Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

6 *55filFiTOegyfi, Zftlavfirmegyei Hírlap* 1908 november 29. Dr Korbai Károly polgármester bestéde: Főtisztelendő rabbi ur! Zalaegerszeg r. t. város képviselőtestületének tegnap tartott közgyűlése egyhangúlag hozott határozatával Főtisztelendőségednek félszázadot meghaladó lelkészi tevékenységének megünnep­lése alkalmából, elismerésének jegyzőkönyvileg kifejezést adván, mint városunk ez idő szerinti polgármesterét, engem bizott meg azzal, hogy ezt a jegyzőkönyvi kivonatot átnyújtsam. Szeren esésnek érzem magamat, hogy a képviselőtestü­let migbizásának eleget tehetek s örömmel kivá­nom megragadni ez ünnepélyes alkalmat, hogy a város közönsége részéről kifejezett elismeréshez osatoljam a magam elismerését és őszinte tiszteletemnek néhány gondolatban szintén kife­jezést adják. Legboldogabb az az ember, akit az isteni gondviselés oly életpálya befutására rendelt, ame­lyen való haladása őt lelkében megelégedetté teszi és hivatásának betöltése neki zavartalan lelki örömöt okoz. A meggyőződés bensősége és a kötelesség teljesítésének gyönyöre — harmóniába olvadva — teszi az embert megelégedetté és boldoggá. Főtisztelendőségednek lelkészi működése mind­nyájunk előtt ismert bizonyítéka í.nnak, hogy életcéljának megválasztásában szerencsés és hiva­tásának megvalósításában állandóan boldog ós megelégedett volt. Városunk egész közönsége — hitfelekezeti különbség nélkül — elismeréssel szemlélte — immár több, mint 50 éven át — Főtisztelendőségednek tiszteletre méltó példás életét, valláserkölosi eszményei felé törekvő áldá­sos lelkészi működését, amely működésével hiva­tását mindig híven betölti. Aki pedig hivatását ós életcélját méltón betölti, annak példája — a költő szerint — „világosító osillagként tűnik fel ezrek előtt." A helybeli zsinagóga bejárata felett e szavak olvashatók: „Az éu házam minden nemzetnek imaháza." Én e mondás igaz és helyes voltát elismerem, amint helyesnek és valónak fogadom el, ha bármely hitfelekezet hirdeti is, hogy az ő istene minden nemzetnek istene. Az élő, egy, igaz és örökké való Istenben való hit képezi azon kapcsot, amely minden hitfelekezetet össze­fűz s ennek — az egész társadalmat összekap­csoló hitnek megerősítésén munkálkodik minden hitfelekezet, midőn saját vallásának tanítását követi s általános emberi feladatokat is valósít meg, amidőn saját hitelveinek engedelmeskedik. Amint a föld mélyében rejlő, legkülönbözőbb ásványok után kutató bányászok, amidőn ismét a föld felszínére jutnak, egyforma örömmel üdvöz­lik a napot, amely az egész mindenséget fénnyel és éltető meleggel árasztja el, akként a legkülön­bözőbb hitfelekezetek is, midőn vallásuk egyházi tanitásait követik, mindnyájan egyformán az egy, igaz Isten örök dicsőségét hirdetik. Főtisztelendőséged is — hosszú és tiszteletre méltó lelkészi működése alatt — saját hitelveinek hirdetésével az emberiség ez általános fejlődésé­nek és a művelődésnek és a tiszta magyar haza­fias érzésnek sok és erős alapkövét rakta !e városunkban. És én ezen erős alapkövekre, Főtisztelendőségednek érdemeire kívánom ezúttal elhelyezni városunk képviselőtestületének jegyző­könyvileg megörökített és egyhangúlag meg­nyilatkozott elismeréséi, azon óhajtásom kifejezé­sével, hogy ez elismerés követendő például szol­gáljon a közélet terén működőknek, — Főtisz­telendőség' det pedig ajándékozza meg a minden­ható még hosszú élettel, hogy sokáig élvezze azt a tiszteletet és elismerést, melyet példásan eltöl­tött életével az egész társadalom részéről kiérde­melt. Nyilt leiéi a szerkesztőhöz. Kedves szerkesztő uram! Közhivatalnok rendszerint nem foglalkozik újságírással. Nem engedi ezt más irányú elfog­laltsága sem, de meg az újságírás a közhivatali tevékenységtől olyannyira elütő megnyilatkozása a közéletben való működésnek, hogy attól a közhivatalnok rendszerint már csak azért is tartózkodik, mert eltérő természetű tevékeny­sége nehézkessé, sőt súlyossá teszi a tollát. A nagy közönség pedig a fürge mozgású tollat kedveli. Bármily hajlandóságot érezzen is tehát a közhivatalnok ahhoz, hogy az