Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-21 / 12. szám

• Zalamegye, Zalavármegye Hírlap* 1909 március 21. Kossuth Lajos a népet akként kívánja nemzetté alkotni, hogy az abban, hogy nemzet és abbaD, hogy magyar, becsületét találja. Széchenyi István gróf szerint pedig velőnk közepét valami édes érzelem futja át, ha kérdés támad magyar hazánk dísze és boldogsága felől. Ilyen lánglelkek varázslatos suggestiója mellett, igen tisztelt ünneplő közönség, senkinek sem lehet teher az egyensúly, melyet a nemzeti dernokrátia vitt az önkormányzat, jogok és kötelességek közé. Ez az egyensúly avatta fel a szabadság, testvériség és egyenlőség jelszavát a függetlenségre megérett népek nagy azövelaégének világnézletévé, melyet elnémítani, vagy fogságban aszalni többé már nem lehet. S ha nem kétséges Levisse francia akadémikusnak kijelentése, hogy a saját fiainak emberméltóságát csak erős és igaz nemzet tudja megőrizni és megvédelmezni : épp oly bizonyos az is, hogy a mely nép erre képtelen, az az élők részvéte nélkül fog a történeti végzet által, jól megérdemelt enyészetének kiszolgáltatni. Nekünk azonban, igen tisztelt ünueplő közönség, élnünk kell. Nemesek a magunk fajának erejéért s egységéért, de fajunknak históriai rendeltetéséért is. Az angol, francia, német politika lehet államférfiúi gondolat; a mi politikánkegy nagy históriai hagyomány ! E|er ősz bíborosa mondotta 1907-ben, junius 8-ár>, hogy a nemzet fennállásának, nagyságának és méltóságának mértéke attól a hűségtől függ, mellyel megalakulása biztosítékaihoz ragaszkodik. A mi nemzeti megalakulásunk biztosítékainak egyik erőforrása: a mi rendületben hitünk a márciusi eszmék diadalában s örök dicsőségében . . . Áldás hazánkra. A Daloskör Kurucz János vezetése alatt »A. nemzeti zászlót — cimü szép dalt énekelte, ifj. Czukelter Lnjos pedig ismert kiváló előadó képességével a »Talpra magyart* szavalta. Az ünnepi beszédet Dr Marik Pál főispáni titkár mondta. A költői lendületig emelkedő, mély hazafias érzéstől áthatott beszéd volt, amelyet hatalmas éljenriadal követett. A beszédet egész terjedelmében adjuk. Tisztelt ünnepl(> közönség ! Hat évtized távolából tekintünk immár viszsza arra a történeti határkőre, melyet 1848. március 15-ike jelent az ezeréves magyarország életében. Hiába távolodik mind messzebbre tőlünk. — Tekintetünk változatlan kegyelettel és melegséggel mereng el rajta: a mint ott áll a régi Magyarország határán, körülfonva a tavasz verőféoyétől és a hajnal hasadó poézisétől. Pedig hány viharnak tombolása zúgott el azóta fejünk fölött és mennyi keserűség, gond és megpróbáltatás jutott a sors mostohaeágából osztályrészünkül! Még ha jobb napok, áldottabb esztendők kecsegtettek is egyszer-egyszer, akkor is csak ujabb keserűséggel és csalódással lettünk gazdagabbak. De mind hasztalan ! Minden megpróbáltatáson én minden csalódáson keresztül is kipusztithatatlanul él lelkünk- \ ben mindaz a vágy és mindaz a remény, meiy a történeti levegőjű nagy napon töltötte el az uj Magyarország erőtől duzzadó nemzedékét. Sem a letűnt napok és emberek meddőgége, ! sem a sors mostokasága nem volt képes dia- ! dulmaskodni fölöttük és a nagy március 15-ének I dicsősége és emléke fölött. Bizonyaága ennek, hogy lelkünk ime, ma, j hat évtized multán is, kegyelettel száll viasza j hozzá, — az ő emlékezete pedig MZ ifjú tavasz ' 1 könnyei! szárnyán jár el évről-évre a mi kitárt ' 8/.iveinkbe. Ez bisonyitja legékesszólóbban 