Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-10-25 / 43. szám

XXVII, évfolyam. Zalaegerszeg;, 1908 október 25. iir*iiB»inn i • wm u <ii• unnám 11 rí—nrii-» i-f-rn'fcTnn* rianni. hhmihiiIi minmiiw Hiiiiturm' i'HUi —mw 43. szám. Előfizetési dij: Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 ( Egyes szám áru 20 filléi Hirdetések : Megállapodás szerini Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem killdünk vitjazn ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A boritaladó. A mult hétre hívta össze a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete a bortermelőket, korcsmárosokat, kereskedőket, szóval az összes érdekelteket abból a célból, hogy a boritaladó eltörlését nagy gyűlés keretében szorgalmazzák. Talán lesz sikere a mozgalomnak s az állam a bortermelést az igazságtalan adó eltörlésével kisegíti válságos helyzetéből. Ennek itt van már a tizenkettedik órája, mert a bortermelés a fogyasztás jelentékeny emelkedése nélkül alig lesz már jövedelmező termelési ág. A bor megadóztatásának eredete a mult j század közepére, az abszolutizmus idejére vezethető vissza. Az 1850. év november havában megjelent császári pátens képezi alapját annak a törvényhalmaznak, mely azután 1859-ben (május 12), 1868-ban (XVII. és XXXV. tc.), 1875-ben (XXVIII tc.), 1888-ban (XXXV.) egyre súlyosbította a borforgalmat, míg végre 1892-ben (XV tc.) eljutottunk a mai állapothoz. Mihelyt borterméseink emelkedni kezdtek s 1899-ben már a 2 millió hektolitert ismét elérték, általánosan érezhetővé vált, hogy borászatunk szabad térfoglalását két súlyos bilincs akadályozta: az olasz borvámklauzula és a boritaladó. Mindaddig, míg ez a két elhibázott politikai alkotás kiküszöbölve nincs, borgazdaságunk szabad fejlődése el nem képzelhető. És megindították a küzdelmet a szőlőtermelők nemcsak a gazdasági egyesületek, de a törvényhatóságok utján is, melyek sorban felírtak a kormányhoz és a képviselőházhoz, hogy közgazdaságunk eme két béklyójától szabaditsa meg az országot. Igy tudomásunk van arról, hogy a következő megyék és városok kérelmezték a boritaladó leszállítását az országgyűléstől: Baranya, Bars, Bereg, Békés, Borsod, Csongrád, Esztergom, Fejér, Győr, Heves, Krassó-Szörény, Moson, Pozsony, Somogy, Szabolcs, Szeben, Szilágy, Temes, Tolna, Ung, Zemplén. Baja, Debreczen, Komárom, Kolozsvár, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Szabadka, Székesfehérvár, Sopron. Az olasz borvám ellen kifejtett küzdelmet teljes siker kisérte, pedig ott a nemzetközi politika, egy szövetséges állam legfőbb anyagi érdeke is belejátszott, mennyivel több okunk van reményleni, hogy a boritaladó törlésére vonatkozó kérelmünket, melynek teljesítése tisztán a magyar kormánytól és országgyűléstől függ, teljesíteni fogják, midőn nyilvánvaló, hogy ennek teljesítésétől szőlőtermelésünk egész jövője függ. Csak akarnunk kell, csak impozáns módon kifejezést kell adnunk annak, hogy mindannyian, akik szőlőtermeléssel, kereskedelemmel, borok kimérésével foglalkoznak, ezt meggyőződéssel és teljes erőnkből követelik, ugy kérésünk meghallgatásra fog találni. A szeszadó felemelése megtörtént, az adóreform-tervezet elkészült, de a boritaladó leszállításáról még ezideid nincs tudomásunk. A pénzügyi kormány elfogadta a szeszadót ugy, hogy az 37 millió koronával többet fog jövedelmezni mint eddig, de a 16 millió korona nyersbevételt jelentő boritaladó törléséről azért