Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

1908. november 29. » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlapé 5 díszközg) ülésére. A teljesen megtelt tanáosterem első soraiban ott voltak : dr Hevesi Simon pesti főrabbi, Kolbensohlag Béla vrtr legyei főjegyző, dr Korbai Károly polgármester, Odor Géza kir. tanácsos pénzügyigazgató, Ságy rendőrkapitány, Medgyesi és Sohmidt igazgatók, Kovács ipartestületi elnök ÓB még számosan városunk előkelőségeiből. Az emelvényen Boschán Gyula hitközségi elnök, Büchler Jakab alelnök, Rosenberg Zsigmond szentegyleti elnök, Beisach Samu maskileldal egyleti elnök, dr Gráner Adolf, dr Berger Béla és Deutso'n Ferenc elnökök, dr Rosenthál Jenő, a rendező bizottság elnöke és Krausz Bernát hitközségi titkár foglaltak helyet. Boschán Gyula megnyitván az ülést melegen üdvözölte a vendégeket és szép szavakban ismerteti a díszközgyűlés tárgyát. Végül miután Krausz hitk. titkár felolvasta az elöljáróság javaslatát, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott, Büchler Jakab, Rosc-nberg Zsigmond és Breisach Sámuelból álló küldöttség indult el az ünnepelt főrabbiért. Éljen és tapsvihar között lépett be a főrabbi és elfoglalta a részére fenntartott helyet, mire Boschán Gyula hitk. elnök tartotta meg üdvözlő beszédét Nem újság előttünk városunk ezen nagyműveltségű férfiának kiváló szónoki képessége. És mégis üdvözlő beszéde valóságos esemény számba vehető. Magas szárnyalású gyönyörű beszédjét áhítattal hallgatta meg mindenki ós különösen megragad la a hallgatóságot Boschán Gyulának melegséggel előadott visszaemlékezése arra az időre, midőn 50 esztendővel ezelőtt mint kis gyermek üdvözlő verssel fogadta az ünnepelt főrabbit és ime ma mint hitk. elnök ő van hivatva az üdvözlő beszéd tartására. Végül az elnök a hitközség által létesített 1000 koronás alapítványról szóh5 okmányt nyújtotta át az ünnepeltnek. A kitörő éljenzés, mely e beszédet kisérte, csak akkor csöndesült el, midőn az agg főrabbi emelkedett szólásra, megköszönvén a pompás beszédet és szép szavakban áldást mondott hitközségére. Ezután Dr Korbai polgármester kért szót. A polgármester üdvözlő szónoklatát alább egész terjedelmében közöljük, a beszéd hatása nem maradhatott el s az valósággal áhítatos hangulatban nyilvánult meg. A beszéd befejeztével a polgármester átnyújtotta a város jegyzősöcy vi üdvözletét, mire Engelsmann főrabbi rövid váh'sza után a díszközgyűlést Boscháu elnök bezárta. A közgyűlés után a főrabbi lakásán küldöttségek tisztelegtek. Az ipartestület küldöttségét Kováts László vezette és meleg szavakkal üdvözölte Engelsmann főrabbit jubileuma alkalmából. A hitközség küldöttségét Boschán elnök vezette és szellemes beszéd kíséretében nyújtotta át a hitközség alkalmi ajándékát, egy értékes arany pásztorbotot. Utánna Rósenberg Zsigmond a Szent-Egylet érdemes elnöke üdvözölte nagy tetszést aratott szép beszéddel az ünnepeltet éa átnyujtá a Szent-Egylet értékes ajándékát. Végül Breisach Samu siuerült üdvözlése a Maskileldol egylet nevében ós Krausz Bernát üdvözlő beszéde következtek a hitközségi alkalmazottak nevében, akik szintén szép ajándékot nyújtottak át. A férfiak küldöttjei után a nők tisztelegtek szép számban és mesés ajándékkal. A nők nevében először Gráner Gézánó üdvözölte, mint a jótékonyság apostolát, Engelsmann főrabbit, utána szűnni nem akaró óljenzéstől követve Fischer Pálné mondott igen szép beszédet. Az összes üdvözlésekre az ősz főrabbi külön külön szellemes és talpraesett válaszban mondott köszönetet. Végül este a Bárányban tea estély volt, melyen Boschán Gyula, Dr Hevesi Simon, Dr Hajós Ignác, Breisach Samu, Balassa Benő és Polgár Arnold tartottak szebbnél szebb felköszöntőket, melyek elhangzása után az ünnepeit főrabbi nagytudományu fia, Dr Engelsmann Izidor emelkedett szólásra ós igen nagy hatást keltett eszmegazdag szép beszédben mondott köszönetet a hitközségnek a család nevében azon szép ünneplésekért, melyekben ősz atyját e napon részesítették. Táviratilag és