Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-15 / 46. szám

1908 november 15. »Z&lar.aegye, Zala vármegyei Hírlap* 3 Hogy az állami felügyelet alatt keresztül vit 1 j parcellázás milyen üdvös eredményekre vezet, annak bizonyságát látjuk Posenben, ahol tiz óv • alatt közel ötvenezer hold földút szereztek meg i a németségnek s a kisgazdák gyarapodása í szemmellátható. Nálunk Magyarországon a parcellázás a leg­utóbbi időkig rideg üzlet volt, amelybe a köz- [ gazdasági és nemzeti érdekek, sőt még egyes j vidékek speoiális érdekei sem játszottak bele. Darányi Ignác minisztersége alatt azonban már az állam is belenyúl ebbe a fontos kér­désbe s elősegíti egyes nagyobb birtokok fel­osztását. A jóakarat tehát megvan. A síkor azonban itt ott elmarad. Zalavármegyébeii, a székváros közvetlen szomszédságában a gróf Festetich féle hitbi­zományhoz tartozó ollári urodalmat parcelláznák. Idestova két éve már annak, hogy a munká­latok megindultak. A földmivelósi miniszter közegei és megbízottjai jártak keltek, tubát az akoió a kormány közvetlen felügyelete alatt indult meg. A nép ugy hiszi, ugy tudja, hogy a miniszter parcelláztatja az urodalmat, azért teljes bizalommal sietett a vételi ajánlatokkal, lefizette a vételár bizonyos százalékát s várta, hogy mikor hasogatják ki a parcellákat. Megjegyezzük, hogy a munkálatok részleteit s általában az egész akció lefolyását nem ismerjük, de nem is ezekről akarunk beszélni. Nem tudnánk — adatok hiánya miatt — hozzá­szólni ahoz a dologhoz sem, hogy a felosztás közgazdasági, fináuciális és egyéb figyelembe veendő szempontoknak megfelelően történt e. Csak azt akarjuk e helyen leszögezui, hogy a környék népe zúgolódik, elégedetlen s az ollári urodalomban folyó parcellázás sehogysem alkal­mas avra, hogy bizalmat keltsen az ilyen félig hivatalos színezettel folyó akció iránt. A vételi ajánlatokat tevő kisgazdák ugyanis egészen biztosra vették, hogy azt a földrészle­tet, amelyre ajánlatokat tettek, rövid idő alatt birtokba is vehetik. Hiszen az előre fizetendő vételári részletet a zalaegerszegi adóhivatalnál­fizették be. Legnagyobb részük már hitelt vett igénybe s előre elkészült arra, hogy a vételárt kifizethesse. Egyszerre azonban leütött a villám : azt a hírt vették, hogy az előjegyzett föld­részleteket nem kaphatják meg. Hogy mely okból, azt mi egyelőre nem tudjuk. A vételárra befizetett összegeket — mintegy 3—400.000 K — a zalaegerszegi adóhivatal beszállította a Pesti Ha^ai Első Takarék­pénztárba s a kisgazdák hónapokon keresztül hiába várták azok visszafizetését. Ugy tudjuk, hogy azok után kamat nem is jár, mig a kölcsön­vett összegekért a nép busás kamatokat fize­tett, tehát drágán vasárolt egy m^ghiusult reményt. Az ajánlatokat tevő kisgazdák azután kér­vényeztek, deputációztak, de nem tudtak segí­teni a dolgon. Meglehet, hogy nem volt igaz­ságuk, de ők mindenesetre azt hitték, hogy igazuk van s ugy érzik, hogy méltatlanság történt velük. Ennek az oka pedig az, hogy be nem valósult reményeket keltettek bennük, vagyis mást Ígértek nekik, mint amit kaptak. Elhintették a bizalmatlanság magvait a azt a gyomot, ami ezekből a magvakból kisarjad, nehéz a nép lelkéből kiirtani. A mai időben, amikor úgyis fertőzve van a levegő a gyűlölködés miazmáival s a nép haj­landó minden kabátos emberben ellenséget látni, az ilyen precedens veszedelmes és oktalan. Az a nép, amelyik — akár joggal akár nem — azt hiszi, hogy az urak becsapták, már prepa­rálva vau a szakegyletek javára. Ismételjük: elhisszük, hogy a parcellázás a közgazgasági érdekek figyelembe vételévé! tör- \ tént; feltételezzük, hogy fiuánciális okokból j nem volt jobban megoldható. A néppel szemben j azonban nem jártak el okosan s az intézők a kormánynak 6ein t«ttek jó szolgálatot azzal, hogy olyant helyeztek kilátásba, amit nem tudtak beváltani. A részleteket nem ismerjük, adatainkat a néptől kaptuk. Elfogadunk minden helyreiga­zítást és cáfolatot, amely az ellenkezőt tudja bizonyítani. * * * (Sokat beszélünk.) Ugy látszik, már teljesen rendben van a szénánk és immáron semmi j egyéb