Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-11 / 15. szám

1909 április 4. • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap< — Meghallgattam kérésedet, ó halandó a oly boldoggá teszlek, a minő boldog nem volt még senki oz Eliziuinban sem. Azonban egy föltételt szabok eléd. Te minden este bekened homlokodat e kenőcscsel és láthatatlanul suhansz templomomba, s ha jő a rózasujju hajnal, észrevétlenül osonsz haza ismét. S a világban is hallgatsz az éj drága titkairól ; senkinek sem szabad tudnia, hogy maga a szerelem Istenaszszonya üdvözít a kegyeivel. Mert ha osak egy szempillantással sejteted a titkot: nemcsak elveszted a boldogságodat, de isteni hatalmamnál fogva rögtön letaszítalak a Tartarus fenekére . . . Bodanosz esküre emelte a két ujját. Arcán tiltakozó felháborodás ült: hogy tud ő róla az Istennő ilyen lovagiatlan eljárást feltételezni? — Megállj 1 — fogta meg a kezét Afrodité. — Még nem fejeztem be a mondókámat. Más választást is tűzök eléd. Megteheted azt is, hogy minden este mindenek szemeláttára jöjj ligetembe. És mindenkitől irigyelve távozzál innen. Hunyorgass a szemeddel, ha rólam esik szó az emberek között. Ejts el a barátaid előtt titkolózó és éppen azért sokat mondó célzásokat, ha szépségemet dicsérik. Szóval : dicsekedj el vele az egész világ előtt, hogy Afrodité a kedvesed. . . Ám ebben az esetben voltaképpen én nem leszek a tiéd. Hanem mig a világ azt hiszi, hogy az én szerelmemet élvezed : az én hasított orrú szerecsen rabszolgálóm várjon reád . .. S Afrodité tapsolt és a függöny mögül előbujt a rabnője, a ki törpe vala és púpos; orrába karikn volt fűzve és arcán oly szeretetreméltó mosoly ült, hogy az emberben megfagyott tőle a vér. Bodanosz esküdözve kérte a szerelem Istenasszonyát : bízzék Hellász legelső lovagjában. — Hogy választhatna ő mást, mint Afrodité szerelmét, még ha hallgatni is kell róla, mint a sir? Avagy nem drágább előtte a szerelme, mint a hiúsága? És forró lávaként ömlő szavaival még Afrodité vérét is lángra lobbantotta, ami különben nem volt igen nehéz mesterség, mert az Olympusz lakóinak ereiben fehér és hideg ichor kering ugyan, de Afrodité e tekintetben kivétel: az ő liliombőre alatt rózsás, meleg vér lüktet. S az alkony leszállott. Afrodité várt. Várt oly terülmetlenül, akár Heró az ő kedvesére. Türelmetlenül leselkedett ki a tdnp'oma oszlopai között: hogy feltünik-e már a pagony fái közt szerelmének délceg alakja, melyet senki sem láthat, csak ő? S ime: Bodanosz csakugyan jött. De nem ugy, a hogy a szerelmes Istennő várta. Hanem az egész világ számára látható alakban. . . Bizonyosan azért késett, mert sokáig töprenkedett: Afroditét válassza-e, vagy a hasitott orrú szerecsen rabnőt ? A szerelem titkos boldogságát-e, vagy a világ dicsőségét? S az utóbbira esett a választása. . . És Afrodité, a szegény, szerelmes Afrodité, megszégyenülve, tántorogva húzód Jtt be a szentélyébe, mialatt a fekete szolgáló vigyorogva surrant elő a sutból, hogy udvarlóját fogadja, akkor és még igen sokszor azután. Mert Bodanosz hősies kitartással eljárt Afrodité ligetébe és nagy lelkierővel viselte el a szörnyű szerelmi boldogságot. Hogyne! Mikor a barátai nappal váltig gratuláltak neki. — Hej Bodanosz, Bodanosz! Nagy kópé vagy te! Hát édes az isteni Frodika cókja mi? Mire Bodanosz a legkomolyabb arckifijezéssel mondá : — Gei.thmnn ilyen dolgokról uem nyilatkozik. . . í III. Zíigrayné kis szünetet tartott a mesemon- • dásban. Boda ur szólani akart, de megelőzte : — Megálljon ! Még hátra van a mesém vége. Tehát a szegény Afrodité próbát tett még több gavallérral. — A számukat uem tudom, elfelejtettem azóta, hogy a mesét a dadámtól hallottam. Csak annyit tudok, hogy tiz közül, ha egy akadt, aki föláldozta a hiúságát a szerelmének. . . Az Istennő elkeseredve szállott vissza •AZ Olympuszra a földről, a hol oly szomorú tapasztalatokat tőn a férfiak diszkréciójáról. Boda sértődötten állott föl : — Asszonyom tehát azt hiszi, hogy én is. . . — Én csak azt hiszem, — felelt jókedvűen a szép asszony — hogy szerencséjük a férjeknek, hogy a gavallérok annyira szeretnek a hódításaikkal dicsekedni. Ha a gavallérok mind igazán titoktartók volnának : sokkal kevesebb erényes asszony volna a világon. . . Hanem már most siet<k vissza a bálterembe. És mielőtt udvarlója felelhetett volna neki, már eltűnt a fák között, a kivilágított, zengő bálterem felé. Irta : Sas Ede. Korunk irányeszméi és a modern szépirodalom. Hzabad-lyceuini előadás. Tartotta: Hantke Emil. (Folytatás és vége.) A mai korban senki sem vonhatja kétségbe a szépirodalom és szépművész-jtek hanyatlását a múlttal, vagy akár csak a közelmúlttal szemben. Már alig van szépirodalmunk. Itt-ott feltűnik ugyan egy-egy tehetség, megszólal egy tisztán költői hang, de csakhamar elnémul, menekül a hivatalba, a politikához, a hírlap irodalomhoz, s panaszkodik, hogy ma már nem lehet költőileg hatni, nincs érzelmi fogékonyság a közönségben, még — boosánat a szókimondásért hölgyeim — a nőknél sem. Mindennek oka pedig az, hogy nevelési rendszerünk, oktatásunk a hasznossági elvre -van alapitva s ennek folytán szigorúan egyoldalú. Már a családban, az elemi iskolában kizárólag «sak az élet úgynevezett harcai és anyagi küzdelmei ellen vértezik a gyermeket ; a diplomás kisasszonyok szarna légió! — maholnap több lesz nálunk a tanítónő, mint a kii, vagy felső leány, — és több a kékharisnya, mint az élet élő költészete — a nő ! És ha így haladunk minden téren, maholnap a falusi baktertől is legalább vicinális doktorátust fog követelni a jövő darabont vagy koalíciós kormányzat. Ki is olvas ma tisztán költői müvet, ki talál az ilyenben gyönyörűséget? Házi könyvtáraink csupa gyűjteményes, tudományos u. n. hasznos olvasmányokból állanak. Magjukat képezi a Pallas, ehez sorakoznak a közhasznú, közérdekű, gyűjteményes modern regényírók és a bölcselkedő magántudósok művei. Klasszikus, de sőt még modern költők és szépírók legkiválóbbjainak kötetei is rendszerint — hiányoznak. Ugy van mélyen tisztelt közönség ! a költői szép kultusza kezd eltűnni a modern életből! Mindenki csak az intellektuális erők minél nagyobb kifejlesztésére törekszik és lassan-lassan odáig jut, hogy az agyán át érez ós élvezi a művészi szépet is, — a mi természetes folyománya az agyélet ós a vele kaposolatos hasznossági elv tulteugésének. * • * Általános tehát a panasz korunk túlságosan szellemi irányzatára és ennek az irodalom, különösen pedig a szépirodalomra gyakorolt bénitó hatása miatt. Az általános civilizáció; az észnek a lélek rovására eső emelése, a hatványozott haladás az anyagiakban, a technikai eszközök bámulatos tökélyre vitele és a létfentartás eszközeinek előteremtésére irányzott tevékenysége a társadalom minden rétegének — teljesen kijózanitólag hat és letiporja a kedélyi és érzelmi élet virágait. Az a panasz az eszményi világ híveinél, hogy a mai kor szellemi irányzatában a metafizikai problémák mindinkább háttérbe szorulnak és mindinkább előtérbe lép a boncoló, az