Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-23 / 34. szám

1908 augusztus 23. • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapi akik a gazdaságnak ezen ágát művelve vagyont gyűjtenek, míg magyar szomszédaik, akik aránylag nagybirtokosok, lassanként a tönk szélére jutnak. Amint városaink fejlődnek, a kertészet ter ményei folytonosan nagyobb mennyiségben fogynak. A mezőgazdaságnak tehát a városok tövében hovatovább a kertészet felé kell fordulnia, mert egyrészről ez nagyobb jövödelmet biztosít, másrészről a városokhoz közel fekvő s ezért drága ingatlanokon osak a legintenzívebb gazdálkodás fizeti ki magát. Arra kell tehát törekednünk, hogy a kertészetből származó nagy jövödelmet a mi népünk számára biztosítsuk s ne nyissunk utat annak, hogy egy teljesen idegen népfaj úgyszólván monopolizálja ezt a jövödelmező termelési ágat. Sajnos, hogy ezt a oólt is csak kerülő uton érhetjük el. Ha a mi népünkkel meg akarjuk kedveltetni a kertészkedést, példát kell eléje állítanunk. Rábeszéléssel, oktatással nem sokra megyünk, de ha látja, hogy a munka nyomán jólét fakad, megmozdul magától is. Örömmel olvastam, hogy Zalaegerszeg város határában is módot akarnak nyújtani a konyhakertészet iizéséhez s a város a Zala melletti földeket kertészeknek adná bérbe. Attól sem idegenkedem, hogy egyelőre bolgárokat hozzanak, de a végső cél minden esetre az legyen, hogy a mieink tanuljanak meg jó kertészek lenni s a mi népünk szerezzen jólétet a magyar föld terményeiből. Aki látja azt a nyomorúságot, ami aa itteni piacon uralkodik, aki tudja azt, mennyi zöldséget, gyümölcsöt, burgonyát, stb. szállítanak ide messze földről s milyen uzsorával kell küzdenie a piacx-ól élő közönségnek: az holt bizonyosra veszi, hogy a város határában létesülő kertészetnek prosperálnia kell. Csak minél előbb valóra váljon a terv 6 ne legyünk ebben is Pató Pálok. Aktualitások. (A császár keresztje.) Az osztrák császár most ünnepli trónralépésének hatvanadik évfordulóját. Ehez az évfordulóhoz pedig sok reminisencia fűződik nemcsak az osztrákok, hanem a magyarok részéről is. Hatvan évvel ezelőtt a kamarilla s annak átkos rendszere a mi alkotmányunk elsikkasztásáu törte a lejét s az osztrák osászári trónon 1848-ban beállott változás e^zel a gondolattal íu<rg össze. A kamarilla gyengének találta az öreg császárt, tehát a forrongó, átalakuló, szabadig után vágyó népeknek erős kezű uralkodói kivánt. Hogy mi következett az ifjú császár trónralépéso után, azt minden magyar tudja. Vérrel és gyásszal teljes korszak az, amelyro csak könnyel és keserűséggel tudunk visszaemlékezni. Bármennyire loyálisak akarunk is lenni, ezt a jubileumot nekünk magyaroknak megünnepelni nem szabad. Semmi okunk sincs örülni azon, hogy ezelőtt hatvan esztendővel uj korszak kezdődött, amely bitófákat faragtatott és megtöltötte a börtönöket s ti/.ennyolo évig kísérletezett Magyarországnak az öszbirodalomba való beleolvasztásával. Alattvalói hódolatu:ik8t nem kevesbbíti az, ha mi határozottan megtagadjuk az ünneplést. A magyarok a magyar királynak tartoznak hódolattal s ölömmel járulunk az uralkodó elé, hogy hosszú életet kívánjunk neki s megköszönjük irántunk tanúsított atyai jóindulatát, de hogy azért hajtsunk térdet fejet, hogy hatvan esztendővel ezelőtt osztrák császár és Magyarországnak alkotmánya ellenére abszolút uralkodója lett: ezt a loyalitás nem parancsolja, a nemzeti érzés pedig tiltja. Es a császárjubileum külső jeleit sem viselheti egyetlen magyar sem. Jubileumi kereszteket akarnak osztogatni a tisztviselőknek, hogy a szivük fölé tűzzék a tájdaimas emlékek szimbólumát. Gúnynak