Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-01 / 44. szám

8 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1908 november 1. Ernő árvaszéki ülnökök s Czobor Mátyás aljegyző. — A közgyűlés — néhány lényeges változtatással — elfogadta az Issekutz Aurél krassószörényvármegyei alispán által készített tervezetet, amely szerint az egyes tisztviselői állások és fokozatok szerint országos statusok alakíttatnak s az egyes statusok keretein belül meghatározott számban osztatnak be a tisztviselők az alacsonyabb és magasabb fizetési fokozatokba. A szervezetben csak az a változás történnék, hogy ahol az aljegyzők száma az ötöt meghaladja, ott másodfőjegyzői állások szerveztetnének s a másodfőjegyzők a főszolgabírókkal és árvaszéki ülnökökkel kerülnének egy rangfokozatba. Az országos létszámban a rangsort az ugyanazon állásban eltöltött szolgálati idő állapítja meg s az előlépés rangsor szerint történnék. A vármegyei tisztviselők a statusrendezés mellett a gyakorlati közigazgatási szakvizsga életbeléptetését is kívánják, amint azt az 1883 évi I. to. elrendelte. A Tapolcza—czelidömölki vasút. Sokszor szóvá tettük már, hogy a Balatonparti vasút kiépítésével előáll annak a szüksége, hogy a Tapotcza— celldömölki s ennek folyományaként a B >ba— csáktornyai vonal is iővonalakká épíltessenek át. Utaltunk arra is, hogy csak ez az egyetlen módja volna aunak, hogy a vármegye székhelye elmaradott, elszigetelt helyzetéből kiemelkedjék. A Tapolcza—celldömölki vonalrész átépítése érdekében már a Balatoni Szövetség is kérvényezett a kereskedelmi miniszternél, aki a szövetségnek adott válaszában most maga is elismeri a kérdés nagy fontosságát. Utal arra, hogy a balatonparti vasút forgalmának emelkedésével az átépítés, illetve ezen vonal elsőrangúvá tétele feltétlenül be fog következni, egyelőre azonban ismerni kell az épülő vasút forgalmát, mert enélkül a kérdés alaposan nem tárgyalható. — Miután feltétlenül biztosra vehetjük, hogy a balatonparti i vasút forgalma nagyon rövid idő alatt hatalmas j mérveket fog ölteni s a magyar tCDger partjára j való tódulás hamarosan nagy arányú lesz, a j Tapolcza—czelldömölki vonalrész átépítése csak j idő kérdésének tekinthető. Zalaegerszegnek, de sőt az egész vármegyének érdeke, hogy ezzel egyidejűleg a Boba—Csáktornyái vonal is átépüljön, a kérdést tehát állandóan ébren kell tartani. Az érdekeltség köréből a mult héten nagyobb küldöttség járt a kereskedelmi miniszternél. A küldöttséget Eitner Zsigmond orsz. képviselő vezette. Ott voltak még óváry Ferenc és Sümegi Vilmos képviselők, Koller Sándor veszprémi alispán, Gózony László közigazgatási biró, Szűcs Béla mérnök stb. Kossuth Ferenc a legnagyobb jóindulattal fogadta a deputációt, megígérte, hogy a vidék érdekeit szivén fogja viselni és a Balatonparti vasút fejlődését állandó figyelemmel kiséri. Szterényi József államtitkár szintén kilátásba helyezte a kérelem pártolását. Esküdtszéki tárgyaiások. A zalaegerszegi kir. törvényszék, mint esküdtbíróság Eőry Kálmán szentbékállai lakost, akinek esetéről mult számunkban megemlékeztünk, tiz évi fegyházbüntetésre itélte. Eőry 3 embert terített le revolvergolyóival ; az áldozatok között volt saját fia is. A biróság enyhítő