dolgunk sincsen, mint megpihenni a babéron és ékesen csengő tósztokkal üdvözölni, 1 köszönteni egymást. A küzdelmek hosszú egynehány esztendeje után most derű és verőfény köszönt reánk; azt kell hinnünk legalább amikor fülünkbe zeug a sok kuliurünnep országra szóló harso­nája, beszámoló, közművelődési szavalat meg egyéb tudja Isten miféle alkalmi deklamáció. Minden ilyeu szónoklatnak pedig egy a refrénje, egytől egyig mind azt hangoztatja, hogy meg kell szilárdítani az omladozó, roska­dozó magyar nemzeti közéletet. Mindenesetre könnyebb ennek szükségességét hangoztatni, mint ezt a nehéz feladatot valóra is váltani. Évtizedek rombolását egy-két esztendő alatt helyre hozni még akkor sem lehetne, ha megfelelő anyagi és szellemi javakkal rendel­keznénk e célra, hát még amikor olyan igazán nyomorultul és siralmasan állunk ezek körül, mint most. Hiába a sok buzgó jóakarat és törekvés, amikor annak megvalósítása szinte áthidalha­tatlan akadályokba ütközik. Nemzeti létünk legerősebb, legsürgősebb fel­tétele az ország anyagi függetlenítése. É3 mit kell tapasztalnunk e téren? Az önálló bank, a külön vámterület kérdéseit nem akarjuk fesze­getni. Elismerjük, hogy ezek olyan fontos és nagyjelentőségű kérdések, melyek máról-holnapra meg nem oldhatók. Sőt tudjuk azt is, hogy bizonyos körök annyi gátat vetnek minden ilyen szeparatisztikus törekvésünk elé, hogy még azt a papirformulát is, mellyel szemünket ki akarják törülni, nagy vívmánynak kell tskintenünk. Ds vannak nemz Hí függetlenségünk és anyagi megerősödésünknek még egyéb aka­dályai is, meiynek elhárítása már kizárólag a mi élhetetlenségÜDkön múlik. Miért ragaszkodik az osztrák annyira a közös vámterülethez? Csak azért, mert silány portékáját igy sokkal olcsóbban, tehát nagyobb mennyiségben is helyezheti el Magyarországon, mintha mi vámkülföld lennénk és az osztrák árut a sorompóknál megvámolhatnánk. A bban a pillanatban, amikor Magyarország nem kész piaca többé Ausztriáik, nem gyarmatállama neki, rögtön megszűnik minden érdekszál, mely bennünket Ausztriához fűz és politikai függet­lenségünk, külön vám és pénzügyünk nem igen fog akadályokba ütközni. Nosza hát, ezt elérhetjük a magunk erejéből is. Egyszerűen ne vásároljunk Ausztriából. Iparunk eléggé fejlett, hogy a legtöbb cikket hazulról szerezhessük meg, ahol pedig ez nem lehetséges, ott van Anglia, Németország és a többi nagyiparos állana, melyek mellett Ausztria jelentéktelen, apró szatócs csupán és a mely államok még a vámtételek ellenére is verse­nyezhetnek Ausztriával. Tisztán kényelem kérdése az egész. Fel kel­lene hagynunk nemtörődömségünkkel és egyszer, egyetlenegyszer önállóan kellene intézkednünk. Nemcsak gazdasági, de politikai téren is rövid időn belül olyan vívmányokat, eredményeket érnénk el, amilyenekre a mostani körülmények között még gondolni sem merünk. És mi még ezt a csekély áldozatot sem hozzuk meg a nemzetnek. Hanem igenis bele­fújunk L'hel kürtjébe és egyéb kellemes han­gok kísérete mellett magasztaljuk önmagunkat és felebarátainkat, mert szóuokolni azt tudunk, de cselekedni nem. A közigazgatási bizottság ülése. Zalavármegye közigazgatási bizottsága mult héten tartotta november havi ülését gróf Batthyány Pál főispán elnöklete alatt. Az alispán jelentette a bizottságnak, hogy október hóban a csendőrség a bíróságok hatás­körébe tartozó bűntett ós vétség miatt 276 egyént jelentett fel, akik közül a nyomozás során letar­tóztatásba helyeztetett 33. A kinyomozott bűn­cselekmények közül legtöbb az ember testi épsége és vagyon ellen irányult. Kihágások miatt a járásbíróságokhoz 10, a közigazgatási hatóságohhoz 431 egyén jeleute­tett fel. Orvosrendőri hullaszemle nyolc esetben telje­síttetett. A halál oka egy esetben elégés, egy vizbefulladás, egy szénkénegtől való fulladás, öt esetbeu öngyilkosság volt. Tüzesetet 19-et jelentettek, amelyeknél a kár 54 603 koronára rúgott. Ebből biztosítás által megtérült 21720 K, biztosítatlanul maradt 32883 K. A tüz keletkezésének oka 7 esetben nem volt kinyomozható; 6 esetben a tüzet gyermekek játéka, 3 esetben gyújtogatás