még ma sincs szó! Mert ugyan mit jelent ez a tétel az állami háztartásban ? Jóformán semmit. Az a 16 millió korona alig tesz ki többet az évi bevétel 1 százalékánál, mert hisz az 1909-i állami költségvetés 1555 millió korona bevételt praeliminál. Mikor először kértük a boritaladó leszállítását, vagyis körülbelül 10 millió koronával való csökkentetését, akkor az állami előirányzat alig 1000 millió koronát igényelt; azóta a szükségletek egy félmilliárddal növekedtek. Ha minderre találtak a pénzügyminiszterek fedezetet és fognak a jövőben az emelkedő kiadásokra megfelelő alapot találni, lehetetlen, hogy éppen a boritaladó aránylag csekély összegére ne kerülne máshonnan fedezet. De még ha csakugyan nem akadna, még akkor is közgazdaságunk és állami vagyonmérlegünk szempontjából sokkal fontosabb, hogy a milliárdnyi értéket képviselő szőlőbirtokok fennmaradjanak, hogy a félmillió bortermelő, kereskedő és vendéglős exisztenciája biztosítva legyen, mint az, hogy ideig-óráig deficit nélkül végződjék az államháztartás mérlege. Nem is szólva arról, hogy egy jómódú szőlőbirtokosság sok más cimen az ily módon elmaradt adót sokszorosan ki fogná pótolni. Lám Franciaországban 1900-ban, mikor először volt igazán nagy termésre kilátás, jóformán 48 óra alatt eltörölték a boradót (csak valami jelentéktelen forgalm

1 hagyva meg,) pedig ott 173 millió frankkal szerepelt ez az adónem az ország költségvetésében, vagyis kitette annak 5 százalékát. És mégis belement abba a kormány, mert a képviselők túlnyomó többsége meghallgatta a borvidékek kétségbeejtő siralmát és egyszerűen leszavazta ezt a tételt. A francia költségvetés a következő évben 100 millió deficittel végződött, de a szőlőgazdaság meg volt mentve! Megmenekült azáltal, hogy a borfogyasztás egy év alatt oly óriási lendületet vett, hogy maga Páris lakossága többet fogyasztott el l'/í millió hektoliterrel, az egész birodalom pedig 18 millió hl.-rel többet, mint előző évben. Hogy a fogyasztási adóleszállítás és a fogyasztás térhódítása között mily szoros nexus áll fenn, annak klasszikus példáját szolgáltatta már 80 év előtt Skócia. Ebben az országban a ^borfogyasztás jelentéktelen volt, mikor pedig 1822-ben az adót — nem is valami nagyon — leszállították, néhány év alatt a fogyasztás 300 százalékkal emelkedett. Erre [a fogyasztási többletre van a magyar szőlősgazdának sürgős szüksége, ha ezt a katasztrófától megóvni akarjuk. Nincs a világon oly állam, melyben a boradó oly nagy volna, mint nálunk, még Ausztriában sem, ahonnan pedig ezt 'az adót átvettük. Bécsben a boradó hl.-ként 8 K 48, Budapesten 12 K 92, az osztrák egyéb városokban 6 K 36, nálunk 12 K 70, Ausztriában a vidéken 1 K 48—4 K 46 közt ingadozik, nálunk 8 K 70-től felmegy 12 K 70-ig. Azt hisszük, ezzel megtaláltuk annak a kulcsát, hogy nálunk miért I vesztette el a mi nemzeti italunk az ő népszerűségét, miért pártolt át a jobbmódu közönség a sörhöz, a szegényebb osztály a pálinkához. Nemzeti és kulturális, közegészségi és közerkölcsi szempontok parancsolólag követelik, hogy azt a rombolást, melyet a pálinka népünk széles rétegeiben évtizedeken át tett, a jövőben hárítsuk el. Ennek csak egy módja van: ha a boradó törlésével hozzáférhetővé tesszük a nép széles rétegei számára a jó és egészséges italt: a bort. Ennek ma megvan a módja. A bor ára tetemesen leszállott, mert az adó akadályozza annak általános fogyasztását. TesMaí számunk 12 oldal*