újságírás meze­jén szerezzen magának babérokat, kevés kivé­| tellel csak a jól megérdemelt nyugalomban reu­dez többé-kevésbbé sikerült kirándulásokat a | hirlapirás mezejére és kens ott babérokat, ! amelyekkel immár alaposan megritkult fürtökkel I körülvett homlokát övezze. Megtörténhetik azonban az is, hogy a köz­hivatalnok kötelességszerüleg kénytelen nz újság­írói tollat, mint védelmi fegyverét magragadni és azzal a nyilvánosság porondjára kiállani, hogy közéleti tevékenységének célját, okát, módját megismertesse és a győzelmet azon oél érdekében biztosítsa, amelynek megvalósítására köztiszt­viselői minőségében törekszik. Páros viadalra áll ki tehát ily kényszerítő körülmények között a köztisztviselő, holott előre tudja, hogy vívandó szellemi tornájában győztes nem ő, hanem csak a közérdek lehet, ellenben a támadás okozta sebeket kizárólag ő maga togja elszenvedni. De ily körülmények között is készséggel áll ki a porondra mindig az a köztisztviselő, aki a tisz­tével járó kötelességeket lelkiismeretesen telje­síti, hogy küzdelme által a közérdek győzel­mét biztosítsa. Hát, kedves szerkesztő uram, engedje meg, hogy bejelentsem önnek abbeli készségemet, hogy hajlandó vagyok nagyrabeosült lapjában szellemi tornára kiállani és párviadalt vívni akár a »Vissza — az egyszerűbb berendezke­désekhez* Írójával, akár bárki mással, aki a közérdek szempontjából engem a küzdő térre szólit. Hadi ruházatom színéül városunk színeit: a becsület ós hűség színeit választom. Fegyve­rem az igazságnak súlyos buzogánya leend. Fegyvert ok nélkül nem ragadok, de célom elérte előtt kardomat hüvelyébe nem rejtem. H arooláaom módja a szabályoknak mindenben megfelelő lesz. Senkinek egyéni érdekeiért haroba nem bocsátkozom, ellenben a közérdekért a végkimerülésig: a győzelemig vagy a meg­semmisülésig fogok küzdeni. Verebekre ágyúval nem lövöldözök. Harc után a legyőzöttet nem üldözöm s ha a legyőzetés után ellenfelem (és nem ellenségem !) új erőre kap, hajlandó vagyok vele (íjból küzdelembe bocsátkozni. Hogy városunk érdekében való első küzdel­memet — az újságírás mezején — épen egyik régi és egyénileg nagyrabecsült tanítómmal logom — kedves szerkesztő uram engedelmével — e lapok hasábjain megvívni, ez már magában véve is épen annak bizonyítéka, hogy a meg­vívandó haro győzelme a közérdek javára fog szolgálni. Éu kizárólag a közügyekről fogok vitázni, annál is inkább, mert a »VÍ3sza — az egyszerűbb berendezkedésekhez* oiinü újság ­cikkelynek egyéni érzékenységet érintő a ilyen­nek tekinthető részeire nézve, annak szerzője, rektifikáló nyilatkozatával máris teljes elég­tételt szolgáltatott. Fogadja kedves szerkesztő uram őszinte tisz­teletem és nagyrabecsülésem nyilvánítását. Korbai Károly dr. Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből. A m. kir. nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred Körmenden állomásozó 3. zászlóaljának közétke­zési bizottsága az 1909. év tartama alatt szük­séges marhahús, buza-dara, buza- és rozsliszt, rizs, burgonya, bab, zsir, őrölt só, törött mák, őrölt cukor, zöldség, tarhonya, árpakása, hagyma, tojás, paprika, zsemlye-morzsa, szilva-lekvár és eoet szállítására pályázatot hirdet. Az ajánlatok legkésőbb f. évi december hó 10-én reggel 8 óráig benyújtandók. Sopron, 1908 évi november hó 21. A kerületi kereskedelmi ét iparkamara. H irek. Hivatal vizsgálat. Gróf Batthyány Pál főispán a mult héten n novai főszolgabírói hivatalt vizsgálta meg. Kíséretében voltak Odor Géza kir. tanácsos pénzügyigazgató ós Dr Marik Pál főispáni titkár. Kinevezés. Vármegyénk főispánja dr Szabó Zsigmond perlaki körorvost tb. járásorvosnak kinevezte. Áthelyezés. Fangler Ferencet, a zalaegerszegi pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség számgyakornokát hason minőségben Győrbe helyezték át. f Kovács ReZ8Ő. Zalavármegye egy régi tiszt­viselője, Kovács Rezső balatonfüredi főszolga­i biró e hó 24-én meghalt Budapesten, 50 éves ' korában. A megboldogult kora itjuaágától kezd ve szolgálta a vármegyét; éveken keresztül szolga­bíró volt Tapolczán, majd perlaki főszolgabíróvá választatott, a