette. Az állategészségügyi viszonyok elég kielégítők. A sertésvész kitcrjsdéaa a mult év hasonló időszakával szemben kisebb, azonban a sertésorbácc ez évben nagy kiterjedést vett. Sajnos, hogy gaidáink, főkép a kisgazdák, még mindig nem védekeznek kellőkép eme könnyen leküzdhető, de tetemes károkat okozó betegségg. 1 szemben. A gabonaárak e hóban magas színvonalra emelkedtek. Habár fordultak elő nagyobb fluktuáoiók, BE árak ismét visszatértek előbbi magas színvonalukra. AB állatvásárokra a felhajtások elég nagyok voltak, azonban sz eladáeok nem feleltek meg a várakozásnak. Vevők a vásáron nlig jelentkeztek, ugy hogy az állatvásárok műit havi forgalma határozottan gyengének minősiihető. Az állatárak elég tartottak, azonban vevők hiányában a takarmányoiásban beállott kedvezőbb helyzet előnyeit a gazdák nem élvezhetik. Amíg n tPDjégz- és növendék állatok árai megfelelőknek mondhatók, addig a hír,ott állatok ára határozottan rossz, amennyiben az elérhető árak nein állnak arányban a drága takarmányozás folytán emelkedett hizlalási költséggel. A takarmányárak, amennyiben még szálas takarmányok forgalmáról szó lehet, még ma is magasak. A borárak e hóban sem változtak lényegesen. Ax árak az őszi árakhoz viszonyítva hutárorottan jobbak, azonban a készletek az egyes termelőknél kereslet hiányában még mindig raktáron fekiÍ8znek. Közgazdasági állapotunkra lényegesebb befolyást gyakoroló tényező a mult hóban nom fordult élő. Állategészségügy. A haszonállatok egészségi viszonyai, összehasonlítva a megelőző hónappal, ismét rosszabbodtak. Különösen a sertésorbánc terjedt el oly nagy mértékben, amire már évek óta nem volt példa; viszont a sertésvész feltűnően kis térre szorítkozott. A lépfene egy helyen járványossá vált, t. i. Alsódomboru községben, ugyanott, ahol a mult év nyarán is járványosán uralkodott. Ezúttal azonban a lakosság mégis rá volt birható a védőojtás igénybevételére, ugy hogy a további megbetegedések és elhullások őzzel megakadályoztattak. A hivatalból jelentendő betegségek elterjedése egyébként a következő volt: lépfenével a hó elején 5 község volt fertőzve, a hó f 'lyrmán megállapittntott 10 községbea, megszűnt 9-ben, fertőzve maradt 6 község; veszettséggel fertőzve volt 1 község, fellépett 1 községben, megszűnt szintén 1 községben, fertőzve maradt 1 körség; ivarszervi hólyagos kiütéssel fertőzve volt 6 község, megállapittatott 6 községben, megszűnt szintén 6-ban, fertőzve mar; dt 6 k<z9ég; rühkórral fertőzve volt 11 község, megáll.ipittatott 2 községben, megszűnt l-ben, fertőzve maradt 12 község; sertésorbáncoal fertőzve volt 30 község, megállapittatott 47 községben, megszűnt 17-ben, fertőzve maradt 60 község; sertésvésszel fertőzve volt 9 község, megállapittatott 7 községben, megszűnt 5-ben, fertőzve maradt 11 község; mindössze tehát fertőzve volt a hó elején 62 község, a hó folyamán fertőző betegség megállapittatott 73 községben, viszont vészmentessé nyilváníttatott 39 község, fertőzve maradt a hó végén 96 község, azaz 34-gyel több, mint a megelőző hónapban. Azon betegségek közül, amelyek nem képezik hatósági intézkedés tárgyát, előfordult a lovakon mirigykór, szarvasmarhákon a sercegő üszök, a keszthelyi és perlaki járás egyes községeiben a fertőző vérfestékvizelés, végül a borjuk vérhasa, amely utóbbi ellen egyik gazdaságban az ujabban ajánlott ezérumojtásokkal védekeztek, az eredmény azonban még nem ismeretes. Védőojtások 3 községben kisgazdák állatain, továbbá 