körülmény gyanánt számította be Eőry ittas és izgatott állapotát s a vádlottra ezért szabott csak tiz esztendőt. — Riícz Antal a híres szentbékállai mulatságon négy lövést tett a társaságra. A golj ók Eőry Jenőt, Vajai Gyulát és Eőry Kálmánt találták. Rácz ezen vitézi cselekedetért 3 esztendőt kapott, mig Eőry Jenő, aki Lendvai Gáspárt hasba szúrta, hat hónapig fog a hűvösön ülni. Német János szentgrótpolgárvárosi lakos részeges, garázda ember volt. Napról napra ittasan (ért haza s vagyonát eszeveszetten pazarolta. Német felesége emialt annyira elkeseredett, hogy egy alkalommal megverte az urát s ezután fel menekült a padlásra. A megvert ember kiment ! a favágóra s kezébe vette a fejszét, nyilván azzal a szándékkal, hogy elbánik az asszonnyal. A feleség, aki időközben a szobába lopózott, látva a veszedelmes előkészülteket, Német háta mögé került, kikapta a kezéből a fejszét s az urát agyonverte. A védelemnek sikerült meggyőzni az esküdteket arról, hogy az asszony önvédelemből csele- j k edett s férje magaviselete úgyszólván megfősz- ! totta akaratának szabad elhatározási képességé- i tői. Az esküdtek felmentő verdiktet mondtak s a biróság ennek alapján felmentő Ítéletet hozott, j A főtárgyalást. Dr Degré Miklós elnök vezette ; 1 szavazó birák: Skoday Aurél és Szirmay Béla; jegyző Fülöp Jenő. A vádhatóságot Dr Rézler Kornél kir. ügyész képviselte, a vádlottat Dr Grünvald Samu üp-yvéd védte. — Esküdtek : Puer István, Tóth Ferenc, Scholcz Károly, Takács Jenő, Keresztury György, Horváth Béla, Hollósy Mihály, Hock Pál, Farkas Istváu, Kapiller Bertalan, Németh Emil, Babos Ármin. Ángyán Imre és Nyirádi István a gyulakeszi búcsúról hazatérőben találkoztak három cipészlegénuyel, akikbe — tapolczai szokás szerint — belekötöttek. A cipészek ismervén a tapolczai virtust, megfutamodtak s Nyirádi egy darabig u'ánuk futott, de abban hagyta az üldözést és visszatért pajtásához. Ángyán a sötétben^azt hitte, hogy valamelyik suszter jön feléje, előkapta csizmaszára mellől a disznóö'ő kési és Nyirádit szivén szúrta. A kés 16 centiméter hosszú sebet ejtett s a jobb oldalról behatolt a szívbe. Ángyán, hogy tökéletes munkát végezzen, egyet fordított is a borotvaéles késen ugy, hogy Nyirádi szive teljesen összeroncsolódott. Az esküdtek Ángyánt szándékos emberölésbcn mondták bűnösnek s a biróság tiz évi fegyházra itélte. i/lnök : Dr Fritz József, szavazó birák : Skoday Aurél, Sperlágh Géza, jegyző Dr Tulok Jenő, közvádló Dr Rézler Kornél, védő Dr Hol lós i. Esküdtek : Babos Ármin, Tóth Ferenc, Takács Jenő, Koller Ferenc, Gulyás Pál, Tamás József, Horváth Béla, Dr Szűcs Arnold, Glázer Sándor, Kovács Mihály, Hock Pál, Puer István, Keresztury György. Bali József boczföldi lakos nem tudta bevárni amig nagyapja, Varga György meghal s ráhagyja a vagyonát. Félt, hogy az öreg eltékozol mindent. Kiment tehát a botfai hegyre nagyapja után s azt egy szőlőkaróval agyonverte. Bali Józsefet az esküdtek szintén szándékos emberölés bűntettében találták bűnösnek s a biróság 8 évi fegyházra itélte. Elnök: Dr Degré Miklós, birák: Szalay László, Sperlágh Géza, jegyző Horváth Ferenc. Közvádló Dr Rézler Kornél, védő Hajós Ignác. — Esküdtek : Puer István, Gráner Géza, Keresztury György, Farkas Istváu, Hock Pál, Joós Antal, Simon Zsigmond, Kováos Mihály, Horváth Béla, Uti Samu, Koller Ferenc, Scholcz Károly, Tóth Ferenc, Szigethy János. A „Zalaegerszegi jótékony nőegylet"-nek R >zenberg Zsigmondné urnő 10 koronát adományozott, melyért köszönetét fajezi ki az elnökség. Az insurrekcló emlékezete. Áz utolsó nemesi felkelés emléke élénken élt apáink körében, sőt a mai generáció is sokat hallotta emlegetni a hires győri csatát és a francia futást. Nt.poleon el akarta szakítani Magyarországot a Habsburgok uralma alól, de a királyhű dunántuli nemesség Győrig ment a franciák császárja elé, hogy elébe álljon a világhódítónak. Alig van olyan dunántuli család, amelynek ne volna valami emléke az insturrekciós világból. Büszkén mutogatják a régi fegyvereket, a görbe kardokat, amelyeket az ős viselt a nemesi felkelés alatt. Azóta nem született katona már a magyar nemep, a Kismegyernél 1909 évi julius 14 én megvívott csatával ehünt a nemesi felkelés utolsó maradványa. — A kismegyeri csata százéves emlékét Győrvármogye közönsége megünnepli s az ünnepély részleteinek megbeszélése végett a győri alispán értekezletre kivta meg a dunántuli vármegyék alispánjait. Az értekezletet Budapesten, a vármegyei székházban tartották meg, a megyei tisztviselők gyűlése alkalmával. Árvay Lajos, vármegyénk alispánja a megjelenésben akadályozva levén, képviseletével Dr Áorahám Ernő árvaszéki ülnököt bizta meg. Gyermekmenhely Nagykanizsán. Nagykanizsa vá ros képviselőtestületének mult héten tartott gyűlésén Dr Rotschild Jakab azt az indítványt tette, hogy a gyámpénztár tartalékalapjából a város, a megye és a társadalom támogatásával, 1éven aluli gyermekek befogadására ós oktatására alkalmas gyermekmenhelyet létesítsen. A közgyűlés az indítványt elfogadta s felírnak a beiügymÍDisterhez a tartalékalap felhasználásának megengedése iránt. Felülfizetések. 1908 október hó 11-én az alibánfai önkéntes tűzoltó egylet saját kiadásai fedezésére tái.cmulatságot rendezett, amelyen szivesrk voltak felülfizetni: Szily D. zső 10 K, Deutseh B nedek, Cságoly Ferenc 4—4 korona, Horváth József, cseudőrőrs, Eu^el Pál 3—3 K, Katholikus olvasókör, Pethő Lajos, Mayer János, Heigl János, Takáts Endre, Luiszer Eruőné, Böröck és Palkó 2—2 K, Aozél Ádám, Hegyi Károly, Biba Kál mán, Szabó Zsigmond, Czinder János, Nagy Ignác, Senkó István, Takács István, Kovács József, Kiss József, Sankó János, Tóth János, Peresztegi Gergely, Császár Gusztáv, Salamon János 1 — 1 K, B >gyay Kálmán, Péter Miksa, S/.alay József, Árvay Gábor 1-40—1-40 K, Tóth Ferenc 80 f, Tóth Ferenc, Tóth Károly 60—60 f, Tornyos Mátyás, Szeghy Sándor, Takács József, Tóth Teréz, Kiss József, Németh János, Szecsődi József 40—40 f, Sipos József 20 f. Az adományokért hálás köszönetét fejezi ki az egylet igazgatóság t. Pinceszer után. Te'e van most minden pince borral, a pinceszerre járók száma tehát alaposan megszaporodott. A vasárnap délutáu arra való, hogy a begyre járjon az ember borinnya. Mózsi Ferenc kiskanizsai gazda is a kiment néhány vendéggel a Látóhegyre, ahol erősen felittak. Estefelé koosira ültek s hajtattak hazafelé. Mózsi hajtotta a lovakat. D-a nem volt biztos kezekben a gyeplő s a kocsi ide-oda támolygott a