okozta. Amerikába szóló útlevél 31 állíttatott ki. Jelentette továbbá az alispán, hogy az állam­vasutak igazgatóságának kiküldötteivel szemé­lyesen tárgyalt a balatonparti vasút menetrendjé­nek megállapítása iránt s kérte, hogy a vármegye székhelyétől Ukkon keresztül naponkénti össze­köttetés létesíttessék a vármegye nyugati részének lakossága érdekében. A kiküldöttek az összeköt­tetés létesítését kilátásba is helyezték. A közigazgatási bizottság a jelentést tudomásul vette, az összeköttetés létesítése érdekében felir a kereskedelmi miniszterhez s hasonló eljárás végett átir a törvényhatósági bizottsághoz. Közegészségügy. Október hónap első felében az időjárás enyhe, később száraz hideg volt, erős éjszakai fagyokkal. A felnőttek egészségi állapota a mult havi­hoz viszonyítva nem változott, elég kedvező volt. Uralkodó betegségek voltak: az emésztő ós légző szervek hurutos bántalmai, kedvező kime­netellel. A gyermekek egészségi állapota nem volt kielégítő. A fertőző kórok közül a vörheny miatti megbetegedések száma emelkedett. Ural­kodó betegségek a gyermekeknél is a légző és emésztőszervi bántalmak voltak. Fertőző bántalmak közül előfordultak : roncsoló toroklob 36, hasihagymáz 16, kanyaró 38, vör­heny 119, gyermekágyi láz 2, hökhurut 3, fültőmirigylob 1 és vérhas 1 esetben. Rendőri boncolás teljesíttetett 1, hullaszemle 2 esetben; súlyos sértést 18-at jelentettek. Öngyilkosságot 5 egyén követett el. Kaszás Pál tapoiczai lakos főbelőtte magát. Horváth István kővágóőrsi és Németh István tilaji lako­sok felakasztották magukat; Poszavecz Bódi sármelléki lakos gyufaoldatot ivott, Bozsek Márton bókaházai lakos ereit vágta fel. Véletlen szerencsétlenség folytán kilencen hal­tak meg. Egy ismeretlen egyén Kővágóőrsön megfagyott. Brosztovszky Mátyást ittas állapotban szívszélhűdés ölte meg. Kovács Károly és Szabó Márton nemesvitai lakosok szónkéneggőzben meg­fulladtak; Kis István kiskomáromi és Mátai Gyula n.ivai gyermekek tókába fúltak; Nagy József lentii kovács agyonlövetett; Pais Sándor barábásszegi lakos elégett; Tkalecz Viktor IX. hegykerületi lakos agyrázkódás következtében hat el. Elmekórnak egy esete képezte hivatalos beavat­kozás tárgyát s a beteg elmegyógyintézetben helyeztetett el. Hét éven aluli korban elhalt gyermekek közül orvosi gyógykezelésben nem részesült husz. d Népoktatás. A miniszter elrendelte az eger­aracsai közs. iskolának állami kezelésbe vételét s egyben megállapította az eddigi iskolafentartó közönség részéről az állami iskolához adandó járulmányokat. Zajk iskolátlan község elfogadta miniszter urnák egy állami iskola felállítása iránti feltó­teleit 8 a vonatkozó képviselőtestületi határozat az iskola további szervezése céljából miniszter úrhoz felterjesztetjtt. Ezen időszakban ünnepelte meg a perlaki áll. el. iskola nagyedszázados lenállásának jubileumát. Ezen idő alatt a tanerők száma kettőről tízig emelkedett ; az el. fiu és leányiskolák mellett külön gazd. ismétlő iskola, ifjúsági egyesület, három kisdedovoda és iparos tanonciskola szer­veztetett. Kir. tanfelügyelő tárgyalt Erdősfán az iskola államosítása, Murakereszturon a murakereszfuri ! és kollátszegi második állomások szervezése, 5 Mura királyon a harmadik állás szervezése i a drávaegyházi áll. iskolai állás betöltése ügyében. Meglátogatta a tótszerdahelyi és tótszentmártoni r. kath. el. iskolákat; tárgyalt Zalaszentbalázson az ottani községi iskolafejlesztése és a börzönczei elöljárósággal egy ottan felállítandó áll. iskola ügyében. Meglátogatta a légrádi róm. kath. elemi fiu és leányiskolákat, a róm. kath. kisdedovodát ós ágost. hitv. evang. elemi iskolát. Ugyanitt átadta miniszter ur üdvözlő iratát Prokesch Mária Aurélia főnöknőnek. Részt vett főispán ur őméltóságával a dekano­vcozi és domasineozi áll. el. iskolák felszentelé­sén. Mindkét iskola gondnokságával az iskola megnyitásával és átvételével kapcsolatos összes személyi ós dologi ügyekre kiterjeszkedő érte­kezletet tartott s őket, épp ugy a tantestülete­ket is az ügykezelésbe bevezette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom