Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-10 / 2. szám

1909 január 10. »Züianaegye, Zalavárwegyei Hírlap azeul hálálja meg, hogy a zajtól és lármától alig lehet valamit hallani: ez már muosai rosziudulat. A csendháborítás divattá válik s mindenki szeret divatos lenni. Mert az már régi dolog, hogy ha az egész világ púpos liátu, szörnynek nézik az egyenes termetűt. Ezi a oikket, mert általános vonatkozású, leközölhettem vo'ua az »Aktualitásokt rovatban IÜ, de niiveJ ez a rovat épen az egerszegi viszonyokkal bíbelődik, ide is beillett. A számlás ember. Megjelenik a számlás ember. A oseléd, szegény, aki ezzel a számlás emberrel szemben a múltban minden kifogást kimerített, nem tud hamarjábán mit mondaui. De aztán föltalálja magát, bus pofát vág és így szól : — Hiába jött kérem, a szegény nagyságos ur meghalt. A pénzbeszedő ránéz. — Meghalt? — Meg. — Mikor? — A mult héten. Nagy osönd. Aztán sóhajt egyet a péuzbeszedő és azt mondja : — Na akkor a jövő eisején megint eljövök. És megy le a lépcsőn nyugodtan, mint akiuek pénzbeszedés dolgában még a halál se imponál. Adybandiádák. Jő a tavasé, ee a szép nő, Balzsamát már érezem; Még sem virul a fa, mert még Nincs madár a fészken. De kedvemmel már nem birok, Megcsalom a fákat ; Oly dalt kezdek, hogy madárnak Hisznek s kivirulnak! * Én szíttam lángját ajka tiizhegyének, De e láng ugy égette keblemet; S egy zordon éjjel csillagokkal szórtam Be egy lehelletemmel az eget! Mi volt, az elmúlt. Kedvesem hűtlen lett S a lét nekem már átkok-átka csak . . . De jaj, fent mind enyém a miljó csillag És élnem kell, míg le nem hullanak! Mióta nem szeret lánykám, az éles, Szememnek árja percig sem pihent S mivel az emberek kigúnyolnának. Azt hittem, jobb lesz nékem odalent. És sírba fekvén künn a temetőben, Ép ott tördeltem nagy panaszomat, De ott meg a holtak riadtak fel rám S kiűztek, mert zavartam álmukat. Az üstökösök. (A Z. I. M. Körnek 1908 évi dec. 18-án tartott szabad lyceumi előadásán felolvasta: dr Keresztury József.) III. Ig' n fényes és meglepően szép üstökös volt az 1861 évi I. üstökös is, amely Amerikában junius 14 én vált először láthatóvá, midőn magja Il-od rendű csillagnak látszott, csóvája pedig 40 fok volt. Junius 29-én Európában még senki sem látta és másnap — mindenek nagy bámu at.íra — hold nagyságriyi fejjel és 120 fokos látszólagos csóvával jelent meg és ezzel a példátlan nagy csóvával Európa felett kétharmad részben fogta át az eget. Fénye oly erős volt, hogy világánál észrevehető árnyékot vetettek a házak. De a mily gyors volt megjelenése, ép olyan gyorsan el is távozott. Julius Il-ik felében már osak távcsővel volt látható. Pályája ellipsis, mely a föld pályával majdnem derékszöget képez. Keriugési ideje körülbelül 420 esztendő. Fején, melyet különösen Schveitzor Gáspár moszkvai csillagász tett beható vizsgálat tárgyává, a legkülönösebb változások voltak észlelhetők. Junius 30-án olyan volt, mint egy tűzkerék, melynek öt tüzes küllője közül négy egy irányban, egy ellenkezőleg görbült. A mag hosszúkás és látszólag kettős volt. Egy nappal később a küllők megrövidültek és végeikkel a mag körül képződött kettős ködburkolatban vesztek el. A mag a küllők közül fényesen kivilágolt. Julius 2 án az eg^sz tün-mény gyökeresen megváltozott. A küllők h«-lyett rövid legyező-alak látszott, amelyet terjedelmes sziv alakú fénylő tömeg vett körül. Ez a fénylő tömeg alul két nyelv alakú nyujtványt képezett, míg a mag alatt a osóva felé sötét öböl képződött. A ködburkolatnak osak az egyik fele látszott gyenge fényű iv alakjában, amely összefolyt a csóvával. Azonkívül a Donáti üstökösre emlékeztető ködburkolatok is támadtak rajta. Bond és Sohmiedt három napi időközben vagy 11 ilyen burkolat keletkezését figyelték meg. Azt azonban, hogy a kiáramlás ingadozott volna, nem észlelték. Az 1861-ik óv még egy másik nevezetes üstököst