széles országúton, amig végre az árokba dőlt. Arra járt Szabó György munkás, aki jóizüeu nevetett a póruijárt részig emberek felett. A kacagás bántotta Mózsi Ferencet, kést rántott s Szabónak rohant. A kés károm sebet ejtett Szabón, aki tőrös botját kapta elő s keresztül szúrta Mózsi tüdejét. Mire a városból segítség érkezett, Mózsi már meg volt halva. Sági János tapolczai gazda is kiment a hegyre s ott ugy berúgott, hogy társai kénytelenek voltak egy kocsiba fektetni. Ugy látszik, az egész társaság el lehetett ázva, mert Ságit olyanformán tették a szekérre, hogy a kerék egész uton a fejét horzsolta s mire hazaértek, az agyveleje is kilátszott. A lakbér. Tudvalevő dolog, hogy a tiszviselők lakbérei a folyó óv utolsó negyedétől kezdve rendeztetnek. A minisztériumban most folynak a munkálatok az egyes városok lakbérosztályba való sorozása iránt. Jó íorrásbói kapott értesülésünk szerint Zalaegerszeg a harmadik lakbérosztályba kerül, vagyis a budapesti lakbérek 80°/

0-át kapják az itt levő tisztviselők. — A belügyminiszter felhívta az alispánt, hogy a vármegyei alkalmazottakról kimutatást készítsen s azt sürgősen terjessze fel, hogy az esedékes lakbértöbblet minél előbb utalványozható legyen. A felemelt lakbérek utalványozása valószínűleg a jövő óv elején fog megtörténni. Öngyilkosság. Böleoz Mihály 48 éves gazdálkodó bollahidai lakos valamiféle bőrbetegségbe esett. Járt több orvoshoz, tudós asszonyhoz, de nem sikerült bajából kigyógyulnia. Eniatt nagyon elkeseredett s több izben hangoztatta környezete előtt, kogy ha nem tud irt talllni gyötrő fájdalmaira, kénytelen lesz az élettől megválni, mert ilyen betegséggel kin tovább élni. A minap végre is hajtotta sötét szándékát. Előkereste a kamarából régi, rozsdás perkussziós vadászfegyverét, megtöltötte, ágyba feküdt s magára lőtt. A nagy izgatottságtól azonban nem tudott jól irányozni a löveg állkapcsába ment, szétroncsolta azt és nyelvét is. A lövés zajára összefutott a ház népe, sietve orvosért mentek, aki bekötözte a sebet és baszállíttatta a helybeli közkórházba, ahol a a szerencsétlen ember élet halál közt lebeg. Politika a hadseregben. Volt idő, (?) amikor a katonaságnál rettenetes rosz néven vették a magyar embertől, ha kimutatta nemzeti érzelmeit. Tuduuk eseteket, hogy magasrangu tiszteket azért küldtek nyugdíjba, mert magyaroknak vallották magukat ; tuduuk esetet arra is, hogy kiváló magyar tiszteket azért mellőztek az előléptetéseknél, mert nem tanulták meg az ezred cseh nyelvét. Magyarországon szolgáló német granicsár tisztek pedig büszkén tüntettek nemzetiségükkel, évtizedekig nem tanullak meg magyarul s tele torokkal énekelték nemzeti dalaikat, szidták a magyart, mig a Kossuth nótáért még a lefokozás is járta. Ugy látszik, hogy a horvát katonáknak már szabad politizálni, nemzeti érzületükkel tüntetni — még magyar földön is. Erre vall legalább is a zágrábi katonai lelkész prédikációja, aki a mult héten a horvát ulánu-soknak Csáktornyán taitott beszédében ugyancsak kioktatta a katonákat a fajszeretetről, nem feledkezvén mag egy kis m igyarfalásról sem. Biztatta az uláuitsokat, akik egyébként sem szoktak megfeledkezni a m igyarok iránti gyűlöletükről, h >gy ha valaki fajuk és nemzeti