Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)
1909-03-21 / 12. szám
XXVIII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1909. március 21. 12. szám. Előfizetési díj: KffAsr ávr« 10 K - t. f-Y-1 évre 5 K — f Negye.! évro . 2 K 80 £ ! j»'ye» sitim áru 20 (Mliii Hirdetések > Megállapodán ne r int Nyilttár noronként 1 K Kéziratokat u»ui küldünk v !«»?.* L A V A E Politikai és társadalmi hetilap. YEl HÍRLAP Megjelenik minden vasárnap. Háborús világ. Háttérbe szorul minden egyéb kérdés a háború mellett. Erről beszélnek a malom alatt, a falusi viskókban, a községházán, a városbau, hivatalokban. Sióval háborús hirekkel és a szerb kavarodással volt tele a mult héten az egész világ. A mult héten élesedett ki igazán a helyzet. Azelőtt egyik nap a békéről, a másik nap a diplomaták körmönfont okoskodásairól, alkudozásokról hozott hirt a sajtó s alaposan remélhettük:, hogy Belgrád eszére tér. A hét végén azonban már igazán csak a borotva élén táncolt a béke s meglehet, hogy mire e sorok megjelennek, már meg is kezdik az ellenségeskedést lent a Drina mellett. Miután azonban a helyzetet beavatott körökben ugy jellemzik, hogy nagyon komoly, de nem reménytelen, az sincs kizárva, hogy végre valahára békés megoldást nyer az a merész játék, amelyet a szerbek vakmerősége felidézett. Ne csodálja senki, hogy Magyarországon most mindenki a szerb kérdéssel foglalkozik s a világpolitika szövevényes problémáit feszegeti. Hiszen érdekelve vagyunk mindnyájan. A mi vérünk fog folyni, a mi erőnk fogy ebben az eszeveszett küzdelembon, amely semmi haszonnal sem járhat, csak veszteséget hozhat. És ebben a vékonypénzű, küzködő existenciákkal tultömött országban milyen felfordulást okoz egy háború, azt előre kiszámítani nem is lehet. El tudjuk e viselni a háborúval járó terheket; képes lesz e a misera plebs contribuens, az agyonterhelt föld, a vergó'dő kisiparos még több áldozatra, mint amenynyit az állami rendért ma hoz és nem roskad e össze a középosztály nagy része a drágaság súlya alatt? Ezekkel a kérdésekkel nem törődik a nagyhatalmi érdek és nem törődik a diplomácia, amely felidézi a véres rémet, hogy embereket, népeket pusztítson s a béke évtizedes alkotásait tegye semmivé. Közgazdasági életünk egyébként is lassan fejlődött. A közjogi helyzet által lenyűgözött erők nem érvényesülhettek a nemzet javára; a tőkék szaporodása lassan haladt s a kivándorlás megtámadta létünk egyetlen biztos alapját: a földmívelést ia. Elgondolni is rettenetes, hogy mi lesz velünk egy hadjárat után, amely száz és száz milliókba kerül. És mi lesz velünk akkor, ha a bekövetkező nyomorúság még megnöveli a kivándorlást; ha a munkaképes nép tömegekben hagyja el ezt az országot. Rettenetes sejtések gyötrik a nemzetet, amelynek százezrei vonulnak a harctérre a monarkia becsületéért. De akármi következzék is, a bizonyosság jobb, mint ez a régóta vajúdó komédia. Ha már belesodródtunk a balkezes diplomácia által megvetett kelepcébe, szemébe kell néznünk a veszedelemnek, mert a hősies kitartás immár a nemzet becsületének kérdése is. Egy jelentéktelen, harmadrangú Balkán állam, egy vad szláv banda nem köpködhet büntetlenül Magyarország felé s ha úgynevezett államférfiai nincsenek tisztában azzal, hogy miként kell viselkednie egy olyan népnek, amelynek ugy anyagi mint szellemi ereje csekély egy világhatalomhoz képest, akkor nincs más hátra, mint le kell taposni minél előbb a háborúért üvöltő népecskét. Egyébként talán a szerb nép maga kevésbbé bűnös, mint az az úrfi, aki nemzeti hősnek akarja magát felfújni s a háborús hangulat szításával a Karagyorgyevics dinasztiának szeretne hosszú életet biztosítani. Pedig — ahogy a nagy világlapok irnak — az ifjú trónörökös akciója visszafelé is sülhet s a Karagyorgyevics család, ha ugyan el tudja hagyni Szerbiát, elmehet újra Schweizba muskátlikat nevelni, a trónörökös pedig berukkolhat orosz ezredéhez főhadnagynak. Azután gondolkodhatnak a muló dicsőségről. Abból a tényből, hogy a diplomácia húzza halasztja az erélyes rendszabályok alkalmazását, a közönség azt következteti, hogy valamelyik nagyhatalom beavatkozásától tartanak. Természetesen nem lehet másról szó, mint az oroszról. A világ szlávjai egyesülésénak a Monarkia és különösen Magyarország útjában áll s miután a szláv érdekek védelmét a világbirodalmi egység felé törő orosz kötelességének tartja, minden szláv banda orosz védelem alá menekül. A diplomácia játékaiból, abból a világcsalásból, amelyet a nemzetek rovására a külügyérek folytatnak, semmit sem látunk. Nem tudhatjuk tehát, mit forgatnak a fejükben az államok sorsát intéző urak. Csak az eseményeket látjuk. Már hónapok óta szemléljük a csapatok, ágyuk, élelmiszerek szállítását. Látjuk, hogy milliókat költenek a határok biztonságára. Halljuk a mozgósítás lármáját. És nem történt semmi komoly lépés. Jegyzékeket szövegeztek. Ezalatt pedig értékeink hanyatt homlok , estek, a vállalkozási kedv magcsappant, az aggodalom nőtt s a kivándorlás újból megkezdődött. Ebben az országban talán senki sem háborupárti. De ha már idáig vagyunk, inkább belerohanunk a tűzbe, mint ezt a sorvasztó bizonytalanságot türjük s a rettenetes költségeket viseljük. A háborúnál nagyobb áldozatot követelt tőlünk az a bizonytalanság, amelyben hónapokon keresztül voltunk. Dőljön tehát el a dolog vagy jobbra vagy balra, mert a közvélemény immár türelmetlen ós izgatott. Szerbiát megkell rendszabályozni, vagy békét teremteni, mert a hosszú vajúdás megbénítja a nemzet erejét. mmammi iiaáiiaáAiiiiiáuiiiiniiiáiwiiiiiiiiááiáiiiiiaiiiiiUiiiiiAiáiiiiiiáiááiáiiiuiáiiáiiiiiiiiiiiáiiáiiiiiiaiiiiiiáiiáauáuiiáiáiiá Tisztavérü a^^ai, Ia^tt/a^aÍAaaIt darabonként tAmTAArítA,rtAAl T 40 f i|| érér t kaphatók a Misefai gazdaságban. U. p. Nagykapornak (Zalamegye). mmmmftmmnm!^ Mai számunk 12 oldali