analytikus, a biráló ész, mely a természet és mennyiségtani tapasztalatok és közvélemények alapján Ítéli a jelenségeket, kutatja és állapítja meg azok indító és létokát. Természetes aztán, hogy az ily módon kikutatott valóság fényénél és világánál ez a boncoló, ez a biráló ész egész meztelenségében tárja elénk a jelenségek való, vagy annak vélt igazságát, és lerombolja azt a képzeleti, mesés világot, melyet eddig akörül alkottunk, a mit csapongó képzeletünkben eszményinek, szépnek és jónak gondoltunk azért, mert nem ismertük természetes valóságában és nem tudtunk magunknak megmagyarázni és a mit ennek folytán az eszményítés, az érzelmi világ, a költészet, a hit glóriájával ós a lélek inkább ösztönszerű sejtelmeivel öveztünk körül. A kesergés, az elcsüggedés, az eszményi törekvésről való lemondás hangjai mindenütt! . . . Egy nagy requiem az örök szépre, a kedélyvilágra, az érzelmi létre, a költészetre, a szépirodalomra és egyszersmind önkénytes megadás és gyáva beletörődés a kor állítólagos elsiváritó, józan irányzatába. A kérdés mindenesetre érdemes arra, hogy vele foglalkozzunk és hogy megvizsgáljuk, vájjon csakugyan jogosult-e ez a panasz és ha igen, mit lehetne és kellene ezen káros irányzat ellen tenni ? Ugy tartom, hogy mint mindenben, ugy itt is középütt az igazság! Az igaz, hogy a lyrizmus ideje lejárt. A mai kor és gyermeke józan, kritikus lény, a ki aligha fog a gnómok, sylphidek, a tündérek és a halvány, fátyolt lengető, a várerkélyen a távozó lovag után sápítozó várkisasszonyok és apródaik lágyan zengő hárfái folytán megindulni. A romanticismus hóbortjainak is vége! A fekete selyem köpeny, a spanyol szakái, a kötél hágcsó, a tőr és méregpohár közt váltakozó intrikák fölött szánalmas mosolylyal megyünk tova. A hus és vérnélküli chablon alakok és az invenció teljes hiányában leledző szerelmi történetek sem érdekelnek többé senkit. Mindez azonban nem bizonyít semmit a teI kintetben, hogy a modern élet és a kor irányzata e'ölne minden érzelmi létet, minden nemesebb hevületet és elsiváritja a kedélyeket. Legfölebb bizonyít annyit, hogy másképpen, más eszközökkel kell erre a generációra hatni! Mert az emberi az emberben örökké az marad; egy, örök és változhatatlan, mint az Isten, mint az igazság. A szivet, a kedélyt, a hódolatot a szép és igaz iránt, a törekvést felülemelkedni a mindennapi lét göröngyein, az ösztönt, a vágyat az eszményi iránt — az emberből ki nem irthatja, el nem hallgattathatja semmi, mint a hogy nem lehet elhallgattatni a vallásos érzületet, az istenség fogalmát ós a — lelkiismeret szavát. Az ember ugyanaz ma is, a ki volt ezelőtt. Az örök emberi érintetlen tisztaságában meg vau ina is, csupán a jelenségek percipiálását eszközli ma más uton, t. i. nem a naiv, hiszékeny és valljuk be: éretlen impresszionismus, hanem az analytikus, a boncoló ész szűrőjén át. Az emberiség ma nehezebben befolyásolható kedélyvilágában is, mint hajdan, de ez nem jelenti még azt, hogy teljesen érzéketlen minden iránt, a mi az anyagi lét keretén kivül esik. tetőfedőanyag tiszta bitumenből készített valódi aszfalt tetőlemez tartós, tűzbiztos, szpgtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő BITUM1NÁVAL fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet is nyújt a nap melege ellen. BITUKilNA RÉG! ZSINDELYTETÖK ÁTFEDÉSÉRE IS KIVÁLÓAN ALKALMAS. Csakis védjegy gye! ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Zalaegerszeg és vidéke részére: BREINER BENŐ fakereskedésébeii ZALAEGERSZEGEN.