Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-26 / 30. szám

XXVII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1908 julius 26. 30. szám Előfizetési dij: Egész évre 10 lí — f. Fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás, Híjprin Vyilttér xororilcént i Keziratu inni Lri'il.ii n IRLAP Politikai és íársadaimi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Atléták. Az egész művelt világ nemzeteinek atlétái összegyűltek Londonban, liogy részt vegyenek abban a nagyszabású mérkőzésben, amely arról tesz bizonyságot, hogy melyik nép áldoz legtöbbet ifjai testének fejlesztésére, melyiknél fejlettebb a sportnak egyik-másik neme. A magyar atléták is ott vannak a porondon, amelynek eseményeit az egész világ érdeklődése kiséri. Vártuk napról-napra az értesítéseket és nemzeti dicsőséget láttunk abban, ha egy magyarnak sikerült magát kitüntetnie és szinte meggyötört bennünket az a hír, hogy vereség érte a mieinket, akik a nemzetet képviselik az atléták mérkőzésében. A magyarok szereplése a londoni olimpiai játékokon elismerésre méltó, habár mérkőzéseiket nagy sikerek nem kisérik is. Megnyugvással látjuk, hogy mégis csak van egy kis sportéletünk, amelyről mi vidékiek vajmi keveset tudunk. Szinte csodálatos, hogy a sport iránti érzék fíjlollensége mellett annyi számottevő magyar atléta jelenhetett meg Londonban. A magyar versenyzők majdnem kizárólag a főváros sportköreiből kerültek ki, mert a vidék sportélete úgyszólván semmi. Eb>>en a tekintetben még elszomorítóari mögötte állunk a külföldnek, ahol a testedzés, az atlétika, a sport hozzátartozik a társadalom életéhez s az e téren elért sikereket becsülik legalább is annyira, mini nálunk a jeles bizonyítványt, vagy egy pályadíjat nyert rosz drámát. Az ifjúság szórakozásai között legelső sorban áll a sport, amely elvonja az ifjakat a testet és lelket korán vénítő mulatságoktól, a dorbézolástól, kártyától; korán megérleli benne azt a tudatot, hogy a test erőit fejleszteni s józan élettel megedzeni kell. A sportolás, az okos nevelési rendszer neveli az erőteljes angol ifjúságot, amely izmait kidolgozza, testét meged/.i s nem dobja magát idő előtt a szenvedélyek zsákmányául. A sportnak nemzeti szempontból ránk nézve nagyobb fontossága van, mint a nagy kultur nemzetek fiaira. Az angol, francia, amerikai megelégedhetnek azzal, hogy a sportéletet otthon kifejlesztik ; rájuk nézve talán nem is fontos, hogy atlétáik a nemzetközi nagy mérkőzésekben dicsőséget, kitüntetéseket szerezzenek. A nagy nemzetek kebelében az csak a sportegyletek, vagy az egyes versenyzők ügye. De nekünk nemzeti ügy és a nemzeti dicsőség kérdése, hogy babért hozzunk haza onnét is, ahol a testi ügyességet és erőt jutalmazzák. Nekünk minden téren és minden eszközzel meg kell mutatnunk a világnak, hogy akaratban erős, tehetségben gazdag nemzet vagyunk s ki merünk és ki tudunk állani a küzdő térre a ktiitura minden eszközével épugy, mint izmaink erejével s edzettségével. A külföldet járó magyar ember szomorúan tapasztalja, hogy milyen keveset tudnak rólunk a Monarchia határain tul. Nagy erőfeszítéssel sikerült közjogi helyzetünket itt-ott megmagyarázni s eloszlatni azt a tévhitet, hogy Magyarország Ausztriának tartománya. Sok áldozattal megismertettük kulturánk fejlettségét, gazdasági téren való haladásunkat és életrevalóságunkat. Mindezekről azonban csak egyes körök, a közvetlen érdeklődők tudnak, a külföldi társadalmakszéles rétegeinek tudatában Magyarország csak geográfiái fogalom, az azon élő nemzet az osztrák császár alattvalója, Budapest pedig Ausztriának egy szép városa. Egy tucat tudományos könyvnél, drága pénzért közzététetett újságcikkeknél, a kormány sajtóirodájának minden erőlködésénél nagyobb és állandóbb hatást tudunk elérni, ha a külföldet hozzászoktatjuk ahoz a gondolathoz, hogy a magyarokkal minden nemzetközi merkő/.ésben számúin kell. Egy kitüntetést nyert magyar. atléta, a sakkversenyek magyar győzte.-e, a külföldi tárlatokon helyet kérő magyar fe.siők, szobrászok, kiváló zenészeink mind a mi i nemzeti ügyünk bajnokai. Ha dic-ő>éget szereznek, az tisztán magyar dicsőség, kiválóságuk a magyar nemzet önállóságát igazolja s azt bizonyítja, hogy a mi népünk tele van tehetséggel s kultúránkat nem lehet a Balkán államok kultúrájának mértékével mérni, mert ott is megálljuk a helyünket, ahol a világ legkiválóbb erői mérkőznek. Es amikor elismerés kiséri a magyarokat, az osztrák diplomácia sem tudja meghazudtolni és a fekete-sárga zászló mögé dugni különálló nemzeti létünket; a külföld fiaink szerepléséből megérti, hogy a nemzetiségek minden lármája s az osztrákok fogcsikorgztása dacára vagyunk s ennek az országnak nemzeti karaktere és külcn élete van. Érezzük mindnyájan, hogy a nemzetközi mérkőzés nem pusztán játék, hanem annak mélyreható jelentősége van. Ezért szinte lázas izgalommal lestük a magyar atléták szerepléséről szóló híreket. Az érdeklődés azonban nem elég arra, hogy a jövőben is számottevő tényező maradjon a magyar atlétika a nemzetközi versenyeken. A lelkesedés még nem nevel atlétákat. A sport szeretetét kell fejleszteni. Ne elégedjünk meg azzal, hogy egyes sportférfi,tk ki mernek állui a sikra; ne messziről nézzük az atlétikát, hanem szervezzük és terjesszük azt vidéken is, tegyük általánossá, nemes és hasznos szórakozássá. Győzzük le azt a lenéző kicsinylést, amellyel a nagyképű társadalmi oszlopok a sportot csak gyermekek játékának nézik s az ambíciót keltsük fel azzal, hogy a társadalom a kiváló sporteredményeket elismerésben részesítse. Nem olyan rég ideje annak, amikor még Zalában, Bácskában az egész tár-