Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-17 / 3. szám

4 >Zalamegye, Zalavármegye Hírlap* 1909 január 17. ban van, mely állapotban az időjárás viszontagságainak kevésbbé bir ellentállni; sok helyen az utóbbi vetések az első hó leeséséig ki sem keltek. Zöld vetés, eltekintve a rozsoktól, melyek helyenkint elég jól állnak, alig található. A hótakaró alatt a vetések ugyan eleget fejlődtek, azonban nem juthattak abba a fejlődési stádiumba, melyben nekik ilyenkor lenni kellene s csak a tél további nagyon kedvező lefolyása s egy ideális tavaszi időjárás állithatná az agyeasulyt akként helyre, hogy normális termésre lehetne számítani. A korán beállott fagy és téli időjárás következtében némely helyen a burgonyát, sok helyen a takarmányrépát s legtöbb helyen a takarmánypótlásul vetett tarlórépát a földben érte a fagy s azok ezen körülmény következtében osak hiányosan, vagy egyáltalán nem voltak betakaríthatók s a december hóban beállott enyhébb időjárás alatt lettek részben kiszedve s azonuali feltakarmányozás utján felhasználva. Az állatállomány már november hóbau teljes téli takarmányozásra volt utalva. A rendelkezésre álló aránylag csekély mennyiségű takarmánykészlettel az állatálomány teleltetéae nagy gonddal jár. Habár különös veszedelemtől tartanunk nem kell, mégis egy hosszú tél a már úgyis sok küzdelmen és válságon átment gazdákat erősen próbára tenné. A szőlőkben a munkálatok a kedvezőtlen időjárás következtében szintén nem voltak kellőkép és kellő időben befejezhetők. Számos helyen a szőlők bekapálatlanul maradtak november hó elején s csak december hóban, az enyhébb időjárásban voltak betakarhatók. Az időjárás viszontagságai az ilyen takaratlanul maradt szőlőkben egyesek állítása szerint már látható károkat is okoztak. A gabonaárak e két utolsó hónapban nagyobb ingadozásnak voltak kitéve; november hóban az árak emelkedtek, úgyannyira, hogy a hó elején és a hó végén jegyzett árak között egy korona árkülönbözet volt. Decemberben a gabonaárak rohamosan kezdtek esni, mely időleges áresést azonban nagyobbmtrvü áremelkedés váltott fel ugy, hogy december hó végére az árak az előbbi szinvonalat elérték. Jellemző a gabonaár alakulására, hogy az, habár nem éri el az egész óv folyamán az importparitást, mégsem áll annyira a tőzsdei spekuláoió befolyása alatt, amennyiben érvényre jutottak az árakat irányító tényezők, a kereslet és kinálat, továbbá befolyásukat érvényesítették a vetések nem legkedvezőbb állása ós a külpolitikai helyzet, s igy a gabonaárak kerül belül a normális viszonyok keretében mozgóknak tekinthetők. A bor ára az elmúlt két hóban javult, azonban a kereslet meglehetős mértékben csökkent, amennyiben a szüret idején történt nagyobbmérvü eladásokkal a kereskedők első szükségletüket fedezték. Elhajította a pénzdarabot, amely koppanva ült meg valahol, talán éppen az irásos felivel fölfelé. Idó egy szót se szólt. A lelkébe szánó fájdalmas boldogság költözött ós odaborult a káplár elé, aki gyermekes örömmel simogatta a fedetlen fejét. — Nagy örömöt csinálok nektek ugye? Aztán boldog, megelégedett mosollyal megindult a Bosku mellett fölfelé! A másik meg térdelt egy darabig, aztán a túláradó boldogságtól elvakulva, bukdácsolva futni kezdett a föllármázott tábor felé, ahonnan lobbanó fáklyák suhantak a szökevéuyek keresésére szanaszéjjel a sötétségbe. Rankó Dusán lehúzta a csizmáit és hallgatta a viz zengő morajlását. Arcának egyetlen vonása se torzult el, amidőn meztelen lábaival a fagyos vizbe lépett. A lövés felverte az éjszaka osendjét és diadalmas erővel suhant sivitva az álkapcaon és koponyán keresztül a borult ég felé és vitte magával a Rankó Dusán szomorú lelkétj a testét pedig a nagy, erős testét szerelmes osobogással ölelték magukba a Bosku hullámai . . . Jkarusz. I Az állatárakra nem hozott kedvezőbb helyj zetet az év utolsó két hónapja sem. Az árak | még mindig nyomottak s ennek következtében | a forgalomban is lanyhulás és visszaesés érezhető. ] Az állatvásárok forgalma csökkent s az