1848. már' cius 15-ének eszmei jelentőségét. Mert március 15-ét nem világtörténelmi jelsntőségü események teszik nagygyá, — mint a franciák évenkinti jul. 14-ik, vagy a németek Szedán ünnepét, — hanem egyediií az a | nemes szellem és azok az ideális eszmék, uaej lyek e napon bontották ki szárnyukat az idő i haladásából lemaradt Magyarország fölött és ! hoztak uj vérkeringést tespadő szervezetébe, j Semmi másért, hanem egyedül ezért oly nagy j jelentőségű ez a nap a magyar nemzet életében 1 és ezért jelképe és emlékünnepe Magyarország ; újjászületésének, — annak a Titáni munkának, mely bár nem ezen egyetlen napnak volt műve, de ezen a napon kezdődött. E napig az akkori Magyarország a középkornak volt egy hátramaradott töredéke, mely a kiváltságos osztályokra támaszkodó rendi alkotmányával és kasztokra szétszakított társadalmával nem állott összhangban az uj idők követelményeivel, s igy szervezetének és szellemének gyökeres átalakitása nélkül nem is lett volna képes biztosítani a magyar nemzet versenyképességét és erőinek kifejtését és érvényesülését. A réginek tehát meg kellett halnia, hogy megszülethessen az uj, alkotmányában modern és nyelvében és kultúrájában is magyar Magyarország. Ezt a nagy és nehéz munkát pedig az a korszak hajtotta végre, melyet a nagy március 15-ike nyit meg nemzetünk történetében. Ezen a napon dőltek le az addigi közjogi koriátotc és zárult le az a sötét korszak, mely II. Rákóczi Ferenc nagy szabadságharca után borult rá a magyar nemzetre, — - mikor mindössze annyit tudtak rólunk Európa népei, hogy a legjobb német katona a magyar és a leggazdagabb német tartomány Magyarország ! És ezen a napon született meg Magyarország uj korszaka; ez a korszak, mely egyenlőséget és testvériséget hozott a nemzet különböző rétegeibe, és birtoklási és polgári jogot, szólás és sajtószabadságot szerzett a nemzet miden fiának. Mikor pedig a zsarnokság a haza életére tör, — önbizalmat öntött a kételkedőkbe, bátorságot a félőkbe, erőt a gyengékbe, az öregség az ifjakba és az ifjúság lelkesedését az öregekbe, és dicsőséget hozott a hazának s éle tet és jövőt a nemzetnek. Ebben van 1848-nak és március 15-ének jelentősége. És ezért avatta a nemzet kegyelete e aap minden évfordulóját az emlékezés, — sötét balsorsunk podig a remény ünnnepévé. Mert tisztelt ünneplő közönség, jól tudjuk mindnyájan, hogy március 15 ike ma sem befejezett tett még, hanem egyes pontjaiban még ma a 61 évfordulón is csak megoldandó feladat. Hogy többet ne mondjak, ime a 12 pont kileuoedike: az önálló magyar nemzeti bank. Ezekért a még mindig megvalósulásra váró pontokért lett számunkra a remény ünnepévé ez az évforduló és az is marad mindaddig, a mig valósággá nem válik mindaz, a mi a 12 pontban és a 48-as nagy eszmékben lefektetve van. Mig ez be nem következik, mindaddig az lesz ez az évforduló a magyar nemzetnek, a mit Beranger a gyermekkori emlékekről daiol egyik gyönyörű versében, — melyet Petőfi fordított lo magyarra, — a következőképpen: «Vidék, hol egykor ringatott reményen, lm újra látlak ötven év után. . . Magitjodunk a gyermekemlékektől, Mint a tavasznak langy fuvalatán." Igenis megifjodunk a nagy március 15-ének emlékeitől és ragyogó verőfényétől és a távoli és legközelebbi mu't minden csalódása daoíra is bitiünk benne, hogy vágyaink éa elszántságu ik vé^re ia meghozzák a sikert. Mert tisztelt ünneplő közöaaág, bt késik ia a tavasz, a kellő időben mégia csak meghozza a laugyos