Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-04 / 14. szám

1909 április 4. • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap< ! szolgálatot annak a laikus embernek megjegyzései, a ki távol a hivatott kritikusok körében divó, többnyire klikkszerü áramlatoktól, egész közvetlenségében érzi a társadalom azon szükségleteit, melyek kielégítésére a szépirodalom hivatva van. A jelenkori magyar irodalombau különösen szomorúan nélkülözzük a laikus kritikát és ennek tulajdonithatjuk, hogy a jelenkor irodalma a közönség szükségleteit ki nem elégíti, s olyan légkörben, olyan eszmeáramlatokban mozog, melyek a magyar közönség szivétől idegenek. A jelenkor magyar irodalmában különösen sajnosan nélkülözzük a nemzeti elemet, a mely pedig az előtt az irodalom alapeszméje, fundamentuma volt, de a melynek szükséges voltát ma nem csak elvitatni törekszenek, de létjogosultságát is tagadják. A régi kritika, a melynek ma már sajnos csak erkölcsi jelentősége van, a nemzeti elemet nem hanyagolta el, csakhogy ez a régi kritika ma már ujabb irói és krttikus generáció előtt a vaskalappal meg a copffal áll egy fokon. Az ujabb kritika pedig annyira belemerült az általános emberi eszmék s az európai nagy eszmeáramlatok folyamába, hogy egyáltalában nem akarja megérteni a nemzeti elem szükséges voltát s nem tudja kijelölni a nemzeti elem helyét az irodalomban. A nemzeti szemponttól és a nemzeti elemtől a modern kritika teljesen eltekintett, ezért nem veszi észre, hogy a modern magyar irók legnagyobb része ugy ir, hogy önkéntelenül felmerül agyunkban a gyanú, hogy ezek az írók először nem magyarul tanultak s az a világ, melyben gyermek ós ifjú éveiket leélték, nem magyar volt. Azért nem veszik észre, hogy a magyar irók, bár magyarul, de olyan világot irnak le, a melynek mását a magyar társadalomban hasztalan keressük, s az a légkör, mely a jelenkori magyar irók művein átleng, soha sem volt a magyar társadalom légköre és ma sem az. Végül azért nem veszik észre, bog)* azok a történetek, melyeket Herczeg Fereno, vagy Mikszáth Kálmán leírnak és a melyeknek megértéséhez sem pathologiára, sem psiohiatriára nincs szükség, a magyar társadalom igaz képei, mig ellenben azok a testi vagy lelki betegségben szenvedő alakok, kiket Bródy Sándor vagy Kabos Ede leirnak, a magyar társadalomnak nem magyar alakjai és a magyar társadalom közszellemének alakulására befolyással nem bírnak. A nemzeti elem csaknem teljes kiküszöbölésének eredménye az, hogy a legnagyobb hirre kapott modern irók műveiben egyetlen igaz jellemvonást, s egyetlen igazán naturalista művet nem találunk. Az a légkör, moly ezeknek a különben tehetséges Íróknak műveiben észlelhető, nem csak a magyar társadalom légkörétől idegen, hanem egyáltalán olyan légkör, melyben igazi élet s nemes lények mozgása el nem képzelhető. Igaza van a kritikusok legnagyobbikának Taine-nek, hogy a remekmű oélja valamely jellemvonást kidomborítani, "leírni s annál remekebb valamely mű, minél általánosabb és minél elemibb jellemvonásnak minél hűbb képét tükrözi vissza. Ezt az elvet véve fel alapul s vizsgálva, hogy miként lehet valamely jellemvonásnak igazán hű képét adni, meggyőződünk arról, hogy minden jellemvonás a társaddom élő alakjainak cselekvéséből, életéből domborodik ki leghívebben. A jellemvonások rajza, ha deductió, bizonyos elvekből való levezetés s általános természeti törvények szabályai szerint való összealkotás utján tesszük érzékelhetővé, nem fog érthető lenni, ós a mint a Nimphea termalist nem lehet elszakítani östermő helyéről B nem lehet a melegfürdők 20—30 fokos vizéből a fegyveseknek 8—9 fokos forrásaiba átültetni, épen