eladások is korlátoltak voltak. Kereslet ugyan mutatkozik, amennyiben a rendes vevőkön kivül az olasz kereskedők még mindig felkeresik piacainkat, azonban az adásvételek nem eszközöltetnek a keresletuek megfelelő mértékben. Közgazdasági állapotainkat befolyásoló tényező gyanánt felemlíthető, hogy az amerikai kivándorlás ismét megkezdődött s habár ma nein mondható oly mérvűnek, mint amilyen az utolsóelőtti évben volt, mégis nagy az a veszteség, mely bennünket emberanyagban ér. Iparunk fej'etletlen volta, a mezőgazdaság válságos helyzete, annak általánosságban csekélyebb intensivitáaa a mezőgazdasággal foglalkozókat még mindig abban a helyzetben tartja, hogy a nyár folyamán keresik meg egész évi szükségletük legnagyobb részét, mig a tél folyamán csak kismérvű keresethez jutnak. Ama szooiális eszmék, melyeket eme tanok hirdetői a nép között elhintettek, a nép lelkületében termékeny talajra találtak. Egyesül az elégedetlenség a osekélyebb keresettel, ami szükségszerüleg annak változtatására vaió törekvést B igy remedium gyanánt a kivándorlást vonta maga után. Amilyen létérdeke a mezőgazdaságnak a szükséges munkaerő biztosítása, nem szabad elmulasztani egy alkalmat Bem, hogy ezt magunk részére biztosítsuk, ami osak ugy volna remélhető, ha a népesség részére téli munkát is biztosítunk megfelelő keresettel, ami a háziipar nagyobbmérvü fejlesztése, helyes alapokra való fektetése és tökéletesítése által volna elérhető. Aktualitások. (Verőfény a romokon.) Annak a rettenetes, a legmerészebb képzeleten is túljáró emberpuaztításnak és tömeg-katasztrófának, amely DélOlaszország egyik leggyönyörűbb vidékét temetővé és romhalmazzá változtatta, van egy mozzanata, egy verőfényes oldala, amelyért szinte irigyelni lehetne azokat, akik a romok körül, a kétszázezer halott fölött jajveszékelnek. Olyas valamiért, amely a legszomorúbb pillanatokban is vigasztaló érzést, jóleső öntudatot tud a lelkekbe önteni. Két ember: az olasz király és felesége a rémee katasztrófa első hirére vonatra ült s nem törődve azzal, hogy minden pillanat újra megismételheti a természet borzalmas erejének megnyilatkozását, benyit az inség ós minden emberi nyomorúság lakásába s lelkes szavakkal, adománnyal, vigasztalással igyekszik legalább valamit enyhíteni a leírhatatlan csapáson. Királyi kötelesség ez, ugy véli mindenki. Minden uralkodó, minden köztársasági elnök megjelenik ilyen alkalmakkor, megjelenik akkor is, ha veszedelem fenyegeti, mert ezzel tartozik annak a tiszteletnek, mellyel egy népnek uralkodójára kell föltekinteni. De nem királyi kötelesség a köny, a sziv őszinte és túláradó érzése. És olvasva az ulasz királyi párról szóló híreket, lehetetlen tisztelet és megindulás nélkül gondolni az uj Olaszország harmadik uralkodójára. Amikor trónra került, mindenfelé gúnyolódtak rajta, hogy milyen apró emberke, de már uralkodása első néhány esztendejében megnőtt mindenki szemében. Aki négy-öt esztendei időközben utazta be Olaszországot, csodálatos változást talált. Szinte szemmelláthatóan lettek különbek a viszouyok, tisztább és energikusabb a közigazgatás, keményebb és jelentőségteljesebb a hadsereg ós hatalmasabb egész Olaszország. A nemzeti uralkodó egészen egybeforrott népével s teljesen olaszérzésüvó vált Heléna királyné is. A bires szépségű fejedelmi asszony éjszakákon át virrasztva járta be a borzalom tereit s érezve, hogy a pusztuláshoz és siralomhoz nem illő a királynői palást, szerény polgári ruhába öltözött s ugy sirt a sírókkal és vigasztalta a szenvedőket. Ott volt, mikor a romok közül kikaparták a holttesteket, támogatja a még élő sebesülteket, a kórházhajóhoz kisérte őket, az éhezőknek kenyeret osztott ki, őrködött a gyermekeken, — királynéja, igazi anyja népének. És ezekből a cselekedetekből, ezekből a könnyekből születik a nép szeretete, születnek a legendák. Mint ahogy egész Magyarország érezte, hogy sok nehéz ós szomorú pillanatban van valaki, aki reánk is gondol, velünk is törődik. Mert a királynék, az asszonyok jóságának hálásabban hódol