is beillik ez az éremosztogatás. Harsogó gunykacaj lesz rá a felelet a Lajtán túlról: ime a nyakas magyarok milyen diadallal tűzik keblükre a császár ajándékát. Mi az értelme az ilyen haszonnélküli guoynak ? Mit nyer vele a császár, ha a kiosztogatott keresztek a fiókokba kerülnek, vagy gyermekjátékká válnak s a közvélemény nem tulajdonít nekik értéket, sőt esetleg hazafiatlanságot lát a viselésében ? A magyarok jó királya ne ébresztgesse a fájdalmas emlékeket s ha bőkezűen akarja osztogatni a kitüntetéseket, szórja azt Budavárából, adja azt királyi jubileumán azoknak, akik hű fiai a nemzetnek s loyális alattvalói a királynak. Ezeket a kereszteket illő hódolattal megbecsüljük. Osztrák császári jubileumi emléket azonban nem viselhetünk, bármilyen szépen ékesíti is a gomblyukat. (Kávésok és pincérek.) Budapest a kávéházak városa. A férfinép szabadságidejét a kávéházban tölti. A kávéház a társasólet központja, a politi' ai, irodalmi, művészeti és kereskedelmi élet nélkülözhetetlen tényezője. Tehát elég fontos intézmény. Van is belőle annyi, hogy tulon tul sok. A rengeteg kávéház részére egy egész pincérhad kell s nem csoda, hogy a kávésok meg vannak rőkönyödve a pincérek mozgalma, sztrájkja miatt. A szakszervezet úgyszólván a pincéreket tette a kávéházak uraivá s a bizalmi férfiak dirigáltak a tulajdonosoknak. A kávésok tehát kizártak néhány érdemes bizalmi férfiút, amire természetesen következnék a sztrájk. Hát hiszen a kávéházak beiső ügyei miatt még nem rendül meg .Magyarország közgazdasági helyzete. Sőt nem ártana, ha a mozgolódás a kávéházak felét megszüntetné. Közgazdasági szempontból nem is érdeuit'3 foglalkozni a dolog-gal. De mint szociális tünet figyelmet érdemel. A bizalmi férfi rendszer félszegségéi s túlkapásai tiiuuek szembe ennél a mozgalomnál. A bizalmi férfiú arra van rendelve, hogy a munkásoknak szószlója legyen, a közvetitő szerepet játsza munkaadó és munkás között. A bizalmi férfin az agitatorius szooiálizmus rendelkezéseinek betartására ügyel. Ellenőrzi a pártadó befizetését, sétálni küldi, azaz bizonyos időre a munkából Kizárja azokat a munkástársakat, akik a párt fegyelem ellen vétenek és különös gonddal ügyel arra, hogy valahogy, Isten ments, szervezetlen munkás munkát, foglalkozást ne kapjon. Nem tudom, hogy szociálista szempontból milyen mértékben előnyös a bizalmi férfi rendszer, felér-e a vele járó nyereség a sok megrázkódtatás okozta károkkal, — hanem annyi kétségtelen, hogy bizonya munkásságnak határozottan kára van a bizalmi férfiakból. Először is, ahol mindig közvetítő ékelődik a munkás és munkáltató közé, soha oly bizalmas, oly közvetlen nem lehet az érintkezés a két fél közt. Természetes, hogy a munkaadók uem jó szemmel nézik a bizalmi férfiakat, kikre sem nekik sem a munkásságnak szükségük nincs és akik csak arra jók, hogy folytonos agitatióval elmérgesítsék a munkás és a gazda közötti viszonyt. Ezt belátja a munkásságnak is nagy része, ós csak a szakszervezetek tirrannizmusa előtt való fólele:)] tartja őket vissza attól, hogy ilyen mozgalmakkal minden közösséget meg ne tagadjanak. A polgárság azonban, aki mindezekkel tisztában van, nem igen respektálja a fizetett apostolok terrorját és bizony egyre szaporábbau vonja meg szimpátiáját az olyan munkás mozgalmaktól, melyeknek tisztán hatalmi kérdés a rugójuk, mig teljes rokonszenvvel viseltetik a küzdő mun| kások iránt ott, ahol az anyagi helyzet javításáról, a megélhetés biztosításáról van szó. Hiába lelkesednek az apostol urak, kiknek életkérdés, hogy mennél nagyobb nyáj seregeijen mögéjük, mert annál sűrűbben hull a pártadó, a munkásságnak