ugy nem lehet a magyar társadalom jellemvonásait Zola francia, Ibsen norvég, vagy Dosztojovszky orosz alakjaival kidomborítani s nem lehet a magyar társadalom problémáit sem a Bourget-í6\e psicho analytikus, sem a Nietzscheféle nihilista filozófiával megoldani. Ennek oka pedig éppen a természet örökké állandó és mégis folyton módosuló törvényeiben rejlik. Igaz, hogy vannak általános emberi tulajdonságok, jellemvonások, minő a testvéri, szülői szeretet és az ókori zsoltárostól kozdve, a jelenkor ledér poétájáig mindenki által dicsőített, magasztalt ós énekelt szere'em ; igaz, hogy vannak általános faji jellemvonások, melyek az ethnoggraphiai, néprajzi törzstől származott népek közös sajátjai s igaz, hogy vannak külön nemzeti, sőt családi jellemvonások is, de mindezek csupán az élő nemzeti társadalom mozgásában válnak észrevehetővé és a legáltalánosabb emberi jellemvonás is csak a nemzeti speoiális társadalmak külön jellege által áthasoniítva lesz élővé és válik érthetővé. A szeretet és a gyűlölet a legáltalánosabb emberi tulajdonságok és mégis ezek sem annyira általánosak, hogy ki volnának vonva a nemzeti szellem átalakító hatása alól. A szerelemről máskép énekel Petőfi mint Petraroa és ha Petrarca ugy énekelt volna mint Petőfi, talán soha sem lett volna az ő Laurája oly hiressé s Dante Beatrixa sem lett volna halhatatlan egy magyar poéta ajkain. De nemcsak a nemzeti szellem hasonitja át a jellemvonásokat, hanem ugyanazon népnél ugyanaz a jellemvonás egész másként jelentkezik egy bizonyos korban, mint egy másikban. A szerelem másként zendül meg a provenoei troubadour lantján, másként a német Minnesänger gitárján s másként a magyar dalnokok hegedűjén. Minden nép érezte az elnyomatás és a szolgaság nyomorát s minden nép szivében felkelt ekkor a vágy, hogy nyomorán segítsen s ebben Ta vágyban mindig ott lappangott a boszu gondolata is. A II. Rákóczi Ferenoet megelőző éa az ő magasztos bukását követő korszakokban a magyar nép helyzete körülbelül egyenlő volt s mégis a két kor közszelleme B felfogása a a közállapotok tekintetében nagyon különbözik és az elnyomatással járó boszu gondolata is más formában jelentkezik az előbbi, mint az utóbbi korszakokban ; de sem az egyik, sem a másik kor lelkiállapota nem azonos azzal, amely a szabadságharc alatt a sziveket elfogta s a boszu gondolata is másként jelentkezik ekkor. Ez az utóbbi kor sokban hasonlít a szerencsétlen lengyel nemzet történetének azon korszakához, amely a legutolsó szabadságharc lezajlása utáu boru't reájuk ós mégis magyar költő ajakán soha sem fakadt ki a boszu gondolata oly megrázó szavakban, mint a hogy a lengyel költő Mickiewicz Ádám regényében a szerencsétlen száműzött énekel. Tehát osak az a mü felelhet meg kora szellemének s osak az számíthat huzamosabb ideig tartó tetszésre, mely egyúttal nemzete szellemének is megfelel. Akár valamely általános emberi, akár valamely néptörzs közös sajátságát képező, akár valamely nemzeti jellemvonás kidomboritását tűzte ki cél-il az iró, célját osak ugy éri el, ha a nemzete társadalmából igaz hűséggel festett alakokat a társadalom valódi légkörében szerepelteti. A modern magyar irodalom előszeretettel foglalkozik az általános emberi jellemvonásokkal, valamint azokkal, melyek a művelt európai társadalmak mindegyikében megvannak; de arra, hogy ezen jellemvonások azon módosulásait, melyeket rajtuk a magyar szellem hatása előidézett, kidomborítsa, figyelmet nem fordít. Azért dacára annak, hogy a modern magyar irók a helyzetek festésóbon és az emberi indulatok nyilvánulásainak rajzában valóságos mesterek 8 igy kezökben van az eszköz, mellyel az emberi