mindenki s az ország legtávolabb vidékén is szinte személy szerint érzik a szeretetet, amely szivéből kiárad. Mert a nyomor, az éhség, a pusztulás enyhítésére fontoaabb ós első pillanatban hasznosabb a pénz és az élelmiszerek adományozása, de teljessé a részvétet osak az ilyen igazi szeretet teszi, amely mintegy a jóság palástját borítja az egész szenvedő aokadalomra. És idegen születésű, de férje népével érező királynői párja oldalán ott áll a király. A kis emberke. Akit azonban tisztelni kell. Örökké emlékezetesek maradnak a szavak, melyeket a Vezúv legutóbbi borzalmas kitörése alkalmával egy templomi zászlós, egyházi dalokat éneklő prooessziónak mondott: — Nem énekelni és imádkozni kell most, de dolgozni ós megmenteni, amit lehet. S most is, mielőtt a gyász és jajveszékelés földjére utazott, egy képviselőt, ki hosszabb beszéddel akarta üdvözölni, ezzel hallgattatott el : — Az ilyen ostobaságokra most nincs idő. Ez a két kiszakított mondás jellemzi Viktor Emánuelt. Uralkodó, de elsősorban ember. Semmi hajlandósága, se tehetsége a hirea uralkodói pózokhoz, nem exoellál se felköszöntőkben, se szállóigék teremtésében, de emberileg gondolkodik és érez, nem uralkodói kötelességet végez, de segíteni akar honfitársain, olasz testvérein s még éjjel is, mikor a vak sötétség borult a romba omlott partokra 8 csak a hajók fényszórói világították meg e tájat, még akkor ia katonái között járkált és kereste az élőket, még megmenthetőket. Hiszen könnyű azt elmondani, hogy a halottakon és a pusztuláson többé nem segíthet a király, hogy hiába kutatja fel mind a kétszázezer holttestet, az életét egyetlen egynek se adhatja vissza, egyetlen fűszálat nem változtathat többé viruló zöldre, de a nép, a lesújtott és porba temetett nép mégis ugy érzi, hogy van abban valami nagy és vigasztaló, ha az ország legelső hatalma a gyász óráiban vele van és őszintén vele érez. Ilyen alkalmak és ilyen részvét nem azt a távolságot mutatják, mely a nép éa királya között van, hanem azt a közelséget, amely egy organizmussá fejleszti őket, mely a veszedelem idejében vigaszt és a jövőbe vetett hitet ad, békében pedig önérzetet, bátorságot és büszkeséget teremt. Igy forr össze egy állam nemzeti dinasztiájával. • • * (Az Egyke és a feministák.) Az úgynevezett feminizmussal nagyon kevés magyar férfi rokonszenvez. A családról, a jó anyáról, a háziasszonyról századokon keresztül kialakult fogalmainkkal sehogysem vág össze az a törekvés, amelyet a feminista hölgyek zászlóikra irtak. A magyar felfogás nem veszi be a politizáló, a mezítelenségekről fecsegő, felvilágosult asszonyt, aki egyenlő akar lenni a férfiakkal. A feminista apostolok még nem is a művelt férfiakat akarják utánozni, hanem — a mosdatlan szájú matrózt, az erkölcstelen kójenoet 8 ők akarják megtanítani a férfiakat is azokra az undokságokra, amelyeknek tisztességes érzésű emberek között neve sincs. Az Egyke ellen beszélünk, cikkezünk a emellett tűrjük, hogy természetükből kivetkőzött asszonyi állatok a szaporodás korlátozására oktassák a népet. Egyik feminista'asBZony azt irja, hogy »a szerényebb néprétegeket kell megismertetni a szaporodás megelőzésének a házastársakat nem veszélyeztető tudományosan megállapított módszereivel. Ez volt a Feministák Egyesületének kifejezett tendenciája, amelyben kell, hogy támogassa mindenki, aki a jövő generáoióit a mai társadaloménál magasabb színvonalra akarja emelni. Csak a legdurvább egoizmus gyönyörködhet a maga védett bástyájáról a nép tulszaporodásának gyötrelmeiben. A neomaltuzianizmus szervezett hivei mindenütt elsősorban a munkásosztály asszonyainak felvilágosítására törekszenek. Szervezeteik éléu mindenütt orvosok, tudósok, államférfiak képviselik az eszme szociális és nemzetgazdasági jelentőségét. A nőmozgalom mindenütt rátér a tan propagálására s jellemző, hogy a nemzetközi nőszövetség alelnöke, a német nőszövetség elnöke, a magyar születésű Stritt Mária adatta ki dr Ruttgers »Die Raseenverbeaserung" oimü hires munkáját. A ezegényüggyel foglalkozó