Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-23 / 21. szám

XXVIII, évfolyam 21. szám. Előfizetési cSij: Kgési évre . 10 í£ — f. Fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Kgyes szára ára 20 fillér Hirdetések : - Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Közös ügyek, ellentétes érdekek. Aki azt hiszi, hogy az osztrákok és különösen Bécs magasabb politikai szem­pontokból vagy állami érdekekből ellenzik az önálló magyar bank felállítását, az na­gyon csalódik. Bécs a gazdagságát félti. Nem szeretné látni, hogy a Monarkiában mellette még egy erős, hatalmas gazda­sági gócpont keletkezzék. Félti a pénzt, nem akarja kiereszteni a markából a magyar­országi ipart és kereskedelmet, amelyet eddig ő dirigált. Amióta a Habsburgok ülnek a magyar trónon, Bécsnek a praerogatíyái sohasem homályosultak el. Bécs csupa gazdagság, csupa ragyogás, csupa erő. Mindezt első sorban császárjának, a mi királyunknak, a császári háznak, a mi királyi házunknak, az udvarnak, amelynek költségeihez a ma­gyar állam ugyanannyi költséggel járul, mint Ausztria — köszönheti. A sok csá­szári és főhercegi palota, a császári és főhercegi udvartartások, a császári muzeu­mok, képtárak és szinházak, a külügyi képviselet, a diplomáciai kar, a katonai főhatóságok mind Bécs városának adnak dí*zt, tekintélyt és gazdagságot. Azt mondják, hogy királyunk életkora, egészségi állapota, szokásai, hagyományai miatt nem töltheti nálunk az esztendő egy részét. De hát a trónörökös miért nem jöu hozzánk ? Nem elszomorító gondolat-e az, hogy a magyar trónörökös, a leendő magyar király idegen az országban s még nem töltött egyfolytában nyolc napot a magyar fő és székvárosban s környezetében nagyító üveg­gel sem lehet magyar embert találni. Honnan ismerje meg a magyar nép vágyait, szokásait, nemzeti életünk meg­nyilvánulását, aspirációinkat és eszményein­ket, ha magyarok között nem él, velünk nem érintkezik. Négyszáz év óta van ez így és mi béké­ben, türelemmel, opportunus felfogással nyugodtunk bele a megváltozhatatlanba. A józan ész és a magyar lovagiasság kerül­ték mindig az élesebb összeütközést és a felforgató tendenciákat. Helyes, hogy így volt. Béccsel, Ausztriával és az uralkodó házzal szemben támasztott igényeinkkel sohasem léptünk intrazigens álláspontra, mert — idehaza bármennyire összekaptunk is — a magasabb állami raison vezette mindig az ország nagyjait, amikor fontos kérdés megoldása előtt állottunk. Sohasem támasztottunk túlhajtott igényeket és min­denkor beértük a minimummal. Ez az engedékeny és lojális magatartá­sunk megnövesztette osztrák szomszé­daink szarvait és étvágyát. Szemeikben a legkisebb vívmány is vörös posztó és minden csekélységből viharos lármát csapnak. Itt volt például a bosnyák agrárbank esete, amely a mult hetekben akkora vi­hart vert fel. Bosznia Herczegovina okku­pációjának tengernyi költségeiből Magyar­ország is viselte a rá eső részt; a pénznél értékesebb véráldozatban pedig Ausztria előtt járt. Harminc évig Boszniában kizá­rólag az osztrák tőke uralkodott s az osztrák vállalkozás és kereskedelem mind elszedte a Boszniából kiaknázható gazdasági elő­nyöket. Es amikor a dicsőséges annexió több száz milliót kitevő költségeiből Ma­gyarország is viseli az állam háztartásának egyensúlyát fenyegető részt, az osztrákok pokoli lármában törtek ki azért, hogy a közös pénzügyminiszter engedélyt adott egy magyar pénzintézetnek egy bosnyák bank megalapítására. Akárhogyan gondolkodunk is a bosnyák bank felől; akár előnyösnek látjuk a ma­gunk szempontjából, akár nem, minden­esetre jellemző tüuet, hogy Ausztria a meghódított tartományokat közgazdaságilag is magáénak tekinti. És mikor anyagi érdekekről van szó, az egész osztrák köz­vélemény kíméletlen dühvel fordul ellenünk. De a mi béketürésiinknek is határt kell szabni. Egyrészt államszövetségben élni Ausztriá­val, másrészt tűrni azt, hogy rajtunk tán­coljon az osztrák perfidia: ez nem önérze­tes nemzetnek való sors. Mihelyt arról van szó, hogy a magyar érdek is érvénye­sülni kiván, nem lépve tul a paritás kere­teit, az osztrák vad gyűlölet el akarja tiporni szerzett jogainkat, ez olyan eljárás, amely méltán kihívja az ellentállást. Ha Ausztria nem hagy fel a folytonos provokálással, Magyarország sem tűrheti jogainak csorbítását. A komédiának egyszer végét kell szakí­tani. És ezt nem lehet másként elképzelni, mint ha valamennyien a nemzeti követe­lések mellé állunk és szakítunk az oppor­tunizmussal, amely vakká tett bennünket. Keressük a békét, de ne féljünk a küzde­lemtől. Nekünk jogaink vannak, amelyeket sem osztrák erőszakoskodással, sem császári akarattal elkobozni nem lehet. A mai politikai helyzetből sem képzel­hető tisztességes kibontakozás a magyar állásponthoz való közeledés nélkül. A tel­jes vereség annyira visszavetne bennünket s oly örömöt keltene Ausztriában, hogy egy századra újra meghódítottnak tekinte­nék Magyarországot. Ellentétes érdekek mellett közösügyes politikát csinálni nem lehet. A közösség­ből egy kicsit tágítani kell, akár örül neki Lueger, akár nem. Koldus városok. Zalaegerszeg város polgármestere mult héteu részt vett a városok kongressusán és járta a minisztériumokat. Mert annyi bajunk van, ami­ket a magns kormány jóakarata nélkül elintézni nem tudunk, hogy sok minisztériumot, sok ille­I tékes tényezőt végig kell kilincselni. Egészen bizonyos, hogy a mi polgármesterünk , találkozott ott fenn kollégákkal és deputáoiókkal, amelyek szintén egy kis segítségért jártak a minisztereknél. Mert hát Magyarországon majd­nem minden város egész a koldusságig szegény Hornyoszsindely, hódfarkú cserépzsindely, alagcsö, burkolótégla, I • keményre égetett buroktégia • ' (Klincker) istállók, folyosók és ' átjárók részére. Bérmentve minden állomásra. Első szombathelyi gőztéglagyár m Hübner testvérek és Pohl Gusztáv. — Mai számunk 10 oldala

Next

/
Oldalképek
Tartalom