Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-06 / 36. szám

XXVII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1908 szeptember 6. 36. szám. Blóflxetésl dij: Kifésí érre 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Kgyea azáui ára 20 lilléi Hirdetések : - Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk viuxza ZALAVARMEGYE IRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Iskolák. A hirlapirásban vannak idénycikkek, amelyek évről-évre megjelennek az orszá­gos ós vidéki lapok hasábjain. A téiuák olyanok, hogy szinte rákényszerítik magu­kat az újságíróra, inert rendszeresen vissza­térő időszakokban annyira aktuálisak, hogy a társadalom minden rétedét érintik. Az élet azonban halad és fejlődik. A régi témákról lehet uj dolgokat mondani, mert átalakulnak az intézmények és változ­nak a társadalom nézetei. Megtörténik azonban az is, hogy a fejlődés megakad, az intézmények fejlődése nem tart lépést az élet igényeivel s a társadalom csökö­nyösen ragaszkodik az elavult előítéletekhez és a múltból származó avas felfogáshoz. Körülbelül igy történt a magyar isko­lákkal, közoktatási rendszerünkkel és a társadalomnak a közműveltségre, az ifjú­ság nevelésére vonatkozó felfogásával. Az idei iskolaév tehát szakasztott olyan, mint a tavalyi; ugyanazok a jelenségek, ugyan­azok a panaszok és hiányok, amelyekről szakkörök és laikusok évek óta beszélnek, írnak és ankéteznek. Ujat mondani alig lehet, legfeljebb fokozottabb a panasz, mert az élet igényei ós oktatási rendsze­rünk között évről-évre kirívóbb az ellentét s mindig hangosabbak lesznek a kifakadá­sok azok részéről, akik iskoláinknak modern irányban való fejlesztését sürgetik. Az elemi iskolákra vonatkozólag történ­tek ugyan reformok, de azok csak kis rész­ben vonatkoznak magára az oktatásra. Inkább adminisztratív és politikai célok irányították az újításokat, míg az isme­retek terjesztésének fokozására nem gya­korolnak lényegesebb befolyást. A másfél milliárdos költségvetésből nem sok kerül az elemi oktatásnak oly irányban való fejlesztésére sem, hogy végre az általános kötelező iskolázás ne csak papiros malaszt legyen, hanem eleven valósággá váljon és a kultur statisztikát ne éktelenítse az isko­lázatlanok nagy száma. i . Folyik az elvi harc az iskolák államo­sítása érdekében s akik az elemi oktatás államivá tételét sürgetik, azt hiszik, hogy ők a magyar kultura apostolai. Pedig a társadalomra és a kulturára nézve teljesen mindegy, hogy milyen jellegű az iskola. Nekünk első sorban jó iskolák kellenek. Ez pedig nem függ a jellegtől, hanem az oktatási rendszertől és a szakszerű felügye­let szigorától. Népoktatásunk régi sebeinek gyógyítása érdekében is történik itt-ott valami, de bizony sokkal lassabban emelkednek a düledező kunyhók helyére korszerű iskolák, sokkal gyérebben jutnak az uj tanszerek és felszerelési tárgyak az elemi iskolákba, mint azt az élet igényelné. Könnyebb egy vicinális vasutat financirozni, mint iskolát "építeni. Nemcsak falvakon, hanem még városokban is éktelenkednek a rozoga vis­kók, ahol túlzsúfolt termekben terjesztik a felvilágosodás áldásait és a testi nyava­lyákat, ragályos betegségeket. A középiskolák mai szervezetét és okta­tási rendszerént szakférfiak már évek óta tarthatatlannak mondják. A polgári iskolák nem tudnak beleilleszkedni a rendszerbe ugy, hogy a tudományos pályára előkészítő intézetek mellett a gyakorlati irányt képvi­seljék. Nem voltak képesek népszerűségre vergődni s az ifjúságot inkább a viszonyok, a kényszer, vagy a gimnáziumban szerzett rosz bizonyítványok vezetik a polgári isko­lákba. A gimnáziumokba tódul össze Magyar­ország tanuló ifjúságának legnagyobb része. A társadalom nem ébredt még annak a tudatára, hogy az élet nem tudományos intézetekben kierőszakolt bizonyítványokat, hanem minél több gyakorlati tudást köve­tel ; azt a meggyőződést táplálja, hogy csak a tudományos iskola elvégzése bizto­sítja fiainak a kenyeret és tekintélyt. Ezért ostromolják a kormányt az ország minden sarkából gimnáziumért. A tudományos középiskolákban való túlzsúfoltság az oka annak, hogy a gim­náziumokban a tudományos pályákra, az egyetemre való képesség mórtékét le kell szállítani, mert egyrészről a gimnázium­ból kiszorult ifjú legtöbbször úgyszólván ! elveszett, másrészről a túlzsúfoltság felüle­í tessé és eredménytelenné teszi a tanár munkáját. Ezt maguk a pedagogusok mondják, akiknek legnagyobb erőfeszítése is hiába­való, hogy a középiskola művelő­képességét emeljék s a tudás nívójának fokozatos esését megakadályozzák. Miután a reális életpályákra képesítő oktatási rendszer nálunk még nem fejlő­dött ki s azok az iskolák, amelyek, erre voltak szánva, csökevényesek maradtak: minden ut a gimnáziumhoz vezet s minden életpálya, amely az intelligenciának ós előképzésnek bizonyos fokát követeli, onnét indul ki. Tehát a szorosan tudományos célokra szánt intézményt az élet egységes középiskolává tette anélkül, hogy oktatási rendszere ehez alkalmazkodott volna. Ezt a hibát kénytelenek a tanárok megkorrigálni, amit csak ugy tehetnek, ha a tudományos igényeket az ifjúsággal szemben leszállít­ják. Az egyetemek azután megtelnek oda nem való, tehetségtelen ifjakkal s bekövet­kezik a tudományos pályákon való túl­termelés. Es sok a panasz az élet minden terén, hogy az egyetem ontja a diplomás embereket, akiknek tudása gyenge és fogyatékos. Amíg a középoktatásnak az a része, amely a gyakorlati ismereteknek minden intelli­gens embertől megkövetelhető mértékét lesz hivatva terjeszteni, szervezve nincs, amíg a tudományos iskolák nem csak valódi céljukat tartják szem előtt s meg nem szabadulnak azoktól a melléktekintetektől, alyeket az élet kényszerít rájuk: addig a helyzet meg nem változik. Amig a gyakorlati ismeretek értékének tudata, reális pályák szeretete át nem hatja a társadalmat, addig szeptember elsején viszik a rengeteg gyereket a gim­náziumba, amely kénytelen dédelgetni a MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas áiványvie erre a legbiztosabb óvdszer. Minden külföldit fölülmúl „ mAhoj ffiVí áS^Öfc hazánk természetes szén- a muua t ^^ savas vizeinek királya : k, -fftlTífc Milleniumi nagy éremmel 1 ^^v "1WIláb kitüntetve. Kitűnő asztali bor és gyógyvíz; a gyomor­égést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás Jyomorbajosoknak. Kedvelt borviz! Olcsóbb a szódavíznél! Kedvelt borviz! Főraktár: GYARMATI VILMOS urnái Zalaegerszegen. Mai számunk 12 oldel*

Next

/
Oldalképek
Tartalom