jellemvonások kidomborithatók, még sem képesek egy jellemvonást igazi hűséggel szemeink elé állítani, mert alakjaik csak egy-egy helyzetben élők, a történet folyamán pedig élettelen szobrok, legtöbb esetben pedig egy feloszlásnak indult holt szervezetnek látszanak. De nem is festheti a modern magyar irodalom igaz hűséggel az általános emberi jellemvonásokat, mikor az ezeknél sokkal egyszerűbb, sokkal könnyebben megérthető és hozzánk közelebb is álló nemzeti és speciális magyar társadalom sajátját képező jellemvonásokra figyelmet nem fordít. Mert hiszen az az irodalom, mely egy könnyebb és egyszerűbb théma megoldásában egyáltalában nem gyakorolja erejét, nem lehet képes egy sokkal nehezebb és komplikáltabb théma megoldására. Az az irodalom, mely annak a nemzetnek jellemvonásaival, amelyben él, nem foglalkozik, nem is birhatja a nemzeti szellemben rejlő egész kincset 8 nem használhatja fel ezt céljai kivitelében. Ez az irodalom, habár naturalismussal dicsekszik is, gondolatait, képeit és alakjait nem az életből, hanem a könyvekből, a mult idők irodalmából s az európai nagy szellemek műveiből veszi és mert elszakad az élő nemzeti szellemtől s alkotásainál eredeti művet akar alkotni, nem képea az eredeti műbe életet, szellemet lehelni. Pedig igazán csodálkoznunk kell azon, hogy a modern irodalom, mely mindenek felett naturalista akar lenni, tehát a való élet festését tűzte ki célul, kiküszöbölte magából a nemzeti elemet. Mert hiszen nincs egyetlen emberi jellemvonás sem, amelyet a társadalom szelleme át ne alakítana s minden alak, minden kép, amelyet az iró le akar festeni, magán kell, hogy viselje a társadalom bélyegét. A társadalmat pedig mindenütt bizonyos speoiális nemzeti szellem lengi át, mely nélkül ezt a társadalmat képzelni sem lehet. Már most ha ez igaz, lehet-e naturalistának nevezni azt az irodalmat, mely a társadalom szellemének legfontosabb elemét, a nemzeti elemet folytonosan és rendszeresen kihagyja a számításból ? Naturalista novella-e az, amelyben csak a nyelvről, amelyen irva van s a benne előforduló helynevekről lehet megtudni, hogy a magyar társadalomban játszik? Nem inkább megilleti a naturalista név a „Jó palócokat" s a „Gyurkovios lányokat

1' mint pl. „Faust orvost" a „Kétlelkű asszonyt" vagy éppen a „Harakirit", amelyben Kabos Ede akarja bemutatni Budapestet, de amely épp ugy ráillik Bécs vagy Páris társadalmára. Az én nézetem szerint minden irodalomnak éltető lelke a nemzeti elem s az a kor, amelyben ezt elfelejtik, az irodalmi hanyatlás kora; ezt igazolja az irodalomtörténet is, melyből megtanulhatjuk, hogy minden nemzet irodalma akkor állott a legmagasabb fokon, midőn vezéreszméje a nemzetiség volt, sőt azok a geniek is, akik munkájuk becsének csökkenése nélkül, a nemzeti alaptól is képesek voltak elszakadni, ezekben a korszakokban születtek. De ha egyéb irodalmi irányok mutathatnak is fel eredményeket a nemzeti szellem ignorálása mellett, ha a klasszikus irányú irodalom el is tudott vonatkozni a nemzeti alaptól, ez a naturalista irodalomnál, amely az életet akarja festeni, ugy amint van, képtelenség. Naturalista irodalom, nemzeti jelleg nélkül olyan, mint a madár szárny nélkül. hirei nem izgatták annyira a n. é közönséget, mintha tudomást szerezne róla, hogy bizományi versenyáruházamban f. hó 15-tŐI húsvétig bezárólag kb. „ különféle P3l fajta létezett olcsé árakon kerül még soha nem Azért ajánlom bárkinek, mielőtt czipőszükségletét fedezné, bizományi üzletem megtekintését. Egy pár jó férfi cipő már 4 kor. 50 fillértől, remek gyermekcipő már 85 kr.-tól kezdye kapható. . Női kalap-újdonságok megérkeztek. cipő eladásra. PoSIák Ede