Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-06-13 / 24. szám

XXVIII. évfolyam. Zalaegerszeg;, 1909. junius 13. 24. szám. Előfizetési dlji Egész évre . 10 K — f. Fái évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára 20 öliér Hirdetések : = Megállapodás szerint Nyilttér soroukínt 1 K Kéziratokat oern küldüuk vissza ZALAVARMEGYEI Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik L A P minden vasárnap. Nehéz idők. A mult hét jelentős politikai eseményei méltán keltenek aggodalmat minden magyar ember lelkében. Ridegen, mereven és — úgy látszik — kérlelhetetlenül áll velünk szemben az abszolút vető s a parlamentarizmus alapelveit fenyegeii az alkotmányos formákba burkolt abszolút akarat. Tekintsünk el minden pártérdektől, személyes szimpátiától, opportunizmustól és csak az alkotmányosság, a nemzet jogai és minden szabad államban elismert elvek szempontjából nézzük a mai helyzetet. Az uralkodó előtt áll a többségi párt vezére és teljes lojalitással, a dinasztia iránti hűséggel tolmácsolja a nemzet kivánságát, a szentesített törvényekbe lefektetett jogok érvényesítéséhez való hozzájárulását. Az uralkodó elismeri a nemzet jogát, de ezt érvényesíteni nem engedi. A kormány lemondott, a koalició keretei széttöredeztek. A többség és a kisebbség között elvi ellentétek állanak fenn, a melyek egy programmban nem egyesíthetők. A külömböző pártok nem férnek meg együtt a kormányzás mezején. Az uralkodói akarat azonban nem fogadja el a többséget kormányképes pártnak, hanem a kisebbséget óhajtja döntővé és irányítóvá tenni a kormányzásban s ennek programmját kivánja ráoktrojálni a többségre, hogy annak alapján kormányozzon. Ez a helyzet úgyszólván lehetetlen. Alig létezhetik olyan államférfiú, aki, ha őszinte és egyenes nyilatkozatra hívják fel, ne amellett döntene, hogy a függetlenségi pártnak, mint többségnek át kell adni a kormányzást. Nem mondhat mást még az a hatvanhetes politikus sem, aki szemben áll a negyvennyolcas programmal. Legalább jóhiszeműen senki, aki magyar és alkotmányosan gondolkodik, más tanácsot nem adhat az uralkodónak. Lefelé kapacitálhat, keresheti a megegyezés módjait, hivatkozhatik a lehetőségekre, megkísérelheti a programmok összeegyeztetését, a pártok közti ellentétek elsimítását, de az abszolutizmus útjait nem egyengetheti, a reakció szolgájává nem szegődhetik azzal, hogy az uralkodó vétójának a nemzeti akarattal szemben való túlsúlyát elismerje. Alkotmányos országban feltétlenül reakciót jelent az, amikor az alkotmányos alapon álló többség nem érvényesülhet a parancsszóval szemben. Ez elvitathatatlan dolog s nincs és nem lehet olyan politikai párt ebben az országban, nincs olyan lojalitás és dinasztikus érzelem, amely az ellenkezőjét vallaná. És a válságos helyzetben ez vigasztaló tudat. Mert ha a pártok késhegyig menő harcokat vívnak is egymással, a nemzet jogait, a parlamentarizmust együtt fogják védeni valamennyien, ha arra kerül a sor. Exekből a jogokból elalkudni, azokat feladni nem lehet. Deák Ferenc maga mondta, hogy azokat a jogokat, amelyeket a nemzettől elkoboznak, még vissza lehet szerezni, de a melyekről önmaga mondott le, azok örökre elvesztek. Tehát a hatvanhetes alap megteremtője elitéli a jogok feladását. Már pedig a többségi elvnek a vétóval szemben való meghátrálása, a nemzeti akaratnak parancsszóra való elhallgattatása olyan jogfeladás, a mely alapjában támadja meg az alkotmány sarkait. Sajnos, nálunk az alkotmányos elvek csak elméleti értékűek s a gyakorlati élet, jobban mondva az az évszázados reakció, amelynek jármait viseljük, keresztül húzza az elméletet. És vannak politikusaink is, akik a »különleges közjogi helyzet* kényszere alatt inkább a dinasztikus, mint nemzeti politika felé hajolnak. És ezzel a bizonyos különleges helyzettel mentegeti magát mindenki, aki feltétlenül beadja a derekát, még akkor is, amikor az alkudozás és engedékenység merénylet a nemzet és annak alkotmányos szabadsága ellen. Igen, az a bizonyos különleges helyzet, amelyet mi évszázadokon keresztül respektáltunk, lenyűgözte ezt a szerencsétlen országot és kiszolgáltatta Ausztriának, a mely sohasem akarta elismerni, hogy neki is vannak a helyzetből folyó kötelességei. Megteremtett egy fél alkotmányt, amelyben a nemzet akarata csak az óhajtás erejével bír és a közszabadságnak s érdekeinknek kedvező minden új intézmény nem alkotás, hanem vívmány vagy ajándék. Létrehozott egy olyan állami kapcsolatot, amilyen a világon még egy nem volt, amelynek összekötő kapcsa sem érzelmi, sem érdekközösség, hanem a kényszer. Minden egyes esetben, amikor a természetes fejlődés útjain egy lépést akarunk előre tenni, ezzel a különleges helyzettel állunk szemben. És mindig nekünk kell meghátrálnunk. Az örökös elalkuvásban azután mérhetetlen anyagi és erkölcsi károkat szenvedünk. Az energia megcsappanik és szinte belegyötrődik a nemzet abba a keserves tudatba, hogy egész közélete az adott és megmásíthatatlan helyzettel való megalkuvásban merül ki. Jogos aggodalommal nézhetünk ma is a legközelebbi jövő elé, mert a válság súlyos bonyodalmakat igér s félő, hogy a huzavona eredménye pártbomlás lesz és önmagunk adjuk Bécs kezébe a diadalt. A nemzetnek életbevágó érdeke, hogy ezekben a válságos időkben a többség, a függetlenségi párt egységes maradjon. Ha szembe kerülnek egymással Kossuth és Justh, mint ahogy a mult héten elhangzott kijelentések után nem látszott lehetetlennek, akkor a nemzeti akarat egységes ereje megtörik s a két veszekedő fél között Bécs nevet. Hornyoszsindely, hódfarkú cserépzsindely, alagcsö, burkolótégla, • keményre égetett buroktégia * • (Klincker) Istállók, folyosók és • átjárók részére. Bérmentve minden állomásra. Első szombathelyi gőztéglagyár Hübner testvérek és Pohl Gusztáv. Mai írnunk 10 oldal*