Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-03 / 1. szám

1909 január S. sZalamegye, Zalavármegyei Hírlapi 3 pedig a gázait januárban is osak ugy mérik, ; mint it JÖbbi saürke hónapokban, imnuk bizony lológ az orra, amikor a rendkívüli kiadások törnek a nyakára. Hja ! de ez igy volt mindig, amióta hivatalnokokra van szükség és amióta feltalálták a hitelt és a kontót. És igy is marad, haosak a szociáldemokráciának nem sikerül tönkrereformálni a mai gazdasági rendet. De erre még egypár ezer esztendeig kilátás ninos. Ugyanekkora terminust adhatunk körülbelül annak is, hogy Zalaegerszeg kivetkőzik mai jellegéből és megszűnik hivatalnok város lenni; milliomosok íutkoznak az uloán, paloták ékesítik a Kossuth Lajos sugárutat s a tisztviselőnép szerényen meghúzódva ói a nagy, gazdaságtól csillogó forgatagban. D<3 jaj! nekünk ebből csak az álom jut. Egyelőre ki kell fizetni a patika kontót, a susztert, szabót ós kényszeredett mosolygással muszáj üdvözölni a boldog uj esztendőt. * • * (A 48-as szocialisták.) A mi politikai életünkben nem ritka jelenség az uj pártalakulás, az uj jelszó, az uj programm. Hiszen évek óta programmokon törik a fejüket a vezérek is. Oiyan programm kellene, amely kivihető is, a nemzeti törekvéseknek is megfelel, a békességet is biztosítja, az országot is kielégíti, a koronának is tetszik. Biz ez nem konöyü dolog. Érzik a tuzio nagymesterei is, hogy miudent egy kalap alá bozui nc-m lehet. Hatvanhét, negyvennyolc, konzervatív szellem és szociális tevékenység nem férnek meg egymás mellett. A szocialistáknak azonban az ilyen elvi nehézség csak bliktri. Ők — ha muszáj — ki tudnak egyenlíteni mindent, de osak szóval. A lényeg marad a régi. Az újjászervező szocialisták gondoltak merészet és nagyot. Azt látták, hogy nemzetközi jelszavakkal nem tudnak boldogulni. Az alföldi mezei munkás a béremelésért, földosztásért még csak lelkesedett; tetszett neki az urak elleni gyűlölködés; a sztrájkot is csak megértette. De az már sehogysem fórt a fejébe, hogy miért kell minden szooialistáuak hazát, templomot gyűlölni, a nemzeti lobogót megvetni. Az érdemes vezérek nem tudtak velük boldogulni. Ugy jártak, mint a muszkák a köztársasági mozgalommal. A katonákat meg lehetett ugyan nyerni a forradalomnak, de mielőtt harcba indultak volna, arra voltak kíváncsiak: ki lesz a köztársaságban a cár. A magyar paraszt, mint szooiálista, a Kossuth nótával szeretne tüntetni, mirt hí még egyszer izenni talál Kossuth apánk, akkor mindnyájunknak el kell menni. Ez már dogma, amelytől Mezőfi is eltérhet, meg Bokányi és követheti Marxot, de a magyar paraszt nem teheti, miután a Kossuth nótát még az anyja dalolta bele a lelkébe s szociálistának is azért áll be, mert egy kis földecskéi szeretne magának szerezni. Es ki tudja — az ördög nem alszik — még lehet is a dologból valami, gondolja magában, tehát felcsap. A vezérek azonban okos emberek. Nekik a jelszó mindegy. Lehetnek ők 48-asok is — névleg. Ls lettek is. Az újjászervező szooiálista párt immár : 48-as szociáldemokrata párt nevezet alatt dolgozik — a sztrájk mellett. Abban az elhatározásban, hogy a párt felvette ezt a hangzatos címet, kétségtelenül van örvendetes momentum is. Megnyilatkozik benne a nemzeti irány diadalmas előrenyomulási!, amely háltérbe szoríija az ostoba nemzetköziséget, amely a nacionalismus mai korában nemcsak bűnös, hanem egy ügy ü kísérletezés. A szociálisták kénytelenek kezükbe venni a nemzeti zászlót, mert érzik, hogy a szociális kérdéseket osak az alatt lehet megoldani. De ez a zászlóbontás lehet jó taktika, de nem lehet őszinte. Egy kis ravaszkodás lesz az egész. Mert képtelenség őszinte 48-asoknak szociáldemokratáknak lenniök. A történelmi igazságok tiltakoznak a kettő összefoglalása ellen. Kossuth Lajos neve mellett nem fér meg a szociáldemokráta politika. Persze az érdemes vezérek könnyen ráfoghatják Kossuth Lajosra, hogy nagy szooiálista volt; hiszen már Jézus Krisztust és az egész újszövetséget is lefoglalták maguknak. De aki a szociálizmus fejlődését, célját és törekvéseit ismeri, az nem teheti egymás mellé