levélileg fejezték ki üdvözleteiket Gróf Batthyány Pálnó, dr. István Vilmos szombathelyi püspök, Herteleudy Ferenc temesi iőispán és még számtalan sok tisztelője Engelsmann főrabbinak. Boschán Gyula hitközségi elnök beszéde: Főtisztelendő Főrabbi Ur I Midőn ma a hitközség megbízásából, de saját szivem sugallata folytán is azon érzelmeket kell tolmácsolnom, melyeket főtisztelendő ur irányában táplálunk ; az elérzékenyülés, a meghatottság oly erőt vesznek lelkemen, hogy képtelennek látom magamat amaz érzelmek kifejezésére a megfelelő illő szavakat eltalálni. Különben is az Istenházában elhangzott remek szónoklatok után e tekintetben minden törekvésem amúgy is hasztalan, hiu lenne. Még csak rendszerbe sem tudom gondolataimat foglalni, azok akaratom ellenére féktelenül szótszáguldoznak és vissza visznek engemet egy régen, nagyon régen elmúlt, — messze távolban mögöttünk álló időbe. Ismét gyermeknek látom magamat, városunk — ugy mint ma, ünnepies szint öltött. Az emberek nagy sokasága a fehérképi utcán halad végig s gyermektársaim kíséretében én is a város végére sietek, türelmetlenül s gyermeki kíváncsisággal várva az előre jelzett eseményt. — A kanizsai uton csakhamar hosszú kocsisor közeledik, mellettem álló tanítóm egy előre odaállított asztalra emel, iskolatársaim körülöttem csoportosulnak, a megérkező kocsisor velünk szemközt megáll s leszáll egy fiatal szőke fürtű ember, — a kinek arcáról a jóság sugárzik, — — hitközségünk megválasztott lelkipásztora I Én, ki a német nyelvet alig birtam, — remegő, féléuk hangon német verssel üdvözlöm, melynek első szakasza még ma is emlókezetemban van : »Mi gyermekek is megjelentünk, Esdekelve kérünk téged : Oktass minket szépre, jóra I A nagy Ég legyen segéded U 50 esztendő pergett le azóta I És eseményekben mily gazdag 50 esztendő! Egész birodalmak határai megváltoztak, hazánk vérrel áztatott földjéből a hosszú sanyaruság és szenvedés után a szabadság újra kikelt, vallásunkra az egyenjogúság a törvényhozás által minden ellenmondás nélkül kimondatott s később a receptió is megtörtént. — A szabadság termékenyítő fuvallata folytán hitközségünk is szerveztetett ós a h«ladás zászlaja alatt a kongreszszusi szabályzatra helyezkedett. Ha tehát ezen 50 év egész nemzetekre is oly mély hatást gyakorolt, mennyivel inkább azon egyénekre, akik azt átóiték. A költő szavaival élve : »fejem fölött átment a zimankós élete és ha körül nézek és akkori gyermektársaimat keresem, eszembe jutnak Arany Jánosnak a hervedó természet és előre haladott óvszak bus melaucholiáját oly gyönyörűen ecsetelő versei: »Öszbe csavarodott a természet feje, Dórró vált a harmat, hull a fák levele. Ama nap emléke mélyen bevésődött gyermeki szivembe és ma egy félszázad után kétszeres hálával tartozom a Mindenható jóságáért, hogy ismét én állhatok itt főtisztelendő ur előtt, hálával tartozom, hogy hitsorsosaim kitüntető bizalma folytán ma, e ritka ünnepély alkalmával ismét én üdvözölhetem főtisztelen dő urat és pedig ezúttal nemcsak a gyermekek, hanem hitközségünk összesége nevében, hogy ma én fejezhetem ki tiszta szivből fakadó őszinte szerencse kivánatainkat. A szentírás vallásunk alapítójáról azt mondja, hogy előre haladott kora dacára testi és szellemi erejének épségét ós ruganyosságát megőrizte. Nem-e kell hálát adnuuk az Égek és földek urának, a ki meg nem engedte, hogy az elmúlt félszáznd súlya főtisztelendő ur íölött hatalmat gyakoroljon ? I Hisz még ma is ifjú hévvel ós lelkesedéssel hirdeti Isten igéjét I Még ma is ernyedetlen kitartással végzi a hitoktatás szép, de nehéz munkáját I Még ma is odaadó szeretettel oktatja hitközségünk öregét, apraját igaz vallásosságra, hazaszeretetre s mindenre, ami szép és nemes! De mit mondjunk azon rendkívüli lelki erőről, mellyel már mint meglett férfi zengzetes szép nyelvünket elsajátította? Azt ma oly művészettel kezeli, hogy mély vallásosságtól, igazi hazafias szellemtől álhatóit tudományt és bölcseséget tanúsító remek szónoklataival mindannyiunkat elragad és elbájol. Ámde