déli szól éa megjön a nyár is. Ha késik a nemzet vágyaiu&k valóra válása, mégis csak el kell érkeznie annak az időnek ia, a mikor azok a nagy küzdelmak, a melyeket vivtuak a múltban éa vivuak a jelenben, s talán vivni fogunk a jövőbea, — végre ia meg fogják teremni a maguk gyümölcsét, ha nem a mi számunkra, hát a jövő nemzedék számára. Ezért vannak hát mégia annyian, kik azért, mert késik, a minek jönnie kell, annyira kételkednek egy szebb és jobb jövendő elkövetkezéaében, a magyar nemzet megerősödésében dicsőségének kifejlődésében, kultúrájának tökéletesedésében és gazdasági megizmosodásában ? ! Az emberiség küzdelmei és szenvedései nem mu'nak el gondatlanul, hanem egész bizonyosan meglermik a maguk gyümölcsét legalább is a jövő számára. Éppen igy van ez a nemzetekkel is, mint az emberiség nagy családjának egyes tagjaival. A magyarnál szerencsésebb nemzetek is csak nagy küzdelmek és nehéz szeuvedéaek árán érték meg nemzeti vágyaik vetéaének kalászba hajtását. A mi energiánkat sem szabad tehát elernyesztenie küzdelmeink időleges sikerteleuaógének, h'inem céltudatosan éa makacs elszántsággal kell küzdenünk a szebb jövőért, a melyet talán el nem érünk mi sem, de a melvet mégia ezent köteleaségüak biztosítani a jövő nemzedék számára. Bármiiy mostoha is hozzánk a sors, ne álljunk meg csüggedt keserűséggel azok előtt a nemzeti vágyaink elé tornyosuló nehézségek előtt, melyekbe minden tervünk és minden lépésünk beleütközik. Ne riasszon meg éa ne ejtsen kétségbe a siker felől sem leplezetlen ellenségeink lihegő gyűlölete, sem annak a példátlan hálátlanságnak látványa, mely a szabadgandolat leple éa a szabadság, egyenlőség és testvériség gyönyörű jelszavainak kalózlobogója alatt támad ós gyaláz fülünk hallatára mindent, a mit évszázadok veritéke és omló vére avatott nemzeti életűn kben szentté és tett a mienkké. Ezeken a ma elénk tornyosu'ó bajokon ne tudnánk győzedelmeskedni ? ! Hisz ezek csak aprólékos kellemetlenségek a török hódítás és német dúlás nagy veszedelmeihez képest, melyeket pedig győzedelmesen álltunk meg ! Ez adjon nekünk hitet a nemzeti dicsőség feltámadásában ma az ujjáébredés nagy ünnepén, — mert bár még ninca is itt a tavasz, de beszidea jelek mutatják, hogy már elmúlt a tél é8 a kikeletnek el kell jönnie okvetlenül. Nirca oly hosszú tél, melyből ne lenne a természet föltámadása ! És nincs oly vigasztalan állapot, melyből ne lehetne várni győzedelmes nemzeti fellendülést éa verőfényes jövőt. Boru'jon hát virágba lelkünk és nyiljék meg a mai évfordu'ó ragyogó verőfényénél — mindenekfölött az előtt az emelkedett szellem előtt, mely 61 évvel ezelőtt a tavaszkor verőfényes reménységeit, meleg szeretetét és miudeneket egyesítő összhangját hozta meg nemzetünknek. így lesz valósággá, a miért évszázadokon át a nemzet annyi fia vérzett: a független és szabad Magyarország !" A K( cskéa József, Kurucz Jánop, Leiliner Hermán ós Fendrik József által énekelt férfi négyes után a zenekar Erkel »Hunyadi nyitányát« játszotta, umely tomboló lelkesedést keltett. A nagy közönség hazafias dalok éneklésével oszlott szót. A zalaegerszegi kereskedő és iparos ifjak szintén nagyszabású ünnepélyt rendeztek az használják a hölgyek előszeretettel a zsírtalan Ibolya Krémet? Mert teljesen ártalmatlan s kiváló hatású. Eltávolítja a szeplőt, pattanást és már rövid ideig tartó használat után üdévé, finommá teszi a bőrt. Kapható: Kocsuba ErsniS gyógyszertárában Zalaegerszegen. jmmmM