balatonfüredi járás kikerekítéao alkalmával pedig ennek a járásnak élére állította a vármegye közönsége. Kovács Rezső kiváló köz­igazgatási tisztviselő volt, aki uem elégedett meg hivatalos teendőinek ellátásával, hanem (társadalmi téren is szolgálta járása érdekeit, irányított és vezetett. Mindenütt szeretet éa tisztelet vette körül. Ifjú szolgabíró korában sok évig fürdő­biztos volt Balatonfüreden, 8 a jókedvű, uri modorú fiatal ember központja volt a társaság­nak. Barátainak, tisztelőinek száma évről évre szaporodott; mindenki szerette, mindenkit le tudott kötelezni előzékenységével, emberszerető jó szivével. A daliás erős férfiú néhány évvel ezelőtt meg­hűlt s izületi osuzt kapott, amely folyton gyötörte. Az utóbbi időben sokat szenvedett, mert a betegség a szivére adta magát. Aggódó családja nemrég Budapestre vitte egy szanatóri­umba, ahol utolérte a kérlelhetetlen halál. Temetése pénteken volt. A megboldogult kihűlt tetemét vasúton Tapolczára szállították a onnét vitték nyugvó helyére: a káptalantótii caaládi sírboltba. A végső tisztességen megjelentek a család s a rokonság tagjain kivül Árvay Lajos alispán, Traztányezky Ödön árvaszéki einök éa a megboldogultnak több tisztviselőtársa, barátja, tisztelője. A család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Kováos Rezsőnó szül. Fáy Kornélia Mária mint az elhunytnak neje, ifj. Kovács Rezső, László, Juliska és Károly mint gyermekei, Torma Ferenc és neje szül. Kovács Nelli, özv. Wlassita Lajoané, szül. Kováos Mária, Lőke látván és neje szül. Kovács Hermina, Fáy Gábor ós neje mint testvérei, illetve sógorai és sógornői, mint a magunk, mint a többi rokon nevében fájdalom­tól tört szívvel jelentjük, hogy a szeretett jó férj, édesatya, fivér, sógor és rokon idsb. Kovács Rezső balatonfüredi járás főszolgabirája Zala­vármegye törvényhatósági bizottsági tag folyó hó 24-én, reggeli 4 órakor életének 50-ik, bol­dog házasságának 7-ik évében hosszas szenvedés után az Úrban csendesen elhunyt. A kedves halott földi maradványai folyó hó 26-án d. e. 10 órakor fognak a kerepesi temető halottas házában a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és Nomeskáptalantótiba szállíttat­ván folyó hó 27-én, újólagos beszentelés után az ottani családi sirboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 28-án d. e. 10 órakor fog a nemes­káptalantóti plébánia templomban a Minden­hatónak bemutattatni. Budapest, 1908. novem­ber hó 25 én. Áldás és béke poraira! Képviselőtestületi közgyűlés. Zalaegerszeg város képviselőtestülete a mult héten rendes közgyűlést tartott. A tárgysorozatba felvett ügyek fontos­ságánál fogva a képviselőtestület tagjai nagy számban vettek részt a gyü'ésen. Az első tárgy volt az 1907 évi zárszámadás tárgyalása, amelyet egyhangúlag elfogadott a képviselőtestület. Egyetlen felszólalás történt osak a zárszámadáshoz. Buly Béla a fehérképi vendéglő­nél szenvedett 1100 K bérvesztesógre nézve a mulasztó városi közeg ellen a kártérítési igényt kívánja érvényesíteni. Dr Korbai Károly polgár­mester azon válasza után, hogy a felelősség meg­állapítása iránt az eljárás már folyamatban van, a zárszámadás változatlanul elfogadtatott. Az 1909 évi költségelőirányzat, amelyet mult Bzámunkban már ismertettünk, élénk vitát keltett, A pótadó 99 8/i 0°/o-ig való emelkedése dacára azonban az előirányzatot is változatlanul elfogad­ták, miután az reális ós a beállított tételek a szük­ségleteknek megfelelnek. A költségelőirányzat egy­hangú elfogadásával dr Korbai Károly polgár­i mester iránt való osztatlan bizalom nyilvánult meg s a képviselőtestület kifejezetten is elismerte, hogy az előirányzat teljes őszinteséggel tárja fel a város helyzetét. Büchler Jakab néhány tételt redukálni kivánt ugyan, de Udvardy Vince, Soronoz József, dr Csák Károly felszólalásai és dr Korbi Károly polgármester felvilágosító sz tvai után indítványát visszavonta. Elfogadtatott az utfentartási alap költségelőirányzata is, osak a főtérnek olajjal leendő öntözésére beállított tétel | képezte kifogás tárgyát, de ez is nagy többség­gel keresztül ment.

Next

/
Oldalképek
Tartalom