is hozott. Az 1861-ik évi II. üstököst, amely csak azért nem vert fel nagyobb port, mert mindjárt az óriási I. üstökös után jelent meg. Fónyo jóval gyengébb voit az előbbinél s osóvája sem haladta felül a 20 fokot. Egyidőben többen is felfedezték. Pályája ellipsis és különösen arról lett nevezetos, hogy teljesen összeesik az augusztusi hulló osillagraj pályájával. Keringési ideje 124 év. A HaUey üstökösön észrevett kiáramlások ós ezek ingadozásai ezen az üstökösön is jelentkeztek. Augusztus 21-én az ismert legyező alak jobb felé hajlott. Augusztus 23-án megnyulott és balfeló fordult. Augusztus 25 én pedig már ÍBmét jobb felé dőlt. Egy lengés idejét átlag 3 napra tették. Hasonló ingadozás mutatkozott a mag fényében is. Azonfelül erősebb nagyítás mellett ez a kiáramlás augusztus 24-én különös sugárzó jelenségek kisóretében történt. A fényes magból hat sugár nyaláb indult ki, amelyek közül három jobbra merész ívben visszahajtott és a csóvába olvadt bele, három ellenben balra egyenes vonalban húzódott a ködburkolat felé. Mintha csak kicsiben a Donáti üstökös osóvájáu észlelt jelenségek ismétlődtek volna meg. Még különösebb képet nyújtott az üstökös feje augusztus 26-án, midőn a kiáramlás egy sugárban oly formán festett, mintha egy külön •álló üstökös lett Uigusztus 27-én ismét az eredeti szabályos legyező alakkal találkozunk, amely nagyjában még 28-án is megvolt. — Ettől kezdve azonban a legyező jobb szárnya hamarosan fogy és augusztus 29-én már csak a bal szárnyát láthatjuk, mintha valamely óriási szélvihar átcsi.pta volua az egész ködl urk<>t egyik oldalról a másikra. — Augusztus 30-án a kiáramlás megnyúlt tömlő alak volt, amelynek keskeuyebb végén erős féunyel világolt a mag. — Augusztus 31-én megismétlődött a 29-iLi tüne méuy s a féoyiő anyagot valamely titokzatos erő újból a bal oldalra csapta át. Végűi szeptember 4-én újra látható lett a tzéies legyező alak. Ujubb kombinációkra adhat alkalmat az 1874beu feltűnt Coggia üstökös is. Magja, amely I. r. csillag fényében ragyogott, szintén fénylő burkolatokat képezett, de ezek nem kör, hanem U alakban helyezkedtek el a mag körül, szárukkal a csóva felé irányulva. — Csóvája 50 fok volt és igen keveset görbült. Közepén — midőn a naptól távol volt, fényes sáv húzódott végig, amelyet n.ipközelben a megszokott sötét vonal váltott tel. Nevezetes ez az üstökös még arról is, hogy a fényesebbek között ez volt az első, amelyre a színképelemzést alkalmazták. Fényburokjának színképe 3 fényes vonalból állott, amelyek hidrogén és szón vegyületek csíkjaira emlékeztettek. Bizonyára sokan vannak köztünk olyanok, akik már természetben is látták az 1881. évi nagy üstököst. Nálunk ógyallán junius 24-én vette először észro Konkoly Thege Miklós. A mag átmérőjót 402 geogr. mérföldnek, a csóva hosszát 8 millió mérföldnek találta. Nevezetes ez az üstökös arrói is, mert erről sikerült legelőször használható fotográfiát készíteni. Ugy találták, hogy magja nem csak a nap fényét verte vissza, hanem saját fényt is árasztott. Az eddigi üstökösöknél tapasztalt változásokat ennek az üstökösnek a fejében is észrevették. Junius 27-én a kiáramlás legyező alakú volt és balra hajlott; junius 29-én pedig már az ellenkező oldalra látjuk elnyomódui. S.ijátságos lobogó fény kísérte ezt az áramlást, amint a magból kitörő anyag legyező alakban szótterülve szabályos ívben hátra felé hajolt és ekként a osóvát létrehozta. — Egy csillag, melyet az üstökös gőzburkolata eltakart, gyengitetlen fénnyel ragyogott át rajta. Junius 30-án uj áramlást látunk s a réginek már csak nyomai látszanak egy-egy csík alakjában. — Az üstökös fényben is változó volt s egyszer azon az oldalon volt fényesebb, amely a haladás irányába esett, máskor épen ellenkezőleg. — Legfényesebbnek látták junius 29-ón. Fényesség dolgálun valamennyi eddig ismertetett üstököst felülmúlt az 1882 évi nagy