36 közép és nagyobb gazdaságban eszközöltettek részint lépfene, részint sercegő üszök, részint sertésorbánc ellen, végül 2 fertőzött sertésállományban a Hutyra-féle eertésvéazellenes vérsavóval történtek védőojtások, azonban aa ojtás óta lefolyt idő még rövid ahoz, hogy ezen ojtások eredményéről véleményt mondani lehessen. Az állatvásárok és az állatrakodó állomások forgalma május hónapban osaknem kivétel nél! kül gvengo közepes volt. Vevőkben, különösen külföldiekben nagy volt a hiány, az olaszok pedig egészen elmaradtak. Paolo Mantegazza a természetes haladás utjáu látja a nőt e században odafejlődui, hogy különb lesz a jelenleginél. Ami a XX-ik század asszonyát fizikailag illeti, sem sovány nem lesz, sem idegbeteg. Okos higiéniai szabályok szerint élve, bájos lesz a nélkül, hogy gyönge lenne, mozgékony, erős lesz anélkül, hogy átlátóvá válnék. A görög Venus lesz, de megerősödik a latin vérrel. Nem lesz Sarah Bernhard. Ma idegesebb mini a férfi. Sok búskomorságban, tébolyban szenvedő és öngyilkosságra peredesztinált nő van. Mert a mi századunk beteg: a férfiak buskomorak, az asszonyok hisztérikusak. Georg Brandes a nő boldogságát e században attól teszi függővé, hogy a nő munkája jobban legyen megfizetve és hogy a féltékenység kipusztuljon belőle. A féltékenység mindenféle formában jó felét teszi ki az asszonyi érzéseknek, a ninos rútabb érzés, mint az. Elrémit a helyett, hogy megnyerjen. Miudm más érzésnél keményebb bilineseket rak aunak lábaira, akire irányul, s ösztönszerűleg gyűlöli mindenki azt, ami bilinoseket rak szabadságára. S a féltékenység nagyrészben mesterségesen és művészien fölnevelt érzelem, amely tönkre megy oly társudalombac, mely nem biztatja s nem tűri. Igen! Az, hogy milyen lesz a XX-ik század asszonya ? Épp ugy attól függ, hogy milyen lesz a jövő században a férfi? — mint függött ez mindenkor a múltban s függ a jelenbon. S ha ez a korszik beteg s ha ebben a korszakban a nők még betegebbek, mint a férfiak, mi ennek az oka? Semmi más, mint az az érzéki irányzat, mely épp ugy el vau terjedve az irodalomban, mint a művészetekben; s a mely a nő által mérgezi meg a férfit s a férfi által a nőt. Mert ugy ar, amit a nőben szeret, mint az, amit a férfibjn a nőuek kiuál, nem a tiszta, nem a nemes, nem az örök igazi és szép; — hanem a mulandó gyönyör, a nemtelen inger, és a oélhoz minden eszközt jónak tartó aljasság ! — Eleme az izgató, ami enervál; a szenzáció, ami durvit; az érzéki hatás, ami éppen ugy, mint a Kirke bora, mindenkit disznóvá tesz. Miért tévedt ebben a században az emanei páoió útjára a nő, s miért dobja el az esztetikát? Azért, mert a férfi nem méltó arra, hogy a nő meggyőzze idealizmusát! Hisz idealizmus nem létezhetik ideál nélkül ! És hol találhassa meg az ideáit a nő, ha a férfiban nem találhatja meg ? És ha jogos és igaz bánat az, amely afölött aggódik, hogy a jövő században ki fog veszni a nőből a női varázs: ennek csak egy ellenszero van. Az, hogy a férfiból ne vesszen ki a férfiasság ! És ha a férfiból nem fog kiveszni a férfiasság, akkor a nőből nem fog kiveszni uz illúzió ! És ha a férfi szégyelui fogja azt, ami nom férfias, akkor a nő is szégyelni fogja azt, ami nem nőies! iparos inasok. A régi időben azt az ifjút, aki beállott valamely műhelybe ipart tanulni, „inasnak" hívták. Talán azért, mert tényleg inkább inas volt, iniat tanuló. Gyereket dajkált, műhelyt sepert, kapált, boltba Sí.aladt, oipőt subickolt és bizony