a 48-at ós a szociáldemokráciát. Kérdezzék meg Bebelt s forduljanak Maix és Lassale könyveihez; azután pedig olvassák el Kossuth Lajos iratait. Megkapják rá a választ : lehet-e szociáldemokrata pártkeretben 48-as eszményeket ápolni és szolgálni? Másról jó az uj cégér. Lépesvesszőnek való, amellyel a hiszékeny magyar parasztot, kisbirtokost a a polgári elemet meg lehet fogni. A szooiáldemoUráoia akkor, amikor Magyarországon erősebb akciót kezdett kifejteni, nem annyira a saját erejében, mint inkább a nemzetellenes irány diadalában bizott. A bukott darabontoktól várta az üdvöt. A terv azonban nem sikerült, a kaland kudarccal végződött. Most már más húrokat kezd pengetni. Már elismeri, hogy a közvélemény hazafiságával, a törvényhozás erkölosi erejével, a jogrenddel szemben az erőszakos fenyegetések semmivé válnak. Szeretnék tehát a polgári társadalmat megmozdítani. Erre jó a 48-as oím. A mai gazdasági rend sok szegényt, szűkölködőt termel. Sok az elégedetlen ember, akiknek helyzetét súlyosbítja hazánk válságos helyzete. Ezeknek az elégedetlen jó hazafiaknak jó csalogató a nemzeti lobogó, amellyel azt akarják bizonyítani, hogy a jó hazafi is lehet izooiáldemokrata. A bizalmatlanság azonban erősebb, semhogy a szociáiistáknak 48-as alapon való szervezkedését őszintének tekintse a nemzet. Lássuk előbb a medvét. Az a kérdés, hogy a legelső alkalommal, amikor a szooiáldemokráoia törekvései összeütközésbe kerülnek a nemzeti célokkal, melyik fog győzni. Ha a nemzeti eszmék diadalmaskodnak, akkor majd kimarad a cimből a szociáldemokrácia s megmarad u 48. Akkor majd úgyis együtt leszünk, addig osak nézzünk farkasszemet. * • • (A firmaváltozás.) Ahoz a rosz hiruóvhez, amelyben a magyar kereskedelem külföldön örvend, a firmaváltozások nem kis részben járultak hozzá. Sok hitelező esett el már a jogos követelésétől azzal, hogy Rákóczi Ignácról másnap reggelre Suuvarcz Izidor lett, vagy legalább egy kis >né< szótag csúszott rá a firmatáblára. Ezeket a visszaéléseket a törvény nemsokára megszünteti. Az 1875. évi XXXVII. t.-cikkbe foglalt kereskedelmi törvény nem védelmezte eléggé a hitelezőket a kereskedelmi üzletek csalárd átruházása ellen. A Mór megtette rendeléseit, de nem tette kötelességét, azaz nem fizetett és mégis mehetett, mert az üzletét átruházta a sógorára és neki nem maradt semmije. A hitelező perelt, megnyerte a pert, de amikor a végrehajtó megjelent, az »üzletiben azt a felvilágosítást nyerte, hogy ott minden másé. És nem lehetett az uj boltoson behajtani a kötelességei teljesítése nélkül távozott Mórnak tartozásait, mert ilyen behajtásnak osak akkor volt meg az alapja a régi törvény szerint, ha az üzletet átvett »sógor« a tartozások kiegyenlítését is magára vál'alta. Gondolható, mennyire nem volt gyakori ez az átvállalás és a csalárdul kijátszott hitelezők akár hamleti tűnődéssel, akár Lear-szerű őrjöngéssel nem érhettek el egyebet, mint azt, hogy követeléseiket a „behajthatatlanok« rovatába könyvelték el; a kereskedelmi erkölcs magaslatán nem álló üzletátruházó pedig, az átvevővel összejátszván, vagy a kapott értéket jól elhelyezvén, elrejtvén, a markába nevetett. Még jó szerencse volt, ha n Btk. 386. §-a alapján csalás miatt néhány heti fogházat eszközölhetett ki a sajátjától megfosztott hitelező a ravasz adós részére. Az uj törvény ezen az anomálián kiván segíteni, olyan szabályokat állítván föl, amelyek mellett a kereskedelmi üzlet átruházása nom lesz takarója a hitelező csalárd megkárosításának. Kimondja a törvény, hogy aki kereskedelmi üzletet szerződós utján átvesz, az felelős az átruházónak az üzletből eredő azokért a kötelezetéségeiért, amelyeket az átvétel idejóu ismert, vagy a rendes kereskedő gondosságával megtudhatott ; nz átruházó felelőssége érintetlen maradván. Az átvevő tehát nem egykönnyen megy bele a vételbe. Az aktivák és passzívák pontos mérlegelése után vesz majd üzlotet, mert különben hamar kirántják a gyékényt az üzlet alól. Igy bizony vajmi nehéz lesz eladni a boltot, mert ki az ördög vállalkozik arra, hogy másnak az adósságát fizesse? Ennél azonban