Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-17 / 3. szám

XXVIII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1909. január 17. 3. szám. CüÖfSrotésü díj: l'aíW iVro . rC K 1.1 ívre . . 5 K - í Nc^yml ívre . 2 K 50 f Kgy KZiurt ;ir:i 20 ti 11 Hirdetések : Megállapodás szeriül. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat iinin triildünk VÍHUZB ZALA VARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A munkáskérdés. A munkáskérdés a mi korunknak kétségtelenül legnagyobb problémája. Foglalkoztatja ez nemcsak a kormányokat és törvényhozásokat, hanem a társadalom minden rétegét, mert mindenki érdekelt, akár mint munkás, akár mint munkaadó. A munkáskérdés úgyszólván átalakítja az egész gazdasági életet s nincs a társadalmi szervezetnek az a sejtje, amely az átalakulást meg ne érezné. A jövő fejlődés iránya a munkának a tőke uralma alól való felszabadítása felé vezet. Ezt a célt azonban kierőszakolni nem lehet. Csak a természetes és fokozatos fejlődés oldhatja meg a munkáskérdést ugy, hogy az uj gazdasági rendben elhelyezkedhetik minden érdek és nem romokon keresztül jutunk el a helyesebb gazdasági rendhez. A megoldást a mai munkásmozgalmak nemhogy siettetnék, hanem határozottan hátráltatják. Nehéz a munka és tőke jogainak és kötelességeinek egymással szemben való helyes megállapítsa, mert a munkásosztály egy nagy része maga ellene van ezen törekvéseknek. Szándékosan s tervszerüleg távoltartják magukat mindenütt, ahol a munkásosztály helyzetének javításáról van szó s ahol és amennyire csak tehetik, megakadályozni igyekszenek minden reformnak megvalósítását, amely a munkás helyzetén javítani hivatva van. Mert a munkásnép egy nagy részének vezetése, sajnos, oly egyének kezében van, akiknek egyik főérdeke, hogy a munka és tőke közötti ellentét minél jobban kiélesedjék, akik ahelyett, hogy a munkásság helyzetének fokról-fokra javításán fáradoznának, megvalósíthatatlan fantomokról, lehetetlen jövőről ábrándoznak, ami csak arra jó, hogy az elvakított munkásság még jobban elhidegüljön, eltávolodjék a többi osztályoktól. Pedig a helyzeten segíteni csakis a munkásság segítségével lehet. Csakis ugy lehet a munkát a tőkével összhangba hozni, ha a munkás kezetfogva a tőkéssel, igyekszik azon válaszfal lerontásán, amely jelenleg közöttük áll. Mindaddig, amig a munkásság magát távoltartja e téren, a legnemesebb intencióju reform sem fogja a célzott eredményt elérni. Ezért igyekeznek a népet minden olyan lépéstől visszatartani, amely a munkásosztályt a többi osztályokhoz közelebb hozhatná. Elénk világot vet erre a taktikára Biilow német kancellár parlamenti megnyitó beszéde 1907-ben, amelyben szemére veti a szociáldemokratáknak, hogy egész parlamenti működésük alatt a munkások érdekei ellen küzdöttek. Meggyőződést szerezhetünk e tényről, ha végiglapozzuk a német parlament lauácskozási naplóját, amelyből kiderül, hogy a szociáldemokrata párt, amelyet a munkásnép bizalma küldött a törvényhozásba, hogy ott a munkásság érdekeit képviselje, egyetlen egy javaslatot sem nyújtott be a munkásosztály érdekében. Tehát még csak meg sem kísérelte javítani annak helyzetén. Világos példája ez annak, mennyire szívükön viselik a szociáldemokrata vezérek a munkásnép érdekeit, fejlődését. Útjában állanak a szociáldemokraták a munkáskérdés helyes megoldásának továbbá azáltal, hogy a munkásság körében oly tanokat hirdetnek, amelyek legkevésbbé sem alkalmasak arra, hogy az egyetértés az egyes osztályok között létrejöjjön. Ellenkezőleg, felhasználják a nép elégedetlenségét, félrevezetik annak gondolkodását, Ítélőképességét, hogy a lázadás magvait hinthessék el a tömegben a mai társadalmi rend ellen. Ilyen a munkások félrevezetésére szolgáló eszköz a magántulajdon elleni harc, követelése an nak, hogy a magántulajdon eltöröltessék s az összes termelőeszközök az állam kezében összpontosíttassanak. Bármennyire igyekeznek is a szociáldemokraták a magántulajdon rendszerének hibáit feltüntetni, bármennyire állítsák is, hogy a magántulajdon rendszere igazságtalan és jogtalan, a jelenben ennek hangoztatásával semmi mást nem akarnak elérni, mint a munkásosztályban a gyűlölet magvait elhinteni azokkal szemben, akik a termelési eszközöknek birtokában vannak. Eme tanoknak hirdetése, a magántulajdon jogosságának kétségbevonása az okozói annak, hogy a munkásember maga előtt látva a felsőbb osztályokat, elégedetlen s egy szebb, egy jobb jövőnek bekövetkezését várja, amely szebb jövő a mai tőkésosztály romjain van hivatva felépülni. Pedig a magántulajdon eltörlése magának ; a munkásnépnek is jogos érdekébe ütközik. A munkásembernek ugyanis minden fáradozása abban összpontosul, hogy nehéz munkája révén bizonyos vagyonra tehessen szert. Amidőn a munkás munkájának jutalmát elnyeri, ezzel együtt elnyeri a szabad rendelkezés jogát a megérdemelt jutalom hovafordítását illetőleg. Feltéve, hogy a munkás munkadíjának egy részét vagyongyűjtésre használja s ez sikerül is neki, a munkás eme vagyonával ép oly szabadon rendelkezhet, mint munkadíjával. Amidőn tehát a szociáldemokraták a magántulajdon eltörlésén fáradoznak, egyúttal el akarják zárni az útját annak, hogy a munkásember vagyonra tehessen szert, meg akarják fosztani a egyik legtermészetesebb jogától, megfosztani ama véghetetlen gyönyörűségtől, amelyet az önszerezte, a véres verejtékkel szerzett vagyonnak birása okoz. Ez által lehetetlenné akarja tenni, hogy a munkás szorgalma és tehetsége révén a felette álló osztályokba emelkedhessék. A magántulajdon elleni izgatással eléri a szociáldemokratizmus azt, hogy a munkást a tőkésosztály gyűlölettel teljes ellenségévé teszi, aki bizalmatlansággal fordul minden kezdeményező lépés ellen, mely a használják a hölgyek előszeretettel a zsírtalan Ibolya Krémet? Mert teljesen ártalmatlan s kiváló hatású. Eltávolítja a szeplőt, pattanást és már rövid ideig tartó használat után üdévé, finommá teszi a bőrt. Kapható: Kocsuba Emil gyógyszertárában Zalaegerszegen. ^vftí^-tífrfőwtígs^si^&ös „ Mai ftváitfiinilr l/L int fi í'I