ritkán jutott a szerszámhoz. Ennek a kontárokat képző szokásnak gátat vetett a haladás. Az iparszabadság korában az volt a fontos, hogy a fiuk megtanulják a mesterséget, nom pedig hogy a maj3zterné minél több kényelmet élvezhessen. Az „inas" tehát eltűnt. Még az elnevezne is megváltozott s elkeresztelték a szegény fiukat egy szerencsétlen, korcsezülött szóval „tanoncoknak". Persze, „tanulóknak" nem akarták őket nevezni, mert ezt a titulust már lefoglalták maguknak a felsőb > iskolák növendékei. Magyarországon pedig az a divat, hogy minden rendfokozatnak meg legyen a maga külön titulusa, amely kijelölje a helyét a társadalomban. Legalább is el kell ferdíteni ezért a dicséretes célért egy szót. Például a ténsasszony csak a tekintetes asszony címnek a rövidített alakja. De azért mennyire más a kettő! így voltunk a tanonc és a tanuló címekkel is. A tanocc mindjárt azt is kifejezte, hogy a szegény süvölvényt lábszíjjal és egyéb eszközökkel oktatták. Most azonban a szociáldemokrácia a tanonc címet is eltörli, elnevezvén őket „ifjú munkásoknak" s édesgeti a fiukat a maga táborába. Hát jó! Legyenek ifjú munkások, vagy ifjú urak. Ezt a kis élvezetet no tagadja meg tőlük a társadalom. De a szociáldemokráciának ne adjuk őket oda. Vigyázni keli az ifjú munkásokra, oktatni és nevelni kell őket, nehogy belejussanak a hálóba. Bizony, a mai ifjú munkásoknak fogalmuk sincs arról, hogy milyen megpróbáltatásokon mentek végig a régi inasok. Talán el sem hiszik, hogy a mesterek tanuló évei a szenvedések iskolájában teltek el. A mai iparosmesterek nagy része még szidás, verés, koplalás közben tanulta meg a mesterségét. A száraz kenyér és durva bánásmód tanította meg az inasokat arra, hogyan kell megbecsülni a puha kenyeret és a jólétet. Nem voltak akkor még szakszervezetek, a melyek engedetlenségre és kevés munkára biztatták volna az iparos-tanonookat; de különben sem lehetett volna megváltoztatni aat az közmeggyőződést, amoly azt tartotta, hogy osak a szenvedés edzi meg az embert az életre s a nélkülözés vezeti a jó útra. És a régi inasok még sem elégedetlenkedtek. Megelégedtek a sorsukkal és ha egyszer tisztes keresethez jutottak, azt meg is tudták becsülni. Persze, nem piszkálták őket azokkal a magasztos társadalmi tanokkal, amelyeket most a szooiálisták táborából kapnak. Már a gyermeket hazíífiatlanságra tanítják; a vallásos érzést pedig kiölik a sziveikből. E« a kártékony hatás azután meg is látszik a mai iparo^segédeken, végül padig a kisipar romlására s az iparos osztály züllésére fog vezetni. A szakszervezetek már gondoskodnak arról, hogy az ifjú munkások a segédek utjain haladjanak s megtanulják az elégedetlenséget és az amerikázáa művészetét. Aki veszni indult, vesszen bele a nemzetrontó áradatba. A fiainkat azonban ne engedjük elragadni. A szülők és mesterek álljanak | őrt s ne szolgáltassák ki az iparos tanulókat a lelkiismeretlen befolyásnak. Ezeket a sorokat pedig azért irtuk, mert ugy halljuk, hogy az ifjú munkások nálunk is szakszervezetesdit akarnak játszani. ZaSavármegve íejszövetkezetei. A tejszövetkezetek ma már hatalmas jövödelmi forrásai az ország földművelő népének s tovább j fejlesztve a vajgyártást ós a kivitelt, még sok j millióval szaporíthatják a nemzeti jövödelmet. j Magyarországon ezidőszerint mindössze 658 ! tejszövetkezet működik, amelyeknek 59.931 tagja | van, 101.969 üzletrésszel. 19U8 évben 83.999.176 1 liter tejet szállítottak be a szövetkezetekbe,