mégis első sorban az a gondja, hogy tisztességes megélhetése legyen. Erkölcsi kérdésekkel nem igen törődik, és ahol mégis ilyen szerepel valami mozgalom rugójaként, az tisztán a gyorsan fellobbanó, de el is hamvadó agitáció következménye. Eljön az idő, mindegyre hamarább, hogy a munkásság be fogja látni, ki a nép igazi barátja, ki az igazi szociálista, az-e, aki önzetlenül javít a helyzetén, vagy az, aki a saját megélhetését keresi a szüntelen lázításban. t Hérics Tóth János. Zalaegerszeg város egy kiváló szülötte, Dr jaáki Hérics Tóth János m. kir. kúriai tanácselnök, szerettei körében a mult héten örök álomra hunyta le szemeit. Egy fenkölt szellem tért meg az Alkotóhoz, egy nemes, emberszerető sziv szűnt me* dobogni, egy kiváló elme lángja aludt ki. Szülővárosában érte a halál. Ahonnét elindult az élet útjaira, ugyanoda tért vissza meghalni, munkában töltött hosszú és példás élet után. Gyötrő betegséggel jött vejéhez, Dr Thassy Gábor vármegyei főorvoshoz ós hetekig tartó kinos haldoklás után 17-én este elhunyt. . A család a következő gyászjelentést adta ki: I Özv. Hérics Tóth Jánosné, Jaáki Tóth Mária a saját maga, valamint gyermekei: dr Hérics Tóth Lajos, dr Hérics Tóth Jenő ós dr Thassy Gáborné, Hérics Tóth J^lán; menyei; Hérics Tóth Lajosné, Teölvári és Gyömörei Gyömörey Kata, Hérics Tóth Jenőné, Vései Véssey Vilma ; veje: dr Miskei és Monostori Thassy Gábor; unokái: Hérics Tóth Vilma és Mária, Thassy Jolán ós Mihály, valamint az egész rokonság nevében mély fájdalommal jelenti, hogy forrón szeretett férje, a legjobb atya, após, nagyatya ós rokon : Dr Jaáki Hérics Tóth János m. kir. curiai tanácselnök boldog házasságának 39-ik, tevékeny és önzetlen életének 67-ik évében, hosszú és türelmes szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, Zalaegerszegen 1908 évi augusztus hó 17-én este l/, 11 órakor az Úrban csendesen elszenderült. A megboldogult drága teteme f. hó 19-én délelőtt 10 órakor fog a rom. kath. egyház szertartása szerint Zalaegerszegen beszenteltetni és Nagykanizsára szállíttatni s ott f. hó 20-án délután 3 órakor a temető halottas házából a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise Zalaegerszegen 19-én reggel 9 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Mindnyájunk szoretete legyen kísérője. * * * Dr jaáki Hérios Tóth János 1841 november 7-én született Zalaegerszegen. Atyja jómódú iparos volt s szeretett és becsült tagja a zalaegerszegi társadalomnak. A megboldogult igaz szeretettel és büszkeséggel emlegette atyját, a derék asztalos iparost. Hérios Tóth János kiváló tehetségét atyja korán felismerte s ezért a zalaegerszegi iskolák elvégzése után felsőbb tanintézetbe küldte. Az ifjú Hérics kitűnően tanult s büszkesége volt az iskolának. Atyja papnak akarta nevelni s a fiu annyira szerette szüleit, hogy óhajtásuknak megfelelően a osornai premontrei rendbe lépett, ahol — Simon Vince prépostsága idejében — egy évig novieiug volt. A papi pályára nem érezvén hivatást, a rendből kilépett s Bécsbe ment az egyetemre, ahol az orvosi fakultás hallgatója volt. Rendkívüli tehetsége itt is érvényesült s s Hirtl tanár, a világhírű anatómus egy kitűnő BITUMINA tetofedoanyag tiszta bitumenből készített valódi aszfalt tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő BITUMINÁVAL fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitiinő védelmet is nyújt a nap melege ellen. BITUMINA RÉGI 2SINDELYTETŐK ÁTFEDÉSÉRE IS KIVÁLÓAN ALKALMAS. Csakis védjegygye! ellátott tekercseket fogadjunk eh Gyári főraktár Zalaegerszeg és vidéke részére: BREINER BENŐ íakereskedésében ZALAEGERSZEGEN.