nemcsak a szorosan vett lelkészi teendők nemes és önzetlen teljesítése által vívta ki szeretetünket, hanem örök hálára kötelezett bennünket a hitközségi élet külső megnyilatkozása körül folyton tanúsított bölcs és tapintatos magatartása által. Kétséget sem szenved, hogy a vallás azon biztos horgony, mely ugy az egyéneket, mint egész nemzeteket a hajótöréstől megmenthet; de az is bizonyos, hogy van az embernek egy kinose, melyet senki sem hajlandó a köznek odaengedni ós ezen kincs lelkének szabad mozgalma, gondolatainak független iránya. Ezen kincsnek birtoka az embert még a hitközségi állapotnál is magasabb hierarchiába emeli. — Éppen a mi vallásunk egyik éltető eleme a gondolat és kutatás szabadsága, és talán éppen ennek tulajdonítható, hogy annyi balszerencse közt, annyi veszély után, évezredes nehéz küzdelmei dacára is, a maga tisztaságában fenntartotta magát. — Csak rendkívül kiváló elméknek adatott meg azon tehetség, hogy a gondolat szabadságát a vallás parancsolataival összhangzá8ba hozzák. A történelem számtalan példát szolgáltat, hogy a legnagyobb súrlódások rendesen kicsinyes, jelentéktelen dolgokból származtak. E nemes vármegye nagy szülöttjének, a haza bölcsének szavaival élve: j „Ilyenkor megjelenik a magánérdek, a szenvedély, az idulat és mint a német mondja, Rechthaberei. — Egyik a másikat tüzeli s gyakran az olyan ember, a ki egyébként vallási dolgokkal nem is törődött, a legdühösebb vallási háború harcosa lesz. Vallási háborút pedig nemcsak fegyverrel lehet viselni, — nagyon gonoszak azok is a melyek tollal és a tanácskozási termekben vitetnek ; már pedig azon vallási háborúk, melyet hit, vallási buzgóság nélkül, — pusztán magán érdekből, vagy más mellék célok elérése végett vitetnek, — legveszélyesebbek és e mellett utálatosak is. < Főtisztelendő ur mély bölcseségében válságos időkben mindig felismerte azon zátonyokat, sziklákat, örvényeket, melyek hitközségünk hajójának útját gyakran veszélyessé tették, rámutatott azon megdönthetlen igazságra, hogy az emberek osak egyetértés által lehetnek erősek, a béke által boldogok. Minden alkalommal intett bennünket, hogy legyünk szilárdak makacscság nélkül, bátrak felhevülés nélkül, szabadok féktelenség nélkül, vallásosak vakbuzgóság nélkül. Hogy e nemes tanok válságos időkben mintegy fogékony talajra találtak, és hogy a hitközségünk életében feltornyosult hullámok lecsendesültek és a hajó biztos révbe juthatott, annak oka azon varázserőben rejlik, mely fölött főtisztelendő ur rendelkezett s a mely végeredményében nem volt más, mint azon igazi pátriarchai í vallásos türelem és felebaráti szeretet, mely eszményeket nagy elődjétől a hires rabbi Hilleltól örökölt. w # Örömmel ragadjuk meg tehát a kínálkozó szép alkalmat, hogy szeretetünknek, ragaszkodásunknak, nagyrabecsülésünknek nyilvánosan is kifejezést adhassunk. Hitközségünk közgyűlése a mai nap hozott határozatával ezen ritka ünnep emlékére Engelsmann Izrael oime alatt egy jótókonycélu alapítványt létesített, az alapító levél egy példányát ezennel van szerencsém átadni. Igaz nem sok, de fődolog az, hogy benne a szeretet nyilvánul. A magam részéről azt tartom, hogy ha van valami, a mi bennünket boldogítani képes, ugy embertársainknak irántunk megnyilatkozó közbizalma, barátaink meleg, önzetlen szeretete. Azon félszázad alatt, melyet bölcs vezetése •latt átéltünk, a felmerült nehézségek ellen mindig benső szívélyes viszonyban küzdöttünk. Felébred bennünk azon sok szép ós jó, mit főtisztelendő ur x-ószéről ezen nagy idő alatt tapasztaltunk; azok mindegyikét, mint egy-egy drága virágszálat szeretettol és kegyelettel koszorúba fűzzük és azt mint drága emléket szivünkben fogjuk megőrizni. Az egek Urát arra kérjük, hogy a mint megáldotta eddig főtisztelendő urnák működését, oltalmazza ezentúl is szent hatalmával — adjon erőt, boldogságot, megelégedést önnek és egész családjának, hogy hitközségünk erkölcsi ós szellemi fejlődésén még számos, nagyon számos éveken át lankadhatlan erővel munkálkodhassék.