üstökös, melyet szeptember 11-ón Braziliában láttak először. Olyan fényes volt ez az üstökös, hogy a nap tőszomszédságában világos nappal is láth3tták. — Pályája összeesik az 1843, 1880, 1882 ós az 1887. I. üstökösök pályájával s azért nem alsp nélküli az a feltevés, hogy ezek a kiválóan fényes üstökösök valamikor egy üstököst képeztek s csak idővel váltak darabokra. — Nem is csoda, hiszen az a veszedelmes közelség, amelyben ezek az égitestek mindannyiszor a naphoz jutnak, valahányszor a periheliumon kell átmenniök, nem maradhatott hatás nélkül. — Október 27-én az üstökös magja orsó alaknak látszott, mely hossza l/

8-ában vékonyodni kezdett s megtörtónt az a osoda, hogy a mag a csillagászok szemeláttára két részre, majd mindenik rész újra két részre, tehát összesen négy részre oszlott ugy, hogy 31-én, mikor az oszlás befejeződölt, a fejben négy teljesen különvált mag volt kivehető. — óriási katasztrófák mehettek végbe az üstökös fejében az alatt, mig ez az oszlás megtörtént s ezeket bajos volna másnak, mint a nap közelségének és annak a borzasztó hőségnek tulajdonítani, amelyet a nap ekkera közelségben kisugároz. Csoda, hogy az üstökös, miként az 1843-iki is, szerencsésen átjutott ezen a veszedelmes ponton és gyengitetlen fénnyel szállt tovább zavartalan pályáján. Ü3 az üstökösök oszlását nem osak az 1882. évi üstökösnél tapasztalták először. Már Ephorus Kr. e. a IV. században említi, hogy egy üstökös, mely valószínűleg a 371-iki volt, kettészakadt. — Az égnek azon a táján, ahol ez állítólag megtörtónt, 1618-ban két üstökös látszott és Kepler már ekkor ugy vélekedett, hogy e két üstökös egy nagyobb üstökösnek a töredéke. — Cysatu.s látta, hogy az 1618-iki üstökös feje ketté vált. Hasonló tüneményt említ Hevelius 1661-ből. Legtanulságosabb azonban a Bi'ela-féle üstökös szétoszlása. — Ezt az időszakos üstököst 1772ben látták először s 1805-ben másodszor. Azután 1826 ig nem mutatkozott, mikor is egy Biela nevű osztrák katonatiszt újból felfedezte ós ki is számította, hogy 6 és x/

a év múlva újból visszatér. Az 1845/46-iki visszatérés alkalmával azt tapasztalták, hogy két egyenlőtlen darabra szakadt, melyek a legközelebbi 1852-iki visszatérésig egymástól jó messze eltávolodtak. Ettől fogva aztán többé seuki sem látta az üstököst, hanem helyette 1872-ben, 1885-ben ós 1892-ben november végén mindannyiszor gyönyörű hullócsillagesőben gyönyörködhettek az ég szemlélői; vagyis a Biela üstökös nem csak ketté vált, hanem egészen feloszlott s szétszórt darabjai meteorrajban keringenek ugyanazon a pályáu, amelyen a volt üstökös mozgott. 1872 november 27-én ugyanis ez az üstökös oly közel járt Földünkhöz, hogy a csóváján a maghoz igen közel át is mentünk. — Földünk, melynek tömege sok ezerszer nagyobb az üstökösénél, valósággal szétszedte azt s azóta minden óv november 27-én összetalálkozunk annak szótszórt roncsaival. Azért ezt a hullóosillagrajt Bielidáknak, vagy mivel kisugárzás-pontjuk az Andromeda csillagkópben van, Andromedidákuak is nevezzük. — Az 1885-iki csillaghullás alkalmával Mexikóban leesett vasmeteor kétségtelen a Biela üstökösnek volt valaha alkotó rósze. 1860-ban még egy ilyen kettős üstököst fedezett fel Liais Emánuel Braziliában. Liais üstököse kezdetben kettős ködfoltnak látszott. A nagyobbiknak közepót csillagnemü tömörülés foglalta el; a kisebbik gyenge fényű maradt március 10-ig. Ekkor azonban a kisebb rész fénye hirtelen megnövekedett s a nagyobbiknak magja eliünt. — Még különösebb változást hozott március 11-ike. A nagyobbik üstökösön egy helyett két tömörülés látszott, előre jelezvén az ujabbi oszlást. Kár, hogy ezután az üstökös eltűnt s igy nem lehetett megfigyelni a további fejleményeket. Miután ekként egyenkint bemutattam az 1682-től kezdve megjelent legnevezetesebb üstökösöket ós vázoltam azokat az észleleteket, amelyeket azokon tapasztaltak, hátra van, hogy