korlátlanabb felelősséggel tartozik az átvevő, ha az üzletet házastársától vagy rokonától vette át, mert ez esetben akár tudta, hogy vannak tartozások, akár nem, azokért felelős. Ugyanez áll akkor is, ha a sógor vagy bárki más társként áll a oégbe s igy az egyéni cég akár közkereseti, akár betéti társasággá alakul át. Eddig ugyanis a társaság nem volt felelős a tagok korábbi üzleti tartozásaiért, most azonban a „társ" is fizet, mint a köies. Végül ugyanosak a hitelező érdekeinek szolgál — szemben a kötelességteljesítés nélkül menni kívánókkal — a törvény azon rendelkezése, amely szerint a hitelező javára az átruházó ellen hozott marasztaló Ítélet jogerejét az átvevőre is kiterjeszti. Ez a törvény a kereskedelmi jogrendszernek szembeszökő hiányait pótolja majd. Üdvös törvény, jó törvény, mert a szabadforgalom kívánalmainak ós a hitelezők érdekei megvédésének összeegyeztetésével útját állja annak, hogy a szatócs egy szép napon fogja magát, az üzletet áruházzá sógorára s mikor a hitelező a pénzét keresi, azt kelljen látnia, hogy más firma lóg a boltajtó felett s ő ütheti bottal pénzének a nyomát. Sok ilyen törvényt, mert nem a régi Rómában élünk, ahol elég volt törvény gyanánt ez a néhány szó: „honeste vivere, neminem laedere, suum cuique tribuere" ! Ma is egyetlen törvénye lehet mindenkinek, aki tisztességesen él, senkit nem bánt és megadja mindenkinek azt, ami megilleti. De nem abból a kevésből áll az állam, aki ezt megtartja és vájjon van-e akár a holdban is olyan állam, ahol ezt betartanák? « » (Szegényeli vagyunk, de jól élünk.) Az ünnepek alatt elrontott gyomrok emlékeztetnek mindenkit erre az igazi magyar közmondásra. Mert a magyar ember akármilyen szegény, hétköznap akármennyire koplal: a szent ünnepek alatt szeret jól élni. A gyomorrontás hozzátartozik az ünnep utáni hangulathoz. A magyar konyha egyébként is veszedelmes műhely, amely nem nagyon törekszik arra, hogy az emberek életét meghosszabbítsa. Túlságos sok benne a zsír és a fűszer; a nehezen emészthető ingredienciáktól hemzseg a szakásosművészet recipéje. Az ünnepi ebédek pedig valóságos merényletek az egészség ellen. Hozzájárul ehez a vendégszeretet, amely ősi jellemvonásunk, amelyre büszkén hivatkozunk s amelyre való hivatkozással agyonkináljuk a gyengébb szervezetű vendéget. Akit Magyarországon agyon nem etetnek, az veszedelem nélkül járhatja végig az egész világot. Hát hiszen sző ami sző, jól esik az ünnep, jól esik a becsületes magyar ebéd is, de az asztaloknak az a tulzsufolása, az az ételben italban való tobzódás, amely nálunk szokássá vált, nem illik bele abba a kulturkeretbe, amelyet egy kis európai mázzal pingálunk magunk köré és nem fér meg azzal a jajveszékeléssel, amely szegénységünk miatt széltében hosszában folyik. A mi asztali szokásainknak van még egy kis keleti ize, amiért azután a legtöbb embert a nyugati szokásokhoz ós formákhoz szabott asztal nem tud kielégíteni. Nekünk sok kell és zsiros. Csepegjen a jólét még a bajuszokról is.; görnyedjen az asztal és lakoma után még a macskák háta is görbüljön meg a csömörtől. Ne tessék azt hinni, hogy én, aki ezeket a sorokat rovom, nem szeretem a töltött káposztát és a minden ételek között legőszintébb túrós osuszát. Sőt! De azt tartom, sokkal okosabb dolog volna takarékosabban bánni a zsírral és az ünnepi ebédekkel, mint ünnepek után a patikába szaladgálni. Bizony sokan tönkretették már magukat ebben a tejjel mézzel folyó országban s jó volna immár raoionálisabb étrendet meghonosítani. Az üstökösök. (A Z. I. M. Körnek 1908 évi dec. 18-án tartott szabad lyceutui előadásán felolvasta: dr Keresztury József.) II. Az üstökösök mibenléte már igen régen foglalkoztatja az emberiséget. Chinai évkönyvekben már Kr. e. 2296-ból fel van említve egy üstökös megjelenése. — Ugyanosak a ohinaiak több száz üstökösnek nemcsak megjelenését jegyezték fel, hanem azokat kiváló gyakorlati érzékre mutató megjegyzésekkel is kisérték. A chaldeusok a bolygók egy nemének tartották az üstökösöket ós csodálatos előre látással — hittek visszajövetelükben. A görögök — élükön Aristotelessel — azt